Jól láthatóan beindult a mentegetés a rendszerváltás elmaradása miatt. Sorra jelennek meg írások arról, hogy sehol nem sikerült még a jogállami demokrácia maradéktalan helyreállítása, nyugodjunk bele. Az óvatosabbak csak arra tréningelik a közvéleményt, hogy ez még elhúzódhat évekig (vagy évtizedekig, hogy ne kelljen Magyar Péteren számonkérni semmit), hiszen ahhoz sokkal több időre van szükség. Akik biztosra akarnak menni, és le akarják zárni ezt a kérdést, azok sok mellébeszéléssel és hazugsággal kimondják, hogy nem is lehet.
Eddig csak arról volt szó, hogy néhány hét kevés. Aztán az első 100 nap nem elég hozzá. 5 hónap után már a végtelenbe helyezik azt. De kétharmados parlamenti többséggel rendelkező új hatalom úgy alakítja át a politikai rendszert (jó irányba), ahogyan akarja. De láthatóan nem akarja. Erre keresik a felmentéseket, magyarázatokat, hazugságokat, az elferdített és hamis példákat, hogy jó lelkiismerettel tudják elfogadni azt, amit a kampányban még tagadtak, hogy Magyar nem demokratikus rendszerváltást jelent, hanem a NER meghosszabítása.
A kétharmados többség mellett nem az a kérdés, hogy mindent öt hónap alatt be lehet-e fejezni. Az a kérdés, hogy megtették-e azokat az első, félreérthetetlen lépéseket, amelyekből látszana az irány: az új alkotmány előkészítése, a fékek és ellensúlyok helyreállítása, az Orbán-rendszer jogi természetének kimondása, a párt demokratizálása és az elszámoltatás megindítása. Nem a befejezett rendszerváltás hiányát kéri számon senki, hanem azt, hogy még el sem kezdődött. A támogató sajtó már megkezdte a hozzászoktatást ahhoz, hogy nem is lesz.
Az újságíróból propagandistává lett Dull Szabolcs egy augusztusi hírlevelében már elkezdte, hogy „száz nap alatt nem lehet helyrehozni mindazt, amit másfél évtized alatt elrontottak”, a 444.hu, a Telex, a HVG írásai arra hajaznak, hogy ha a kormány diktatórikus eszközökkel csapna le a NER elitjére, olyanná válna, mint az elődje. De erről szó nincs, úgy próbálják beállítani, mintha az elégedetlenek ezt akarnák. Azt is üzenik a „radikálisabb” választóknak, hogy fogadják el a kompromisszumokat és a lassabb tempót, mert a stabilitás fontosabb.
Azt a látszatot próbálják kelteni, hogy a jogállami és törvényes felelősségre vonás politikai bosszú. Hamis történelmi és külföldi analógiák révén újságírók, jogászok és politológusok próbálják Magyar Péterhez hűteni a kedélyeket, azt állítva, hogy a mélyen beágyazott rendszerek lebontása jogállami keretek között lassú folyamat. Ha a Tisza Párt a „népharagnak” engedne átlépné a jogállami kereteket, önkénnyé válna, amit le akart váltani. Ezzel szemben a valóság az, hogy nem népharag az elszámoltatás követelménye, és a jogállamiság követeli meg.
Mivel Magyar halogatja a rendszerváltást, azt sulykolják, hogy a rendszerváltás nem egy pont, hanem egy véget nem érő egy egyenes. A történelmi és nemzetközi analógiákkal azt igyekeznek elfogadtatni, hogy az elszámoltatás elmaradása vagy lassúsága nem a kormányzati akarat hiánya, hanem a globális és történelmi tapasztalatokból fakadó kikerülhetetlen realitás. Mindennek az eszmefuttatásnak kizárólagos oka az, hogy Magyar Péter elszabotálja a rendszerváltást. Ahhoz gyártanak elméleteket. A valóság ennél sokkal egyszerűbb és mást mutat.
Orbán a Nemzeti Együttműködés Rendszerének létrehozásával (miután fülkeforradalommá nyilvánította a 2010-es parlamenti választást) megdöntötte az alkotmányos rendszert. Ennek írásos bizonyítéka van, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata (NENYI), amely kimondta, hogy a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalakításáról döntöttek, új politikai és gazdasági rendszert hoztak létre. Ezt egyedül Orbán nyilvánította ki, ez maga volt az alkotmányos rend megdöntése. Erre jött az új egypárti alaptörvény.
Ezt az egész konstrukciót nyilvánította volna teljes joggal alkotmányellenesnek és érvénytelennek minden új demokratikus hatalom, de Magyar Péter nem az. Ezért nem lehet tiszta lappal kezdeni, mert ezt nem ismeri el, mert ő is benne volt és egyetért vele. Neki ez kell. De az áprilisi választáson az emberek nem ennek a meghosszabbítására, hanem eltörlésére szavaztak. Magyar viszont nem törli el. Orbántól akartak megszabadulni, de nem szabadultak meg. Hiába kicsinyítik a Tisza-bérencek, Orbán bizony visszatért és fenyegetést jelent.
Magyar pedig mindezt legitimálja. Orbán beszélhet szemrebbenés nélkül saját rendszeréről úgy, mintha az jogállam és demokrácia lett volna. Csak egy kevés idő, és elhisizk neki. Elhomályosodik, hogy egy vezérelvű fasiszta diktatúrát hozott létre, a NER autokrácia, nem törvényes hatalom, hanem alkotmányellenes bűncselekmény volt. Ez lenne a kiindulópont, ami pillanatok alatt vezetne el egy valódi és igazi rendszerváltáshoz. Ehelyett maradt a NER, maradt az Orbán-rendszer, maradt Orbán is, és Magyar a NER új vezére. Ennyi változott.
Ahogy múlnak a hónapok, úgy távolodik Magyarország az intézményes rendszerváltástól. Magyar Péter minden nap talál valamit, amivel eltereli a figyelmet arról, hogy az Orbán-rendszer nem ért véget, a fékek és ellensúlyok rendszere nem állt helyre. Az alaptörvény a helyén, az új Alkotmány megalkotása nem kezdődött el, de még egy szó sincs róla. Magyar Péter azt a hamis látszatot kelti, hogy a jogállamiság megvalósult az ő megválasztásával. A pozíciókat régi fideszesek foglalták el, a napi ügyek nem adnak teret a strukturális változásoknak.
Mindez nem véletlen, hanem tudatos stratégia. Magyar Péter arra épít, hogy a közvélemény lassan beletörődik, hogy minden így marad, semmi nem változik, s elfogadja, hogy a napi teendők elvégzése csupán az új hatalom feladata. Ebben pedig segítségére vannak azok a sajtótermékek, influenszerek és balliberális „megmondóemberek”, akik eddig is egyengették az útját, és felmentették minden felelősség alól. Megmagyaráztak mindent azzal, hogy az csak takitika, minden így helyes vagy nem lehet másképp. Most is ez zajlik.
Miközben a kételkedőket azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy ha Magyar Péter nem teljesíti az ígéreteit, akkor majd őt is „elzavarják”, elzavarásról szó nincs, ugyanaz a hitegetés és megmagyarázás zajlik, most már az egész rendszerváltás elszabotálását illetően is. Nem zavarták el Orbánt sem, mert Orbán 5 hónapos kivárás után megértette, hogy (paktummal vagy anélkül) elszámoltatás nem lesz, őket a „Tisztítótűz” nem éri el: sem őt, sem a családtagjait, sem Mészárost, sem a minisztereit. Orbán továbbra is a közélet része, visszatért.
Magyar Péter nem törölte az alaptörvényt, pedig megtehette volna, nem kezdte el a rendszer működtetőivel és irányítóival, a maffiaállam vezetőivel szembeni elszámoltatást még az egyértelmű feljelentések szintjén sem, pedig megtehette volna. Nem demokratizálta még saját pártját vagy kormányát sem, minden az ő személye körül forog, mindenben ő dönt, és minden jel szerint ez így is marad. Magyar bele ült Orbán székébe és rendszerébe, nincsenek intézményes korlátai, saját belátása szerint vehet figyelembe bármit, és elbábozza a jogállamot.
Mindezt érzékelik azok is, akik rendszerváltást, a jogállam helyreállítását, intézményes demokráciát és igazi felelősségre vonást reméltek, nem pedig kiszemelt bűnbakokat, akikkel kielégítik a kirabolt ország igazságszolgáltatás iránti igényét. Az is hazugságnak bizonyult, hogy a „Tisza” működő és emberséges rendszerében csak a tehetség és a szorgalom, az egyéni képesség számít, mert ha valaki nem volt fideszes, nem szolgálta az Orbán-rendszert Magyarhoz hasonlóan, hanem elvszerű ellenzéki liberális demokrata volt, azt kirekesztik mindenhonnan.
A Tisza-barát sajtó és influenszerek megkezdték Magyar felmentését a rendszerváltás elszabotálása miatt, ami a legfőbb bizonyítéka annak, hogy érzékelik a folyamatot, a tudatos maszatolást és figyelemelterelést, hogy nem lesz itt semmiféle felelőpsségre vonás és elszámoltatás, mintha a Volánbusz ügye lett volna a legnagyobb biznisz, és ott lennének a legnagyobb felelősök és bűnözők. Rendszerváltás sem lesz, s ha mégis eszébe jutna valakinek, hogy követelje az új Alkotmány előkészítését, Magyarnak van B terve: megoldja okosba, mint az eddigieket.
Ezen már meg sem lepődünk, hiszen Magyarnak is kialakultak a hatalmi szokásai, mint Orbánnak. Magyar meghirdet társadalmi egyeztetést és népakaratot, kitalál valami szavazást, pályázatot, bizottságot, de mindez csupán ócska díszlet, amiből semmit nem vesz figyelembe, csak annyit, hogy népharag ne legyen belőle: mindentől függetlenül az lesz, amit ő kitalált, amit ő dönt. Ezért, ha rákényszerül az alkotmányozás elbábozására, majd kizár minden demokratát (mert óellenzéki és pártos), végül megmarad az alaptörvény lényege az igényeihez igazodva.
Kicserélik a nevét. Ahogy kicserélte a NER nevét is Működő és Emberséges Magyarországra (MEM), ami egy éppen olyan hazug jelszó, mint az összes többi hasonló jelszó. Most kellene felszólalniuk azoknak, akik jogállami demokráciában, szabad országban, szabad civil társadalom tagjaként szeretnének élni, nem egy világnézeti államban egy mindenható és imádott nárcisztikus vezér uralma alatt és az ő korlátai között. Most kellene felszólalni, hogy hagyják abba a hazug összehasonlításokat, Magyarnak minden rendelkezésére áll egy igazi rendszerváltáshoz.
Ezért mondják sokan jogosan, hogy a Tisza és a Fidesz ugyanaz, ahogyan az is elképesztő, hogy Magyarnak csak szélsőjobboldali ellenzéke van, amely nem a rendszerváltás, hanem még fasisztább állam irányába húzna és a Fidesz vissztérésével vagy a nácik hatalomra jutásával fenyeget. Nincs demokratikus ellenzék, amely az áprilisban megkezdett folyamatot a népakaratnak megfelelően demokratikus irányba vinné. Az egyetlen Hadházy Ákos, aki erről még beszél, mindenki mást ledorongolnak, aki rendszerváltást követel.
Az pedig már a vég, hogy a Magyar által megtartott Fidesz és Orbán fenyegetése miatt elkezdődött annak magyarázása, hogy Magyar Péter megint takitikából fasiszta, taktikából EU-ellenes uszító, taktikából ukránellenes hazudozó, hogy megtartsa a fideszeseket, és nehogy Orbán visszajöjjön. Az az Orbán, akinek már régen börtönben lenne a helye. Magyar állította fel ezt a helyzetet, minden fasiszta vagy EU-ellenes lépését azzal lehet mentegetni, hogy „különben visszajön Orbán”. Magyar hozta létre a helyzetet, hogy el sem ment.
Magyarország a nyugodt, boldog jövő helyett ebben az egyre nyilvánvalóbban elviselhetetlen csapdában vergődik. Ebből egyféleképpen lehet kitörni: vagy megcsinálja Magyar a rendszerváltást, vagy zavarják el (nem fogják). Addig is egy demokrata Magyar Péternek csak ellenzéke lehet. A megoldás kulcsa pedig a Tisza-szigeteknél van. Azok a Tisza-szigetek, amelyek őszintén, a rendszerváltás szándékával szerveződtek és nem Magyar elbódult szolgái, követeljék az intézményes rendszerváltást.
Ha nem történik semmi, váljanak ki, és a valóban demokratikus önszerveződő Tisza-szigetekből jöjjön létre egy új demokratikus párt. A Tisza Párt amúgy is csak papíron létezik, a valóságban nem, mert Magyar oda nem vette fel őket, nehogy jogaik legyenek. Éthetetlen az is, hogy ezt miért tűrik el? Csináljanak saját demokratikus pártot. A Tisza nevet pedig felejtsék el. Eljön az idő, hogy ugyanolyan szégyen lesz, mint a Fidesz, mert a kettő egy.
