Nem értem! Tényleg nem értem azt az elképesztő indulat (gyűlölet) cunamit, ami azokra az ellenzéki szavazókra zúdul a közösségi médiában, akik ugyanúgy szeretnének megszabadulni Orbánéktól, mint a Tisza szavazók, de nem Magyar Péter pártját támogatják. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért vált ez ki ilyen negatív indulatokat az állítólag demokratikus elkötelezettségű Tisza-szavazókból.
Olyan ellenséges indulattal beszélnek/írnak a többi demokratikus ellenzéki párt támogatóiról, mintha egy nyilas/sztálinista párt szavazóiról lenne szó. Elsősorban persze a DK támogatóiról. És állandóan azt a hazug alternatívát vázolják, hogy aki nem a Tiszát támogatja, az a Fidesz szekerét tolja. De hát miféle „demokratikus” gondolkodás ez? Ez antidemokratikus és antiliberális, ráadásul teljesen hazug alternatíva. Ha a demokratikus pártok igazat mondanak akkor, amikor azt állítják, hogy a legfontosabb céljuk az Orbán-rendszer leváltása, akkor ha majd eljön a választások ideje, ennek a legfontosabb célnak az elérése érdekében kell együttműködniük. Hogy milyen formában, hogyan, azt még bőven ráérnek eldönteni. De ez a – valójában tét nélküli – kiszorítósdi és gyűlölködés csak erodálja a demokratikus oldal erejét és hitelét.
Ha semmi mást, de azt biztosan megtanulhattuk az elmúlt 14 évben, hogy milyen tragédiához vezet, ha egyetlen párt tesz szert teljhatalomra egy olyan gyengén fejlett demokráciában, amilyen a magyarországi. Aki a „csak a Tisza” ill. a „nincs jobb és bal, csak magyar van” jelszavak mögé áll, az valójában a Fidesz-típusú egypártrendszert támogatja. Minden hatalomnak szüksége van külső és belső kontrollra és az utóbbi pedig – figyelembevéve a hazai demokratikus hagyományok hiányát – csak koalíciós kormányzás során valósulhat meg. Ha pedig valaki képtelen más pártokkal együttműködni, az alkalmatlan a demokratikus kormányzásra.
A demokrácia és a liberalizmus éppen arról szól, hogy virágozzék ezerféle demokratikus elképzelés, lehetőség, szervezet, és mindenki választhasson a meggyőződésének, ízlésének megfelelően ezek közül. Nem pedig arról, hogy az ellenzéki szavazókat egy akolba kell terelni és minden ellenzéki érzelmű polgártársunknak egyetlen pártra kell szavazni. Hiszen az Orbán kormány megbuktatásának nem az a feltétele, hogy az ellenzéki oldalon ne legyen alternatíva, mindenki ugyanarra a pártra szavazzon, hanem arra, hogy az együttműködni képes, demokratikus ellenzéki pártok biztos többségbe kerüljenek a választások eredményeként. Ehhez nincs szükség választási szövetségre és nincs szükség arra sem, hogy a szavazók, megtagadva identitásukat, beálljanak a „nincs jobb és nincs bal, csak magyar” jelszó mögé. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy igenis van jobb és van bal, aminél persze átfogóbb és elsőbbrendű a demokrácia és a liberalizmus igenlése, de ezért hosszabb távon nem adhatjuk fel identitásunk fontos sarokpontjait.
Mindemellett finoman szólva is komikus, hogy egy, a jelenlegi mérések szerint 30-35 százalékos támogatottsággal bíró párt szavazói elképesztő érzelmi energiákat ölnek 3-5 százalékos pártok támogatóinak szidalmazásába. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért irritál sokakat ennyire, ha vannak, akik nem akarják feladni politikai identitásuk egy részét vagy ne’adj Isten ellenkezik az ízlésükkel, erkölcsi érzékükkel, hogy a Tiszát támogassák. Esetleg merészelnek nyilvános kritikát megfogalmazni a vezető ellenzéki párttal vagy annak vezetőjével kapcsolatban. Hiszen a demokrácia éppen attól vonzó és szép, hogy sokféle meggyőződés, vélemény, ízlés elfér benne.
(Megjelent a szerző Facebook oldalán, az írást Vásárhelyi Mária engedélyével közöljük.)
