Összerántották a külföldön állomásozó magyar nagyköveteket, hogy a Vezér eligazítsa őket, mint kell mondani, mit kell képviselni, amikor Magyarországot Orbán embertelensége és a menekültek elleni fellépése miatt a világ civilizált része erőteljesen kritizálja. Magyarország törvénytelen miniszterelnöke olyan beszédet mondott, amely komoly aggályokat kelt épeszűségét illetően. Egyebek mellett azt hajtogatta, hogy a nyugati demokráciákban irányított sajtó működik. Azt mondta, „nekem ne mondja senki, hogy külföldön nincs irányított újságírás”.
A feltételezés alapja az, hogy az európai sajtó nagyon nekiment Orbánnak, az Európai Unióból való kizárást, Svájcból való kitiltását, „rohadt rezsimje” elleni összefogást sürgetik. Az orbáni világkép szerint ez nem lehet egy újság vagy publicista saját véleménye, magától senki nem juthat ilyen következtetsére a menekültügy magyarországi kezelése nyomán. Ha valaki róla rosszat mond, azt csak megrendelésre teheti. Minden diktatúra így gondolkodik. Az összeesküvés-elméletek a náci ideológia kelléktárából valók.
Feltennénk néhány apró kérdést Felcsút szemefényének, kisvasútja egyetlen utasának: vajon kik irányítják a „külföldi újságírást”? A „háttérhatalom”? A zsidók? A kormányok? Melyik eszement összeesküvés-elméletet osztotta meg azokkal a nagykövetekkel, akik ezekben az országokban élnek és testközelből ismerhetik a tényeket és a független lapokat? Csak nem saját magából indult ki a sajtószabadság nagy bajnoka, aki megszállás alatt tartja a közmédiát, és különböző eszközökkel kontrollálja, megfélemlíti, kiéhezteti a nem kormányirányítás alatt levő médiumokat is?
Azt állítja Orbán, hogy a magyarok „képmutatásban kétszáz éves lemaradásban vannak” a Nyugathoz képest, majd azokra a „nemzeti konzultációs kérdésekre” hivatkozott, amelyekben a kérdések tartalmazzák a válasozkta, soha nem nyilvános és átlátható az értékelésük, és mindig a kormányzati álláspont igazolódik vissza. Legfeljebb nincs „konzultáció” olyan kérdésekben, amelyekre nem lenne a válasz. A demokratikus világ nem ismer olyan demokratikus intézményt, hogy „nemzeti konzultációa”, amelynek legitimitása a nullával egyenlő. A képmuttaást nem ismerő Orbán kijelentette, „a nemzeti konzultáció demokratikus módon stabilizálja a kormányzat működését, míg a nyugaton a közvéleményt az irányított sajtó tükrözi nap, mint nap.”
E mondatból már érthető, miért szeretné Orbán, hogy Irán is Magyarország barátja legyen. Ezt Teheránban sem mondták volna szebben. E mondat után egy közepes újságró is eljut magától ahhoz a kérdéshez, hogy „mit keres ez a sötét gazember Európában”?
