Dario Amodei, a Claude nevű mesterséges intelligenciát fejlesztő Anthropic vezérigazgatója arra szólította fel a saját iparágát, hogy fékezzék meg. Figyelmeztetése szerint hat-tizenkét hónapon belül olyan rendszerek jöhetnek létre, amelyek programok rajait irányítva átvehetik az internet nagy részének ellenőrzését. Az amerikai elnök erre azzal válaszolt, hogy „aki nyeri az AI-t, az nyer”. Ezen a napon vált láthatóvá, hogy az AI-szabályozás lett az amerikai politika új törésvonala.
Amodei esszéje azért szokatlan, mert nem kívülálló írta. Az AI-biztonságról évek óta folyik vita, de rendszerint kutatók, etikusok vagy szabályozók emelik fel a szavukat, a fejlesztőcégek pedig magyarázkodnak. Most a piac egyik legnagyobb szereplője kéri, hogy fogják vissza a fejlesztést, beleértve saját magát is.
A konkrét javaslata az, hogy külső ellenőrök kapjanak hozzáférést a nagy AI-cégek belső működéséhez, és joguk legyen nyilvánosságra hozni a megállapításaikat. Sam Altman, az OpenAI vezetője jelezte, hogy támogatja. Kevin Hassett, a Fehér Ház gazdasági tanácsadója „nagyon átgondolt levélnek” nevezte.
Trump ennél sokkal hűvösebb volt. Közösségi médiás bejegyzésben utasította el az aggodalmakat, és folytatta az adatközpontok gyors terjeszkedésének védelmét. A hétvégén pedig úgy fogalmazott: „Vezetjük Kínát az AI-ban, mi vagyunk a világ legkifinomultabb országa. És őszintén, ezt így is akarom tartani, mert aki nyeri az AI-t, az nyer.”
A demokrata oldal két lépést tett. Chuck Schumer szenátusi frakcióvezető teljes szenátusi tájékoztatót kért a kormányzat AI-programjáról. Barack Obama arra szólította fel a demokratákat, hogy dolgozzanak ki „nagyon világos” politikát a technológiáról, Hakeem Jeffries frakcióvezetőnek pedig azt javasolta, hogy a félidős választás után az AI-ellenőrzési törvény legyen az első számú prioritás.
Vagyis az AI-szabályozás egyetlen hétvége alatt kampánytémává vált. A vita közben nemzetközivé is szélesedett. Károly király ezen a héten Skóciában találkozik nagy AI-cégek vezetőivel és kormányzati tisztviselőkkel, hogy arról tárgyaljanak, hogyan fejleszthető a technológia a társadalom javára.
Kínában Csen Ji-hszin állambiztonsági miniszter figyelmeztetett arra, hogy a generatív AI – különösen a deepfake-technológia – politikai és társadalmi biztonsági kockázatot jelenthet. Vagyis egy héten belül egy brit uralkodó, egy kínai titkosszolgálati miniszter és egy amerikai AI-vezér mondta ugyanazt, egymástól függetlenül.
Ami a vitának valódi súlyt ad, az nem az elmélet, hanem egy friss jelentés. Az Anthropic biztonsági beszámolója szerint egy Iránhoz köthető művelet a cég saját rendszerét használta amerikai haditengerészeti erők felderítéséhez. Egy másik esetben a rendszer blokkolta a biológiai vírusok módosítására vonatkozó kérdéseket, mire a kérdezők egyszerűen átmentek egy gyengébb védelemmel működő rivális modellhez.
Ez a részlet fontosabb, mint amilyennek látszik. Azt mutatja ugyanis, hogy az egyoldalú önkorlátozás nem működik: ha az egyik cég nemet mond, a felhasználó továbbáll a következőhöz. Épp ezért kér Amodei iparági szintű, külső ellenőrzést, mert a saját cége szigorúsága önmagában nem véd meg senkit.
A kritikusok ellenérve sem alaptalan: a külső ellenőrzési rendszer megerősítheti a már piacon lévő nagy szereplők pozícióját, mert a megfelelési költségeket az újonnan belépők nehezebben viselik. Aki ma vezet, annak a szabályozás versenyelőny is lehet. Európában a technológiai szabályozás rendelet formájában halad, az Egyesült Államokban viszont most vált pártpolitikai kérdéssé.
A novemberi félidős választás eredménye tehát nemcsak a Kongresszus összetételét dönti el, hanem azt is, hogy lesz-e egyáltalán amerikai AI-szabályozás a következő két évben. Arra senki nem számított, hogy Trump megfontolt, felelős és értelmes döntést hoz, életében először egy ügy jó oldalára áll.
