Egyelőre teljesen átláthatatlan a helyzet, de a pakliban benne van egy Prigozsin által vezetett puccs lehetősége, ha nem áll meg, hanem Moszkvába megy, és az orosz Wagner zsoldoshadsereg megtámadja az orosz hadsereget, amely szerinte rakétákkal lőtte az állásaikat, jelentős veszteségeket okozva. A hírek szerint Prigozsin visszatért a frontról az embereivel és átlépte az orosz határt, állítólag Rosztovban van, és az orosz hadsereg nem tanúsított ellenállást, ha hinni lehet a híreknek.
A Kreml szerint hamisak a Wagner elleni rakétatámadás hírei, azokhoz semmi közük nincs, ami egyáltalán nem biztos. A Wagner és az orosz hadsereg (a Kreml) közötti ellentétek egyre erősebbek, mert Moszkva be akarja olvasztani a Wagnert az orosz hadseregbe, aminek Prigozsin mindenképp ellenáll, soha nem fog hozzájárulni. Ezért az ellentét feloldhatatlannak látszik, mert a Wagner zsoldoshadsereg, a temérdek börtönből szabadult bűnözővel, elszabadult hajóágyú, Prigozsin önálló hatalmi tényezővé nőtte ki magát.
A feszültséget nyilván növeli, hogy az FSZB eljárást indított Prigozsin ellen, akit fegyveres államcsíny kezdeményezésével vádolnak, ami rendkívül súlyos vád, és annak jele, hogy Moszkva fel akarja számolni a Wagner zsoldosokat, mert nem bír velük. A nemzeti terrorizmusellenes bizottság felszólította Prigozsint, hagyjon fel lázadás szításával, aminek ő nyilván nem fog engedelmeskedni. Prigozsin söpredéknek nevezte Szergej Sojgu védelmi minisztert, és közölte, hogy rendet tesznek Moszkvában. Mindenkit felszólított, hogy csatlakozzon.
Azt mondta, hogy aki megpróbál ellenállni, beleértve az ellenőrző pontokat, a légierőt, bárkit, likvidálni fogják, és csak azután térnek vissza a frontra, ha elvégezték a dolgukat. Putyinnak könnyen lehet, hogy nagyobb gondot jelent majd az önállósodott saját zsoldosait megfékezni, mint az ukránok ellentámadását leverni, amely vagy megtorpant vagy még el sem indult. Ennek bármi lehet a vége, de most leginkább az látszik, hogy ha a Wagneresek kitartanak Prigozsin mellett, őt viszont vád alá akarják helyezni és a seregét feloszlatni, akkor az oroszok között háború lesz.
Ha bárki győz, az mindenképpen jó lesz, mert ha Putyint eltávolítja Prigozsin, az is jó, ha Prigozsint távolítja el Putyin, az is jó, de a lehető legjobb, ha ezek ketten kinyírják egymást, s egy harmadik erő, egy demokratikusabb vezetés átveszi az országot, amely például befejezi a háborút és Orbán nagy bánatára kivonul Ukrajnából. A fejlemények érdekesek lehetnek, mert nehezen lehet most egy békés megoldást, kiegyezést elképzelni a felek között. Az ellentét csak akkor csökkenthető, ha Putyin enged, és meneszti Sojgu védelmi minisztert, akkor azonban a Wagner „fogságába” esik.
Ez azt is jelentené, hogy Prigozsin átveheti az események irányítását, amit Putyin nem szeretne, neki viszont kedvére lenne. Hogy ebben a helyzetben mit csinálnak az ukránok azt nem tudjuk, de kihasnálhatnák az orosz táboron belüli zavart és ellentétet. Esetükben azonban teljesen érthetetlen, hogy a várva várt ellentámadás miért nem indul végre, miután megkapták hozzá a fegyvereket, a tankokat és a repülőket. Szerencséjük lesz, ha Prigozsin (aki egy vérszomjas, gátlástalan bérgyilkos vadállat) helyettük megoldja a helyzetet, és leveri Oroszországot.
A Wagner egy terrorszervezet, amely most a megbízója és a gazdája ellen fordulhat. Azonban az is lehet, hogy az egészből egy szó sem igaz, hanem ez a színjáték az orosz katonai megtévesztés stratégiája, egy tipikus „maskirovka”, bár ennek ellentmond, hogy Moszkvában erősítik a védelmet, „terrorellenes” intézkedéseket hoztak, mintha várnák Prigozsint. Ha Prigozsin az orosz hadsereg vezetését „leváltja”, és Putyin kitart azok mellett, akkor Putyin ellen is kell fordulnia. Ha Putyin akarna megszabadulni a katonai vezetéstől, azt maga is megtehetné.
Nem lenne szüksége a „mesterszakács” Prigozsinra, akinek támogatására szólított fel máris az ellenzéki Hodorkovszkij. „Még az ördöggel is össze kell fogni”, mondta, „ha az a Kreml ellen fordul”. Csakhogy Prigozsin egyelőre nem fordult Putyin ellen, ellenkezőleg, másokat tesz bűnbakká és ezzel eltereli a figyelmet róla. Katonai sikerei viszont veszélyessé teszik, ha tényleg lázadást tud szítani Oroszországban, amire figyelmeztet. Kívül van a rendszeren, de a rendszerért harcol, mondják róla, miközben sokan Raszputyinhoz hasonlítják, akire ugyanaz a sors vár.
