Az amerikai segélyek leépítését ellensúlyozhatná, ha a világ leggazdagabb emberei vagyonuk töredékét adományoznák – mondta Dr. Abhijit Banerjee Nobel-díjas közgazdász az American Community Media sajtóbeszélgetésén.
„Ha a világ 3000 leggazdagabb emberének vagyonából mindössze 1 százalékot vennénk, az körülbelül 140 milliárd dollár lenne. Ez bőven elegendő lenne arra, hogy pótolja mindazt, ami elveszett” – mondta Banerjee. „Nem valami lehetetlenről beszélünk, csupán akaratról.”
A Trump-adminisztráció agresszív lépésekkel vágta vissza az amerikai segélyprogramokat, dollármilliárdokat vonva meg a szegénység, járványok és más súlyos válságok ellen küzdő humanitárius projektektől. Az újonnan létrehozott Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE), amelyet korábban Elon Musk vezetett, több ezer milliárd dollár megnyirbálását ígérte a szövetségi költségvetésből, hogy felszámolja a kormányzat – szerinte – „pazarlását”.
Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét (USAID) – amely az amerikai segélyek és fejlesztési támogatások fő szerve volt – idén nyáron felszámolták, ami 27 milliárd dollárnyi támogatás és szerződés megszűnését jelentette. Az elvonások közül kiemelkedik 57 millió dollár tuberkulózis-kutatásra és 262 millió dollár az ENSZ HIV-programjára fordított összeg megszüntetése. Ezek és más megszorítások alapvetően átalakították az amerikai humanitárius politika irányát, számos fejlődő országot mélyülő katasztrófa közepén hagyva.
„Van egy sor ország – Szíria, Dél-Szudán, Szomália és több más –, ahol humanitárius válság zajlik, amelyet polgárháború, aszály vagy mindkettő súlyosbít. Sok kisgyermek az éhhalál szélén áll. Az Egyesült Államok nem teljesen szüntette meg az élelmiszersegélyt, de annak nagy részét már törölték” – mondta Banerjee.
Az amerikai támogatások sok ország költségvetésében jelentős arányt képviseltek. A helyi civil szervezetek, amelyek kizárólag ezekből a forrásokból tudtak működni, most sorra zárnak be, ellehetetlenítve a segítségnyújtás hatékony elosztását. „Az ellátási infrastruktúra is leáll. Ez óriási katasztrófa, mert emiatt már rövid távon is emberéletek vesznek el” – tette hozzá Banerjee.
A George W. Bush által 2003-ban létrehozott PEPFAR (Elnöki Segélyterv az AIDS ellen) szintén veszélybe került a szövetségi megszorítások miatt. A program HIV-kezelést finanszíroz alacsony jövedelmű közösségekben, és hosszú ideje élvezte a kétpárti támogatást. A globális védőoltási szövetség, a Gavi is a megszorítások áldozata lehet, mivel a jelenlegi kormányzat egyre erősebb oltásellenes álláspontot képvisel – figyelmeztetett Banerjee.
Banerjee 2019-ben nyerte el a közgazdasági Nobel-díjat feleségével, Esther Duflóval és kollégájával, Michael Kremerrel együtt, a globális segélyprogramok mérésére alkalmazott kontrollált kísérletek kidolgozásáért. Globális szegénységcsökkentési munkái alapján állítja: az elmúlt húsz évben a helyzet jelentősen javult, mielőtt Trump elvonásai hatályba léptek.
„Az elmúlt húsz év kiváló időszak volt a világ legszegényebbjeinek” – mondta. „Az extrém szegénység jelentősen csökkent, nemcsak Indiában és Kínában, hanem világszerte. Az anyai halandóság látványosan visszaesett, a csecsemőhalandóság megfeleződött, és mind a fiúk, mind a lányok iskoláztatása nőtt.”
Most azonban az Egyesült Államok úgy alakította át hozzájárulását a „világsegély-kerethez”, hogy azt nehéz pótolni alternatív források nélkül – mondta. Ráadásul az amerikai nyomásra más nyugati országok, köztük az Egyesült Királyság és Franciaország is védelmi költségvetésük növelésére kényszerülnek, ami szintén a segélyek csökkentéséhez vezetett. Banerjee szerint ez egy „dominóhatás”, amit Musk USAID-re mért „faforgácsoló-hatása” csak felerősített.
„A kérdés az, hogy lesznek-e, akik a helyükre lépnek. Jelenleg néhány ország próbál kicsit többet adni, de ők eleve kis donorok voltak” – mondta. „Norvégia és Spanyolország azok, akik ténylegesen növelték a költségvetésüket, de a világgazdaság felett tornyosuló felhők – a kereskedelmi háborúk miatt – nem könnyítik a helyzetet. Nem világos, hogy bármely kormány elég bátor lesz-e előrelépni.”
Miközben ezek a megszorítások súlyos következményekkel járnak a globális egészségügyre és biztonságra, a Trump-adminisztráció sikernek könyveli el a „csalások és visszaélések” felszámolását, amelyeket állítása szerint például a USAID működésében talált. Ezek az állítások azonban jórészt alaptalanok, és félretájékoztató kampányokat gerjesztettek a jobboldali médiában.
„Nem hiszem el, amit Trump elnök mondott. Semmilyen bizonyítékot nem láttam erre, és úgy gondolom, Musk úr is nagyon próbált találni, de nem talált” – mondta Banerjee. A segélyek politikai fegyverként való felhasználása csak tovább súlyosbítja a válságokat. A gázai humanitárius katasztrófára utalva Banerjee kijelentette: az éhínség oka nem pénzügyi, hanem politikai. Szerinte a viszonylag kis népességű területen megfelelő külföldi támogatás könnyen megszüntethette volna a válságot.
Trump külpolitikai lépései ellenére a globális ellenállás meglepően csendes. Bár voltak tiltakozások a USAID leépítése és a segélyek megszüntetése ellen – különösen Washingtonban –, Banerjee szerint a jobboldali retorika ereje sokakat elhallgattatott.
„Az Egyesült Államokban ideológiai alapja van ezeknek a dolgoknak: a narratíva szerint a szegények lusták, érdemtelenek, és az oltás méreg. A jobboldali ideológia nagyon erős, és ennek hatását akkor látjuk, amikor azt tapasztaljuk, hogy az emberek nem panaszkodnak annyira” – mondta.
Bár az amerikai döntések kétségtelenül új szakaszt nyitottak a globális segélyezés jövőjében, Banerjee hangsúlyozta: ami hiányzik, az a politikai akarat. „Nem hatalmas összegről beszélünk. Hatalmas politikai akaratról beszélünk” – zárta szavait Banerjee.
