Szorul a hurok Orbán nyakán, a Politico-ban megjelent egy cikk, amelyben a német, a román, a spanyol, a holland, a luxemburgi és a szlovén külügyminiszter szorgalmazta, hogy az Európai Tanács a külpolitikai kérdésekben szüntesse meg az egyhangú szavazás követelményét. Ez azt jelenti, hogy egyetlen országnak sem lenne vétójoga, hanem minősített többséggel lehetne az EU számára fontos ügyekben döntést hozni. A javaslat egyértelműen Orbán ellen irányul, aki fegyverként használta a vétójogot az orosz-ukrán háború ügyében az Unióval szemben.
Ez az első lépés lenne, amely a külügyi kérdésekben szüntetné meg az egyhangú szavazás kényszerét, megszüntetve ezzel az EU zsarolhatóságát a vétójoggal, amivel kiütnék Orbán kezéből az erős fegyvert, amivel „világpolitikai tényezővé” tette magát (sorsdöntő kérdésekben akadályozta az Oroszország elleni szankciókat és Ukrajna támogatását). De Orbán nemcsak külpolitikai ügyekkel kapcsolatban él vissza a vétójoggal, hogy az EU-ellenes, demokráciaellenes, az Unió alapszerződésével és demokratikus értékeivel ellentétes ideológiáját rákényszerítse az EU-ra.
Ezért, ha a külügyi kérdésekben sikerül a vétójogot megszüntetni az Uniós alapszerződés megváltoztatása nélkül, s erről szól a külügyminiszterek cikke, hogy ez lehetséges, akkor azt hamarosan kiterjesztik majd minden más területre. Ha ez megtörténik, akkor Orbán az EU tagjaként elszigetelődik és eljelentéktelenedik. Ha nem tudja befolyásolni az uniós döntéshozatalt és pénzt sem kap (amit kezd tudomásul venni azzal, hogy készülnek az uniós pénzek nélküli életre), akkor teljesen mindegy, hogy az EU tagja vagy nem, mert semmi befolyása és szava nem lesz.
Mégpedig azért, mert a nyilvánosságra hozott javaslat szerint a közös uniós fellépéshez elégséges lenne, ha az EU lakosságának legalább 65%-át képviselő tagállamok 55%-a igennel szavaz. Ennyi szavazattal Orbán nem rendelkezik. Magyarország az EU lakosságának elenyésző kisebbsége, így esélye sem lesz arra, hogy bármit megvétózzon. Ezzel helyére kerülnek az erőviszonyok és a valós képviselet. Megszűnik az, hogy Orbán egy jelentéktelen kisebbség nevében az egész Európát érintő kérdésekben a Kreml érdekei szerint akadályozza azt, amit az egész kontinens akar.
Ha ez megtörténik, akkor Orbán elveszíti az okot, hogy az általa túszként kezelt Magyarország az Európai Unió tagja maradjon. Ebben az esetben sem pénze, sem befolyása nem lesz, megszűnik az oka, hogy az EU-ban maradjon. Ez csak Magyarország lakosságának lenne érdeke, a szabad mozgás, a szabad munkavállalás, szabad letelepedés miatt, ez viszont Orbánt nem érdekli. Ha a javaslat gyorsan elfogadásra kerül, akkor kiüresedik Orbán uniós elnöksége is, mert egyszerűen bojkottálják az EU-ellenes kezdeményezéseit, megakadályozni pedig semmit nem tud.
Orbánból az EU-tól kapott jogok, amelyekkel ő visszaél, csináltak tényezőt. Elhitte magáról, hogy ő egy fontos ember. Ha valódi súlyának, az általa elfoglalt ország méreteinek, súlyának megfelelő befolyása marad, akkor ő eljelentéktelenül. Pontosan az lesz, aki valójában: egy senki, egy agresszív fasiszta paprikajancsi, akivel senki nem törődik. Hatalmának végét jelentheti, ha az Unió elveszi a zsarolási potenciálját a vétójog megvonásával, mert ebben az esetben ő nem hajlandó maradni az EU-ban. Az EU-ból való kilépés viszont Magyarországon lázadáshoz és forradalomhoz vezet.
Vagy le kell vetnie az álarcot, és nyílt diktatúrát kell bevezetnie. Ez még akkor is így van, ha az EU-ellenes propaganda hatására jelentősen csökkent az uniós tagság támogatása. Más erről rosszat mondani úgy, hogy nyitva a határ, és lehet rázni a rongyot „németbe”, meg „franciába”, meg „olaszba”, meg „spanyolba”, és megint más, ha lezárul a határ. Látóhatáron a Huxit.
