Amikor Joe Biden elnök 2021. május 20-án, az Ázsiai és Csendes-óceáni Amerikai Örökség Hónapja alkalmából aláírta a COVID-19 gyűlölet-bűncselekményekről szóló törvényt, sokan azt remélték, hogy az Egyesült Államok egyik legsötétebb járványkísérő jelensége fokozatosan eltűnik. A törvény célja az volt, hogy a gyűlölet-bűncselekmények bejelentését könnyebbé és hozzáférhetőbbé tegye helyi és állami szinten, gyorsítsa a nyomozásokat, javítsa az áldozatok támogatását, valamint egyértelmű üzenetet küldjön: az ázsiai amerikaiak elleni rasszizmusnak nincs helye Amerikában.
Öt évvel később azonban kiderült, hogy a probléma nem a világjárvánnyal kezdődött, és nem is annak elmúltával ér véget. Az ázsiai amerikaiak elleni gyűlölet ma is makacsul jelen van az amerikai társadalomban. A gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletincidensek száma továbbra is közel háromszorosa a COVID előtti időszaknak. A járvány csak felszínre hozta azt, ami korábban is létezett: az ázsiai származású amerikaiakat örök idegenként kezelő előítéleteket, amelyek időről időre új formában törnek felszínre. Az ázsiai amerikaiak nem tudják eltüntetni a származásukat, a kinézésük alapján azonosítják őket.
S mivel nem olyanok, mint a többi amerikai, azt tartják róluk, hogy örökké idegenek maradnak, soha nem lesznek igazi amerikaiak. A valósághoz ennek semmi köze, de nem lehet ezt a megbélyegzést eltüntetni, ami hozza magával a kirekesztő incidenseket és a gyűlöletbűncselekményeket. Erről tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media, amelynek vendég előadói John C. Yang, az Asian Americans Advancing Justice (AAJC) elnöke és ügyvezető igazgatója, Stephanie Chan, az AAPI gyűlölet elleni küzdelem adat- és kutatási igazgatója, Sameer Hossain, a Muszlim Közügyek Tanácsának ügyvezető igazgatója, valamint Mannirmal Kaur, a Sikh Koalíció szövetségi politikai vezető menedzsere voltak.
A Stop AAPI Hate szervezet és az FBI adatai szerint 2025-ben több száz hivatalosan nyilvántartott gyűlölet-bűncselekmény irányult ázsiai amerikaiak, szikh közösségek, muszlimok, buddhisták, hinduk és csendes-óceáni szigetlakók ellen. Az FBI adatai önmagukban is aggasztóak, de a szakértők szerint csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az áldozatok jelentős része ugyanis soha nem fordul a hatóságokhoz. A Stop AAPI Hate és a Chicagói Egyetem NORC kutatóintézetének felmérése szerint az ázsiai és csendes-óceáni származású amerikai felnőttek csaknem fele tapasztalt valamilyen gyűlöletből fakadó cselekményt az elmúlt évben. A válaszadók 44 százaléka zaklatásról számolt be, közel egynegyedük intézményi diszkriminációt élt át, 13 százalékuk fizikai bántalmazás vagy fenyegetés áldozata lett. Sokakat az utcán sértegettek, másokat munkahelyükön vagy iskolájukban aláztak meg, és egyre többen számoltak be arról, hogy amerikai állampolgárként is idegenként kezelik őket.
A Guardian által ismertetett 2024-es kutatás szerint a gyűlöletet átélők 40 százaléka még családtagjainak vagy barátainak sem beszélt a történtekről, míg azok közül, akik jogilag is gyűlöletcselekménynek minősülő támadást éltek át, 66 százalék nem fordult a hatóságokhoz, mert úgy érezték, úgysem történne semmi, vagy az ügyük nem elég fontos. Az FBI adatai szerint az ázsiaiak elleni gyűlölet-bűncselekmények száma a COVID-járvány csúcspontjához képest mérséklődött, de még mindig közel háromszorosa a világjárvány előtti szintnek. A civil jogvédő szervezetek szerint ez azt mutatja, hogy az antiázsiai gyűlölet nem átmeneti jelenség volt.
A Center for the Study of Hate and Extremism korábbi elemzése szerint a nagy amerikai városokban az ázsiaiak elleni gyűlölet-bűncselekmények 2020-ban 150 százalékkal emelkedtek, majd 2021-ben további 339 százalékos növekedést mutattak az előző évhez képest. Az AP–NORC legfrissebb felmérése szerint az AAPI felnőttek mintegy 30 százaléka tart attól, hogy a következő öt évben rasszista diszkrimináció áldozata lesz, noha a nyílt támadások száma némileg csökkent. A Stop AAPI Hate 2025 eleji felmérése szerint az AAPI felnőttek 53 százaléka arra számít, hogy az ázsiaiak elleni gyűlölet-bűncselekmények tovább növekednek, míg 62 százalékuk szerint a bevándorlóellenes politikai légkör tovább súlyosbítja a helyzetet. A Sikh Coalition adatai alapján a szikhek továbbra is az Egyesült Államok harmadik leggyakrabban célba vett vallási közösségét jelentik. Az FBI 2024-ben 142 szikhek elleni gyűlölet-bűncselekményt regisztrált. Összehasonlításképpen: ugyanebben az évben 1938 antiszemita, illetve 228 muszlimellenes gyűlölet-bűncselekményt jelentettek.
John C. Yang, az Asian Americans Advancing Justice vezetője szerint az egyik legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a bevándorlóellenes retorika újra a politikai főáram részévé vált. Szerinte a gyűlöletet nemcsak az utcán elkövetett támadások táplálják, hanem azok a politikai üzenetek is, amelyek bizonyos csoportokat fenyegetésként, betolakodóként vagy az ország problémáinak okozóiként állítanak be. Yang úgy fogalmazott, hogy az idegenellenes retorika történelmi csúcson van, és különösen aggasztó, hogy maga az Egyesült Államok elnöke is hozzájárul ehhez.
Donald Trump második elnöksége alatt ismét felerősödtek azok a kijelentések, amelyek az ázsiai közösségekben félelmet keltenek. Trump áprilisban megosztotta Michael Savage rádiós műsorvezető kijelentéseit, amelyek Indiát és Kínát „pokolbeli országoknak” nevezték, az onnan érkező bevándorlókat pedig „laptopos gengszterekként” jellemezték. Több ázsiai amerikai szervezet figyelmeztetett arra, hogy az ilyen kijelentések legitimálják az előítéleteket, és azt az üzenetet közvetítik, hogy bizonyos amerikaiak kevésbé tartoznak ehhez az országhoz, mint mások. „A kirohanásban az is szerepelt, hogy az ázsiai amerikaiak hűtlenek ehhez az országhoz, és hogy valahogy nem tudnak úgy integrálódni ebbe az országba, ahogy az európaiak tették a múltban” – mondta Yang. Amikor egy olyan szövetségi kormányunk van, amely nemcsak hogy nem előzi meg a gyűlölet-incidenseket, hanem aktívan olyan magatartást és beszédet folytat, amely ösztönzi azokat, minden amerikai szenved, tette hozzá.
Az FBI Egységes Bűnügyi Jelentési Hivatalának adatai szerint a tavaly bejelentett 5810 faji és etnikai alapú gyűlölet-bűncselekményből 291 ázsiai-amerikai, 243 szikh, 214 pedig muszlim lakosságot célzott meg. Harmincnégy gyűlölet-bűncselekmény buddhistákat, 31 hindukat, 20 pedig hawaii őslakosokat és a csendes-óceáni szigetlakókat célzott meg. Összesen 833 gyűlölet-bűncselekmény érintette az AANHPI közösségeket. A fekete bőrűek továbbra is az előítélettel kapcsolatos bűncselekmények áldozatainak túlnyomó többségét teszik ki, tavaly 2792 gyűlölet-bűncselekményt jelentettek. Az antiszemitizmus is továbbra is burjánzik: tavaly 1395 zsidó embereket célzó gyűlölet-bűncselekményt jelentettek. Az FBI adatai hiányosak, mivel a bűnüldöző szervek önkéntes alapon jelentik a gyűlölet-bűncselekményeket. Jelenleg nincs szövetségi szintű kötelezettség a gyűlölet-bűncselekmények bejelentésére.
Stephanie Chan, a Stop AAPI Hate kutatási igazgatója szerint a gyűlölet jellege is átalakult. A COVID idején a kínaiakat hibáztatták a járványért, ma azonban az ázsiai amerikaiak elleni rasszizmus egyre inkább összefonódik az általános bevándorlóellenes közhangulattal. Egy koreai származású nőnek azt kiabálták egy gyorsétteremben, hogy „Trump majd deportál”, miközben fellökték. Egy többnemzetiségű csendes-óceáni szigetlakót online azzal fenyegettek meg, hogy jelenteni fogják a bevándorlási hatóságoknak, noha amerikai állampolgár. Egy indiai amerikai előadót nyilvános rendezvényen neveztek „illegálisnak”, és azzal vádolták, hogy elveszik az amerikaiak munkáját. Ezek az esetek azt mutatják, hogy az ázsiai amerikaiakat továbbra is örök bevándorlóként kezelik, függetlenül attól, hogy családjuk generációk óta az Egyesült Államokban él.
Az ázsiai amerikaiaknak, akik gyűlölet-bűncselekményt vagy incidenst tapasztaltak, mindössze 22%-a jelenti az esetét hivatalos hatóságnak – mondta Chan. „Kevéssé bíznak abban, hogy bármit is tesznek, ha jelentik.” Chan megjegyezte, hogy a dél-ázsiaiak elleni online gyűlölet Kamala Harris elnökjelöltsége, Zohran Mamdani polgármesterjelöltségi kampánya és Usha Vance, J. D. Vance alelnök feleségének ismertsége alatt is megugrott. Sameer Hossain, a Muslim Public Affairs Council vezetője arra figyelmeztetett, hogy a muszlimellenes, dél-ázsiai és ázsiai gyűlölet sok esetben összefonódik. A támadók nem tesznek különbséget vallási vagy etnikai csoportok között. Az előítélet gyakran egyszerű külső jegyekre épül. A szikh férfiakat muszlimnak vélik, az indiaiakat arabnak, a kínaiakat külföldi ügynöknek. Az áldozatok közös tapasztalata, hogy nem amerikaiként tekintenek rájuk.
Mannirmal Kaur, a Sikh Coalition szövetségi politikai vezetője szerint a szikh közösség ezt a jelenséget évtizedek óta ismeri. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a turbánt viselő szikhek váltak támadások célpontjává. A COVID-járvány idején a kínai és kelet-ázsiai közösségek kerültek a gyűlölet középpontjába. Ma ismét szélesebb körű bevándorlóellenes indulatok erősödnek. A rasszizmus ugyanaz marad, csak mindig új arcot talál magának. A kutatások szerint a gyűlöletnek súlyos következményei vannak a közösségek mentális egészségére is. Az ázsiai amerikaiak jelentős része szorongásról, depresszióról, állandó készenléti állapotról számol be. Sokan elkerülik a tömegközlekedést, félnek egyedül közlekedni, különösen az idősek és a nők. A szülők attól tartanak, hogy gyermekeik az iskolában válnak zaklatás áldozatává. Az ázsiai idősek körében különösen magas a félelemérzet, mert a járvány éveiben több brutális támadás is őket érte.
Az elmúlt öt év egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a gyűlölet elleni küzdelem nem korlátozódhat rendőrségi statisztikákra és büntetőjogi intézkedésekre. Az oktatásnak, a történelmi tudatosságnak, a közösségek közötti szolidaritásnak és a felelős politikai kommunikációnak egyaránt szerepe van benne. Több állam már kötelezővé tette az ázsiai amerikai történelem oktatását az iskolákban, mert a kutatások szerint az ismeretek hiánya táplálja az előítéleteket. A szikhellenes elfogultság például megelőzte a 9/11-et, mondta Kaur. „A szikhek több mint egy évszázada tapasztalnak gyűlöletből fakadó erőszakot az Egyesült Államokban” – mondta. A benzinkutasok turbánja miatt muszlimoknak nézik őket. Kaur egy 1907-es washingtoni Bellingham-i incidensre mutatott rá, amelyben dühös csőcselék támadt szikh malommunkásokra, és végül kiűzték őket a városból.
„A rasszizmus, a bigottság és az idegengyűlölet új és riasztó módon vált hangsúlyossá a mainstream politikában és kultúrában” – mondta Kaur. Megjegyezte, hogy számos törvényjavaslatot nyújtottak be és fogadtak el országszerte, amelyek támadják a sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás (DEI) koncepcióit. Ezenkívül a Kisvállalkozási Hivatal megtiltotta a nem állampolgároknak a hitelkérelmezést, míg a szikh amerikaiak nagyjából 26%-a kisvállalkozás-tulajdonos. „A politikusok továbbra is olyan mítoszokat használnak ki, mint a nem állampolgárok közötti választási csalás mítosza. A Fehér Ház pedig megpróbálja megszüntetni a születési jogon alapuló állampolgárságot. Tehát ezeknek a rosszhiszemű, bigott politikáknak és retorikának a hatását az ország egész területén a bevándorlók és a színes bőrű közösségek, köztük a szikhek is érzik” – mondta Kaur.
Az ázsiai amerikaiak elleni gyűlölet tehát nem a COVID öröksége, hanem Amerika régi problémája, amelyet a járvány, majd a bevándorlóellenes politika újra felszínre hozott. A kérdés ma már nem az, hogy létezik-e ez a gyűlölet, hanem az, hogy az amerikai társadalom hajlandó-e szembenézni vele. Mert amikor politikusok újra és újra azt sugallják, hogy bizonyos amerikaiak kevésbé amerikaiak, mint mások, annak mindig vannak következményei. Az előítélet először szavakban jelenik meg, aztán megjelenik az utcán, az iskolában, a munkahelyen és a családok mindennapjaiban is. Öt év után ez a történet még mindig nem ért véget.
