Meglepő kijelentéseket tett Benkő Tibor honvédelmi miniszter a közszolgálattól elfoglalt egyik fideszes TV-ben (M1). Azt állította, hogy „Nem létszámban kell mérni, és nem a technikai eszközök számában kell mérni, hogy mennyire ütőképes egy ország hadserege”, mert mint mondta: „kicsi a bors, de erős”. Most elgondolkodhat a magyar, hogy ha valamilyen katonai veszély leselkedne az országra, vagy nem lenne a NATO-tagság és az EU, hogyan és mivel védené meg az országot a magyar honvédség, ahol se elég ember, se elég technika nincs, viszont abban bíznak, hogy „kicsi a bors, de erős”.
Ez nagyjából azt jelenti, hogy légitámadás esetén az „albán légvédelem” áll rendelkezésre és az ökölrázás, s nem gondoltuk volna, hogy még a 21. században is a jobboldali magyar kormány Lányi Zsolt volt kisgazda honvédelmi államtitkár teóriájára építi az ország biztonságát, aki kijelentette, hogy a „magyar katonánál nincsen jobb”. Amikor megkérdezték, hogy miért, arra nem tudott mást mondani, csak azt, hogy ezt mindenki tudja. Nyilván azokban a kisgazda körökben, amelyekben Lányi mozgott. A magyar katona nyilván attól a legjobb, hogy magyar. Ahogy a magyarok mindenre azt mondják.
Mivel Magyarország annak a NATO-nak a védelme nélkül, amelyyel Orbán szemtelenkedik, s amelyet Orbán elárul, amikor az oroszoknak segít a NATO-val szemben, úgysem tudná megvédeni magát senkitől, tulajdonképpen igaza van Benkőnek, mert tök mindegy hány katona van, milyen a technika. Úgyis a NATO véd meg, ha pedig nem véd meg, tök mindegy, mert magunkat úgysem tudjuk megvédeni. Ezért talán nem kellene orosz kémet játszani a NATO-ban. A magyar katona csak azért kell, hogy a NATO egészében ellásson bizonyos feladatokat, amire képes.
Ezzel kapcsolatban nincsenek jó híreink, bár mindig agyondicsérik a „magyar kontingenst”, akiket azonban objektum őrzésen és gépkocsivezetésn kívül nem nagyon lehet mással megbízni, mert a technikához nem ért, komoly harcászati kiképzést nem kap, söpörni meg nem sokat kell a harctéren. Benkő ettől függetlenül még feszíti a magyar kebleket a „kicsi borsról” szóló ámító szövegekkel, de a 150 éves török uralommal, mint sikeres projekttel dicsekedni, elsőre mellényúlásnak látszik. Azt mondja, volt már Magyarország a Nyugat védőbástyája, amit még mindig el lehet sütögetni az összes önámító hazugsággal együtt, a dicső doni hadseregtől kezdve a mostanában újraértékelt mohácsi dicsőségig bezárólag. De a mai hadászatban ezek a süket szövegek nem sokat érnek, erre alapozni egy ország védelmi képességét már egy kisgazdának sem állt jól.
Hacsak nem csúzlizni tanítják a magyar katonákat, és az ellenség Góliátját hívja ki harcra a kicsi bors magyar „Dávid”, aki piszok erős. Mindenesetre a magyar honvédség arra felkészült, hogy támadás esetén a legfontosabb személyt kimentse, mert Orbánnak immár több magánrepülöt tart fenn, amelyek gyakorlatozás közben leszállnak egy-egy BL-meccs helyszínén. Nagyjából ennyire képes a hadsereg, viszont ez elég is ahhoz, hogy egy honvédelmi miniszternek nyugdíjas állása legyen. Nem kell semmire sem vigyázniuk, csak arra a kicsi borsra, ami ugyan nem erős, viszont nagy a hasa, de csak azért, mert „halála” az, ha egy katonának nagy hasa van, és ő az elrettentő példa. Hasat be, mellet ki, éljen az elmaradott, de erős magyar hadsereg, ami attól erős, hogy kicsi, és arra büszke, hogy elődei majdnem minden csatában vesztesek voltak. Nem így a Vidi.
Annak is az egyetlen magyar katona a parancsnoka, akinek saját katonai magánrepülőgépe van. Nem is egy.