Magyarország

Orbánt Kim Dzsongun dicséri. Az észak-koreai kisvezér egy táborba sorolta önmagával, s ebben cseppet sem tévedett. Orbán valóban egy politikai és ideológiai táborba tartozik...

Magyar olyan "lejárató" mémeket készített magáról, amelyek valójában tetszenek neki, és őt Supermannek, görög istennek, alfahímnek, férfi idolnak, szépségnek és nőcsábásznak mutatják, személyét idealizálják és felmagasztalják. Mindebből látszik, hogy Magyar Péter öndicsőítő mémeket készített magáról, de csak így merte közölni. Vagy maga jött rá vagy valaki mondta neki, hogy ez annyira kínos, visszataszító, undorító és nevetséges, hogy kontraproduktív lesz. De Magyar nem tudott lemondani róluk, ahogyan Dionüszosznak, a bujaság, a bor és a mámor görög istenének ábrázolja magát, ahogy nőre vár az ágyon, Superman izmokkal pózol, s természetfölötti képességet tulajdonít magának. Ne felejtsük el, ezeket a mémeket Magyar Péter maga készítette, maga töltötte fel, ezek láthatóan neki tetszenek. Nem volt elég posztban közölni ezeket, továbbiakat a kommentek között is nyilvánosságra hozott, nem tudott lemondani róluk. Nem szívesen elemezzük, de ahol acélpikkelyeket helyez magára, ott is kidomborítja a farkát. Beteg, alpári és undorító.

Az Európai Uniós (egyes tagországok külön is) elhatárolódott Orbán grúziai útjától, melyen az EU soros elnöki tisztét betöltő Magyarország miniszterelnökeként, de nem az Európai...

Az egyetlen ember pedig helyre is tette mindjárt a szimpatizánst: ahogy a Tisza párt nincs, úgy pozíció sincs, és ő maga sincs. Magyar világossá tette, hogy rajta kívül mindenki civil, mindenki kívülálló, senki nem képviseli a csupán papíron létező pártot, ezért senki nem is beszélhet a párt nevében, csak ő. Magyar azt is kimondta, hogy a Tisza Szigetek jogi személyiség nélküli civil szerveződések, amelyek szervezetileg nem kapcsolódnak a csak papíron létező Tisza Párthoz. Semmi közük nincs a Tisza Párthoz. Magyar ezzel világosan elhatárolódott tőlük, semmi felelősséget nem vállal értük, és semmiféle jogaik nincsenek a Tisza Párt néven működő Magyar Péterhez. A Tisza Sziget egy nagy átverés, a tagoknak semmi közük a Tisza Párthoz. Ezt most már Magyar is kimondta, amikor nyilvánosan elhatárolódott tőlük. Ez egy álcája annak, hogy Magyar nem szervez pártot, nem vesz fel tagokat, hanem a Tisza Szigetekbe tereli őket, amelyek holtágak: önkéntes társulások, baráti közösségek, mindenféle jogosítvány nélkül.

A nemzeti minimum nem egy ember, hanem bizonyos alapelvek és értékek, melyek minden emberre érvényesek. Még Magyar Péterre is. Aki magát teszi nemzeti minimummá, s nem rendeli alá magát a közösen vallott elveknek és értékeknek, az egy diktátor. Diktátort pedig nem támogatunk, mert nem diktátort akarunk cserélni, hanem rendszert. Csak egy korlátolt, hisztérikus, cinikus és ostoba réteg az, amelyet nem érdekelnek az elvi kérdések, nem érdekelnek a következő lépések, a következmények, akiknek nem számít, hogy mi következik azután, ha Orbánt sikerül megbuktatni. Magyar biankó felhatalmazást kér azzal, hogy önmagát teszi nemzeti minimummá, ő akar lenni a "közös nevező". A közös nevező még csak nem is az, hogy Orbánt meg kell buktatni, mert a közös nevező része az is, hogy miért akarjuk megbuktatni, s mit akarunk helyette. Ezek nélkül Orbán megbuktatása nem közös nevező. Magyar vagy szembenéz azzal, hogy a nemzeti egység megköveteli ezek világos tisztázását és előzetes garanciáit, vagy nem lesz nemzeti egység.

Az elcsalt grúz választások utáni utazása, legitimációs kísérlete, amelyet beleilleszt a hamis világértelmezésbe, hogy "Brüsszelnek nem tetszik, hogy nem ők állítanak kormányt", a valósággal való frontális ütközés. Brüsszelnek a választási csalás, a puccs nem tetszik, s Orbán hiába reménykedik, hogy ilyen puccsokkal hamis alapokon álló birodalmat építhet. A valóságérzékeléstől való teljes elszakadás jele, hogy az Unió soros elnökeként háborút indít az Unió ellen, amelynek el kell határolódnia tőle, amely háborúban nem nyerhet, és amely háborúnak semmi haszna nem lesz. Ellenben borzasztó károkat okoz, elsősorban az országnak és önmagának. Öngyilkosok viselkednek így. Annyira éles és látható a valóság és Orbán hazugságai között az ellentét, hogy abba csak belebukni lehet. Élete végéig érintetlenül uralkodhatna nyugati pénzeken a diktatúrájában, ha a csalást csalásnak, a háborút háborúnak, az áldozatot áldozatnak nevezné, lehetne ő a diktátor jó fiú, akit nevetnek és megtűrnek. Ehelyett háborút indít a valóság ellen.

A külsőre is gyönyörű könyv nem mindennapi történelmi felfedezőútra hívja olvasóit: a jobb élet reményében vagy a magyarországi üldözések elől Amerikába induló (és esetenként onnan hazatérő) magyar bevándorlók életét követi nyomon. A kötet szívhez szóló elbeszéléseken és családi fotóalbumokból származó fényképeken keresztül örökíti meg az emigráció életét, a kihívásokat, amelyekkel szembe találták magukat. Ezek az elbeszélések személyes és családtörténetek is egyben, amelyek bemutatják az elmúlt csaknem két évszázad magyar történelmét: a forradalmat és szabadságharcot, a kisbirtokosok eladósodását a Kiegyezést követően, az első világháborút, Trianont, a revíziós törekvéseket, a második világháborút, a holokausztot, a kitelepítéseket, a kuláklistákat és a téeszesítést. Az amerikai magyar emigráció történetének külön fejezete az 1956-os forradalom utáni menekülthullám, de újabb kivándorlási hullám kezdődött a rendszerváltozást követően is, amikor már egészen más helyzetben és más motivációkkal érkeztek magyarok az Egyesült Államokba. A kötet történeteinek kovásza a hazaszeretet, a küzdelem egy egészen más világban, megrendítő személyes sorsokban elbeszélve.

Ezért érthető, hogy Amerika demokratikus gondolkodású polgárai (republikánusok és demokraták) nagyon is érzik a veszélyt, nagyobb a pánik, mint Magyarországon. Bármit megtennének, hogy Trumptól megszabaduljanak. Illetve csak majdnem bármit. Semmi olyat, ami a demokratikus, liberális elveikkel, a demokratikus normákkal ellentétes. Senkinek nem jut eszébe például olyan esztelenség, hogy Trump ellen trumpistát indítson, és a demokratákat egy trumpista támogatására szólítson fel, mert "csak neki van esélye legyőzni Trumpot", hiszen rá hallgatnának - ugyebár - a trumpisták. Egy ilyen ostoba és aljas őrültség senkinek nem jut eszébe, még gyalázva is a demokratikus politikusokat. Kamala Harris mindenben Trump ellentéte. Lehet kritizálni, lehetne nála jobb jelölt is, de mindenképpen demokrata, akivel egy demokrata azonosulni tud. A demokraták nem tartják magukat és a jelöltjüket rosszabbnak egy fasiszta szörnyetegnél, és identitásválságukban nem keresnek egy másik fasiszta szörnyeteget, hátha neki nagyobb esélye lenne.

Igazi populistaként le akarja váltani a teljes magyar politikai osztályt, de tisztogatásra kell számítani az államigazgatásban, az önkormányzatokban, a kulturális, a gazdasági életben. Aki bármit csinált, bármihez értett, bármit elért az elmúlt húsz évben, az óellenzéki lesz és orbánista, aki "Orbán-Gyurcsány korszakot" hozná vissza, akiket mindenhol üldözni kell. Magyar az egyetlen kivétel, önmagán kívül politikai és szakmai "szüzeket" keres, akinek sikerült mindezidáig kívül maradnia a magyar társadalmon, a magyar közéleten, aki titkos tehetség, aki távol tartotta magát a karrier lehetőségétől, de azért egy zseni, viszont nincs semmiféle ambíciója, önkifejezésre való igénye, mert az veszélyezteti Magyar nimbuszát. Tévedni és hibázni csak egy embernek szabad, akinek lelkesen bocsátanak meg rajongói, mert csak az nem botlik meg, akinek négy lába sincs, ellenben "tiszás" jelölt nem hibázhat, nem lehetnek az életében olyan mocskos dolgok, mint Magyarnak, de a töredékének sem. Az ideális "tiszás" jelölt a jövő vezető pozícióira egy önálló akarat nélküli tökéletes robot. A "jövő vezetőinek" láthatatlannak kell lenniük Magyar Péter mellett. Akit észrevesznek, hogy létezik, annak vége. A legjobb jelölt, aki úgy mutatkozik be, hogy nevem: Senki.

Ezzel függ össze, hogy feltételezett győzelme esetére jelentkezőket vár a jövő vezetőire, akikből majd kiválasztja, hogy kik vezessék az országot. Ennél aljasabb és mocskosabb trükköt még nem látott a világ. Aki tudni akarja, hogy ez mit jelent, az nézze meg az ilyen módszerrel kiválogatott "tiszás" EP-képviselőket és fővárosi képviselőket. Ezek az emberek nemcsak Magyar bábjai, de lemondtak az emberi lét minimumáról is, a szájukat nem nyithatják ki. Véleményük nem lehet, Magyar utasításait sem képviselhetik. Beszélő szerszámok, lélektelen Marionett-figurák, akik Magyartól függenek. A legdurvább diktatúra végrehajtóit keresi, akik maguk is a diktatúra elnyomása alatt nyögnek. Ezt ünneplik az agyuktól megszabadított Magyar-hívők, akik nem veszik észre, hogy egy disztópia résztvevői és előkészítői, ami a szemük előtt bontakozik ki. Ilyen bázisdemokrácia nincs, az sem így működik, s ebben az nyilvánul meg, hogy Magyar neki kiszolgáltatott és tőle függő, szakmai és emberi öntudattal nem rendelkező dilettáns lakájokat keres. Olyan rejtett tehetségeket, akikről az elmúlt 30 évben nem derült ki a tehetségük. Vagy olyan kezdőket, mint amilyen Rogán és Szijjártó volt Orbánnak, akik mindent megtettek, bármit kértek tőlük. De még Orbán is nagyobb szabadságot adott nekik, mint Magyar az ő bábjainak. Ilyen szintre Orbán sem süllyedt, hogy apróhirdetésben keres minisztereket.