Magyar Péter felháborodott posztban közölte, hogy az ún. „Tisza Párt” frissen megnevezett honvédségi szakértőjét (nyilvánvalóan potenciális honvédelmi miniszterjelöltjét) „azonnali hatállyal kirúgta” a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A magyar közélet válságtünete, hogy a poszt nem keltett felháborodást és/vagy nem nevették ki, mert az önmagában röhejes.
A „Magyar-jelenségnek” nevezett ámokfutás és pusztítás egyik legnagyobb kártétele, hogy az Orbán-rendszer ellenzékét fideszes agymosásban részesíti, eltompítja a demokratikus értékek iránti érzékenységét, ehelyett „érzékenyíti” a fideszes mentalitáshoz, életérzéshez, s ennek tipikus példája Magyar legújabb posztja Ruszin-Szendi Romulusz kirúgásáról.
A felháborító és a nevetséges az, hogy már magyarázni kell, mi a „Nemzeti Közszolgálati Egyetem”, mit jelent ott tanítani, és milyen ember az, aki egyáltalán odamegy, s onnan nem önként távozik, hanem úgy kell kirúgni, miután nyíltan feladja a pártszolgálatot. Mert azt mondani sem kell, hogy az NKE nem közszolgálati, hanem pártszolgálatos egyetem.
Ha más nem, akkor Ruszin-Szendi Romulusz teljesen világos, egyértelmű és jogos kirúgása bizonyítja, hogy ez a fideszes pártállam káderképzője, ahol a diktatúra kiszolgálóit képzik, akik működtetik Orbán aljas és törvénytelen önkényuralmi rendszerét. Egy demokratikus ellenzéknek a „közszolgálati egyetem” a gyűlölt ellensége, nem az utánpótlása.
Mi sem természetesebb annál, hogy a diktatúra pártszolgálati egyeteméről kirúgják azt, aki kritizálja a pártot. Ebben semmi felháborító nincs. A felháborító az, hogy mit keresett ott olyan ember, akit az állítólagos „ellenzék” egyik „szakértőjeként” mutattak be. vagy ha úgy kellett onnan kirúgni, mit keres az ellenzékben? Ez tényleg a Fidesz 2.0 verziója, semmivel nem jobb, mint az eredeti.
Ezen az egyetemen Orbán illiberális fasiszta rendszerének agymosott pártkatonáit, a pártot szolgáló alkalmazotti, állami apparátusi réteget képzik, a megdöntött alkotmányos rendet felváltó pártdiktatúra lojális kiszolgálóiként, a jogállamiság és a demokrácia ellenségeiként. Tisztességes ember ezt a rendszert nem szolgálja, az államapparátusban nem vesz részt.
Az pedig, hogy Ruszin-Szendi Romulusz a Fidesz janicsárképzőjén tanított, onnan nem is távozott, hanem úgy kellett kirúgni, önmagában egy szégyen, és kizáró ok, hogy valaha az ellenzékben pozíciót töltsön be, hacsak az „ellenzékben” nem, idézőjelben, amivé Magyar a volt demokratikus ellenzéket teszi, amely összefér az orbánista janicsárképzéssel.
Csakhogy ez nem ugyanaz az ellenzékiség, amely az Orbán-rendszer kezdetétől létezett, ez már nem demokratikus ellenzék, amely a jogállam, a demokrácia, a felvilágosodás, plurális pártrendszer, a köztársaság, a világnézetileg semleges állam híve, hanem a diktatúra belső rivális ellenzéke. Magyar Péter a valódi demokratikus ellenzékiséget elpusztította.
Ahogy Magyar azt kijelentette, az Orbán-rendszert ő demokráciának és jogállamnak tartja, ebből következik, hogy lényegét tekintve megváltoztatni sem akarja, s ehelyett mindössze helyet akar cserélni a diktátorral. Természetessé teszi egykori ellenzékiek számára a Fidesz gondolkodását, államfelfogását, s ebbe a mocskos világnézetbe konszolidálja az ellenzéket.
Az sem véletlen, hogy Magyar egyszemélyes pártja (amely még Ruszin-Szendi Romuluszt sem vette fel tagnak, nemhogy orruknál fogva vezetett „büdösszájú” híveket) a Fideszből partvonalra tett, leváltott és/vagy kiszuperált káderekből toborozza a jövő Magyarországát, fel sem merül, hogy egy nem fideszes szakértő, baloldai szakember a közelébe kerüljön.
Kíváncsian várjuk a kulturális és az oktatási szakértőt (miniszterjelöltet), melyik fideszes leszuperált káder lesz az, aki elveszítette a pozícióját és bosszút akar állni, mint Magyar is tette. Arra elég nagy tétben fogadhat bárki, hogy nem Magyar Bálint lesz a miniszterjelölt, aki pedig az ország egyik legvehemensebb magyaristája. Magyar Péter gyűlöli az ilyeneket.
Az egykori demokraták, egykori ellenzékiek, ma már magyarista fideszes tiszahívek azon sem háborodnak fel, hogy Ruszin-Szendi Romulusz kirúgása kapcsán Magyar azt írta, hogy azért rúgták ki az Orbán-rezsim volt vezérkari főnökét, mert „fel meri emelni a szavát az embertelenség, a szakmaiatlanság és a korrupció ellen”. Ruszin-Szendi Romuluszról beszél?
Hadházy Ákos elég megbízhatóan és hitelesen mutatta be a „Tisza Párt” első káderét, aki az embertelenség ellen úgy emelte fel a szavát, hogy végrehajtotta a politikai tisztogatást a hadseregben, a korrupció ellen pontosan úgy küzd, mint a bennfentes kereskedelemtől a kamu szerződéseken át érintett Magyar Péter. Ruszin-Szendit is körüllengik az „ügyek”.
Ott tartunk, hogy egykori ellenzékiek vérben forgó szemmel védelmezik az Orbán-rezsim kirúgott pártkatonáit, miután az Orbán-rezsim korrupt, tolvaj talpnyalója lett a vezérük, aki bosszúhadjáratot folytat azért, mert elzárták az addig lopott pénzektől, és azt ígérte, hogy ő majd leváltja Orbánt saját magára. Magyar támogatói valójában beléptek a Fideszbe.
Miközben valódi ellenzéknek Orbánt, Magyar Pétert, Romuluszt, „közszolgálati egyetemet” és az egész fasiszta bandát együtt kellene kirúgniuk és felelősségre vonniuk törvényesen. A magyarista rivalista banda már rosszabb, mint az elmúlt 14 év „óellenzéke”, amely ugyan kollaborált a pénzért, szavazóival együtt sunnyogott, de ilyen mélyre nem süllyedt.
Azt már csak csendben említjük meg, hogy az Amerikai Népszaván kívül a sajtóban senki nem képvisel ilyen egyértelmű, világos és elvszerű ellenzéki álláspontot, a függetlennek is nevezett sajtó teljes mértékben magáévá teszi a reformfideszes magyarista mentalitást, igaz, mentségükre legyen mondva, ez soha nem is állt távol tőlük.
Ha nem így lenne, nem élne és nem virágozna a NER, s benne ők maguk.
