Történészek feladata lesz megfejteni egyszer, hogy Orbán miért nem elégedett meg azzal, hogy Magyarországon korlátlan hatalmat épített ki, az országot nem csupán a hatalma alá hajtotta, hanem értékes részeinek nagy részét tulajdonába is vette, leválthatatlanná tette magát, s ezt a helyzetet – úgy-ahogy – az Európai Unió és Magyarország tudomásul vette.
Ezen a ponton konszolidálhatná a hatalmát, miután teljesen függetlenítette magát, most belesimulhatna a létező valóságba, mindenki megnyugvására. Mindenki megörülne, ha a valóság elfogadásával beleilleszkedne az őt körülvevő világba, és nem folytatná a világ meghamisítását, a valóság meghajlítását, s nem ragaszkodna a hazugságaihoz.
De Orbán képtelen megállni. Nem tud váltani, saját hazugságaiba bukik bele, saját vesztét okozza. Hamis valóságértelmezése a Nyugatról, a hazugságai Brüsszelről, az oroszokról és az ukránokról, a háborúról, a migrációról, az emberi jogokról, a tények semmibevétele pedig szükségképpen vezet el a politikai és a gazdasági összeomláshoz.
Abból a helyzetből, amelyben van, az Európai Unió és a NATO tagjaként, egy kis országból, nem tudja eljátszani a Szovjetuniót, Oroszországot vagy Kínát, esetleg Észak-Koreát vagy Iránt, mert nem tűrik el, ő pedig nem erősebb náluk. A Nyugatot megtámadhatják az orosz csapatok, az oroszok manipulálhatják őket, de a Nyugatból nem lesz Oroszország.
Orbánnak nyíltan el kellene hagynia a nyugati szövetséget és csatlakozni a másik oldalhoz, akkor azonban elveszíti minden értékét és befolyását. Orbán az EU és a NATO tagjaként ér valamit a Nyugat ellenségeinek. Ragaszkodása miatt nem kell senkinek, mert az oroszok és a kínaiak által vezetett blokk nem a szeretet, hanem a Gonosz birodalma.
Orbánnak nincs esélye megváltoztatni a Nyugatot. Hazugságai a valóság tényeivel szemben állnak, és a valóság erősebb azoknál. A hazug propaganda alkalmas az emberek butítására és megtévesztésére, de ha valaki elhiszi saját hazugságait, lépései pedig szembemennek a valósággal, akkor abba belebukik. Elveszíti az uralmát a valóság fölött.
Ezt az oroszok és a kínaiak megtehetik, ők is bizonyos határok között, és nagyon súlyos következményekkel, de egy európai kis ország, a Nyugat részeként. nem teheti meg. Nem tud Orbán egy kis Putyin lenni az Európai Unióban. Az uniós elnökséget az illiberális fasiszta rendszerének konszolidálására és megerősítésére használhatta volna, de ellenkezőjét teszi.
Az elcsalt grúz választások utáni utazása, legitimációs kísérlete, amelyet beleilleszt a hamis világértelmezésbe, hogy „Brüsszelnek nem tetszik, hogy nem ők állítanak kormányt”, a valósággal való frontális ütközés. Brüsszelnek a választási csalás, a puccs nem tetszik, s Orbán hiába reménykedik, hogy ilyen puccsokkal hamis alapokon álló birodalmat építhet.
A valóságérzékeléstől való teljes elszakadás jele, hogy az Unió soros elnökeként háborút indít az Unió ellen, amelynek el kell határolódnia tőle, amely háborúban nem nyerhet, és amely háborúnak semmi haszna nem lesz. Ellenben borzasztó károkat okoz, elsősorban az országnak és önmagának. Öngyilkosok viselkednek így.
Ez az ember egy álomvilágban él, amiből egyszer fel kell ébredni. Világpolitikusnak képzeli magát, de ehhez a hatalmat és a látszatot az Európai Unió adja, amely ezt elveszi tőle. Ő nem saját jogán „világpolitikai” tényező, hanem azok kegyéből, akik ellen harcol. Eszköze csupán azoknak, akik ezt kihasználják, de ha nekik nem kell már, eldobják.
Nem mindenkiből lett világdiktátor és népirtó, aki ilyen gátlástalanul szembement a világ tényeivel, elfogadott szabályaival és normáival. Orbánnak hiányzik ehhez a háttér, nem az orosz állam vezetője, nem ő a kínai diktátor. Nem minden fenegyerek veszi át a hatalmat a világ felett, aki szembemegy mindenkivel, vannak olyanok, akik csak belebuknak ebbe.
Orbán nem a grúz gyarmatát látogatta meg, és nem ő hitelesíti a választás eredményét.
Annyira éles és látható a valóság és Orbán hazugságai között az ellentét, hogy abba csak belebukni lehet. Élete végéig érintetlenül uralkodhatna nyugati pénzeken a diktatúrájában, ha a csalást csalásnak, a háborút háborúnak, az áldozatot áldozatnak nevezné, lehetne ő a diktátor jó fiú, akit nevetnek és megtűrnek. Ehelyett háborút indít a valóság ellen.
Mivel a valóság ellenáll, Orbán egyre dacosabb, és ez a dac mozgatja. Ha nem enged neki a valóság, annál rosszabb a valóságnak, mert akkor megépíti a kisvasutat Bicskéig. De ezt nem tudja ráerőltetni a világra, legfeljebb Bicskére, azt sem sokáig. Orbán elveszítette a kapcsolatot a valósággal, ezért önveszélyes és közveszélyes.
Ebben a helyzetben azok felelőssége a legnagyobb, akik ebben kiszolgálják, erősítik, mint Szijjártó és társai. Ez kiiktatja az utolsó féket is a mozdonyon, mely a szakadék felé rohan. Nem sajnáljuk, megérdemli a sorsát, csak a mozdony mögé van kötve egy ország, amely vele együtt rohan a szakadékba.
Olyan ellenzék, amely megállítaná, nincs. Nem ellenzéki pártokra vagy álpártra gondolunk, hanem ellenzéki tömegre, egy nemzetre, egy népre, amelynek egyik része Orbánnak hisz, a másik része egy másik csalónak és annak celebkedéseivel szórakoztatja magát, mielőtt a csaló grúz választáshoz hasonlóan két év múlva újra megsemmisítő vereséget szenved.
Orbán elveszítette a kapcsolatát a valósággal, s ebbe fog belebukni. Egykor tudta, hogy mi a valóság, csak hazudott róla, hogy korlátlan hatalmat építsen ki és meggazdagodjon. Ki-be járt a valóság és az alternatív tények határán, ezzel megtévesztve és manipulálva az Európai Uniót is sokáig. Birtokolta a valóság ismeretét, és uralma volt a hazugságai felett.
Ez megváltozott, s ezzel Orbán elveszítette az uralmat saját sorsa felett. Vagy elhiszi saját hazugságait, vagy képtelen azokat kontrollálni és játszani velük, de már teljes erejével a hamis világértelmezésben él, szalad neki a falnak, rohan a szakadékba, gyújtogatja saját házát, és készíti elő önmaga bukását.
Az valószínűleg akkor következik be, amikor nyílt diktatúrát vezet be, terrort alkalmaz. A puska, a Szuverenitásvédelmi Hivatal, konkrétan ávós és gestapós veztőkkel, megjelent és dolgozik, egyre nagyobb hatalmat kap. Ahogy a munkájuk kiterjed, elszakad a valóságtól,s az is beleilleszkedik Orbán fiktív világába, elkerülhetetlen a terror.
Ez általában összeér a gazdasági összeomlással. Ekkor érik meg a helyzet, hogy a magyar nép elkapja a hazugságaikba, korlátlan hatalomba, pénzbe, nagyzolásba, nagyravágyásba és gyűlöletbe belebolondult, megőrült bűnözők nyakát. S akkor még nem biztos, hogy a gödör fenekére értek, mert ott áll ugrásra készen a másik hazug illúzionista.
Valahogy meg kell bűnhődnie saját hazugságait miatt a népnek is, amely engedte ezt.
