Akkora a hasonlóság az Orbán-rendszer és Fábri Zoltán fasizmusról készült filmszatírája, a Hannibál tanár úr című film között, hogy azt már mindenki észrevette, csak épp senki nem veszi komolyan. Rövid kutatást végeztünk az interneten, s feltűnő, hányan vannak, akik párhuzamot vonnak az Orbán-rendszer és a filmbeli Töhötöm mozgalom között, mintha csak véletlen hasonlóság lenne. Azt kevesen mondják ki: ez nem hasonló, hanem ugyanaz.
A jelentéktelen középiskolai latintanár, aki írt egy dolgozatot Hannibálról, a fasizmussal kerül összetűzésbe, mert a történelmi tudományos értekezés nem passzol a fajelméletbe. Az Orbán-rendszer fajvédő jellegét bizonygatni sem kell. Nyíltan hirdeti a fasiszta vezér, Orbán Viktor, hogy nem leszünk kevertfajú nemzet. A film különleges értéke a latintanár jellemábrázolása, hogyan válik a kisember hőssé, majd megalkuvó emberré és halottá.
A fasizmus győzelme ez: a gyávaság azokban, akik meghunyászkodnak, akik engednek, akik nem leplezik le, nem állnak vele nyíltan szembe, nem mondják a vezér arcába, hogy kicsoda, és nem vállalják a nyílt totális konfrontációt vele. Nem mernek szembeszállni. Ettől van nagy pofája Orbánnak, aki a világ vezérének képzeli magát, mert senki nem „csapja pofán”, magyarul szólva. Senki nem áll fel vele szemben, ahogy fasisztával szemben kell.
A fasiszták győzelme az elnyomottak gyávasága, árulása, meghunyászkodása, hazudozása. A kettő feltételezi egymást, mint ahogy az ellentétes magatartás kizárja egymást. Fasiszta állam csak megalkuvó, gyáva emberek országában lehet. De a fasizmus éppen ezeket az embereket hozza létre. Ez a lényege. Vajon felmenti-e ez a Nyúl Bélákat és az árulásaikat? Vagy a felismerésnek van szerepe? Muszáj az erőszakot és a halálos áldozatokat megvárni?
Nyúl Bélát nem menti meg az árulása sem. Kutatásunk közben fedeztük fel, hogy a 444.hu ez év nyarán szintén felismerte Orbán és a Töhötöm mozgalom közötti párhuzamot, és élő példáját mutatta be Nyúl Béla szerepének. A cikk előbb remekül ismeri fel a dollárbaloldal retorikája és a „guruló dollárok” motívumát a filmben, hogy ez klasszikus fasiszta módszer, a fasiszta propaganda egyik archetípusa, ahogy a „mocsár lecsapolása” szlogen is az.
A cikk remekül világít rá a filmbeli latintanár kirúgása és az Orbán-rendszer tanárainak kirúgása közötti párhuzamra, hogy minden fasiszta rendszer markáns konfliktusa a sajtó elfoglalása után az értelmiséggel, az oktatással, a tanárokkal van, akik nem a fasiszta ideológiát és történelemhamisítást tanítják. A fasiszták természetesen tagadják, hogy fasiszták, mert akkor könnyen felismerhetők. A gyáva Nyulak pedig ehhez asszisztálnak.
Ahogy a NER politológusai letagadnák Mussolini fasizmusát is, ha nem tőle származna a fasizmus neve. De nemcsak a politológusok, hanem mindenki letagadja. A döbbenetes fordulat a 444.hu cikke végén megrázó történelmi mélységet ad az Orbán-rendszer sajtójának viselkedéséről: saját cikkük végén észrevétlenül maguk is Nyúl Bélává változnak. Miután felismerték a fasizmussal való azonosságot, letagadják azt, nehogy bajuk legyen belőle („négy gyereked van, jól gondold meg, mit mondasz”, hangzik el a filmben).
Íme: „Persze attól még, hogy egy pártnak a fasisztákéhoz hasonlít a kommunikációja, nem lesz feltétlenül fasiszta. (Például önmagában az, hogy a Fidesz „Isten, haza család” jelmondata egyezik Mussoliniével, nem jelent sokat.) Umberto Eco olasz író és Timothy Snyder amerikai történész világosan leírta, mitől fasizmus a fasizmus.” Döbbenetes, hogy nem veszik észre magukban Nyúl Bélát.
Attól, hogy hajszálpontosan olyan, mint a fasizmus, még nem fasizmus – mentegeti Orbánt és fasiszta rendszerét a 444.hu cikke. Azt mondja, nem sokat jelent, hogy még a jelszó is a klasszikus fasizmus, Mussolini jelszava. De sokat jelent, azt mutatja, hogy ugyanaz. Persze, a fasizmusnak vannak definíciói, de azok alapján Orbán rendszere egy fasiszta rendszer. Ne tessék hiányolni az erőszakot, majd eljön az is. Nem a külső jellemzők számítanak, hanem a lényeg.
A pénteki rádóinterjúk formailag különböznek, de Mussolini-beszédek megfelelői. Ugyanazt a funkciót töltik be. A fasizmus-drogosok megkapják a heti fejadagjukat, nehogy elvonási tüneteik legyenek. Vagy kijózanodjanak és elkezdjenek gondolkodni. Ha egy hónapig nem beszélne Orbán hozzájuk, Magyarország megváltozna. Ugyanígy működött Hitlernél is. Ez a propagandasajtó és a „szóvivők” feladata is. A vezértől jövő bódító, lelki mérget adagolják.
Az egészben az a döbbenetes, hogy saját belinkelt hivatkozásuk egy olyan cikkre mutat, amely éppen Umbert Eco és Timothy Snyder definíciói alapján nevezi fasisztának Orbán rendszerét, és megkérdőjelezi a „hibrid rezsimről” szóló nyálas, szépítgető, aljas és ótvaros hazugságokat. Ezt is csak egy könyv bemutatásával merészeli, mintegy távolságot tartva. Amúgy Umberto Eco és Timothy Snyder alapján Orbán rendszere színtiszta fasizmus.
Az csupán a fasiszták érdeke, hogy más neveket találjanak ki rájuk. A Nyúl Bélák ebben segítenek.
A 444.hu a szemünk előtt igazolja a Hannibál tanúr úr pontos leírását a fasizmusról, hogy a fasizmus attól élhet és erősödhet, hogy a Nyúl Bélák, bármennyire tisztességesek voltak, a hatalom arroganciája miatt, félelemből gyávák, megalkuvók lesznek. Hazudnak, próbálják a fasizmust túlélni, de nem sikerül. Hiába lesznek árulók, hiába hazudtolják meg a saját elveiket is, hiába köpik szemen magukat, ahogy a 444.hu is teszi, végül nem ússzák meg.
Így kerek a történet, hogy Orbán fasizmusa egyértelmű egy kiváló magyar film alapján, amit az Orbán fasiszta rendszere által fenyegetett, a propagandasajtótól független újság felismer és leír, majd önmaga a történelem szereplőjévé válik, ahogy Nyúl Bélaként árulja el, tagadja meg magát, a felismeréseit, az elveit és a tisztességet, ahogy hazudik a fasiszta rendszerről azért, hogy túlélje. A végén nem éli túl. Már készül a „szuverenitásvédelem”.
Mert a Hannibál tanár úr című klasszikus filmek időt álló titka és varázsa abban áll, hogy tértől és időtől függetlenül ábrázolnak egy jelenséget, írnak le egy társadalmi modellt, ami semmit nem változik, hanem minden esetben megismétlődik és bekövetkezik. A 444.hu jól teszi, ha elolvassa saját cikkét, annak hazug végét, megnézi a film utolsó jelenetét, benne a Nyúl Béla tragédiájában beteljesülő saját sorsát, és elgondolkodik.
lyenkor lehet nagy döntéseket hozni. Például arról, hogyan „haljunk meg”. Lehet esetleg szuverén módon is kimúlni, nem megnyomorítva, megalkuvó árulóként. Mert csak ez a kérdés, a „hogyan”. Még van egy kevés idő, nem sok, megválaszolni ezt a kérdést.
