Nem állítjuk, hogy Orbán strómanjai és oligarchái minden esetben a pénz elrejtésének szándékával válnak el, de a válás divatba jött a keresztény Magyarország apostolai között, az biztos. A találékony magyar nép pedig rájött magától is, hogy amíg egyben van a család, Orbán akkor üríti ki bármelyik stróman zsebét, amikor akarja. De egy válással megmenthető a pénz egy része, mert amit a váláskor az asszony nevére írnak, at Orbán már nem tudja visszavenni. Márpedig a NER-lovagok mindegyike tudja, hogy minden, amije van, az nem az övé. Mindent csak használatba kapott, vagy azzal a feladattal, hogy szaporítsa a gazdának, vagy arra az időre, amíg jól és hűségesen szolgálja a gazdát.
Ha valaki önállósítani meri magát, megfeledkezik arról, hogy itt minden Orbán Viktoré, és mindent az ő engedélyével lehetálni, az hamar kegyvesztett lesz, és ha szerencsés, akkor nem kerül börtönbe, hanem csak elveszik tőle azt, amit engedély nélkül akart megszerezni, és még egy kicsit, hogy tanuljon belőle. A legdurvább az volt, ahogy Simicskát lefosztották, elnémították. Meghagytak neki annyit, amiből halála végéig éldegélhet, ha nem csinál semmit, ha hallgat, és nem avatkozik bele Orbán ügyeibe. Ez az életben maradás feltétele is lehet. Ahogy Simicskát befenyítették, kifosztották és elnémították, az megmutatta, kié az igazi hatalom, ki a maffia főnöke.
Enn az is, hogy aki strómanná vagy Orbán oligarchájává válik, mindent neki köszönhet, nem a piacon keresi meg a pénzét és a vagyonát, hanem Orbántól kapja. Méghozzá egy meghatározott feladatra. Mindössze Orbán bábjai ők, annyi a szerepük, hogy Orbán megsokszorosítsa önmagát általuk, és amire nincs ideje, ereje személyesen, azt a munkát elvégezzék helyette. Ahogy mondta, olyan ő, mint egy falusi gazda. Minden az övé, amit kiad bérbe, gondozásba, de tudnia kell mindenkinek, hogy élvezheti ennek egy kevés hasnzát, használhatja a gazdagságot, az életformát, de soha nem felejtheti el, hogy semmi nem az övé, és azt akkor veszik el tőle (a szabadságával együtt), amikor akarják.
Egy idő után ijesztővé válik a vezér, túl nagy a hatalma, túl nagy a kontroll, félelmetes, hogy bármit megtehet, és gyakran visszaél a hatalmával. Akik boldogan vállalták a szolgálatát és a stróman szerepét, egyre inkább lázadnak belül ellene, a stílusa, a viselkedése, a zsarnoksága és a visszaélései miatt, elkezdenek egyre inkább félni tőle, és azon gondolkodnak, hogy mi lesz, ha egyszer nem jól csinálnak valamit. Mi lesz, ha egyszer a szeszély úgy hozza, hogy már nem tudnak úgy csinálni, mintha még mindig boldogan szolgálnák a vezért. nem esik jól a falat, a jacht, a repülőgép, hogy tudja az ember, semmi nem az övé, és bármikor elvehetik tőle. Nem jó állandó terror és kontroll alatt élni.
Egy maffiába be lehet lépni, de kilépni csak holtan vagy kifosztva lehet távozni. Nem lehet Orbánnak sem azt mondani, hogy elég volt a nagy megtiszteltetésből. Visszavonulnék, háttérbe húzódnék, átadnám másnak. Ezt egy diktátor soha nem engedi meg, mert érzi a mögötte levő lázadást. Akit ő egyszer eszközévé tette, azt használni akarja, méghozzá addig, amíg él. Azt ő mondja meg, hogy mikor nincs szüksége valakire. Ezért egy viharos estén minden családban eljön a pillanat, amikor elkezdenek a házatársak őszintén beszélni egymással. Elmondja a stróman a feleségének, mekkora állat az imádott vezér, milyen rettenetes ember, mennyire kibírhatatlan és milyen aljas módon bánik vele.
De a másik forgatókönyv sem kizárt. S ha most nem, eljöhet az ideje annak, hogy Orbán strómanjai és oligarchái megjátszott válásokkal próbálja biztonságba helyezni a pénzt, ami akkor is megmarad, ha kitelik az ideje. Akár így van, akár úgy, a számlát mindenképp a magyar adófizetők állják. Az esküvőket is, a válásokat is. Cserébe gyönyörködhetnek a gazdagok és szépek gyomorforgató ocsmány életének bulvárszemét hétköznapjaiban. Gyenge műsor, sok pénzért.
