A floridai esküdtszék úgy döntött, hogy a parklandi iskolai mészárlás elkövetőjét életfogytiglani börtönre és ne halálbüntetésre ítéljék. Nikolas Cruz 2018. február 14-án 14 diákot és három alkalmazottat gyilkolt meg a parklandi Marjory Stoneman Douglas iskolában. Cruz bűnösnek vallotta magát, az esküdtszéknek azt kellett eldöntenie, hogy halálra ítéljék vagy életfogytiglant kapjon. A döntést tiszteletben kell tartani, de ennek nincs jó üzenete abban az országban, ahol egy-két évente lemészárolnak ártatlan iskolásokat, köztük kicsi gyerekeket.
Nem vagyunk a halálos ítélet támogatói, ellenezzük a halálos ítéletet. Egyetértünk azzal, hogy tiltsák be a halálos ítéleteket. Ennek nemcsak elvi, hanem praktikus okai vannak. A halálos ítéletet nem lehet korrigálni, nagy a tévedés lehetősége. De ahol van halálos ítélet, és kizárt a tévedés lehetősége, akkor a halálos ítéletet alkalmazni kell arra, amire létrehozták. Olyan egyértelmű esetben, mint a parklandi mészárlás, ahol az elkövető személye ismert, úgy gondoljuk, hogy 17 ember, köztük 14 diák lemészárlásáért Cruzt halálra kellett volna ítélni. A mennyben kaphat ettől kegyelmet.
Ennek két oka van. Ha valaki megnézi a parklandi áldozatok fotóit, az akkori képeken a hozzátartozók fájdalmát, az megértheti, hogy igazságos jóvátételnek ezért a szörnyű tettért a halálos ítéletet tartjuk. Másrészt, nincs jó üzenete annak, hogy egy ilyen mészárlás elkövetője „csak” életfogytiglant kap, és egyszer akár még szabadulhat is. Ez bátoríthat másokat. Van visszatartó ereje annak is, hogy ha nem lövik le a helyszínen, utána halálra ítélik. A halálos ítélet végrehajtása utána évekig, sokszor évtizedekig húzódik, közben még kaphat kegyelmet a halálra ítélt, aki meg is változhat.
De a Cruz elleni ítélet azt sugallja, hogy megúszta. A híradások szerint nem változott meg, a védelem mentális betegségre és magzati alkohol szindróma miatt bekövetkezett agykárosodásra utalt, arra hivatkozott, hogy az elkövető feje beteg. Bizonyos szinten minden gyilkos és mészárlás elkövetője elmebeteg. De az ügyész elmondása szerint Cruz jól előkészítette a tettét, nem olyan ember követte el, aki nem beszámítható. Az államügyész szerint céltudatos, kiszámított, szándékos és szisztematikus mészárlás volt. Ez nem mindegy. Ha úgy nem beszámítható, el sem lehetne ítélni.
Sajnálnánk az elkövetőt is, ha halálra ítélték volna, az ő halála is fájdalmas. Szomorú, hogy az élete így alakult. De akiket megölt, azok élete és vére az égbe kiált. Ha pedig az ítélet másokat arra indít, hogy hasonló tettet kövessenek el, mert megúszható, akkor az ítélet hozzájárulhat újabb emberek halálához. Ebben az esetben jobb lenne, ha magát a halálbüntetést törölnék el, mert akkor az életfogytiglani ítélet a lehető legsúlyosabb lenne. De a lehetségesnél enyhébb ítélet mindenképpen sértő az áldozatokra és a családtagjaikra, és enyhíti a cselekmény súlyát.
Azt tartjuk helyesnek, ha egyáltalán nincs halálos ítélet, de ahol van halálos ítélet, ott ilyen esetekben használni kell, mert az enyhébb ítélet azt sugallja, hogy a cselekmény nem érdemli meg a legsúlyosabb ítéletet. Ez pedig torzítja az igazságszolgáltatást, sérti az áldozatok emlékét és a hozzátartozókat, és bátoríthat újabb elkövetőket.
Ennél az is jobb lett volna, ha a törvény szerint halálra ítélik az elkövetét, és utána emberiességi okokból megkegyelmeznek neki. Mert ez mutatná a cselekmény súlyát és megítélését, és kifejeződne az emberi élet tisztelete, még egy tömeggyilkossal szemben is. Ez az ítélet azonban azt üzeni, hogy nem volt „annyira” súlyos a tette. Egy jó ügyvéd bárkit kimoshat a halálos ítéletből. Nincsenek egy iskolai mészárlásnak súlyos következményei. Csak az áldozatok és a hozzátartozóik veszítenek el mindent. A tettes nem.
