Magyarország morális állapotának és tudatvesztésének súlyos jele, hogy Orbán Viktor naponta mondhat olyan szélsőséges hazugságokat, amelyekért a kilencvenes években Magyarországon még kinevették volna, s a megszólalásai közéleti botrányt okoztak volna. Ma ezeket minden kommentár nélkül közli a viszonylag független magyar média is. Ezzel az a baj, hogy az emberek elhiszik, megszokják, ha nem mondja meg senki, hogy mit jelent, amit ez a közveszélyes ember mond.
Annak kapcsán, hogy az Európai Unió megszünteti a külpolitikai kérdésekben a vétójogot és meghatározott többséghez köti az uniós álláspontot, Orbán kijelentette, hogy „meg kell fékeznünk az európai baloldal külpolitikai ámokfutását. Nézzük a „tényellenőrzést”, amit ideje lenne a magyar sajtónak is átvennie, és az amerikai szabad sajtó mintájára kimondani, ha valaki hazudott. Legyen az amerikai elnök vagy a magyar miniszterelnök.
Orbán sorozatban vétózta meg az Európai Unió külpolitikai állásfoglalásait, egyebek mellett Oroszország, Izrael és legtöbbször Kína esetében. Minden alkalommal az EU valamennyi tagállama elfogadta a nyilatkozatokat, kivéve Magyarországot, amely vétójogával élve egyedüliként akadályozta meg, hogy az EU közös nyilatkozatot adjon ki. A vétójogával visszaélve, gyakorlatilag az EU külpolitikájának irányítójává vált, mert nemcsak az határozza meg az EU külpolitikáját, amit tesz, hanem az is, amit nem tesz meg.
Mivel Orbán az EU valamennyi tagországával szemben vétózott, ezért nem felel meg a valóságnak az, hogy ő az „európai baloldallal” szemben szavazott. Illetve csak akkor, ha Magyarországon kívül (beleértve a tejtestvér keresztényfasiszta Lengyelországot is) mindenki baloldali az Európai Unióban, vagyis az egész Európai Unió baloldali. Ez azt a képtelenséget állítja, hogy urópa minden állama baloldali, kivéve Magyarországot.
Orbánhoz képest valóban valamennyi uniós ország „balra” áll, mert ő egy szélsőjobboldali fasiszta, náci. Ebből a pozícióból nézve valóban mindenki baloldalinak tűnik. De ez csak Adolf Hitler ideológiájának nézőpontjából jelent baloldaliságot. Valójában az Európai Unió demokratikus országai között vannak baloldali, jobboldali, konzervatív kormányok, de van egy közös nevezőjük, a parlamentáris demokrácia, a liberális jogállam elfogadása.
Ettől áll (szélső)jobbra Orbán, aki ezt nem fogadja el, ezért megvétóz minden olyan uniós állsápontot, amely a parlamentáris demokráciák és a jogállamok értékrendjét tükrözi. Ez annak bizonyítéka, hogy Európa demokratikus, Orbán pedig nem, ezért Orbán nem európai, és nincs helye az Európai Unióban. Orbán emellett azt nevezi „ámokfutásnak”, amikor jobboldali és baloldali kormányok egységesen elítélik az emberi jogok sérelmét. Elítélni egy népirtást, Orbán szerint „ámokfutást” jelent.
Hazudik Orbán akkor is, amikor azt mondja, hogy elvi okok miatt vétóztak meg uniós nyilatkozatokat. Orbán nem elvek, hanem érdekek alapján vétózott, minden esetben kizárólag olyan ügyekben, amikor diktatúrákat, emberi jogsértéseket és illiberális politikai partnereket ítélt volna el az EU. Hazugság, hogy „szánalmas papírtigriseknek látszunk, és következmény nélküli nyilatkozataink után rajtunk nevet a világ”. Attól szánalmas „papírtigris” az EU, hogy Orbán vétója miatt nem tud állást foglalni.
Orbán azt állítja, hogy nincs szükség „hideg háborúra”, ezért nem kell elítélni a kínai népirtást. Elvtelenséget hirdet, megalkuvást azzal, hogy egy embertelen rezsim saját állampolgárait üldözi, kínozza, bebörtönzi. Utat akar nyitni az efféle diktatúráknak. Álnokság, hogy népirtókkal „együttműködésre, beruházásokra, kereskedelmi és kulturális-tudományos kapcsolatokra van szükségünk, nem pedig bojkottokra, szankciókra, leckéztetésre és kioktatásra”. Ezt olyan ember mondja, akit szankcionálni kellene szintén.
Orbán azt hazudja, hogy „Európa külpolitikai súlyának és tekintélyének helyreállításáért fogunk dolgozni”. Európa külpolitikai tekintélyét és súlyát az adná meg, ha képes lenne képviselni saját demokratikus értékeit, és fellépésével képes lenne megvédeni vagy enyhíteni a diktatúrákban élő emberek életét. Ezt akadályozza meg Orbán. Éppen Európa külpolitikai súlyát és tekintélyét rombolja, szánalmas „papírtigrissé” változtatva Európa demokratikus nagyhatalmait. Ideje lenne fellépni egy nácival szemben.
Orbán az Európai Unió belső ellensége, bomlasztója, aki tagadj az EU értékeit, az európai értékeket. Oda kellene már eljutnia az EU-nak, hogy vele szemben lépjenek fel, mert aki megakadályozza népirtó diktatúrák elítélését, az maga is ugyanazt vallja, mint akiket el kellene ítélni.
