Mintha legújabban már egybeesnének a Hamasz és a Trump-Netanjahu tandem érdekei, ha nem is ugyanúgy. A Hamasz célja nyilvánvalóan az volt, hogy Izrael minél több palesztint megöljön, Gázában minél nagyobb pusztítást hajtson végre, hogy a palesztinok legyenek a mártírok, s az Izraelt támogató Biden-kormány bukjon meg, Trump legyen az elnök.
Ez utóbbi kidolgozott stratégia volt, az nem kérdés, mert érthetetlen módon az amerikai egyetemek „palesztinkodó” tüntetései egycsapásra végetértek, s amikor Trump etnikai tisztogatásra készül, a palesztinokat el akarja tüntetni, egy hangos szó nincs. Igaz, az elnökválasztás előtti tiltakozásokat az orosz titkosszolgálat szervezte a Facebookon.
A Hamasz túszokkal tőrbe csalta Izraelt, s az október 7-i tömegmészárlás legfőbb felelőse, Netanjahu, saját politikai túlélése érdekében is folytatott olyan mészárlást Gázában, amire enélkül nem lett volna szükség, s Izraelhez nem méltó, hogy besétált a csapdába. De ekkor is egybeesett Netanjahu és a Hamasz érdeke, ami nem Izrael érdeke volt.
Most megint olyan a helyzet, mintha összejátszanának, pedig biztosan nincs erről szó, csak az érdekek esnek megint egybe. A Hamasz késlelteti az izraeli túszok szabadon bocsátását, annak reményében, hogy Izrael folytatja tovább az öldöklést, amivel felkorbácsolhatják az antiszemitizmust újra. Netanjahut ez cseppet sem érdekli, viszont ez megint jól jön neki.
Az teljesen érthető, bár rövidlátó reakció, hogy Izrael polgárai és a diaszpórában élő zsidók is örömmel látnák, ha egyszer és mindenkorra „eltakarítanák” Gázából a palesztinokat, s a Fehér Házban trónoló ingatlanbefektető Trump (aki maffiamódszerekkel irányítja Amerikát, s reményei szerint az egész világot), a helyükre luxus tengerparti nyaralóhelyet építene.
Trumpot ebből az egészből semmi más nem érdekli, csak a pénz és a biznisz, mert a gázai Riviérát nyilvánvalóan a Trump Organization építené fel. Az amerikai államot használja az érintettek fenyegetésére, megvesztegetésére és zsarolására, s a költségeket az amerikai állam viseli, a haszon pedig a Trump-kláné lesz. Ezt már ismerjük az Orbán-klántól.
Ezért Trump és Netanjahu örömmel fogadja, hogy a Hamasz megszegi a megállapodást, esetleg újabb túszok élete kerül veszélybe, mert erre hivatkozva Netanjahu eltakaríthatja az útból a maradék palesztinokat (vagy így, vagy úgy), lebombázhatja a maradék romos házakat is, hogy az építkezések mielőbb elkezdődhessenek.
Trump ennek megfelelően felhatalmazta Netanjahut, hogy a Hamasz szokásos hitszegésére hivatkozva „elszabadíthatja a poklot”, most már annak figyelembe vételével, hogy nem lesz maradása egyetlen palesztinnak sem a szülőföldjén (mert ezek az emberek ott születtek). Ha Netanjahu beindítja a hadsereget, az a Trump Organization „tereprendezését” végzi.
Mennyivel egyszerűbb lesz, ha a Trump-terv ismeretében Netanjahu jogos bosszúból elűzheti, kibombázhatja a maradék palesztinokat, mint a szomszédos arab államokat rávenni arra, hogy önszántukból fogadják be a Hamaszt magában foglaló palesztin népet. Ha most kizavarják őket, többet nem engedik vissza, oszt jónapot.
Majd az idő eldönti, hogy ezzel megoldódik-e a négyezer éves arab-izraeli konfliktus, s az is, hogy egy ilyen jótevő, mint Trump, milyen károkat okoz majd, milyen árat fizetne érte Izrael, ha ezt csak így meg lehetne oldani, egy ingatlanbefektetéssel. Van ott még egy elég jó helyen levő ingatlan, most a Szikla-mecset áll rajta. Azzal mi lesz?
S lenne-e méltóbb ingatlanfejlesztő, mint Trump, aki megépíthetné a helyén a Harmadik Templomot. S ha már arra jár, be is élhetne a Templomba, magát Istenként mutogatva. Vagy ha nem ő, akkor a kebelbarátja, Elon Musk. Vajon most lesz világdiktatúra, vagy egy-két emberöltővel később? Mekkora árat fizet ezért Izrael?
A nagy „béketeremtő” Trump így intézi a világ konfliktusait, hogy ha valaki nem engedne, akkor „szabaduljon el a pokol”. Van még a kispályás tömeggyilkos Putyinnak mit tanulnia. Itt megint két dolog csúszik egybe, Izrael biztonsága és létezése a palesztin terrorizmussal szemben, és két sötét bűnöző gátlástalan ügyeskedése és törvénytelensége.
Akik azt gondolják, hogy Izrael biztonsága és létezése megoldható maffiamódszerekkel, s nem számít, hogy két fasiszta bűnöző „oldja meg” (ahogy Magyar Péterre bízzák egyesek a magyar demokrácia helyreállítását), mert „semmi nem számít”, azok egy még mélyebb sírt áshatnak, mint amilyet az október 7-i szörnyeteg tömeggyilkosok ástak.
