Két hitre épülő párt esetében talán nem blaszfémia teológiai párhuzamokat keresni. A jövőre vonatkozó várakozások leginkább annak alapján ítélhetők meg, mennyire azonos vagy egylényegű a Fidesz és a Tisza (a Fidesz alatt érthetjük Orbánt, a Tisza alatt Magyart) ideológiájának lényege, mondhatnánk úgy is, hogy a „mag”, amelyből származik.
Az egylényegűség ebben a politikai teológiai párhuzamban azért használható, mert mint köztudott, az „egylényegűség” az Atya és a Fiú vonatkozásában volt századokon át vitatott. A probléma úgy is megfogalmazható, hogy eszmeileg hogyan viszonyul Magyar Orbánhoz, a fideszes Fiú a fideszes Atyához.
Magyar Péter politikai színrelépése óta csak egyetlen pártot és ideológiát vallott magáénak, a Fideszt és az illiberális ideológiát. Mindig csak egy párttal és annak vezetőjével azonosult. A Fideszből való kilépése után adott Partizán-interjújában megerősítette, egyetlen szóval nem tagadta meg a Fideszt, annak ideológiai szubsztanciáját, sem a vezérét.
Magyar mindig csak a Fidesz hivatalosan vallott lényegétől való elhajlást kritizálta, mint a korrupciót, a rossz kormányzást, a romló egészségügyet és oktatást. Nem kérdőjelezte meg a Fidesz ideológiáját, dogmáit, világnézetét, azt a szélsőjobboldali „magot” (nevezzük így finoman), amelyből az Orbán-rendszer és a NER kinőtt.
Magyar jó Fideszt akar. De van-e jó Fidesz? Lehet-e kutyából szalonna?
A Fidesz lényege a nyugatellenesség, a jogállamiság, a demokrácia elutasítása, hamisítása, az illiberális rendszer, az autokratikus hatalomgyakorlás, az oroszpártiság és sorolhatnánk. Magyar egyetlen szóval nem tagadta meg a Fidesz és az Orbán-rendszer lényegét. Magyar egy jobb Orbán-rendszert ígér, amely emberségesebb és jobban működik.
Ez utóbbit fenyegetésnek is tekinthetjük, mert ha a rendszer lényege nem változik, csak „működőképesebb” lesz, akkor az autokratikusabb jövőt ígér.
Az egylényegűség kimondása azért fontos, mert minden rendszert csak saját határain belül lehet megreformálni. Ha egy rendszer lényege nem változik, akkor semmi nem változik. A Római Birodalmat nem lehetett kereszténnyé tenni, mert annak természete nem változott. A Római Birodalom és a Szent Római Birodalom között lényegileg semmi különbség nincs.
Ha Orbán, az „Atya”, és Magyar, a „Fiú” egylényegű, akkor a rendszer nem változik, csak a külsőjét tekintve. Ugyanolyan illiberális, autokratikus, álságos látszatdemokrácia és rejtőző fasizmus lesz, akkor is, ha egyszer Magyar vezeti, mint most, amikor Orbán a vezér. Ez azt is jelenti, hogy nem tűnik el sem a rendszer, sem annak Atyja. A „Fiú” veszi át az uralmat.
Ezért a kérdés úgy merül fel, hogy akik Magyart kitalálták, felépítették és támogatják, azok a rendszert akarták lecserélni, vagy az „Atyát” a „Fiúra”? Mert azt tudniuk kell, hogy maga a rendszer nem lesz jobb, nem lesz más. A tapasztalatlan, éretlen „Fiú” személyisége miatt lehet még sokkal hazugabb, primitívebb és durvább. Ennek nagyobb az esélye.
Ha megszűnik a demokratikus parlamenti képviselet, az amúgy törvénytelen rendszerben, és az egylényegű „Atya” és „Fiú” irányítja az országot, a közvéleményt, a gondolkodást, a sajtót és az oktatást, akkor a liberális demokráciának Magyarországon írmagja sem marad. Ez pontosan az a helyzet, amit Orbán tűzött ki, és az ellenfelei valósítják meg.
Mivel a szembenézésre való hajlam gyenge, de a kognitív disszonancia csökkentésére való igyekezet erős, Magyar Péter elvtelen és rövidlátó értelmiségi támogatói nem fogják belátni és elismerni a bűnt, amit elkövettek. Abban lesznek érdekeltek, hogy a demokratikusan gondolkodó embereket belekonszolidálják az Atya és a Fiú által vezetett NER-be.
Ez azzal járhat, hogy még erősebben megtagadhatják a liberális demokrácia, az emberi jogok, a szabadság, a pluralizmus eszméit. Tovább erősíthetik a narratívát, hogy eljárt az idő a liberalizmus, a demokrácia, az ellenőrzött közhatalom és a sajtószabadság fölött. A rossz politikai döntés kikényszerítheti, hogy ideológiai támaszt adjanak az autokráciának.
Ha az egykori demokraták lélekben, szellemileg megváltoznak, egylényegűek lesznek a Fiú által az Atyával, elveszítik demokratikus természetüket és identitásukat. Akkor befellegzett Magyarországnak és a magyar szabadságnak. Ez addig fog tartani, amíg egy új generáció a jövőben megtalálja Montesquieu-t, s meg nem dönti a fasiszta Atya és Fiú hatalmát.
De az újabb két évtized minimum, ahhoz képest, hogy az Atya átadja a hatalmat a Fiúnak. S a jelek szerint ez még nem most lesz. Magyarnak újabb négy éve lesz, immár milliárdos állami támogatással, nagy ellenzéki frakcióval, hogy a demokrácia és a szabadság írmagját is kiirtsa, demokratikus ellenzékét és a demokratikus gondolkodást megsemmisítse.
Ugyanabból a magból, csak ugyanaz a fa nőhet ki. Ha Orbánban és Magyarban ugyanaz a mag van, akkor abból csak a gyűlölt Orbán-rendszer folytatódhat. Ha Magyar átveszi majd a vezetést, akkor nem változik semmi, az a Fidesz újabb kísérlete lesz. De illiberális magból a kísérlet csak egy illiberális fasiszta rendszerbe vezethet újra.
Magyar Péter beemelésével évtizedes sötétség következik. A világosság akkor tér vissza, ha egy új generáció újra felfedezi azt, amit most elárulnak. A fasizmus-metafora nem öncélú: az illiberalizmus a fasizmus leánykori neve. A fasizmus nem reformálható. Emberséges fasizmus nem létezik.
A fasizmus nem áll meg félúton, ahogy egy fa sem áll meg a növésben. Kivéve egy esetet: ha kivágják.
