Kiemelt hírek

Budapest fellázadt Orbán zsarnoksága ellen. Boldogok voltak attól, hogy szabadok, és nem tudják őket betiltani, mert a hatalom fél tőlük. Mert ők szabadok, a hatalom pedig nem az. Magyarország megmutatta szebb, kedves és békés arcát, a gyűlölet kultúrájával szemben. Orbán rendszere most szenvedett vereséget, mert semmibe vették a tiltását, fenyegetését. Ez volt Orbán rendszere egyik legnagyobb erkölcsi veresége. Mert ez a Pride nemcsak menet volt, hanem spontán és erőteljes tiltakozás az elnyomás, a gyűlölet és a zsarnokság ellen. A hatalom tiltása, a rendőrségi fenyegetés sem tudta megfélemlíteni a résztvevőket. Ez a nap nem a félelemről, hanem a bátorságról, a reményről és a szeretetről szólt. Nem véletlen, hogy Magyar Péter nem vett részt ezen az őszinte, szabad és boldog Pride felvonuláson, mert ő nem őszinte, szabad és boldog ember, és nem is szereti azokat. Fogait csikorgatva, gyurcsányozva írt posztjában, ki sem ejtette a Pride nevét, amely így nemcsak Orbánt, hanem őt is legyőzte és jelentéktelenné tette. Mert nem ő a magyar ellenállás, hanem azok az emberek, akik az LGBTQ+ közösség mellett álltak szívből. Megmutatva, hogy nem Magyar Péter a magyar szabadság, hanem ez a spontán tömeg, amely elismerte az LGBTQ+ honfitársai szabadságát, szabad élethez való jogát, az egyenlőségét és azonosult velük. Ezek az emberek jelentik Magyarország jövőjét, nem egy újabb zsarnok, aki ebben a közösségben (nem véletlenül) nem találta a helyét.

Nem szeretnénk megbántani senkit, mert Antall Józsefet sokan tisztelték, mert demokrata volt, de nekünk Antall József és az általa képviselt két világháború közötti Magyarország,...

Ha Magyar nem lenne, gördülékenyen működne az ellenzéki vezetésű főváros. Magyar azok szavazatával gáncsolja a főpolgármestert és a fővárost, akik az ellenzéki főpolgármestert is megválasztották, s azt gondolták, Magyar az ellenzék főpolgármesterét támogatni fogja. De ezt csak az "óellenzéknek" nevezett demokratikus ellenzék tette volna meg. Érdemes megvizsgálni azt, hogy amikor krízishelyzet van, meg kellene szavazni Budapest költségvetését, Magyar pályázati úton összeszedett emberei, beosztottai, az alkalmazottai, milyen nevetséges, hamis, bullshit indokkal maradtak távol a közgyűléstől. Aki erre nem lázad fel ellene, aki ezt szó nélkül eltűri, nem tisztességes ember. Karácsony Gergelynek arra hivatkoztak (éppen most), hogy Szentkirályi Alexandra és a Fidesz minden közgyűlésből balhét csinál, folyamatosan a tiszásokat támadja, Karácsony Gergely pedig nem lép fel elég hatékonyan ez ellen, vagyis nem látja el megfelelően a feladatát. Amikor csőd fenyegeti a fővárost a "Tisza Pártnak" ez a legfontosabb. Ez nevetséges. Ez nyilvánvaló ürügy és mellébeszélés, a költségvetés elfogadásának akadályoztatása. Ehhez semmi köze annak, hogy Magyar egykori fideszes párttársa a közgyűlésben hogyan viselkedik. Ha az ellenzékiek nem a párt nélküli Magyar Péterre és az általa összeszedett fizetett alkalmazottaira szavaztak volna, ilyen probléma nem lenne.

Kis János is abban reménykedik, hogy Magyar Péter remélt választási győzelme után az őt támogatók tábora szétesik, s új pártok jönnek létre. Erre azonban semmi garancia nincs, különösen azok után, hogy Magyar önjáró lett. Követőinek saját identitást adott, akik nem csak eszközt látnak benne, hanem célt. Miközben nincs szerepe Orbán megbuktatásában. Ez alapvetően kérdőjelezi meg Magyar Péter politikai szükségességét és "történelminek" hitt szerepét. Ha a rendszer úgyis összeomlik – külső nyomás nélkül is –, ő legfeljebb beül a romok tetejére, de nem bontja le a rendszert. Ebből viszont következik a kérdés: nem inkább veszélyt, mint megoldást jelent egy tekintélyelvű, programnélküli, nárcisztikus, populista, a pénzhez "ellentmondásosan" viszonyuló, önmagát megváltónak képzelő vezér? Kis János szavaival élve: ha úgysem számít a személy, ennél nem lett volna jobb "akárki", aki tiszteletben tartja a demokratikus elveket, és nem jelent veszélyt a bizonytalan jövőre? Ezzel nem újabb diktatúra magvát vetik el azok, akik személyes ellenszenvük miatt inkább egy fideszes potenciális diktátort emelnek az ország fölé, mint bármelyik demokratát?

De ez a hivatkozás jól ismert a fideszes propagandából, amely az Orbán-rendszert érő jogos bírálatokat Magyarország elleni bírálatnak és támadásnak nevezi. Magyar Péter a jogállamiságról többször kifejtette a véleményét, a szavazásról való távolmaradása csak következetes folytatása annak a munkának, amit e tárgyban még Varga Judittal végeztek. Ezt tükrözi az a mellébeszélő és hamis hivatkozása is, miszerint "a magyar jogállamiságot nem az ideológiai viták és a sokadik EP határozat fogja helyreállítani, hanem a magyar emberek, legkésőbb 298 nap múlva". Ez az állítás több sebből vérzik, de leginkább arról szóló bizonyíték, hogy Magyar "ideológiai vitának" tartja a jogállami normák követelését. Mindebből az is következik, hogy a jogállami normákat maga is megkérdőjelezi, nem tekinti objektív mércének és elutasítja azokat, ahogya azt többször kifejtette. A magyar emberek pedig nem állítanák helyre a jogállamiságot még azzal sem, ha választáson legyőzhetnék Orbánt, mert attól még nem állna helyre a jogállamiság. Ez nem azonos azzal. Magyarország egy olyan emberre akarja bízni a sorsát, aki Orbán politikáját folytatja és elutasítja a jogállamiságot. Orbán rendszerét demokráciának és jogállamnak tartja, amivel azt is mondja, hogy a rendszert nem kell megváltoztatni, legfeljebb "finomhangolni". Ezzel egyértelműen elutasítja azt is, hogy Orbán megdöntötte az alkotmányos rendet.

Ebből a helyzetből Karácsony Gergely főpolgármester mentette ki azzal, hogy bejelentette: a Budapest Pride felvonulást hivatalosan „Budapesti Büszkeség Menet”-nek nevezik, amely magyar fordítása a „Budapest Pride”-nak. Formailag nem azonos az eredeti rendezvénnyel, hanem új elnevezésű esemény. Ez a lépés azt az illúziót kelti, mintha átnevezve a Pride nem sértené a törvényt, hiszen az mostantól más néven fut. Orbán pedig mondhatja, hogy ez nem a Pride, mindenki arra büszke, amire akar. Ez az átkeresztelés ezért gyávaság, kétszínűség és megtévesztés. Karácsony látszólag kiáll a Pride mellett, valójában viszont Orbán törvényének való megfeleléssel mentőövet dobott neki. Lehetővé tette számára, hogy megússza a csapdát, amit maga állított, és ne kelljen sem visszavonnia a törvényt, sem erőszakkal fellépnie a rendezvény ellen. Karácsony ezzel nem a Pride-ot védte meg, hanem a diktatúra színjátékát segítette fenntartani. Mentőövet dobott Orbánnak. Ez súlyos politikai és erkölcsi hiba. A Pride nem csak egy rendezvény, de világnézeti és politikai állásfoglalás az egyenlőség, a szabadság, az emberi jogok mellett. Az átnevezés relativizálja és elrejti a valódi konfliktust, és hamis kompromisszumot kínál. Aki valóban kiáll a meleg közösség és az emberi jogok mellett, annak világosan meg kell neveznie az elnyomást, és nem asszisztálhat annak szépítéséhez. A Budapest Pride megrendezése – még ha más néven is – fontos és szükséges. De nem lehet elhallgatni, hogy a rendezvény nevének megváltoztatása gyáva megalkuvás. A diktatúrákkal nem lehet kiegyezni, mert az mindig az elnyomást erősíti. Karácsony Gergely döntése, bármilyen szándékkal is történt, nem a bátorság, hanem a megfutamodás jele.

Orbán azt próbálja ezzel a hazugsággal elhitetni, hogy ő már egy birodalmat "meglékelt", most jön a második, Brüsszel. Először is, Orbán nem lékelt meg semmit. Eldöntött tény volt a Szovjetunió kivonulása és felszámolása. Másrészt, "Brüsszel" nem egy birodalom, hanem szabad országok önkéntes szövetsége, ahonnan Orbán bármikor kiléphet, ha akar. "Brüsszel" nem fenyegeti Magyarországot, hanem minden jó, ami az elmúlt húsz évben Magyarországon történt, az Európai Uniónak köszönhető. Orbán minden aljassága ellenére. Ahogy Orbán nem buktatta meg a Szovjetuniót, nem buktatja meg "Brüsszelt" sem. Az egész hazugság a magyarok átveréséről szól, hogy elhiggyék: Orbán menti meg őket. Magyarországnak még a kommunisták sem okoztak annyi kárt, mint Orbán. Lepusztította az országot, kifosztotta, lezüllesztette, az uniós pénzektől elvágta, a nyugati típusú politikai rendszert megsemmisítette, és Magyarországot orosz és kínai gyarmattá tette. Brüsszeltől ez az ország csak jót kapott, ezzel szemben Orbántól csak rosszat. Akik nem éltek 1989-ben, gondolhatják, hogy Orbán valami hős volt. Akik viszont éltek, azok pontosan tudják, hohgy Orbán már akkor is egy csaló volt, aki megpróbálta magának kisajátítani azt, amihez semmi köze nem volt. Képes volt kockáztatni ezért, hogy az orosz hadsereg visszafordul. Szerencséje, hogy a kommunista pártállam ezt is megoldotta. Orbán nem volt utcai harcos, hanem egy paprikajancsi, aki akkor kezdett el bohóckodni, amikor annak már semmiféle komoly következménye nem volt. Mindenki tudhatta, hogy a pártállam békés rendszerváltásra készül, a Szovjetunió megszűnik. Orbán a kommunista rendszerben járhatott a jogi egyetemre, ami jól mutatja, mekkora üldözött volt.

Alkotmányjogi nonszensz és jogtörténeti ritkaság, amit Pokol Béla volt alkotmánybíró javasol arra az esetre, ha Orbán illiberális önkényuralmi rendszere (vagy csak kormánya) megbukna, s...

Az eset rámutat a politikai manipulációra, a tiltakozások elutasításának valódi okaira, és arra is, hogy Magyar miként gyengíti az ellenállást azzal, hogy önmagát kizárólagosként pozicionálja. Ennek felismerése nem „beszállás a fideszes karaktergyilkosságba”, hanem tárgyilagos leleplezés, valójában önleleplezés. Orbán meghátrálása azt mutatja, hogy Hadházy Ákosnak, a Momentumnak és a DK-nak volt igaza, hogy érdemes ellenállni és tiltakozni, s az ellenzéknek kötelessége kiállni az emberi és polgári jogok, a demokratikus normák és az üldözöttek mellett. Emellett azt is mutatja Orbán meghátrálása, hogy van élet Magyar Péteren kívül is. Ezt az életet pedig meg kell tartani, mert szükség van rá. Ha mindenki felszámolja önmagát, hogy átadja az ellenzékiséget Magyarnak, akkor a legalapvetőbb ellenzéki normák nem érvényesülnek, alapvető jogokért nem tiltakoznak, Magyar a személyét állítja a középpontba és leszereli a tiltakozásokat. Az „átláthatósági” törvény elhalasztása tehát nem csupán egy politikai manőver, hanem a rendszer természetének és korlátainak tükröződése, valamint a tiltakozások értelmének bizonyítéka. Mivel Orbán kerüli a nyílt konfrontációt és a totális diktatúrát, ezért meg lehet futamítani és meghátrálásra lehet kényszeríteni.

Az "átláthatóság" azt jelenti, hogy ki milyen utasításokat kap bárkitől, ki irányítja, ki kinek engedelmeskedik, függetlenül attól, hogy ezt ideológiai alapon, támogatásért vagy önként teszi. Az "átláthatóság" azt jelenti, hogy az ilyen nemzetellenes döntések mögött ki áll, ki az, akinek az akaratát teljesíti valaki Magyarországon. A konkrét esetben csak az eset után és véletlenül derült ki, hogy Orbán Magyarországot Trump, Meloni és az illiberális fasiszta ideológia (világforradalom) céljainak rendelte alá, s nem szuverén döntés hozott, amelyben a magyar érdekeket képviselte volna. Hasonlóan kellene tudni, hogy Orbán konkrétan kinek rendeli alá az EU-ellenes politikáját is. Mert Orbán EU-ellenes politikája nyilvánvalóan Magyarország érdekei ellen valók, ahogy az EU-ban és a NATO-ban az orosz háborús érdekek egyértelmű képviselete is. Átláthatóság az lenne, ha hasonlóképpen megtudhatnánk, hogy Szijjártónak milyen utasításokat adnak Moszkvában az orosz titkosszolgálatnál és az orosz külügyben az igazi főnökei. Ahogy az is az átláthatóság része lenne, hogy a Szijjártó által közvetített vagy közvetlenül a Kremltől kapott utasításokat Orbán mikor, mennyiben és miért hajtja végre. Az átlátható állam működéséhez és a szuverenitás védelméhez ezek az információk tartoznának, nem a demokratikus Nyugat demokráciát, emberi jogokat, sajtószabadságot segítő támogatásai.