Statisztikai adatok szerint soha nem volt ennyire rossz mentális állapotban az amerikai fiatalok egy generációja. A 1997 és 2012 között született ún. Z generáció tagjai körében az elmúlt tíz évben drámai mértékben emelkedett a depresszió, a szorongás, az önkárosítás, valamint az öngyilkosság aránya.
A depresszió aránya a latin-amerikai fiatalok körében a legmagasabb, míg a fiatal fekete férfiaknál a legmagasabb az öngyilkossági arány. 2022-ben az öngyilkosság volt a vezető halálok a 15-24 éves ázsiai amerikaiak körében. A gyermekek és fiatal felnőttek rossz mentális egészségének számos mozgatórugója ismert, beleértve a szegénységet, a rasszizmust, az elutasítást és a modern amerikai élet számos bizonytalanságát.
Erről tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media Dr. Kiara Álvarez, az Amerikai Egészségügyi Tanszék adjunktusa, Dr. Ovsanna Leyfer pszichológus, a Bostoni Egyetem Pszichológiai Tanszék kutatási adjunktusa, majd Soo Jin Lee, licensed therapist, Victoria Birch és édesanyja osztotta meg a megrázó történetét.
Az okok sokrétűek, miközben az egyik legtehetségesebb és legnyitottabb generációról van szó, amelyet azonban a legrosszabb korban ért a Covid-járvány, az amerikai iskolákban tapasztalható oktatási válság, az identitásharc és az ideológiai kultúrharc, az emberi jogok soha nem látott nyílt vállalása, és ezzel egyidőben a szélsőjobboldal előretörése.
A krízis mértékét már az amerikai közegészségügyi hatóságok is „országos válságként” ismerik el. A probléma összetett, de a legfőbb okok között a magányosság, a közösségi média túlhasználata, a használathoz szükséges óvatosság hiánya, az identitásválság és a társadalmi kirekesztettség áll.
A Z generáció mentális problémái a statisztikákban is könyörtelenül megmutatkoznak. Az amerikai tinédzserek öngyilkossági aránya 56%-kal nőtt 2010 és 2020 között. A 10–14 éves lányok körében ez a növekedés 167% volt. A 2021-es CDC-felmérés szerint az amerikai középiskolás lányok több mint 30%-a komolyan fontolgatta az öngyilkosságot, ami 60%-os növekedést jelent 2011 óta.
A fiatalok 57%-a számolt be arról, hogy „tartós szomorúságot vagy reménytelenséget” érez az év nagy részében. Egy friss országos felmérés szerint a Z generáció tagjainak több mint 70%-a küzd rendszeres szorongással vagy depresszióval, míg az idősebb generációkban ez az arány 30–40%. Ezek a számok nem egyéni problémák, hanem rendszerszintű tünetek.
A fiatalok lelki állapota már a COVID-19 világjárvány előtt is hanyatlóban volt, a lezárások, a közösségi kapcsolatok megszakadása, valamint a jövő iránt érzett bizonytalanság csak tovább súlyosbította a helyzetet. A legmagányosabb generáció ma az, amelyik a legjobban kapcsolódik egymáshoz technológiai értelemben.
A Z generáció tagjai naponta órákat töltenek közösségi média felületeken, mégis gyakran szenvednek a valós kapcsolatok hiányától. Ez nagyrészt fakad a közösségi média szűretlen, kontrollálatlan természetéből. A fiatalokat (sem) készítette fel senki a közösségi média megfelelő használatára, nem képesek a megfelelő szintű válogatásra.
A közösségi média önmagában is elidegenítő hatású, az emberi kapcsolatok és az önálló gondolkodás helyébe lép. A pszichológusok szerint a napi 3 órát meghaladó közösségi médiahasználat összefüggésben áll a fokozott depressziós és szorongásos tünetekkel. A „digitális összehasonlítás” jelensége, amikor a fiatalok mások idealizált életét látják, rontja az önértékelésüket, és torz képet alakít ki a valóságról.
Ugyanakkor a virtuális kapcsolatok nem tudják helyettesíteni a valódi emberi közelséget, ölelést, szemkontaktust. Az internet nem helyettesítheti a gondolkodást és az érzelmeket. Az „összekapcsoltság illúziója” így válik a magány új formájává. Az izoláció érzése pedig mentálisan megterhelőbb, mint a szegénység vagy az iskolai kudarc.
A mesterséges intelligencia (AI) belépésével újabb veszélyforrás jelent meg. Az Atlantic nemrégiben írt arról, hogy a mesterséges intelligencia nemcsak közömbös a fiatalok problémái iránt, de a segítségnyújtás helyett egy próba alkalmával pontos útmutatást adott a depressziós fiatalok öngyilkosságához. Egyelőre nem tisztázott, mit lehet tenni ellene.
A korosztályon belül is meghatározhatóak a különösen veszélyeztetett csoportok, így a lányok, akik körében duplája a depresszió és az önsértés aránya a fiúkéhoz képest. A szexuális zaklatás, a testképzavar és az online zaklatás különösen nagy terhet ró a fiatal lányokra. A serdülő lányok 1/3-a úgy érzi, „nem látja értelmét az életének”.
A különösen veszélyeztetett Z generációs fiatalok közébe tartoznak az LMBTQ+ közösség tagjai. A Trevor Project 2023-as felmérése szerint az LMBTQ+ fiatalok 18%-a kísérelt meg öngyilkosságot egy éven belül. Egyharmaduk azt vallja: nem hiszi, hogy megéli a 35 éves kort. Az elutasítás, a titkolózás és az identitásuk miatti szégyen erőteljes pszichés nyomást jelent számukra. Trump pedig felszámolta az öngyilkosság előtti fázis segélyvonalát is.
A kisebbségi stressz, mint például az észlelt diszkrimináció, a szülői elutasítás vagy az internalizált stigma, szorosan összefügg a szorongással, a depresszióval és az önkárosítás kockázatával. Ezt a helyzetet súlyosbítja a meg nem értés, a fiatalok hibáztatása, annak az érzékeltetése, hogy ők a hibásak és valamiképpen másodrangúak.
Ezt a helyzetet nyilvánvalóan súlyosbították a közösség ellen intézett támadások, amelyek éppen a legérzékenyebb életkorában érték ezt a generációt. A nyitottság és a melegjogok megjelenése után drasztikus állami és kormányzati intézkedések, megbélyegzések jöttek, amelyek megnehezítették és válságba sodorták sokak élethelyzetét.
Az etnikai kisebbségekhez tartozók tekintetében szintén jelentős romlás észlelhető. A fekete, latin-amerikai és ázsiai származású fiatalok gyakrabban szenvednek mentális betegségekben, de jóval alacsonyabb arányban kapnak segítséget. Az ázsiai-amerikai tinédzserek körében a vezető halálok az öngyilkosság, amit a kulturális tabuk és az érzelmi elfojtás tovább súlyosbítanak.
A faji és etnikai kisebbségekhez tartozó diákok nagyobb szorongásról, depresszióról és traumákról számolnak be. A fekete és spanyol ajkú fiatalok aránytalanul magas stresszel, erőszakkal és igazságszolgáltatási beavatkozással szembesülnek, ami a mentális egészség romlásához vezet. A spanyolokkal szembeni kirekesztés mérhetetlenül megnövekedett a bevándorlásellenes politikával, a deportálásokkal, kitoloncolással és razziákkal.
Ezt a felnövekvő generációt még súlyosabban érintették a rasszista megnyilvánulások és támadások. A Covidot az első Trump-kormányzat a kínaiaknak tulajdonította, akik ettől kezdve súlyos érzelmi és fizikai támadásokat éltek át. Sokan nem tettek különbséget sem, minden ázsiait kínainak néztek, és válogatás nélkül kiközösítettek.
A fiatalok mentális egészségi válsága nemcsak családi vagy egyéni tragédia, hanem politikai és társadalmi kihívás is. Ebben szerepet játszanak számos tényezők, így a terápiás és pszichiátriai ellátáshoz való hozzáférés hiánya, a szegényebb közösségekben élők esetében a súlyos ellátási egyenlőtlenségek. Ezt erősíti az iskolapszichológusok hiánya. Az amerikai iskolák 55%-ában egyáltalán nincs szakképzett mentálhigiénés segítő.
Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az eddigi gyér segítséget is betiltották például a floridai iskolákban. Megtiltottak mindenféle tanácsadást, lelki segélyt az identitásproblémákkal küzdő fiatalok számára. Még egy kedvenc tanárt sem lehet megkérdezni semmiről, ami az LGBTQ+ közösséggel vagy a genderkérdéssel, az identitással kapcsolatos.
A probléma része a közösségi média szabályozatlansága, a profit érdekében figyelmen kívül hagyott gyermekek, s az ő mentális egészségük. Kiút lehet, ha több forrás áll az iskolai mentális egészségügy rendelkezésére, minden diáknak elérhető iskolapszichológus hálózat. Elengedhetetlen a kulturálisan érzékeny terápiás támogatás az etnikai és faji kisebbségi közösségek számára.
Nagy előrelépést jelentene a digitális oktatás a közösségi média tudatos használatáról, ha ennek lennének immár tudományosan is megalapozott alapfogalmai. Átfogó prevenciós programokra lenne szükség, amelyek már általános iskolás korban elkezdődnek. Ennek azonban nem használ, hogy éppen ellenkező irányba megy Amerikában a világ.
A rasszimus megerősödése, a kontrollálatlan bevándorlásellenesség, az uszítás, minden kisebbség megbélyegzése, a DEI programok eltörlése, a pénzforrások befagyasztása, az LGBTQ+ közösség dehumanizálása, de még a környezetvédelmi programok leállítása is a szorongás, a depresszió, a feloldhatatlan félelmek irányába hatnak.
A felnőtt társadalom feladata és kötelessége, hogy észrevegye a problémát, és segítse ezt a különösen érzékeny és tehetséges generációt, hogy fel tudja dolgozni, s alkotó energiává tudja fordítani a fiatalkorban elszenvedett traumákat, s tapasztalatainál fogva segítse az új generációkat, s mindent megtegyen, hogy ehhez támogató legyen a politikai környezet is.
A problémákkal együtt nem elveszett nemzedék a Z-generáció, de segítségre szorulnak, hogy átvészeljék az ifjú korszakot és megerősödve jöjjenek ki mindabból, amin átmentek. Ehhez arra van szükség, hogy a felnőttek tudatosítsák bennük, hogy a baj nem bennük van, s a legfontosabb életcéljuk az lehet, ha az okok megszüntetésén dolgoznak, mások érdekében is.
