Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az iráni háború rosszabbá teheti a helyzetet és Irán veszélyesebbé válhat, mint a háború megkezdése előtt. Trump és Netanjahu az iráni állam lefejezésével, a legmagasabb állami tisztviselők meggyilkolásával olyan hatást kelthetnek, mintha hatalmas győzelmet aratnának, a tisztviselők eltávolítása azonban nem hagy űrt Iránban: csupán eltünteti az iráni állami apparátuson belüli szakmai bürokrácia utolsó nyomait. Netanjahu az iráni állam mérsékeltjeit semmisíti meg, akiknek a helyére a legszélsőségesebb katonai parancsnokok és a Forradalmi Gárda tisztjei lépnek.
Presztízsből megölték azokat a veterán bürokratákat és hírszerző vezetőket, akik az állam intézményi normákat biztosítták, amivel feltehetően a rezsim komplex politikai műveletek koordinálására való képessége is elsorvadt. Az iráni állam nem egy hagyományos nyugati rendszerként működik. Irán nem hagyományos értelemben vett állam. Iránban kettős rendszer működik, ahol a formális kormányzat mellett létezik egy párhuzamos katonai és ideológiai struktúra, amely a rendszer magvát alkotja. Az állami hivatalnokokot őriztek valamit a diplomácia és a bürokrácia ethoszából.
Az iráni hírszerzési minisztérium lefejezése taktikai sikernek látszik, de egy stratégiai kudarcot takar. Leegyszerűsítette az iráni hatalmi struktúrát azáltal, hogy eltüntette a bürokrácia óvatos hangjait, és intézményesítette a hadsereg legagresszívabb frakcióit. Ez ellentétes a világ biztonságosabbá tételére vagy Teherán tárgyalóasztalhoz kényszerítésére irányuló törekvésekkel. Nem marad tárgyalóképes és tárgyalni hajlandó vezető Iránban. A sajtóhírek szerint iráni katonatisztek azon nevetnek, hogy „Amerika önmagával tárgyal”, mert közülük senki nem áll szóba Trumppal. Állításuk szerint semmi tárgyalás nincs.
Az amerikai sajtó szerint olyan intézményi személyiségeket vettek célba, mint Khatib és Larijani, s ezzel az Egyesült Államok és Izrael akaratlanul is utat nyitott Irán legradikálisabb elemei, köztük az Iszlám Forradalmi Gárda tagjai előtt. A meggyilkolt magas rangú tisztviselők a hagyományos értelemben vett „mélyállamot” képviselték, olyan emberek voltak, akik értették a diplomácia árnyalatait és bizonyos hátsó csatornák fenntartásának szükségességét, még az intenzív ellenségeskedés időszakaiban is. Ma már nincs olyan ember, akivel tárgyalni lehetne.
Különösen Larijani, a Forradalmi Gárda korábbi parancsnoka, aki egykor az iráni parlament elnöke és Irán fő nukleáris tárgyalója volt a 2000-es évek elején, ő testesítette meg a kettős katonai-politikai szerepet. Ami megmaradt, az egy tisztán katonai junta, amelyet kevésbé érdekel az állam megőrzése, mint az ország ideológiai, védelmi stratégiájának végrehajtása. A döntéseket iszlám radikálisok, a lövészárok nyelvén értő katonai vezetők hozzák. Az iráni állam kettőssége megszűnt, már csak a keményvonalasok maradtak.
A hírszerzési vezetők meggyilkolása „stratégiai vakfoltot” hozott létre Amerika és a Nyugat számára. A diplomáciához stabil közvetítőre van szükség, akinek van tárgyalási felhatalmazása és intézményi státusza a megállapodás betartatásához. Mivel Irán hivatalos hírszerzési minisztériuma zűrzavarban van, a Nyugat vakon repül. Teheránban már nincs megbízható központ. A döntéseket a drónszárnyak és ballisztikus rakétaütegek katonai parancsnokai hozzák, akiknek nincs tapasztalatuk és kedvük az államvezetés finom művészetéhez – írja az MSNOW. Irán csak most lett igazán veszélyes.
Ahhoz képest, hogy Trump a rezsim megsemmisítésének ambíciózus szándékával kezdte el a háborút és Irán térdre kényszerítését ígérte, a tűzszüneti ajánlata már a gyengeség jele. Iránban pedig tudják ezt. Azzal is tisztában vannak, hogy Trump nem engedheti meg magának, hogy a Hormuzi-szoros tartósan járhatatlan legyen, ezért kénytelen lesz meghátrálni. Trump népszerűségi mutatói meredeken esnek, a benzinárak nőnek, s közeledik a félidős választás. Sokatmondó, hogy Trump hazájában, a Mar-a-Lagót is magában foglaló körzetben, demokrata jelölt nyert el egy floridai képviselőházi helyet.
Ezért Iránban tudják, hogy csak meg kell várni, amíg Trump saját csapdájába esik és eredmény nélkül megalázva visszavonul, s befejezi a háborút. A rezsim nem fog összedőlni, amit lebombáztak, orosz segítséggel újra lehet építeni. Várhatóan nem lesz semmiféle megállapodás. Irán nem enged Trump követeléseinek. Nem mond le az atomfegyver előállításáról, a terrorizmus támogatásáról, a legkisebb engedményt sem teszi Amerikának. Trump veresége már most nyilvánvaló, s nem maradt Iránban olyan vezető, aki megegyezne. Egy lépést sem fognak meghátrálni. Trump nincs ehhez hozzászokva.
Az izraeli védelmi minisztérium mérföldkőnek nevezheti a csapásokat, de Amerika és a Nyugat nem egy rezsim összeomlásának a tanúi, hanem inkább egy áramvonalasabb, militánsabb és kiszámíthatatlanabb ellenfél megszületésénél bábáskodnak. Egy Khamenei utáni, keményvonalasok által vezetett rezsim nem egy olyan kihívás, amelyet rakétacsapással lehet megoldani. Ez egy új globális válság lesz, sokkal erősebb és keményebb Iránnal, amely igazolva látja magát, s mindent megtesz a bosszúért. Mostantól a terrorveszély emelkedik az egész világon, amelynek kezelésére az Egyesült Államok nincs felkészülve.
Az ICE csak a védtelen és békés bevándorlókkal szemben erős. Trump és Netanjahu ezzel az indok nélküli háborúval kiszámíthatatlan folyamatokat indított el. Netanjahu bombáz, amíg lehet, ameddig Trump visza nem vonul. Utána Trump leparancsolja a színről. Régi álma teljesült, bombázhatta Iránt. Iránban fizikailag nagy pusztítást végeztek, de semmit nem oldottak meg, és rosszabb helyzetet teremtettek, nagyobb károkat okoztak, mint ami előtte volt. A tárgyalások lehetőségét a bombák hosszú időre lezárták. Mostantól ellenőrizhetetlen lesz egy lélekben erősebb teokratikus iszlám állam tevékenysége.
Trump segítséget ígért a rendszer ellenfeleinek, de a háborúval megsemmisítette az iráni belső forradalom lehetőségét. Amerikai és izraeli bombázásra épülő iráni felkelés nem lehet sikeres. A nacionalizmus inkább közelítette egymáshoz az elnyomó államot és a lakosságot, beleértve az ellenzéket is. Megértették, hogy ez a háború nem értük indult, legfeljebb fel akarták használni őket. A Forradalmi Gárda közelebb került a hatalomhoz, megerősödött, az iráni állam helyét egy iszlám katonai junta veheti át. A keményvonalasok muníciót kaptak a kezükbe a még durvább fellépésre.
A kérdés már csak az, hogy Trump milyen hazugsággal tud győzelmet hirdetni, hogy levonulhasson dicstelenül és a legkisebb eredmény nélkül a színről. Ez talán az első olyan háború, amelyet az amerikaiak többsége elutasított és oktalannak tartott. Nem elképzelhetetlen, hogy Trump saját magával köt majd tűzszünetet, és örülhet, ha elnöksége alatt ennyivel megússza. Nem beszélve az amerikaiakról, akik másodszor is megválasztották, és várhatják, mi lesz a következő nagyszerű terv az Aranykorban.
