Hosszú a sora azoknak, akik 1848 és március 15-e szellemét kisajátítják, meghamisítják, meggyalázzák és bemocskolják évtizedek óta. Rangsort sem lenne könnyű állítani a nemzeti szégyenről, de megelőlegezzük, hogy a történelem ítélőszéke előtt Magyar Péter kiemelt helyet kap majd március 15-e meggyalázói között. Magyar mindennek az ellentéte, amit 1848 jelent.
Ez azonban nem minden, mert korábban is voltak számosan, akik méltatlanok voltak a magyar nemzet legcsodálatosabb napjához, a felvilágosodás és a liberalizmus nemzeti győzelméhez, a polgári demokratikus forradalomhoz, de azok többségéről csupán azt lehet elmondani, hogy pitiáner tévelygők, kisszerű epigonok és tehetségtelen torzítók voltak.
Magyar viszont maga a megcsúfolás, a meggyalázás és bemocskolás, aki szándékosan és a megtévesztés szándékával használja fel március 15-ét a következő zsarnoki rendszerhez. A demokrácia, a jogállam és a szabadság, az emberi jogok forradalmát és ünnepét egy újabb fasiszta állam létrehozására és legitimálására használja. Hogy hol a fasizmus? Benne.
Magyar a cselekedeteivel mindent tagad, amit 1848 jelent. A sajtószabadság szava ki se ejtessék vele összefüggésben, aki még ellenzékben sem tűr kérdéseket, az újságírókat köcsögnek nevezi, s azzal fenyegeti, hogy kontrollálni fogja őket. Ami a jobbik eset, mert a Dunába lövésük lökésük lehetősége is elhangzott már. Magyar gyűlöli a szabad sajtót.
A közteherviselésről csak annyit, hogy a NER kitartottja, köztörvényes korrupt tolvaja volt, aki azért fordult szembe kenyéradó gazdáival, mert megengedték a súlyosan bántalmazott feleségének, hogy elváljon tőle, s az ehhez kapcsolódó kamu állásait és a lopott jövedelmét elveszítette. Őt ez a bosszú fűti, nem az 1848-as eszmék. Szégyen az országra.
Magyar az 1848 eszméit tagadó illiberális fasiszta Orbán-rendszer ideológiai híve volt és az is maradt. Csal, hazudik és becsapja az Orbán-rendszer ellenfeleit, hogy felhasználja őket a hatalom megszerzése érdekében, hogy helyet cseréljen Orbánnal és átmentse az illiberális zsarnoki rendszert. Belekonszolidálja az ellenzéket, elhiteti, hogy az nem is diktatúra.
A legdurvább és a legnyilvánvalóbb aljasság, ami leleplezi őt, hogy az orosz-ukrán háború okairól ugyanazt vallja, mint Putyin és Orbán. Az oroszok oldalán áll, elutasítja Ukrajnát és az ukrán önvédelmet, a világ sorsát eldöntő kérdésben nem Európa, hanem a forradalmat és szabadságharcot is leverő orosz tömeggyilkos horda mellett áll.
Az ukránokat azért gyilkolják, ugyanazok, akik a magyar szabadságharcosokat gyilkolták, mert Ukrajna is azt akarja, amit a magyarok 1848-ban. Magyar pedig számos alkalommal világossá tette, hogy nem az ukránok, így nem 1848 szellemisége mellett áll, hanem mai „Szent Szövetség” zsarnokai és gyilkosai oldalán. Ez megbocsáthatatlan bűn.
Az ukránellenesség és március 15-e ünneplése nem fér össze. Aki Ukrajnát támadja, aki az ukrán szabadságharcot megveti és elutasítja, 1848 március 15-e szellemiségét tapossa. Azt mondani sem kell, hogy ha Petőfi élne, Ukrajnában harcolna az oroszok ellen. Nem az EU parlament zsíros állásában pofázna büszkén arról, hogy nem írta alá Ukrajna támogatását.
Magyar Péter szájában a szabadság a legdurvább meggyalázása és bemocskolása 1848 és március 15-e szellemének. Március 15-i rendezvénye megcsúfolása és bemocskolása ennek a fantasztikus eseménynek, amikor a magyar nép nemcsak függetlenséget, de szabadságot akart, és a felvilágosodás, a liberális demokrácia és az emberi jogok útját választotta.
Magyar egy ugyanolyan zsarnok pszichopata, mint akinek a helyére vágyik, még rosszabb. A legsúlyosabb pedig az, hogy azokat használja fel ehhez, akik valaha még hittek az 1848-as forradalom és szabadságharc eszméiben, de Magyar Péter elfogadásával megtagadták azt, s lemondtak minden demokratikus és emberi normáról.
Nem mentség, hogy Orbántól akarnak megszabadulni, hanem súlyosbító körülmény. Mert ez azt jelenti, hogy nem méltók 1848 és március 15-e örökségéhez: egy másik zsarnoktól remélik, hogy megszabadítsa őket a gonosztól, hogy azután ő üljön a helyébe. Ha Petőfi és a márciusi ifjak ilyen gyávák, megalkuvók és korruptak lettek volna, nincs március 15-e.
Ahogy nincs is jelenleg. Március 15-e nem ünnep, hanem gyásznap, amelyen a magyar nép önmagát és elsatnyulását, jellemtorzulását és megromlását gyászolhatja, legfeljebb arra is emlékezhet, hogy nem voltak mindig olyan szar emberek, mint akik most Magyar Pétertől várják a megváltást, s ennek érdekében megtagadnak minden emberi normát.
A beteges agresszivitást és pitiáner geciséget összetévesztik a határozottsággal. Azt sem veszik észre, hogy amikor valódi cselekvésről, valódi forradalmi tettről lenne szó, akárcsak a tisztességes választások kikényszerítéséről, Magyar inába száll a bátorság. Miközben az országot kellene megmenteni, óvodák bezárása körül pojácáskodik ez a csaló idióta.
Óvodákat bezárnak demokratikus jogállamokban is, aminek egyenként kell vizsgálni az okát és a szakmai indokait. Itt nem egy óvoda, hanem egy ország bezárásáról van szó, s március 15-e nem is a korrupcióról szólt, amelynek Magyarnál nagyobb híve és gyakorlója nem kell. Meghamisít mindent ez a szélhámos. Azt képzelik a hívei, hogy ezzel nyerni lehet.
Nincs mit ünnepelni. Gyáva népnek nincs hazája. 1848 hősei szégyekeznének, ha látnák, hova jutott ez a nemzet. Egy hazug nárcisztikus pszichopata pojáca szónokol a pesti utcán, miközben a maradék ország a pusztulása felé halad. Akiknek ezt meg kellene állítani, buta vigyorral és elégedetten várják a jövő évi választást, ahol elverik őket, mint szódás a lovát.
Meg is érdemlik. Olyan ország, amely nem megőrzi, hanem megtagadja és meghamisítja a legszebb hagyományait, az elődeit, akik életüket adták a szabadságért, nem érdemel mást, mint szolgaságot és rabságot, s ne csodálkozzon, hogy előbb-utóbb megszűnik az ország, beolvasztják valamelyik elnyomó hatalom területébe. Karnyújtásnyira vagyunk ettől.
De nem Orbán és Magyar lesz az oka, hanem azok, akik vagy egyik vagy másik támogatói, akik ezt a két embert termelték ki maguk közül. Mintha 1848 hősei nem is magyarok lettek volna, mintha március 15 nem is Magyarországon történt volna. Eltűnt és elmúlt minden, amitől a magyar név szép lett, már jóideje nem méltó régi nagy híréhez.
