Miután Uj Péter távozott az Indextől, ez a lap már soha nem volt olyan, mint előtte. A függetlenség barométer soha nem volt a régi, ha a szerkesztőség nem is mutatta. Sorban távoztak a főszerkesztők, a lap egyre inkább bulvárosodott, de a kollégák még így is igyekeztek megtenni azt, amit lehetett. S a végére is jutott egy erkölcsi hős Dull Szabolcs személyében, aki keresztbe feküdt annak, hogy a Fidesz észrevétlenül hajtsa uralma alá a szerkesztőséget és egy szerkezeti átalakulásnak álcázott trükkel kivegye a lapot saját szerkesztősége kezéből és „külső beszállítókkal” a Fidesz által gyártott propagandával töltse meg az újságot, s végképp bedarálják az Indexet is.
Dull Szabolcs példát mutatott még arra is, hogy nem kell feltétlenül úgy távozni, mint ahogy az Magyarországon szokás, felvenni a hallgatási pénzt és még hősnek is játszani magunkat. Példaértékű az Index munkatársainak kiállása is Dull Szabolcs és az igazság mellett, ami még akkor is értékes, ha Szombathy Pál, az új vezérigazgató személyének ismeretében tudható, hogy aki nem hódol be, az szemrebbenés nélkül ki lesz rúgva. Szombathy csak olyanokat tűr meg, akik a személye iránt elkötelezettek és nem állnak útjában a karrierizmusának.
Szombathy már igazgatósági tagként is programbeszédet tartott egy interjúban, amelyben kijelentette, hogy Magyarországon nincs diktatúra, a sajtószabadság nem sérül, az Orbánnal kapcsolatos „hiszti” barométert le kell tekerni, nincsen jobboldali médiafölény sem. Az Amerikai Népszava „Az Index elesett” című cikkében már akkor megírta, hogy az Index sorsa megpecsételődött, a háttérből az informális irányító Szombathy Pál lesz, és mindenhova az ő emberei kerülnek, s csak idő kérdése, mikor veszi át formálisan is a lap fölötti uralmat. Bodolai László, a lapot tulajdonló Magyar Fejlődésért Alapítvány kuratóriumának elnöke is Szombathy embere, az igazgatóságba most behívott Sztankóczy András szintén, aki még a Magyar Hírlapból Szombathy egyik „katonája”.
A Fidesz törekvései és Szombathy Pál ambíciói találkoztak az Index megszerzésével kapcsolatban. Szombathy szakmai pályafutásának lényege, hogy mindig kinézett magának egy médiumot, egy pozíciót (a vezető pozíciót), s elkezdte az aknamunkát az embereivel, amíg az uralmat meg nem szerezte. Az említett cikkben két évvel ezelőtt azt írtuk:
„Aki ismeri Szombathy Pál pályafutását, az biztos lehet benne, ha Szombathy betette a lábát, ott rövid időn belül ő lesz az informális főnök. A szerkesztőség hamarosan két részre fog szakadni, a Szombathy által favorizált és a Szombathyhoz hűek és a tőle függetlenek vagy közömbösek (mint ellenségek) társaságára. Elindul először is egy belső folyamat, amelynek eredményeként elkezdik kiutálni azokat, akik Szombathynak nem tetszenek, majd elkezdi behozni a saját embereit, a cimboráit, akiknek ő a vezér. A légkör nemcsak az újságírók között változik meg, hanem ugyanez a folyamat lejátszódik vezetői szinten is. Akiket Szombathy nem kedvel, vagy aki nem lesz a személye hatása alatt, azoktól igyekszik mielőbb megszabadulni. Az csak idő és elhatározás kérdése, hogy meddig marad a háttérben meghúzódó informális főnök, és mikor szerzi meg formálisan is az Index fölötti irányítást. Ez taktikai kérdés csak, mikor látja erre alkalmasnak a helyzetet. Szombathy soha sehol nem fogad el alárendelt szerepet, életeleme a főnökökkel szembeni szervezkedés, fúrás, a szálak húzogatása, saját emberei mozgatása. Csak kétféle ember létezik: aki vagy vele van vagy ellene.”
Szombathy Pálról tudni kell, hogy az MSZP befolyásos vezetőivel való szoros barátkozással kezdte, annak köszönhette, hogy 25 évesen a közszolgálati televízióban a Hét című műsor főszerkesztője lehetett. Aztán ügyesen épült be a család révén az SZDSZ.be is. Ahogy hanyatlott az MSZP, úgy távolodott tőlük Szombathy, s már két évvel ezelőtt azt írtuk róla, hogy „Szombathy visszatérése azt üzeni, hogy a Fidesz még évtizedekig marad. Nem kell tartani egy politikai változástól, amelyet a maga részéről – enyhén szólva – nem is szorgalmaz”. Mert „Szombathy Pál soha nem teszi kockára a karrierjét, soha nem hoz áldozatot, soha nem áll ki elvek mellett, ezért az természetes, hogy a Fidesz hatalomra kerülése után kivonult a balliberális politikai sajtóból, és futballal foglalkozó műsorvezető lett a Digi Sportnál. Szívből gratulálunk a volt MSZP-s támogatóinak, akiket korábban felhasznált a karrierje érdekében. Jól választottak”.
Abban mindenki biztos lehet, hogy Bodolai eddig is Szombathy bábja volt és ezután is az lesz. Az Indextől lassanként kirúgnak majd mindenkit, aki nem tartozik Szombathy bandájába, vagy aki túl önálló és független ahhoz, hogy a bandába beépítsék. Szombathy pontosan tudja, hogy mi a feladata, kitől függ a kiskirálysága, a karrierje, a pénze, és mit vár tőle a Fidesz. Ennek alapjait már két éve is elmondta, s ennek lényege az, hogy megtartsák azt az irtózatos mennyiségű olvasót, amelyet még az egykori legendás Index toborzott, de belőlük kiirtsák az Orbán-ellenesség szikráját is, észrevétlenül, a híreket tompítva, manipulálva, a bulvármennyiséget növelve. Szombathy a megfelelő embernek látszó személy a kényes feladatra, ami a valódi tulajdonosok kiszolgálását illeti. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy az ambíció soha nem volt arányban az elért eredményekkel.
Sem a Hét című műsor nem lett emlékezetes, sem a Magyar Hírlap nem lett jobb, miután Kocsi Ilona főszerkesztőt Szombathy kitúrta a helyéről, és átvette a lapot. Szombathy már akkor is azzal kísérletezett, hogy a legendás balliberális Magyar Hírlapot „középre” pozícionálja, aminek a vége az lett, hogy a Magyar Hírlap tönkrement és Szombathy asszisztálásával a klasszikus liberális újságból szélsőjobboldali lap és egy médiaszemét lett. Az Indexre sem vár jobb sors. A magyar sajtót pótolhatatlan veszteség éri, mert az Index nemcsak azért volt fontos, mert a közvéleményt befolyásoló hatása óriási, és klasszikus időszakában kiváló újságírók munkájából a valóságot ismerhette meg a közvélemény (ennek morzsái a mai napig megmaradtak), hanem azért is, mert olvasótábora és gazdasági ereje miatt az Index rendelkezett egyedül akkora szerkesztőséggel, amely minden fontos történésről hírt adott, ezért forrása volt a sajtó többi részének is.
Ami ezután következik, az már csak a végjáték. Szombathy kinevez egy neki lojális és általa irányítható főszerkesztőt, akinek a személyéhez semmi köze nem lesz a szerkesztőségnek. Az Indextől kirúgat mindenkit, aki nem elég lojális a Fideszhez és a lap új profiljához, aki nem akarja lecsavarni a „hiszti” barométert, ami Szombathy szótárából lefordítva nem más, mint maga az újságírás. Sajnos, azok sem számíthatnak sok jóra, akik személyesen nem hódolnak be az új vezérigazgatónak és az embereinek. A Szombathy Pál-szekta átveszi az uralmat és lepusztítja, lebutítja az Indexet, miközben Orbán igényeihez igazítja az Indexet. Az Index már akkor elesett, amikor ez a csapat bekerült, noha a Fidesz csak akkor indította el az Index teljes bekebelezését, amikor Amikor a Vaszily Miklós, Orbán egyik fő médiaembere bevásárolta magát az Index összes bevétele fölött rendelkező Indamedia Zrt.-be. Akinél a pénz, annál az irányítás.
Elképzelhető, mi várható attól az embertől, aki már 2017-ben is azt nyilatkozta, hogy „nem félti a demokráciát Orbántól”. A magyar sajtószabadság eddig is csak néhány lapban testesült meg, és az Indexnél is már csak nyomokban volt fellelhető, de az Index kormányzati einstandolása a Népszabadság kivégzése után a második legnagyobb csapás a magyar sajtóra. Emellett semmi nem jellemzőbb a magyar közállapotokra, hogy ezt a kivégzést az MSZP által futtatott, támogatott, agyonajnározott Szombathy Pál hajtja végre Orbánnak. Ahogy az sem véletlen, hogy az ilyen pártkapcsolatokat nem ápoló újságírók ma is ott állnak, ahol régen, és ma sem adtak fel semmit az elveikből. Nekik ugyanis voltak elveik.
