A szakszervezetek korábban eljuttattak egy petíciót Áder Jánosnak, ha aláírja a rabszolgatörvényt, akkor a szakszervezetek sztrájkolni fognak. Áder a feladatának megfelelően aláírta a törvényt, neki nincs is más lehetősége, mint Orbán parancsainak végrehajtása. Erre szerződött, amikor elfogadta Orbán kezéből a kinevezést.
A NER-ben a sztrájk akadályfutás, majdnem lehetetlen, és mindenképp törvénysértőnek fogják nevezni. A kérdés az, meddig tűrik a szakszervezetek az orbáni trükközéseket, „kiegyenesednek-e a kapák és a kaszák”, ahogy Székely Tamás, a MASZSZ alelnöke ígérte? Január elején mindenesetre egy nagy tüntetést szerveznek.
A MASZSZ az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléssel (ÉSZT) és a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával már létrehozta a sztrájkelőkészítő bizottságot. A hírek szerint ez mintegy 200 ezer embert érint. De a sztrájktörvény rendkívül bonyolult helyzetet teremt, és különféle szakmai területeket másképp érint. Az is egy fontos kérdés, lehet-e egyáltalán sztrájkolni a NER Magyarországán, mert egyesek szerint ez gyakorlatilag lehetetlen. Ez csupán elvi lehetőség, de a gyakorlatban kivitelezhetetlen.
Az általános szabályok szerint politikai célokért sztrájkolni nem lehet. A sztrájkjog szerint konkrét célokért, valamilyen gazdasági, illetve szociális célok érdekében sztrájkolhatnak a munkavállalók. Az sem kizárt, hogy a rabszolgatörvény elleni sztrájkot politikainak minősítik, mivel egy országgyűlési határozatról van szó egyelőre. Az sem kizárt, hogy a túlórát nem tekintik gazdasági vagy szociális célnak. Az is előírás, hogy a munkavállalóknak meg kell fogalmazniuk követeléseiket és ezt írásban el kell juttatniuk a munkáltatónak. Csakhogy a munkáltató egyelőre nem hozott semmiféle döntést, nincs mit követelni tőle, hiszen a törvény csupán egy elvi lehetőséget jelent.
A munkavállalóknak fel kell hívni a figyelmet arra, ha nem tudnak megállapodni, sztrájkolni fognak. Emellett a jogszabály rögzíti, hogy kötelező 7 napig érdemi tárgyalásokat folytatni a feleknek, ez idő alatt egyszer lehet maximum kétórás figyelemfelhívó sztrájkot tartani. Ha ezek a tárgyalások sem vezetnek eredményre, akkor ezek után lehet elvileg sztrájkot kezdeni. Ha azonban a munkáltató semmit nem tett a túlóraszám növelésére, akkor csak széttárják a kezüket és nevetnek egyet. A sztrájkról nem a kormányzattal kell tárgyalni, hanem a konkrét munkáltatóval. A pedagógussztrájkokkal kapcsolatos egyeztetési stratégiákat, manipulált testületeket ismerjük, ha valamilyen állami munkáltatóról van szó.
Ezért egyáltalán nem biztos, hogy a szakszervezetek meg tudnak felelni a NER sztrájktörvényének, különös tekintettel arra a helyzetre, hogy a munkáltatók még nem is vezettek be semmit, ami ellen lehetne sztrájkolni. Egy potenciális fenyegetésről lehet-e vajon tárgyalni? Lehet-e olyasmi ellen sztrájkolni egy munkáltatóval szemben, amit a munkáltató még nem vezetett be? A sztrájkot a törvény ellen kellene meghirdetni, de törvény ellen nem lehet sztrájkolni, csak a munkáltató konkrét intézkedései ellen, ha azok a munkavállalók „gazdasági és szociális követeléseit” sértik.
Nem lesznek könnyű helyzetben a szakszervezetek, ha a tiltakozásukat a NER törvényes keretei között akarják megtartani. Most a minimális alapszolgáltatás követelményeiről nem is beszéltünk, noha egy sztrájknak akkor van értelme és hatása, ha a munkabeszüntetés olyan károkat okoz, hogy a munkáltató arra kényszerül, hogy engedjen. Valójában megkerülhetetlen lesz egy idő után az, hogy el kell dönteni, akarnak-e a dolgozók ebben a rendszerben élni? A munkásosztálynak politikai célokat is ki kell tűzni, amitől egyelőre el vannak tiltva. Egy általános sztrájknak ebben az esetben a rendszer ellen kellene irányulnia, mert ami ellen tiltakozni akarnak, azt nem a munkáltatók idézték elő, hanem a zsarnok hatalom.
Kérdés, minek nevezzük azt, ha a lakosság a törvénytelen hatalom megdöntése érdekében megbénítja az ország életét és leáll minden? Márpedig erre lenne szükség. Nem elég a rabszolgatörvény ellen tiltakozni, és azt visszavonatni, noha arra sem lesz hajlandó Orbán, ezt világossá tette. A rabszolgatörvény egy átfogó koncepció része, és a rendszer egészéből fakad, még az is, ahogyan megszavazták. A rendszer, az államcsínnyel létrehozott illiberális fasizmus, a törvénytelen diktatúra az oka mindennek, és amíg az megmarad, addig bármi megtörténhet, és a rabszolgatörvény is megmarad.
Ezért nagyon valószínű, hogy a NER sztrájktörvényén belüli próbálkozások eleve halálra vannak ítélve. De lehetséges, hogy szükség van arra, hogy az ország átmenjen ezeken a lépcsőkön, még akkor is, ha az okosabbak tudják, hogy az egésznek semmi értelme, s mi lesz az eredménye. A próbálkozások során ugyanis fehéren-feketén kiderül, hogy a rezsim lábbal tapossa az alapjogokat, semmi lehetőséget és esélyt nem ad. Orbán akaratával és egyszemélyi döntéseivel szemben senki nem tehet semmit. Ez a felismerés elvezethet annak belátásához, hogy ezt a rendszert csak az engedelmesség felmondásával lehet megdönteni, különben az alattvalókat még nagyobb szolgasorsba juttatják.
Ha nem adnak lehetőséget mielőbbi törvényes általános sztrájkra sem, akkor tényleg kiegyenesedhetnek előbb-utóbb a kapák és a kaszák, de attól mentsen meg a Jóisten mindenkit.
