/

A sajtószabadság nem az, hogy van még néhány szabad újság, hanem az, ha mind az

10 perc olvasási idő
9

Orbán meglátogatott egy újságárust, hogy bebizonyítsa: Magyarországon sajtószabadág van. Az újságárustól kért “kormánykritikus”, illetve a kormányt “gyalázó” lapokat. Az újságárus nem volt a helyzet magaslatán, mert ha Orbán gyalázkodó lapokat keres, akkor csak az általa létrehozott propagandagyár lapjait tehette volna elé. A magyar sajtóban csak ezek gyalázkodnak. De az újságárus abban is tévedett, amikor a “szabad” újságok között a Népszavát és a 168 Órát ajánlotta. Mióta szabad újság a Leisztinger Tamás oligarcha által vezetett Népszava, és a jobboldali 168 Óra?

Orbán súlyos fogalomzavarban szenved, amikor azt képzeli, hogy a sajtószabadság csak annyit jelent, ha van még néhány újság, amely kritizálhatja a kormányt, és nem tartozik közvetlenül a NER uralma alá. A sajtószabadság azt jelenti, hogy van még néhány független és szabad újság, hanem azt, hogy minden újság az. A sajtó akkor független és szabad, ha nincs hozzá köze a hatalomnak. A sajtószabadság emellett nem csak azt jelenti, hogy megengedik néhány újságnak a kritikát (bizonyos határokon belül), hanem azt, hogy minden újság kormánykritikus, mert ez a sajtó dolga.

A sajtószabadság nemcsak annyit tesz, hogy a hatalomtól független lehet a tulajdonosa, hanem azt is, hogy gazdaságilag szabad, a hirdetési piacot nem a kormány irányítja, és egyetlen hirdetőnek sem kell attól tartania, ha nem “megfelelő” újságban hirdet. A sajtószabadság az, ha az egész sajtópiachoz a kormánynak semmi köze nincs. Orbán kapott néhány szabad lapot, a Hózipőt, az ÉS-t és a Magyar Narancsot, de az újságos bódé tele volt újsággal, ami azt jelenti, hogy az összes többi nem szabad. De sajtószabadság ott van, ahol az egész sajtó szabad.

Log In or Sign Up to View

See posts, photos and more on Facebook.

Orbán miért nem kereste a Népszabadságot, Magyarország egyetlen százezres példányszámú lapját, a legnagyobb magyar napilapot, amely az egész országban eljutott mindenhova? Mészáros Lőrinc talán tud róla valamit, hogy a legnagyobb, legpatinásabb magyar napilap hova tűnt. A Népszabadságot Orbán kinyírta. A volt liberális Magyar Hírlap fasiszta újság lett, az sem magától, míg a Népszava a NER egyik oligarchája kezében, Orbán pénzén, az Orbán által meghúzott korlátok között működhet. Ez a sajtószabadság? A többi viszonylag szabad újság pedig hetilap.

Emellett a sajtó nemcsak a nyomtatott lapokat jelenti. A nyomtatott sajtó ma már a sajtó kisebb részét jelenti. Hova tűnt a Klubrádió a frekvenciájáról? Hol van az Origo, az Index? Az ATV szintén az orbánista sajtó része egy orbánista szektavezér kezében. A TV2 úgyszintén. Hol van a teljes közmédia, amelynek pártatlanságát és függetlenségét a médiatörvénynek kellene garantálni, ahonnan ellenzéki parlamenti képviselőket a lábuknál fogva dobnak ki, ha szeretnének egy néhány soros közleményt beolvasni? Hol van a vidéki magyar sajtó, amit a NER központilag állít ma már elő?

Orbán egyetlen esetben tudta volna bizonyítani, hogy a magyar sajtó szabad, ha az újságárus egyetlen olyan lapot sem tudott volna mutatni a bódéban, ami nem szabad. De csak néhány kivételt talált az árus az egész kínálatból, de azok sem egy szabad hirdetési piacon élnek, és nem azért szabadok relatíve, mert a jog biztosítja ezt, hanem kegyből. Az ilyen miniszterelnöki hivatkozásokért megtűrik őket, bizonyos határok között. De ez nem sajtószabadság.

Ahol sajtószabadság van, ott senki nem befolyásolhatja a piacot, minden újság kritikus, mert a sajtó dolga a hatalom ellenőrzése, nem a hatalom kiszolgálása, és az olvasók félrevezetése. Ott a sajtó a szabad hirdetési piacon működik, semmi köze nincs a közpénzekhez, a kormányzathoz, hanem a civil szféra része, amelyre a hatalomnak semmiféle befolyása nincs. Ahol sajtószabadság van, ott a közpénzek százmilliárdjaival támogatott közmédia nem a kormánypropaganda eszköze, hanem objektív tájékoztatást nyújtó televzíiók és rádiók hálózata, amit nem a kormány irányít.

A KESMA léte önmagában bizonyíték arra, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, mert a KESMA alá tartozó összes médium nem szabad. Nem szabad a közmédia, nem szabad a vidéki sajtó, nem szabadok a legnagyobb online hírportálok, és még a sajtónak az a része sem szabad, amely a kormánytól független, mert a hirdetési piac manipulált, a függetéen sajtóban hirdetni kockázatot jelent, mert negatív következményei vannak. Csak azok és csak annyit hirdethetnek, amit a hatalom megenged. Csak azoknak, akiket fügefalevélnek életben hagytak.

Orbán elhülyülésének súlyos mértékét jelzi, hogy néhány korlátozottan kormánykritikus lap létezésével, vegetálásával akarja bizonyítani, hogy Magyarországon sajtószabadság van. Ez az ember hülyének néz mindenkit. Miközben a néhány perces beszélgetés alapján is egyértelmű, hogy szándékosan hazudik. Az újságárusnak is azt mondta, hogy “Magyarországot” “pakolták föl” valami listára, a sajtószabadság ellenségeinek listájára. Miközben nem Magyarországot, hanem kizárólag őt, Orbán Viktort szerepelteti a Riporterek Határok Nélkül egyedüli európai vezetőként ezen a listán.

A “jól megválasztott” újságárus valójában szembesíthette volna ezt a gazembert a valós helyzettel, hogy mit művelt a magyar sajtóval. Mert ezt nem Magyarország művelte, hanem Orbán Viktor. S azért tehette meg, mert olyan emberek vannak Magyarországon, mint ez a hazug újságárus. Szakmájának gyalázata és szégyene. Ilyen emberek miatt lehet Magyarországot a legprimitívebb keleti diktatúrák szintjére süllyeszteni, és visszavezetni a sötét középkorba. Gyalázat.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Pártállami kormányhatározatban ítélte el az orbáni diktatúra az uniós jogot

Következő cikk

Az Európai Parlament elítélte Orbánt: a homofób törvény célja nem a gyermekvédelem, hanem a megbélyegzés