Most már mindenki sejtheti, mire gondolt Simicska Lajos, amikor egyetlen találó szóval jellemezte egykori barátját. Orbán minden aljasságot elkövetett az EU-val, a NATO-val és főleg Amerikával szemben. Minősíthetetlen hangvételű amerikaellenes propagandahadjáratot indított, szövetségetsől elfogadhatatlan hangot ütött meg, ellenfélnek (értsd: ellenségnek) nevezte Amerikát, s az orosz érdekeket képviselte, Európa- és Amerika-ellenes orosz kémkedést támogatott, finanszírozott, amelynek infrastruktúrát, diplomáciai mentességet és uniós szabad mozgást biztosított.
Amerika szövetségesként viszonyult Orbánhoz, hosszú türelemmel viselte az elfogadhatatlan magatartást, a voltaképpeni árulást, és az oroszok támogatását az Ukrajna elleni háborúban. Finoman, a diplomácia eszközeivel próbáltak jelzéseket adni, hogy a NATO tagjaként Orbán nem állhat az ellenség oldalára. Orbán arrogánsan utasította ezt vissza, azzal próbálta „világpolitikai tényezőnek” mutatni magát, hogy szembeszáll az amerikaiakkal, de benn volt ebben az amerikai értékek, a demokrácia szívből való gyűlölete is.
Amikor Amerika megértette, hogy Orbánt nem lehet szövetségesként kezelni, mert Amerika és a NATO ellensége lett, megszületett Washingtonban a döntés, hogy egy utolsó figyelmeztetés után Orbánt és az uralma alatt tartott Magyarországot Oroszországgal egy kategóriába helyezik a bánásmód szempontjából, az oroszokkal együtt szankcionálják, és ha ez sem segít, távozhat. Amerika megmutatta Orbánnak az ajtót, s megmutatta, mi vár rá és az ő Tündérországára az ajtó másik oldalán.
Orbán, aki eddig gúnyolódott, szemtelenkedett, aljaskodott, Amerikával szemben harcot hirdetett, egyetlen pillanat alatt megváltozott, és kezes bárány lett. Azonnal kilépett az orosz kémbankból, barátnak és szövetségesnek nevezte az ellenséget, amelynek képviselőjével szemben aljas módon gúnyolódott, a nevével csúfolódott, és az „utcai harcos”, aki egy nappal korábban még azt mondta, hogy nincs az a nyomásgyakorlás, aminek ő ne állna ellene, behódolt és nagy nyelvcsapásokkal hízeleg Amerikának, hogy megússza a mocsokságait.
Erre a jellemre mondta Simicska, hogy „Orbán egy geci”. Arany szavak. Már azt is rebesgetik, hogy talán még fegyvereket is átenged az országon Ukrajnába, a svéd NATO-csatlakozás parlamenti jóváhagyásának sem lesz vélhetően semmi akadálya. A sunyi geci kapott egy nagy sallert, megelégelték a szemétkedéseit, megmutatták neki az ajtót, mire ő összecsinálta magát, a nagy hősből egy nagy seggnyaló lett, egy senki, aki abban reménykedik, hogy az a sok aljasság, amit elkövetett feledésbe merül, és az amerikaiak megkegyelmeznek neki.
Orbán ettől még nem lett rendes ember, csak jó geci módjára próbálja átvészelni a helyzetet. Amint elmúlik a veszély, visszatér önmagához, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Ezért nincs esélyük a magyaroknak, hogy megússzák a senki földjére való kiebrudalást. Orbán kiviszi ezt az országot a civilizációból. Addig is a gyűlölettel táplálkozó híveit az ukránok elleni gyűlöletre állította át, ami szintén nem fog jó pontokat szerezni Amerikában és az EU-ban, s örökre megmérgezi a szomszéd országgal való viszonyt.
Ez az ember nemcsak jellemtelen fráter, hanem közveszélyes és súlyosan beteg söpredék, aki megássa Magyarország sírját.
