A DK politikusai elmentek az MTVA székházába, miután a bíróság elsőfokon törvénytelennek ítélte, hogy tavaly decemberben kidobták az ellenzéki képviselőket az épületből, és nem engedték elmondani a rabszolgatörvénnyel kapcsolatos közleményüket. Az ítlet után Varjú László ugyn megígérte, hogy „Közmédia! Hamarosan újra nálatok!”, de a visszatérést az önkormányzati választások utánra ígérte. Ezt mi is megírtuk, hogy érthetetlen, hiszen a köztelevízió éppen most csapja be az ország népét a választásokat elcsalva, miközben a törvényes feladata a kiegyensúlyozott tájékoztatás, és az információhoz való jog bitosítása lenne.
A DK végül maga is erre az álláspontra jutott, és ma újra elmentek a köztelevízióhoz a párt képviselői (Vadai Ágnes, Gréczy Zsolt, Oláh Lajos és Varjú László), hogy a bíróság által is megítélt törvényes jogaikat gyakorolják. Mivel a köztévé saját megtámadásaként igyekezett bejelenteni a közhatalmat ellenőrző választott képviselők megjelenését, kamerájuk a helyszínen tartózkodott, Vadai Ágnes pedig beolvasta a közleményüket. A „köztévé” adott hírt a parlamenti képviselők megjelenéséről, de azt negatív színben tüntette fel, Vadai Ágnes nyilatkozatát pedig nem játszották be.
Ez mindent elmond arról, hogy Magyarországon nem biztosított a sajtószabadság, mert az adófizető állampolgárok százmilliárdjainak felhasználásával pártpropagandát folytatnak, és elhallgatják a valós híreket és tényeket. Orbán Viktor megszállta a közmédiát, amely az ország legtávolibb helyeire is eljut, és amelynek feladata a pártatlan tájékoztatás lenne, amelyben megjelenik az ellenzék véleménye is. Orbán politikai tisztogatást hajtott végre, a közmédiában pártkatonák és vazallusaik ülnek, akik nem a közt, nem a magyar polgárokat, hanem Orbán pártját szolgálják. Nem téjékoztatnak, hanem félretájékoztatnak.
Az Orbán-rendszer hazugsága az, hogy egy demokratikus rendszer. Ezt csak úgy lehet leleplezni, ha az ellenzéki pártok és az ország polgárai is elkezdenek élni demokratikus és törvényes jogaikkal, amit Orbán diktatúrája nem tesz lehetővé. Pontosan lehet tudni, hogy hol vannak a Fidesz által meghúzott határok, és azok nem a demokratikus joggyakorlás, hanem az önkényuralom határai. Ezeket nem lenne szabad tiszteletben tartani, hanem úgy kellene viselkedni, mint egy valódi demokráciában, és derüljön ki, hogy mi történik akkor. Legközelebb néhány európai parlamenti képviselőt is magukkal vihetnének az ellenzéki képviselők, tapasztalják meg a közmédiában a magyar sajtószabadságot.
A tapasztalat az, hogy az ellenzéki megmozdulások, a legígéretesebbek is, egy idő után elhalnak. A benne résztvevők kifáradnak és hazamennek. A rendszer pedig, mely a jogokat sérti zavartalanul működik tovább. Talán a hit és az elszántság hiányzik, hogy a jogkövető magatartás beleütközik a diktatúra falaiba, és a diktatúra láthatóvá válik. Ezt erősíti a közvélemény közönye, amely nem érdeklődik saját jogai és szabadsága iránt sem, és nem támogatja ezeket az akciókat. Sok esetben maga is rendzavarásnak tartja. A bátor és tisztességes emberek magukra maradnak és nem hősök, hanem a propagandának megfelelően rendbontók és „bohócok” lesznek. Orbán olyan mértékben uralja a nyilvánosságot, hogy a félretájékoztatásnak nincs ellensúlya.
Hazug bűnözők állnak Magyarország élén, akik kisajátították az országot, amit az ország nagyobb része nem érzékel vagy nem érdekli. Együttérzően tudunk tekinteni azokra, akik azt mondják, hogy reménytelen a helyzet. A hazugság elborított mindent, amíg kaja van, mindenki megtalálja valahogy a megélhetését, addig a jogok, a demokrácia és a szabadság nem érdekel senkit. Még akkor sem, amikor személyesen találkoznak a diktatúra következményeivel: az agymosást végző iskolákkal, a működésképtelen egészségüggyel, ahol hozzátartozóik és maguk is ok nélkül halnak meg tízezer számra. Az emberek nem gondolkodhatnak, hogy a szabadság megfojtása, a tudományos szabadság gúzsbakötése, az egyetemek lebutítása hosszútávon nyomort és káoszt, lemaradást eredményez.
