Szél Bernadett érzékszerveivel valami baj lehet, miután a Fideszt egy kommunista pártnak látja. Sajtótájékoztatóján ezt három dologgal támasztotta alá: ügynökakták nyilvánosságra hozatalának elutasítása, a másik, hogy a Fidesz „már nem tud különbséget tenni az állami vagyon és a saját vagyona között”, és a propaganda.
Nem szeretnénk Szél Bernadettet megbántani, de a valóságérzékelésével megkérdőjelezi saját maga alkalmasságát. Először is, az ügynökakták nyilvánosságát nem a kommunisták akadályozták meg, mert a III/III-as Csoportfőnökség megszűnése után már nem voltak a „kommunisták” abban a helyzetben. A jobboldali pártok voltak az egyházi ügynökök, és a saját ügynökeik miatt leginkább ellene. Ezeket lekommunistázni nagy tévedés.
A másik, hogy Szél Bernadett talán túl fiatal volt az előző átkos rendszerben, ezért ő nem emlékezhet arra, hogy az akkori „kommunizmusban” nem volt ekkora korrupció, államilag szervezett lopás. A rendszerváltás előtt nem keveredett össze az állami vagyon és a magán vagyon. A pártfunkcionáriusok fizetésből éltek, nem hűbéresek voltak, akiknek a feudális király földeket, szállodákat, iparágakat, kizárólagos jogokat osztogat.
Voltak egyes megyei párttitkároknak panamái, de hol van az Orbán százmilliárdos vagyona mellett, a strómanjairól nem beszélve. Egy megyei párttitkárnak vagy PB tagnak, esetleg a miniszterek valamelyikének nem volt strómanok nevén sem akkor vadászkastélya, mint a mi Lázár Jánosunknak, akiről úgy beszélnek egyes fehér bottal járó „politológusok”, mintha ő egy alternatívája és nem hasonszőrű hazudozó bűntársa lenne Orbánnak.
Kádár János puritán ember volt, és bizonyos határok között megkövetelte a Párt vezetőitől is a mértéktartást. Nem sajátjukként bántak az állami vagyonnal. Tatán az Öreg-tó partján épült Havasi Ferenc háza, amit bámultak az arra járók, de az nyomába sem léphetett egy jobb benzinkutas házának. A korrupció inkább nemzeti szintű volt, a kádári kisembernek a Párt hagyott kiskapukat, hogy a hiánygazdaságban megéljen. De hol hagy ilyeneket Orbán?
A propaganda nem kommunista találmány, a katolikus egyház használta először ezeket a propagandaeszközöket, majd a nácik fejlesztették tökélyre. Az MSZMP propagandamunkája nem goebbels-i propaganda volt. Aki a kettő között nem tud különbséget tenni, az nem ért semmit abból, ami ma zajlik. Ilyen ízléstelen goebbels-i uszítás, mint amit Orbán folytat, a szocializmusban elképzelhetetlen volt.
Ezért sem veszi ki jól magát Szél Bernadett kommunistázása, mert az a szélsőjobboldal, éppenhogy Orbán sajátja. A Kádár-rendszerben voltak bizonyos tabuk, egypártrendszer volt, és nem játszotta el azt, amit a Fidesz, mintha nem pártállamként működne. Orbánt csak „felkommunistázni” lehetne, nem „lekommunistázni”, a kommunisták nála százszor különb emberek voltak. Felcsút polgármestere sem lehetett volna, legfeljebb intéző a járási bajnokságban rekedt Felcsút öltözőjében, aki festi a pályát. Vagy egy vidéki ügyvéd, aki alkalmazkodik, ahogy egész családja jól alkalmazkodott a rendszerhez. Egy ilyen Orbán abban a pártban nem vitte volna semmire, mert abban a pártban voltak erkölcsi normák és ellensúlyok.
Orbán a Horthy-rendszer 21. századi változatát valósítja meg, leplezett fasiszta diktatúra az övé. A fasiszta diktatúrák jellegéből következik, hogy idővel muszáj az álarcát levenni, és amikor ez megtörténik, az ő rendszerének akkor lesz vége. Szél Bernadett és ellenzéki kollégái legfőbb bűne az, hogy ehhez a hazugsághoz asszisztálnak, és a demokrácia hazug látszatát adják Orbán diktatúrájának, pénzért. Szél Bernadettnek sikerült még egy réteget ráhúzni erre az álarcra, amikor a fasisztákat, antiszemitákat kommunistának nevezi.
Ha azt gondolta, hogy ez majd tetszeni fog bárkinek, téved. Orbán hívei közül senkit nem nyer meg ezzel, sem a bizonytalanok közül, mert a kommunistázásnak rossz hangzása van. Másrészt, mindenki tudja, hogy Orbán nem kommunista, kommunistáknak a lába nyomába sem léphet, noha mindent annak a rendszernek köszönhet. A demokratikusan gondolkodó emberek különösen nem szeretik a kommunistázást, mert az soha nem volt se korrekt, se őszinte. A hetvenes-nyolcvanas évek Magyarország egyik legnyugodtabb korszaka volt. Sokan nosztalgiával gondolnak rá, pedig az egy nyílt diktatúra volt.
Az egyszerű ember különösen nem szereti a kommunistázást, mert azokat leszámítva, akik az elmúlt húsz évben megtanultak gazdálkodnak, vállalkozni, céget vezetni, a kádári állam létbiztonságot adott. S ha csak arra gondolunk, hogy ezek a bűnözők mennyit lopnak el, és abból az emberek kaphatnának szolgáltatásban, lehetőségben, szociális biztonságban valamit, már akkor is jobb helyen lenne a Mészáros Lőrinc, Tiborcz és mások nevén kilopott pénz.
De mindez semmi ahhoz képest, hogy Szél Bernadett most kezd „aggódni” a választások tisztasága miatt. Miről beszél? Ennél tisztátalanabb választási rendszer, amely garantálja Orbán mindenkori kétharmados győzelmét, csak a legdurvább diktatúrákban van. Szél Bernadett most kezd aggódni emiatt? Ha igazán aggódna, akkor a választási rendszer csaló volta, a médiához való jutás és a pénzügyi egyenlőtlenségek miatt nem is indulna el ilyen csaló választáson. Bojkottálnia kellene. Igen, de akkor nincs pénz.
Szél Bernadett arra gondol, hogy azzal „őrzi meg” a választások „tisztaságát”, ha majd a többi ellenzéki párttal együtt a szavazófülkékben árgus szemekkel figyelnek. Ez tényleg vicc, ez olyan, mint amikor a bankrablók kömeinek tisztaságát nézik a kijáratnál, miközben teherautókkal szállítják el az aranyrudakat.
