Magyarország

Az eset kapcsán súlyos hitelességi és alkalmassági kérdések merülnek fel, mert a kormányváltás két legfontosabb pozíciójára nem tudnak korrekt módon jelöltet választani. Mindennek oka, hogy Magyar nem tudja megállapítani, melyik pozícióra kinek kell jelölni és kiválasztani. Leginkább pedig az, hogy Magyar minden alkalommal megígéri és eljátssza a demokratikus formákat, aztán kiderül, hogy esze ágában sincs demokratikusan megválasztani bárkit. Minden pozícióba ő akarja ültetni az emberét. Magyar színrelépése óta szimulálja a különféle szavazásokat, miközben általa már eldöntött kérdésekről bábozza el a szavazást. Azzal kezdődött, hogy felvegye-e az EP mandátumát. Eldöntötte, hogy igen, utána eljátszotta, hogy megszavazták, ezért nem tehet mást. Ez akkora piros zászló volt, hogy ezt az embert akkor kellett volna kirúgni a messiási szerepéből, mert lehetett tudni, hogy milyen személyiség áll emögött, aki nem érdemel közbizalmat, és nem alkalmas felelős állami vezető tisztség betöltésére. A köztársasági elnököt is ő választotta ki, s ő választotta meg. Mert most sem lehet abban reménykedni, hogy minden kavarás és bénázás ellenére a frakció majd hoz egy szuverén és megalapozott döntést, mert mindenki tudhatja, hogy ennek a frakciónak annyi önállósága nincs, mint az égből lehulló esőnek. Arra szavaznak, amire Magyar utasítja őket. Ezért képmutatás az egész pályáztatás, bizottságosdi, jelöltállítás, mert a végén úgyis Magyar mondja meg, hogy kit szavaznak meg a kólásdobozai. Elindítja a "széles társadalmi egyeztetést", aztán előveszi a saját jelöltjét, mint a bűvész a nyulat a kalapból, akinek semmi köze a társadalmi egyeztetéshez. Magyar a saját szabályait sem tartja be, ez okozza a botrányt és a káoszt. Mert még arra is alkalmatlan, hogy úgy manipulálja a történéseket, hogy ne derüljön ki a "turpissága". Mivel a "turpisság" enyhe kifejezés arra, hogy becsapja az egész országot, nevezzük nyugodtan a nevén: genyóság az, amit művel. Ha Orbán egy "geci" volt, ahogy Simicska barátja megmondta, akkor Magyar egy genyó. És ez látszik minden választásban, minden ügyben és döntésben. Magyar Pakson bohóckodott, mintha bármi köze lenne ahhoz, ami ott történik, miközben kudarcba fulladt az NVVH elnök kiválasztása. Senki nem tudja, ki volt a 96 pályázó, ahogyan azt sem, hogy azok közül hány alkalmas embert utasítottak el. Akik eldöntötték, hogy kik maradhatnak versenyben, nem is tudják, hogy milyen embert keressenek, s félő, hogy a tiszapárti bizottsági többség tagjai (ismerve a kiválasztásukat) lábuk nyomába sem léphetnének azoknak (vagy egy részüknek), akikról döntöttek, s akiket elutasítottak. Mivel ez egy szakmai feladat, ennek a nagy felelősségel járó és kellő szakértelmet igénylő munkának az elvégzésére egy felkészült szakemberre van szükség, akinek meghatározott szakmai területről kellene érkeznie (leginkább ügyész, rendőrnyomozó, NAV-os, stb.). Eleve hibás elképzelés, hogy parlamenti képviselők válasszák ki a személyét. Ez a hivatal a kormány akaratából jön létre, s bármennyire is bábozza Magyar a vezető függetlenségét, ezt az embert a kormánynak kellett volna kiválasztania és jelölnie a "parlamentnek", a kólásdobozoknak, akik majd megszavazzák. A függetlenséget nem az garantálja, hogy Magyar Péter vagy senki nem ismeri a jelöltet. Annak intézményes garanciákat kell találni, de éppen ez az, ami Magyar Pétertől olyan messze van, mint Orbán és Mészáros a valódi felelősségre vonástól. Minek kell eljátszani ezt a színházat, ha a végén úgyis Magyar dönt, mert azt szavaztatja meg, akit akar. Most köszönnek vissza azok a kritikák, hogy nem helyes, ha Magyar képviselőjelöltjeivel szemben egyetlen kritériuma volt, hogy ismeretlen, tapasztalatlan, és vakon engedelmeskedő ember legyen.

A Liberálbolsevik cikke Török Gábor - kivételesen - helyesen írta: abból, hogy kit választ a Tisza a Vagyonvisszaszerzési Hivatal élére, lehet tudni, hogy milyen szerepet...

Orbán Anita bejelentette, hogy a NAV-nál meglévő eredeti gyártói számlák jelentősen alacsonyabb értéket mutattak, mint amennyit a minisztérium a magyar viszonteladóknak fizetett. Hat cégnél tételesen kimutatható a különbözet, ami 13,48 milliárd forint. Egyetlen szerződésnél (Proconcept Kft.) 16 millió euró, azaz mintegy 5,8 milliárd forint volt a különbözet. Ez konkrét, számszerű bizonyíték az árrésre. A szállított gépek átlagára 17 millió forint volt, míg ugyanezek a modellek a gyártónál 1000–5000 dollár között voltak (348 ezertől 1,3 millió forintig). Ez a nagyságrendi különbség önmagában mindent elmond az ügy nagyságrendjéről és érdemi részéről. A közvetítő cégek mögött a NER legfelsőbb körei álltak. A Fourcardinal korábbi ügyvezetője például Rahói Zsuzsannának, Orbán nemzetközi főtanácsadójának a testvére. Rahói Zsuzsanna Orbán Ráhel és Tiborcz István környezetében is feltűnt. A lélegeztetőgép biznisz szálai messzire vezetnek, nem csupán Szijjártó érintett. Nem véletlen, hogy Orbán mindent megtett, hogy Szijjártót kínai védelem alá menekítse. Ez nemcsak hűtlen kezelés, bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó korrupciós bűncselekmények, vesztegetés és pénzmosás gyanúját is felveti. A "lélegeztetőgép" egy fikció volt 300 milliárd forint elsikkasztására. Az teljesen nyilvánvaló, hogy Szijjártó azért ment a kínai BYD vállalathoz "dolgozni", hogy a büntetőeljárásokat és a felelősségre vonást megússza. Orbán azzal dicsekedett a tusványosi búcsúfellépésén, hogy ő intézte el Szijjártó kínai kimentését. Ebben az esetben bűnrészes, nemcsak a tekintetben, ha a Szijjártó által kötött korrupt bizniszekből esetleg részesült, hanem azért is, mert valakit egyértelműen a magyar igazságszolgáltatás elől igyekezett elmenekíteni. A szálak Orbánhoz és családjához is vezetnek, ezért Szijjártó kimenekítésére azért is szükség lehetett, hogy ne "beszéljen". Ahogy az egész államot, a Külügyminisztériumot is korrupciós ügyletek bonyolítására használták. Magyarországnak érvényes kiadatási szerződése van Kínával, amit jórészt szintén Szijjártó intézett, de ez elsősorban arra irányult, hogy Magyarország kiadja Kínának azokat a kínai állampolgárokat, akiket a hazájukban politikai okokból üldöznek, a kiadatás után pedig megkínoznak. Ez a szerződés nem arra született, hogy Kína kiadja Szijjártót. Ezért a nyomozóhatóságoknak gondolkodniuk kell azon, a bizonyítékok alapján, hogy ha gyanúsítottként akarják kihallgatni Szijjártót, időben őrizetbe vegyék, mielőtt elszökik Kínába, ahol állampolgárságot is kaphat a korrupt kínai kommunista államtól. Szijjártó, zsarolható volt külügyminiszterként, súlyos nemzetbiztonsági kockázatot is jelent. Azzal, hogy már nem külügyminiszter, nem veszítette el kötelezettségeit a titoktartás vonatkozásában. Az "Út a börtönbe" program és a "Tisztítótűz" hadművelet most vizsgázik. Mennyire kapnak szabad kezet a nyomozóhatóságok, és meddig jutnak el a felelősség megállapításában. Ha nem Magyar lenne a miniszterelnök, és az eddigi kormányzás nem ilyen lett volna, Orbán helyében mi nem Horvátországban nyaralnánk, hanem Kínában keresnénk mi is a menedéket. Ebben az ügyben nemcsak Szijjártót, hanem őt is gyanúsítottként lehetne őrizetbe venni. De valamiért Orbán nem ideges. Ő tudja, hogy miért.

A Liberálbolsevik cikke. Magyar Péter az "István a király" című rockoperából vett idézettel mutatta be a Facebook-oldalán az augusztus 20-i tűzijáték és fényjáték részleteit. Egy...

A Liberálbolsevik cikke. Augusztus 20-án Magyar Péter arcképével díszített nemzeti zászlókat lehetett vásárolni. Ez megint előrelépés a Fideszhez képest, mert Orbán pártja ugyan kisajátította a...

Az Amerikai Népszava alkalmazkodva a kialakult helyzethez és megértve az idők szavát, Liberálbolsevik címmel létrehozta szatírikus mellékletét. Az oldalra azért volt szükség, mert a Magyarországon formálódó új-régi rendszer egészen abszurd jelenségeket produkál, amelyek egy részét nem lehet más formában megragadni, csak a szatíra nyelvén. Ezt szerettük volna elválasztani az Amerikai Népszava komolyabb és hosszabb elemzéseitől. A Liberálbolsevik a magyar és az amerikai közélet jelenségeire gyors, rövid, (szándékában) szellemes reakcióinak megjelenésére szolgál. Néhány mondatban igyekszünk megragadni és visszaadni egyes jelenségek abszurd voltát. Nem az Amerikai Népszava akar vicces lenni, hanem az elénk táruló abszurd valóságot igyekszik autentikus módon megragadni, ábrázolni, és a legkomolyabb módon annak mutatni, ami valójában. Magyar Péter kormányzása hívta életre ezt az új kezdeményezést, hogy ezt a mindenki számára új, sokak által fel sem fedezett új világot a maga valódi arcának megfelelően tudja tükrözni. Ez pedig csak egy szatírikus melléklettel lehetséges. Ez nem jelenti azt, hogy az Amerikai Népszava bármilyen tekintetben megváltozna. A Liberálbolsevik csupán kiegészíti és új színt ad a valóság értelmezésének, s megnyitja a lehetőséget gyors, rövid értékelések számára. A két tartalom időnként találkozik, főleg az elején, az Amerikai Népszava átvesz a Liberálbolsevik oldaláról cikkeket, hogy felhívja a figyelmet a mellékletre és kiegészítse az AN munkáját. De idővel teljesen külön szálon fut majd a kettő, ugyanabban a kézben. Érdemes lesz majd két helyre kattintani. Kövessék az oldalt. A Liberálbolsevik számára is létrehozunk Facebook oldalt, s kérjük, osszák meg, hogy mindenkihez eljusson. Az Amerikai Népszava Facebook-oldalán is feltöltjük, hogy minél elérhetőbbek legyenek. Kérjük olvasóinkat, kísérjék figyelemmel az új mellékletet, legyenek elnézőek, amíg az oldal teljesen feltöltődik, formálódik és elnyeri végső alakját. Reméljük, sok olvasónak nyújt majd élményt és megvilágosodást az új melléklet megközelítése és hangja. Az új oldalon akkor jelenik meg valami, amikor érdemes lesz valamire reagálni, de a NER új arculatában naponta több ilyen is van. Ez több időt és elfoglaltságot is jelent, ezért kérjük, hogy ötleteikkel és anyagilag is támogassanak bennünket.

A vállalatok pontosan tudják, hogy az állam szabályozója, adóztatója, engedélyezője és potenciális megbízója a cégeknek. Ebben a viszonyban a miniszterelnök kérése nem lehet egyenrangú felek közötti ártatlan adománygyűjtés. Ez hatalmi elvárás, majdhogynem utasítás. A "ne kelljen mindig szólni", nyílt fenyegetésnek is értelmezhető, mint amikor egy apa figyelmezteti a gyerekét, mielőtt megbüntetné. A cég pénzt ad a hatalom által kijelölt célra, később ugyanattól a hatalomtól vár engedélyt, támogatást, közbeszerzést vagy kedvező elbírálást. Magyar ezt nem egyszeri válságkezelésnek tekinti, hanem hagyományként intézményesíteni akarja. Ez gyakorlatilag a TAO korrupciós gyakorlatának egy másik formája. A TAO-támogatásokat a cégek az adójukból leírták (az államtól vettek el), és Orbán futballcsapatának adhatták a milliárdokat. Cserébe azt remélhették, hogy Orbán kormánya kedvezményekkel viszonozza majd a TAO-adományokat. Felcsúton lehetett a korrupciós pénzt fizetni, az államkasszánál lehetett az ellenszolgáltatást valamilyen kedvezmény formájában a közösből megkapni. Konkrét összefüggéseket lehetett kimutatni a TAO-támogatások és állami kedvezmények, juttatások között. Mivel ez a korrupciós modell annyira átlátszó volt, kiterjesztették a támogatás lehetőségét másokra is. De a legtöbb pénz Felcsútra ment. Magyar korrupciós modellje egyelőre az állam zsebébe megy, az állami programokba lehet befizetni a korrupciós pénzt, és az állam másik zsebéből lehet kivenni az ellentételezést és a kedvezményeket. Ez elindít egy olyan korrupciós láncot a gazdasági életben, ami megfertőzi az egész gazdaságot, s idővel kiterjedhet magánjellegű kedvezményekre is. Az egész országot arra tanítja, hogy valamilyen kedvezményt, juttatást remélhetsz, jobb elbírálásban részesülhetsz, ha Magyar Péter kormányának fizetsz. Ez a mentalitás átjárja az egész országot, az államhatalom működését, ami átláthatatlanná és kaotikussá válik. Magyar 100 nap után úgy érzi, hogy azt tehet, amit akar, mintha az ország az övé lenne. Ha valami megtetszik neki, azt bevezetheti. Csakhogy a demokratikus jogállamban az állam és a magánvagyon elválik egymástól. A szabályokat és a normákat nem lehet átlépni. Az állam és a magáncégek szabályozott és törvények által irányított kapcsolatban áll egymással. Az állam a saját feladatait a befizetett adókból oldja meg, és nem háríthatja át a magáncégekre. Nem várhatja el, hogy magáncégek az adójukon kívül fizessenek, mintha ez erkölcsi kötelességük lenne. Ez az elvárás hatalmi nyomásként nehezedik a magáncégekre, és az államot felettes pozícióba helyezi. Ez nem önkéntes társadalmi felelősségvállalás, hanem egyrészt zsarolás, másrészt megvesztegetés, és korrupciós kapcsolat. Ez a hivatalos és törvényes csatornákon kívüli mederbe tereli az állam és a magáncégek, köztük külföldi vállalatok kapcsolatát. Elkerülhetetlenné válik, hogy bármilyen pályázat, közbeszerzés vagy kedvezmények esetén a bírálók ne vegyék figyelembe a "társadalmi felelősségvállalás" mértékét, esetleg arra hivatkozva kérhetnek is előnyt. Ez a konstrukció megbetegíti a gazdaságot és a társadalmat, a török szultán udvarához hasonlóvá teszi Magyarországot.

Jancsó Miklós ellenfilmet csinált volna, ami erről az ürességről és cinikus haszonelvűségről szól, ahogy Magyar Péter a természeti katasztrófából egy öntömjénező propagandát csinált. A baj az, hogy még szakmailag is igénytelent, mert egyrészt hiányzott egy rendező, aki fékezi és önmérsékletre inti a túlmozgásos főszereplőt, hogy méltóságot adjon neki, s elrejtse a nyers manipulációs szándékot. Emellett Leni Riefenstahl is pancser munkának minősítette volna, mert a propagandafilm klasszikusait lejárató amatőr és giccses munka született, amely nem használta ki a látványt, a monumentalitást és a zenét. Kicsi, sárga, lapos (piti, ízléstelen és nívótlan), de a mienk. Ezen nem segít az sem, hogy a végére Magyar rátalált a bukósisakos, arcvédős, fehér szkafanderruhára, és tárlatvezetést kért azért, hogy azt felvehesse. Ezért az atomerőmű belsejét, annak érzékeny részeit mutatták be, amely biztonsági, sőt, nemzetbiztonsági szempontból is egy végtelenül felelőtlen döntés lehet, mert atomerőművek belsejét nem mutatja normális ember és normális ország a Facebookon a külvilágnak. Az üzemi és biztonsági területeken a fényképezés és a videózás szigorúan tilos nemzetbiztonsági és ipari okokból. Magyar egy jó szkafanderes felvételért Magyarország egyetlen atomerőművét kitette a terroristák és az ipari kémek elé. Megszülettek az előre borítékolható és már nagyon várt eredmények és sikerjelentések, amelyek szerencsésen elkerülték augusztus 20-át, mert akkor a főszereplő másik filmen dolgozott. De utána egyből megemelkedett a Duna, működni kezdett a beépített műtárgy. A legalkalmasabb forgatási időpontban újraindították a harmadik turbinát, amit élőben közvetített maga a miniszterelnök, mintha ő lenne Kovalik Károly és Feledy Péter. Ő 100 nap alatt teljesen feleslegessé tette a médiát. Ezután be lehetett jelenteni álszerényen, hogy "Magyarország megcsinálta. Szívből köszönöm a Paksnál dolgozó sok száz szakember munkáját! Minden magyar büszke Önökre!" De a fotón nem a Paksnál dolgozó sok száz szakember látszik, hanem csak egy ember, aki nem szakember, de akiről ez az egész szólt: Magyar Péter, egy SECUMAR márkájú, professzionális, automatikusan felfúvódó vízi mentőmellényben a szárazon. A kép olyan, mint a karórában szereplő török janicsár az Egri Csillagokban. A kép azt mutatja, amit mindenki tud. Nem Magyarország csinálta meg, hanem Magyar Péter. Az utolsó mondat helyesen így hangzik: "Minden magyar büszke Önre!" Mivel nincs Jancsó Miklós, aki ezt a nárcisztikus hatalmi gőgöt nívósan bemutatja, a közönség elhiszi. Igaz, ez már nem a művészfilmek kora, hanem a brazil és indiai sorozatoké, meg a szappanoperáké. Erre a színvonalra viszi a Tisza-kormányzás az országot. Azt a részét is, ami még normálisnak megmaradt. Hazug is, igénytelen is. De megvan rá a közönség és az igény.

A konkrét eseten túl a konstrukció arra utal, hogy Besnyő a Tisza Párt potenciális Balásy Gyulája, akivel helyet cserél, de minden ugyanúgy zajlik, mint az Orbán-kormány alatt. Radnai ül Rogán pozíciójában, Besnyő kerülhet Balásy helyére, a Lounge cégbirodalom emberei pedig átmennek Besnyő cégébe. Annyi változik, hogy mostantól nem Balásytól, hanem Besnyőtől kapják a pénzt, ugyanarra a munkára. Ez a Magyar Péter-féle rendszerváltás receptje. A Tisza-kormány 103. napján nemcsak az első korrupciós ügylet derült ki, hanem a Fidesztől átvett struktúra és koncepció is. Ez azt jelenti, hogy a Tisza nem felszámolja a Fidesz korrupciós gépezetét, hanem saját embereivel átveszi. Besnyő Balásy helyére, Radnai Rogán helyére kerül, miközben a tényleges munkát ugyanaz a régi fideszes apparátus végzi. A Hardrock Kft. így nem valódi rendezvényszervezőként, hanem új pénzügyi strómancégként jelenik meg. Ez előre eldöntött közpénzkifizetés és a NER gépezetének személycserés továbbműködtetése. Ha pedig a struktúra azt mutatja, hogy Besnyő cégén átfolyik a pénz, csak leszedi a sápot, akkor a bejáratott technika alapján az a kérdés merül fel, hogy még merre, kinek folynak majd innen a közpénzek? Ami pedig a konkrét ügyet illeti, az vélhetően több bűncselekmény gyanúját is felveti. Magyar Pétertől a minimális elvárás, hogy feljelentést tesz, belső vizsgálatot indít, esetleg a Tisza-frakció parlamenti vizsgálóbizottságot állíthatna fel, ahol meghallgatják Radnai Márkot. Magyar a korrupcióellenességgel kampányolt és a tisztakezűségre tett ígéretet. Ha ezt az ügyet nem tisztázza, ha nem lesz nyomozás vagy elsimítják, akkor Magyar Péter kormánya a 103. napon morálisan megbukott. Az ügy a közbeszerzési és koncessziós eljárás tisztaságának megsértése, összeférhetetlenség, valamint hivatali visszaélés vagy hűtlen kezelés gyanúját veti fel. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) szerint bűncselekmény akkor valósul meg, ha egy közbeszerzés során a versenyt korlátozzák, a feltételeket úgy szabják meg, hogy az egy előre kijelölt szereplőnek kedvez, vagy ha a felek előre megállapodnak a győztesről. A közbeszerzésekről szóló törvény tiltja, hogy az eljárás előkészítésébe (pl. koncepcióterv, piaci konzultáció) bevont személy vagy cég a későbbi tenderen ajánlattevőként elinduljon, mivel így tisztességtelen előnyhöz jut a belső információk miatt. Ha az állam megbízottja (vagy hivatalos személy) szándékosan segít abba a helyzetbe egy magáncéget, hogy az állami pénzt alaptalanul vagy túlárazva kapja meg, az is bűncselekmény gyanúját veti fel. Hamis minden olyan beállítás, amely a rövid időre hivatkozva állítja, hogy nem volt más lehetőség. Mert itt elbáboztak egy csaló közbeszerzést, ami bűncselekmény, a párthoz és a párt alelnökéhez kötődő személy átvette a fideszes tolvajcég helyét és szerepét. Itt nemcsak annyi történt, hogy az idő hiánya miatt nem volt nyílt pályázati közbeszerzés. A Tisza Párt (értsd: Magyar Péter) soha nem demokratikus rendszerváltással kampányolt, az alatt mindig mást értett. A korrupció volt a központi üzenete. Az a korrupció, amely a 103. napon (elég hamar) utolérte a "Tisza Pártot". Ez bennünket nem lep meg, erre számítottunk. A meglepetés az, hogy 100 napig kibírták. Igaz, ez volt az első nagy pénz.

Ezt az analógiát használja a politikatudomány annak leírására, ahogyan a nárcisztikus személy kiépíti a fizikai és lelki hatalmát egy ország fölött. Ugyanez a mechanizmus játszódik le, s onnan lehet tudni, hogy egy bántalmazó kapcsolat zajlik, hogy a nárcisztikus olyan csodálatot és irracionális elfogadást, függést épít ki, amilyen normális kapcsolatban nincs. A politikában olyan elfogult dicsőítés kezdődik, amilyen demokráciában nincs. Az áldozatok képtelenek szembenézni a tényekkel, teljes bódulatban vannak. Ez alapján a "Magyar Péter-jelenségnek" nevezett látványosság könnyen beazonosítható a nárcisztikus bántalmazás első szakaszával. A jelenséget először nem a családi bántalmazó kapcsolatokban írták le, hanem a szektákban. Minden szekta diktatúra, és minden szektavezér nárcisztikus bántalmazó. A "love bombing" jelenségét először az 1970-es években az Egyesítő Egyház (a Mun-szekta) vonatkozásában tárták fel. A jelenség hasonlóan játszódik le a politikában. A nárcisztikus vezér a rezsim elején lenyűgözi, elkápráztatja a polgárokat, elhiteti velük, hogy mindent neki köszönhetnek, ő kivételes, és nélküle nem jutnának semmire. Ez a manipulálás egyre erősebb lesz, s egyre nagyobb csodálatot vár a vezér. Ezért beindul az izoláció, a leválasztás. A külvilág egyforma és ellenséges: ezt jelenti a Gyurcsány-Orbán korszak. Aki minimális kritikát fogalmaz meg, aki veszélyt jelent az önképre és a társadalmi csodálatra, azt a hatalom üldözi, becsmérli, ügynöknek és hazaárulónak bélyegzi, végül teljesen eldobja (kivégzi, börtönbe zárja, puha diktatúrában ellehetetleníti). Az idealizáció, lerombolás, a visszaédesgetés kudarca esetén az eldobás és kivetés egy univerzális nárcisztikus modell, amely egyaránt igaz a toxikus párkapcsolatokra, a vallási szektákra, a nárcisztikusok által vezetett vállalatokra és autoriter politikai rezsimekre. Ezért már a folyamat kezdetén fel kell ismerni a mechanizmust, le kell leplezni és ellene kell állni, mert később sokkal nehezebb lesz. A nárcisztikus elvárja a teljes behódolást a "mézeshetekért" cserébe, de saját instabilitása miatt a jutalmazás és a büntetés kiszámíthatatlan váltakozásaival állandó rettegésben tartja az országot. Magyar Péter első 100 napos ténykedése a love bombing jegyében telt, megvannak az elvarázsolt és elbűvölt imádók, akik nem is mernek szembenézni semmilyen kritikával (ez egy demokratikus társadalomban, nem nárcisztikus vezér esetén nem jellemző). Elég Donald Trumpra gondolni. A modell alapján Magyar Péter és Magyarország bántalmazó kapcsolata az első szakaszban tart. Ilyenkor nagyon fontos, hogy az áldozatok felismerjék azt, ami velük történik, hogy még időben ki tudjanak lépni. Egy nárcisztikus uralomból csak légmentes, kategorikus szakítás útján lehet megszabadulni. Ezt mondja a téma szakirodalma. Magyar Péter fanatikus hívei is áldozatok, egy bántalmazó kapcsolat áldozatai. Már az is bántalmazás, hogy ebbe a lelki függőségbe hozta őket. A bántalmazás áldozatait soha nem lehet és nem szabad hibáztatni. De azzal tisztában kell lenni, hogy egy párkapcsolatban egy bántalmazott csak a saját és gyermekei életét veszélyezteti. Egy nárcisztikus diktátor bántalmazott áldozatai, akik az imádói lesznek, nemcsak magukat veszélyeztetik, hanem másokat is: egy egész társadalmat, egy egész országot.