Magyarország

Magyar Péter 5 nappal a választás előtt, amikor megjelent Wáberer coming out-videója, azt három (piros-fehér-zöld) szívvel lájkolta. Vajon mivel érdemelte ki ezeket a lájkokat Magyarország egyik leggazdagabb embere? Magyar ne tudta volna, hogy Wáberer valami viszonzást remél? Pénz nélkül is megtette azt, amire Magyar utalt, hogy valami előnyt remél. Különösen, hogy az említett posztjában az ő "beszállásának" tulajdonította a választási győzelmet. A fenti videó a választás éjszakáján azt mutatja, hogy Wáberer György Magyar Péter és Radnai Márk (elnök és alelnök) között ül és koccint felállva a győzelemre. Miért nem valamelyik Tisza-sziget lelkes aktivitását érte ez a megtiszteltetés? Ennél előkelőbb helyet nem is kaphatott volna, s ekkor a 100 millió forint már ott pihent a "Tisza Párt" számláján, amiről állítólag Magyar nem tudott semmit. Az utolsó vacsorán ez Péter apostol vagy János apostol helyének megfelelő szék Jézus mellett. Aki ezt a felvételt látta, az azt gondolhatta, hogy a választás éjszakáján felbukkant a párt mögött álló ember, aki az egészet finanszírozta. Mert azt csak a legtávolabbi, Isten háta mögötti Tisza-szigeten hiszik el, hogy Magyar Péter kétéves, többmilliárdos kampánya a nyugdíjas és diák rendszerváltó kártyások kétezer forintjaiból adódott össze. Magyar azt írta a Facebookon, hogy Wáberer korábban "tudomása szerint" (?) nem adott semmit. De ő sem tudhat mindenről, erről a potom 100 millióról sem hallott, mert ha hallott volna, akkor a választás éjszakáján tömte volna Wáberer szájába a 100 milliót, hogy vigye a koszos 100 millió forintját, és ne képzelje, hogy ezzel őket (akár csak a mellette való ülést is) meg lehet venni. Magyar Péter arcul öntötte volna Wáberer Györgyöt a pezsgőjével, ha az átutalt 100 millióról tudomása van. Ezért nyilvánvalóan a véletlen műve, hogy Magyar úgy tudta visszautasítani ezt a pénzt, hogy a győzelem után az összeg nem hiányzik, vagy ha Wáberer György még egyszer átutalná, arról nem szerezne tudomást, mert belesimul a rendszerváltó kártyások adományai közé, amiképpen első alkalommal is így lett. Az is a véletlen műve, és a becsületes emberek jutalma, hogy ennek a visszautalásnak köszönhetően zsebre tette az országot, elaltatott minden éberséget és gyanút. Népszerűbb lett, mint valaha, s nem kell aggódnia azért, hogy fékek és ellensúlyok rendszerével bajlódjon, esetleg egy demokratikus jogállamban vergődjön, amikor korlátlan hatalma lehet. Az már csak hab a tortán, hogy egyszer a tankönyvek populizmus, propaganda és autokratizmus fejezetében kap helyet, mint a legzseniálisabb szédítők példája, aki ha nem lesz túl peches, idővel még a visszautalt pénzt is megkaphatja. 100 millió visszaadásával korlátlan bizalmat vásárolt. Ez a populizmus valódi definíciója. A pénz visszautalása nem veszteség, hanem politikai befektetés. Megmutatja, hogyan lesz egy kínos helyzetből erkölcsi diadal, ami egy velejéig romlott, immorális helyzetből fakad. Van itt minden: az utolsó pillanatban „megvilágosodó” szereplő, aki haszonszerzés reményében a győzteshez igazodik. A gyanútlan messiás, aki nem tudja, hogy 100 milliót utaltak a számlájára, és befogadja a mellette levő üres székre a százmilliárdos vállalkozót, mint Iványi Gábor egy hajléktalant a karácsonyi asztalához. Amikor kiderül, hogy 100 milliót kapott, s ezzel lebukott, visszaadja az Orbán-rendszerben szorgos munkával szerzett pénzt, mert az neki nem kell. S egy országot és teljhatalmat kapott érte cserébe. Most már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy azok a tiszás sajtótermékek, amelyek a választás előtti napokban mindenféle műfajban az egekbe emelték Wáberer Györgyöt, vajon megvizsgálták-e a számlájukat, nem keveredett-e észrevétlenül néhány tízmillió az 1500 forintos havi előfizetések közé. Ha igen, nem kell visszafizetni. Megdolgoztak érte.

Miért ne lehetne kétnapos ünnep? Az egyik a főváros, a másik az új kormány szervezésében. Miért zavarná az egyik a másikat? Megmondjuk. Azért, mert Magyar Péter nem tűri, hogy rajta kívül más is szervezzen bármit az ő engedélye nélkül. Magyar minden dicsőséget saját személyére és szerepére kíván irányítani. Ez a megnyilvánulása tökéletesen illik abba a képbe, amit Magyarról alkothatott a független közvélemény. Ez a bizonyíték. Magyar magának akar kisajátítani mindent, az engedélye nélkül nem történhet semmi. Magyar Péternek semmi köze nincs ahhoz, hogy a független főváros mikor és milyen bulit szervez. Karácsony Gergely azt hitte, hogy most majd demokrácia lesz, ahol mostantól nem a kormány mondja meg, hogy mit tehetnek az önkormányzatok, a civilek és a polgármesterek. Tévedett (mint már annyiszor), amikor azt gondolta, hogy nem szükséges az általa tervezett programról egyeztetnie Magyarország új, kontroll nélküli autokratájával. Azt vélelmezte, hogy Magyar Péter majd együtt örül velük, akkor is, ha az nem róla szól. Normális esetben, ez nyugodtan lehetne egy kétnapos örömünnep. De Magyar Péter fellépése, a főpolgármester megtámadása inkább arra utal, hogy egyáltalán nincs mit ünnepelni, mert itt semmi nem változott. Ugyanaz a gőg, hatalmi mámor, öndicsőítés, vezérelvűség jelent meg, mint amit el kellene búcsúztatni. Karácsony Gergely a lehető legrosszabbul teszi, ha meghajol Magyar akarata előtt. Vagy ha lefújja a rendezvényt, tegye azzal, hogy nincs mit búcsúztatni, a rendszer maradt. Budapesten csak olyan rendezvény lehet, amit Magyar Péter szervez, vagy engedélyezett, amely róla szól, amelynek ő áll a középpontjában és amely őt dicsőíti. Magyar attól fél, hogy a magyar nép Orbán legyőzését és választási vereségét nem neki, hanem saját magának fogja tulajdonítani. Márpedig itt a "messiás" győzött, ezért jogot formál mindenre, és örökre hálásnak kell lenni érte. Aki ezt nem teszi, annak vérebként esnek neki a magyarista (volt liberális demokrata) véleményformálók és a tiszás bálványimádók. Karácsony Gergelynek vissza kellene utasítani ezt az arroganciát, ehelyett behódolt: a Főpolgármesteri Hivatal közölte, hogy "a felvetéseket megfontolva keressük a mindenkinek megfelelő megoldást, amiről időben adunk tájékoztatást". Megmondjuk, Magyar Péternek mi az egyetlen elfogadható megoldás. Az, ha lefújják a rendezvényt, semmi nem lesz, s mindenkinek másnap kell mennie ünnepelni - Magyar Pétert. A főpolgármester az Országgyűlés megalakulásának előestéjére nem azért hirdetett örömkoncertet, hogy magát állítsa középpontba, hanem azokat a budapestieket, akiket "az elmúlt 15 évben megpróbáltak tönkretenni, mert kiálltak valamilyen fontos társadalmi ügy mellett. Ilyenek voltak a kirúgott tanárok, a megalázott civilek, az újságírók és a megtépázott kisegyházak". A főváros őket akarta középpontba állítani, hálát adni nekik, örömünnepet rendezni, hogy ennek vége van. Magyar ezt nem tűri, mert nem róla szól.

Gőzerővel épül az Orbán-rendszer Magyar Péter-féle változata, amelyben a struktúra ugyanaz, csak átnevezik őket. Magyar az emberséges és működő Magyarországért felelős kormánybiztosnak kérte fel Radnai Márkot, a Tisza Párt alelnökét. A "társadalmi párbeszéd erősítése érdekében" Magyar Péter kormánya létrehozza a Működő és Emberséges Magyarország Intézetet, amelynek vezetője vélhetően a kormánybiztos lesz, s a működési ideje öt évre szól. Ez az 5 éves kinevezés tökéletes megfelelője Orbán bebetonozási módszerének: a kormánynak 4 évre szól a megbízatása, de olyan intézetet hoz létre, amelynek működési ideje öt év. Ez vajon mit jelent? Radnai Márk színházi rendező, ő rendezte a két éve zajló Magyar Péter-show-t. Feladatköre egyértelműen a párt kommunikációs és propagandafunkciójának irányítása, amely az Orbán-rendszerhez hasonlóan így beépül a kormányzati struktúrába. Kormánybiztost meghatározott feladatra és határozott ideig neveznek ki, konkrét projekt végrehajtására. Az "emberséges Magyarországért" nem egy szakmai projekt, hanem egy ideológiai program. Az elnevezés tartalma még nem teljesen világos, de az már érződik, hogy ez egy olyan ideológiai program fedőneve, amely túlmegy egy kormányzat szakmai feladatkörén és megbízatásán. Ilyen ideológiai felhatalmazása nincs egy demokratikus kormánynak. Ez nem a világnézetileg semleges állam feladata, hanem a civil társadalom sokszínű működésének terméke. Jogállam nem lehet ideológiai állam. Egy szabad társadalomban annyi ideológia létezik, amennyinek hívei és képviselői vannak. Ha az "emberséges Magyarországért" egy állami ideológiának az elnevezése, amelyet ráhúznak minden intézkedésre, az nem más, mint az autokratikus államok tuti receptje. Adj valami ideológiát hozzá. Nevezd el a rendszert. Ez a kormánnyal párhuzamos döntési centrum, megkettőzi a hatalmat, a valódi döntések itt születhetnek. Egyfajta ideológiai centrum a szakminisztériumok felett. Ennek kidolgozása és irányítása Radnai Márk, valamint a Működő és Emberséges Magyarország Intézet feladatköre. Ez a Tisza Párt propagandakampányának intézményesítése. A politológiai szakirodalom szerint ez az egyik legbiztosabb jele az autokratizálódásnak. Pontosan el lehet helyezni az Orbán-rezsim struktúrájában. Az "Emberséges Magyarország" intézet valójában nem szakpolitikai, hanem "narratíva-menedzsment" intézmény, amely nem a kormányzati döntéseket alapozza meg szakmailag, hiszen az a kormány feladata, hanem a döntéseket kommunikálja, becsomagolja és legitimálja. Ez a kormánypropaganda központja. Egy másik párhuzamos miniszterelnökség. Ez pontosan az, amit Rogán Antal csinált az Orbán-rendszerben. Ez a propagandaminisztérium, amelynek Emberséges Magyarország Intézet a neve a kormányzati struktúrában. Ugyanakkor egy párhuzamos intézmény, formálisan nem a kormány része, így kikerül a parlamenti ellenőrzés alól. Miközben kormányzati pénzből (közpénzből) működik. Ez lesz a Magyar-kormány kifizető helye a propagandára, amit továbbra is Radnai Márk irányít, és továbbra is egy televíziós valóság-show rendezését jelenti, a látványpolitizálás része. Jogállami polgári demokráciákban a kormány és a minisztériumok mellett ilyen ideológiai kormányzati intézmény nem létezik.

Éppen ez volt kezdettől fogva a demokratikus tábor megosztottságának oka. Abban nem volt vita, hogy Orbánnak és a Fidesznek mennie kell. Akik azonban nem csak választási győzelemben, hanem rendszerváltásban gondolkodtak, Magyar személyében nem láttak garanciát arra, hogy a kormányváltásból rendszerváltás is lesz. Annál is inkább, mert erre sem intézményes garanciák, sem közös értékek, etikai és demokratikus normák nem léteztek, s egyetértés sem született arról, hogy mit tekintenek rendszerváltásnak azok, akik az ellenzék választási győzelme után rendszerváltásban reménykedtek. Magyar nem könnyítette meg a dolgukat azzal, hogy ezt világosan és egyértelműen tisztázta volna. Magyar Péternek csaknem két év kellett ahhoz, hogy kimondja a demokrácia, a jogállam és a rendszerváltás szavakat, azonban ezek nem nyugtatták meg a kételkedőket, mert ő egyértelműen mást értett ezek alatt. Demokrácia az, amikor a többség mögötte áll. Jogállam alatt nem a hatalmi ágak megosztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a hatalmat korlátozó intézményes garanciákat értette, hanem a jog előtti egyenlőséget. A rendszerváltás alatt pedig leginkább azt értette, hogy Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Az Orbán-rendszer ideológiai és jogi alapjait jelentő alaptörvény eltörléséről, s új demokratikus Alkotmány megalkotásáról, Orbán büntetőjogi felelősségre vonásáról szó nincs. Amikor Magyar Péter támogatóit szembesítették a jövőre vonatkozó kérdésekkel, miszerint nemcsak az számít, hogy Orbánt a választáson legyőzzék, de legalább olyan fontos, hogy mi lesz utána, a legjellemzőbb válasz az volt, hogy az nem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Arra az ellenvetésre már bezárultak a fülek, hogy ha nincs rendszerváltás, akkor Orbán nem tűnik el, csak helyet cserél Magyar Péterrel. Az Orbán-rendszer megmarad, Orbán nem börtönbe, hanem ellenzékbe megy, a lopott vagyonát pedig megtarthatja. Ez a lehetőség azzal fenyegetett, hogy a népi elégedetlenség Magyar Péter vitorlájába kerül, s nem Orbán eltüntetése, hanem kimenekítése lesz rendszerváltás helyett. Magyar támogatóit a jövő nem nagyon érdekelte, miközben a választási győzelem érdekében minden jogos kritikától megvédték. Elhitették magukkal, hogy Magyarban meg lehet bízni, és rá lehet bízni az aránytalan választási rendszer révén létrejött kétharmados többséggel járó korlátlan hatalmat, mert az alkotmányos demokratikus rend helyreállítására használja. Erre vonatkozóan azonban semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak, még a rendszerváltás mibenlétét sem tisztázták, ezért mindenki mást ért alatta. Eközben Magyar Péter körül olyan személyi kultusz alakult ki, amely már nemcsak garanciák nélküli bizalmat, hanem hatalmának kritikátlan elfogadását és támogatását jelenti sokaknak. Az egyetlen ígéret, amit Magyar támogatói megfogalmaztak, hogy "ha nem teljesíti az ígéreteit, akkor őt is elzavarjuk". Mondták ezt azok, akik Orbánt sem zavarták el 16 évig, holott 2012-ben már tudni lehetett, hogy a rendszere mit jelent. Nincsenek normatív ígéretek és szabályok, amelyeket számon lehetne kérni, mert a rendszerváltás tartalma sem tisztázott. Magyar Péter a "választási forradalomnak" köszönhetően olyan korlátlan hatalommal rendelkezik a megörökölt Orbán-rendszerben, mint Orbán. Semmi intézményes kontroll és garancia nincs arra, hogy ezt a korlátlan hatalmat mire használja: a "kétlépcsős forradalom" befejezésével rendszerváltásra, vagy saját hatalmának megszilárdítására.

Ez már most egy családi vállalkozás benyomását kelti, miközben Magyarország most mondott ítéletet egy másik fideszes családi maffiára. Magyar választása egyértelmű üzenet, hogy a kétharmados korlátlan hatalmát nem a jogállam helyreállítására, hanem egy másik érdekcsoport uralmának a kiépítésére használja. Akinek tisztességes szándékai vannak és birtokában van az önmérsékletnek és a jóízlésnek, emellett nincsenek hátsó gondolatai, nem nevezi ki a sógorát igazságügyi miniszternek. Ez piros zászló, amiből olvasniuk kell azoknak, akiknek feladatuk, hogy Magyaron számon kérjék az ígéreteit, a rendszerváltást, a stílusváltást és a demokratikus normákat. A másik bejelentett kinevezés sem sokkal jobb: a belügyminiszter Pósfai Gábor, a Tisza Párt operatív igazgatója, aki szintén nem a belügyi szakmából jött, hanem a sportszereket árusító Decathlon áruházlánctól, ahol 19 évig dolgozott. Magyar ezt azzal próbálta hitelesíteni, hogy a sport is a Belügyminisztérium alá tartozik majd. De a sportszer nem sport. Pósfai kinevezése szintén politikai és bizalmi választás. A miniszterelnök, a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, a kulturális miniszter, a honvédelmi miniszter, a pénzügy-, továbbá a külügyminiszter volt fideszes államtitkárokból és Magyar Péter legközvetlenebb baráti társaságából, bizalmi embereiből és a sógorából áll. Akiknek bármilyen közük van a szakmai területhez, amit irányítanak, azt korábban a Fideszben tették, ott szocializálódtak. Rájuk vár a rendszerváltás feladata. Innen szép győzni. A hatalom egyik legérzékenyebb pontjára a legközelebbi bizalmi ember, egy családtag kerül. Ez több, mint nepotizmus: struktúra. Nem egyszerűen arról van szó, hogy rossz döntések születnek, hanem arról, hogy ami történik, az ellentéte annak, amit ígértek. Ebből a kinevezésből már most látszik, milyen rendszer épül. A kezdet már önmagában elárulja a véget. Borzalmas lesz látni, ahogy a Fidesz lubickol az ellenzékiségben, és a demokratikus kritikát megfogalmazók egy oldalra kerülnek velük. Az 1989-es rendszerváltást, amely valóban rendszerváltás volt, a köznyelv "gengszterváltásnak" nevezte, pedig nem az volt. Magyar legnagyobb félelmeinknek kezd megfelelni, s ez már most úgy néz ki, hogy egy gengszterváltás lesz. A fékek és ellensúlyok rendszerét, a független ellenőrző intézmények szerepének helyreállítását az igazságügy miniszterre bízta, aki a sógora. A Fidesz a parlamentben osztogatja a bizottsági helyeket, Mészáros Lőrinc kész együttműködni az új kormánnyal, ahogy a Fidesz káderképzője, az MCC is. Minden szó szerint a Fideszen és a családon belül marad. Most jön az, amit a Tisza szimpatizánsok ígértek, hogy ha Magyar nem azt csinálja, amit ígért, akkor elzavarják őt is. (Hangos nevetés.) Pedig ez még csak a kezdet.

Ezért Magyar Péter új kormányának elsők között kell az egyház és az állam tényleges szétválasztását garantáló egyházi törvényt alkotnia, eltörölve a jelenlegi diszkriminációra és ideológiai államra épülő jelenlegi törvényeket és jogszabályokat. Ez a fundamentuma egy világnézetileg semleges, de minden világnézet számára egyenlő jogokat és szabadságot biztosító demokratikus jogállamnak. Amíg ez nem történik meg, addig rendszerváltásról nem lehet beszélni. A demokrácia és a keresztény állam egymást kizáró fogalmak. Éppen a kereszténység lényege az, hogy azt nem lehet állami eszközökkel és erővel terjeszteni, mert az idegen a természetétől. Ez a lépés a kereszténység legnagyobb támogatása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan egyházi törvényre van szükség, amely garantálja mindenki számára az egyenlő jogokat és az egyenlő státuszt, hogy a hitét gyakorolja vagy ne gyakorolja, világnézetét, vallását és vallástalanságát kifejezze vagy képviselje. Az állam ideológiai semlegessége mellett biztosítja a felekezeti egyenlőséget, megszüntet minden diszkriminációt. Az egyházakat a civil társadalom részének tekinti, amely szektorsemleges támogatásra jogosult, ha olyan tevékenységet folytat, amelyet az állam más civilszervezetek esetében is támogat. De hitéleti támogatást nem nyújt, az állam semleges. A vallás magánügy. A felvilágosodás zárta le a "keresztény Európa" sötét korszakát és nyitotta meg az utat a szabadság, az emberhez méltó élet, a keresztény hit virágzása és szabadsága felé. Az állam nem avatkozhat világnézeti kérdésekbe, egyetlen egyház vagy felekezet hitét és vallását sem teheti magáévá és nem erőltetheti senkire. Biztosítania kell a világnézeti szabadságot minden ember és az oktatás számára. Meg kell adni mindenkinek a lehetőséget, hogy gyermekét világnézetileg semleges állami iskolába vagy egyházi iskolába járassa. A kettőt nem lehet összekeverni, miközben az oktatási tevékenységet az állam támogatja. Az iskolákat és településeket nem szolgáltathatja ki az egyházaknak. Kiindulópontnak tekinthető az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról, amely a rendszerváltás utáni Magyarország egyik alapvető szabadságjogi törvénye volt, amely biztosította a vallásszabadságot, mint alapvető emberi jogot, s az egyházak érdekében is, elválasztotta az államot és az egyházat. Alapelvei ennek a törvénynek nem veszítették el az aktualitásukat, a részleteket (például az egyházalapítás kritériumait) illetően lehet társadalmi vita alapján és az egyházak bevonásával tárgyalni, de a lényeget meg kell őrizni. Az Orbán-rendszer törvénytelenül vette el vallási közösségek egyházi státuszát és fosztotta meg őket az ezzel járó juttatásoktól. Ki kell mondani, hogy az Orbán-rendszer önkényuralmi rendszer volt, és más diktatúrákhoz hasonlóan kárpótolni kell azokat az egyházakat és vallási közösségeket, amelyeket az Orbán-rezsim megkárosított. Erkölcsi és anyagi rehabilitációt kell nyújtani mindazok számára, akiket másodrendű, harmadrendű vagy negyedrendű állampolgárrá nyilvánítottak azzal, hogy a hitüket és a világnézetüket, a vallási közösségeiket rangsorolták. A felekezeti egyenjogúság nemcsak jogi szempontból elfogadhatatlan, hanem az emberi méltóság szempontjából is aggályos, és a keresztény értékek megsértését jelenti.

Összességében a rendszerváltáshoz alkotmányos változásra és törvényes elszámoltatásra van szükség. A kettő úgy is összefügg, hogy az alkotmányos rend megdöntését ki kell zárni a jövőben, méghozzá alkotmányos garanciák által, bebetonozni pedig nem az Orbán-rendszert kell ezzel, hanem egy új Alkotmányra épülő demokratikus jogállami rendet. A felelősségre vonásnak precedens értéke is van, hogy mindenki megértse, mi a büntetése annak, aki megdönti az alkotmányos rendet, és mindenki tisztában legyen az Orbán-rendszer és egy demokratikus jogállam közötti különbséggel. Az külön vizsgálatot igényel, hogy Orbán, Szijjártó és mások milyen minőségben szolgálták az oroszok érdekeit. Magyar Péter megkapta a felhatalmazást, hogy ezt a rendszerváltást végrehajtsa. Ehhez ki kell nyilvánítania az Orbán-rendszer önkényuralmi jellegét, és be kell jelentenie a NER felszámolását, s új Alkotmány létrehozását. Az elfogadhatatlan, hogy azt próbálja elhitetni, hogy a rendszerváltás személycseréket jelent, és Orbánnal az volt a baj, hogy nem jól kormányzott. A felhatalmazást nem jobb kormányzásra kapta az Orbán-rendszerben, hanem a rendszer megsemmisítésére, mert ebben a rendszerben nem lehet demokratikusan és jól kormányozni. Ez az út csak ugyanoda vezethet, ahova Orbán jutott. Magyar Péter megkapta a lehetőséget, hogy történelmet írjon. Mindenki ezt várja tőle. A türelem is jár neki, amíg az látszik, hogy valódi rendszerváltást, nem szemfényvesztést akar. Mindenkinek az a dolga, hogy ezt a bizalmat és türelmet megadja, de az első perctől kezdve résen legyen, s ne legitimáljon semmiféle trükköt, ami a rendszerváltást el akarja sikkasztani. Magyar Péternek semmiféle intézményes kontrollja nincs, ezeket neki magának kell létrehoznia. Az egyetlen eszköz a nyilvánosság, a nyíltság és őszinteség, a szavazói kontrollja, amit megígértek, amikor Magyar személyével kapcsolatban a demokratikus elkötelezettségét illetően kétségek merültek fel. Ezek a kétségek megalapozottak és nem múltak el. De Magyar kezében a lehetőség, hogy bizonyítsa ennek az ellenkezőjét. Minden kritikusa, élén az Amerikai Népszavával, a vállán hordozza és éljenzi, ha nem lopja el a magyaroktól a szabadságot, a valódi demokratikus rendszerváltás lehetőségét. Ha nem hagyja futni Orbánt, ha az utolsó szöget is visszaveszi az Orbán-családtól, Mészáros Lőrinctől, és nemcsak a sokadik oligarcháktól, s ha a korlátlan hatalmát nem saját önkényuralma, hanem egy demokratikus jogállam létrehozására használja. A felhatalmazás és a bizalom hatalmas, de nem végtelen. A tiszás támogatók feladata nem az, hogy falazzanak a rendszerváltás elmulasztásához, hanem az, hogy követeljék a rendszerváltást. Simicska Lajos ideje lejárt, senkinek nincs joga hülyének lenni. Sem a hülyét eljátszani. Most kell résen lenni, mert ilyen lehetőség nem lesz mostanában. Nekünk vannak aggályaink, de boldogok leszünk, ha nem lesz igazunk. Mi azt szeretnénk, hogy Magyar Péter egy boldog demokratikus ország miniszterelnöke legyen. Ne engedje futni a bűnözőket, és ne azt folytassa, aminek véget akartak vetni a magyarok. Most nem az a feladat, hogy Magyart mindentől megvédjék. Hanem az, hogy a rendszerváltásra: új Alkotmányra és Orbán felelősségre vonására kényszerítsék.

Ha Magyar rendszerváltásról és jogállamról beszél, akkor Orbán nem úszhatja meg. Ha mégis így lesz, Magyar csak handabandázik, aztán elverik a port azokon, akiket Orbán sem véd meg, Orbán pedig megússza, akkor ez egy csalás és átverés. Akkor Magyar nem legyőzte és elkapta, hanem kiszabadította Orbánt. Akkor kiegyeztek a háttérben, mert az képtelenség, hogy ezért a 16 évért Orbánt és a családját nem lehet tetten érni és törvényesen bíróság elé állítani. Ha Magyar azt akarja előadni, hogy mindent lepapíroztak, és a súlyos bűncselekményeket nem lehet bizonyítani, százmilliárdos lopott vagyonokat nem lehet visszaszerezni, akkor hazudik és Orbánnal közösen mindenkit átver. Nem szeretnénk összeesküvéselméleteket gyártani, de ha Orbán elsétálhat a lopott vagyonával Amerikába, és élheti világát, akkor a magyarokat csúnyán becsapták. Semmi nem az, aminek látszik. Akkor ez nem egy győzelem, nem a diktatúra megsemmisítése, s nem Orbántól való megszabadítás, hanem egy csel, jól megszervezett csapda, amibe Magyar támogatói belesétáltak. A választás előtt azt ígérték, hogy ha Magyar nem tartja be az ígéreteit (és az elszámoltatás az egyik legfontosabb ígéret), akkor Magyart is elzavarják, vagy az ígéreteit számonkérik és behajtják. Eddig ez nem történt meg, egyelőre ugyanúgy ájuldoznak minden cselnek, mint korábban, most egyes új kormánytagoknak. Csak a bolond nem látja, hogy elkezdődött az "érzékenyítés" arra, hogy Orbánt és legfőbb bűnösöket ne vonják felelősségre. Már zengi a kórus, hogy békés átmenet, mert erre van szükség. Miközben az is egy gyalázat, hogy ezek az emberek még szabadlábon vannak, hogy a Fidesz a parlamentbe készül, és az alkotmányos rend megsértése miatt nem tiltják be, az önkényuralmi rendszer kiépítése és az ország kirablása után. Nekünk már ez is sok, felháborítónak tartjuk, ami történik. Ez nem rendszerváltás, hanem Orbán és a bandája kimenekítése. Mi, akik nem voltunk 14 évig a NER kiszolgálói és élősködői, hanem 16 éve szenvedünk és harcolunk Orbán ellen, nem így képzeltük a bukását. Követeljük, hogy Orbánt vonják felelősségre, a családtagjaival és a strómanjaival (Mészárossal és Tiborcczal) együtt, akik 16 év alatt a világ leggazdagabb emberei közé kerültek, s nem a kétkezi munkájukkal. Magyar Péter támogatóinak nincs joga szabad elvonulást adni Orbánnak, nincs joga elengedni az elrabolt közvagyont, és nincs joga hülyének sem lenni, és bedőlni a szélhámos álmessiásnak, aki már két éve az orruknál fogva vezeti őket. Az Orbán-családtól az utolsó lopott szöget is vissza kell venni. Mészáros Lőrincnek élete végéig börtönben a helye. Orbánnal együtt. Csak ez védi meg Magyarországot attól, hogy még egy ilyen államcsíny bekövetkezzen. Hacsak már nem ugyanez zajlik. Orbán elsétál, előtte lepasszolja Magyar haverjainak a pártot, összejátszanak, és a végén talán egyesülhet is a Fidesz és a Tisza. Magyar támogatói egy fideszes összejátszás áldozatai. Abba már beletörődtek, hogy elölről kezdődik a Fidesz. Abba nem törődhetnek bele, ha ezt a két Fidesz egymás között lepacsizta, és mindenkit átvernek. Ehhez nincs joguk. Besétáltak a fideszes centrális erőtérbe. Csak ők vannak, és senki más. Orbán megcsinálta. Most pedig élvezi majd a lopott százmilliárdjait.

Ez azt jelenti, hogy nemcsak a miniszterjelöltek hiányoznak, hanem a koncepció is. Az, hogy ki vezeti a minisztériumot, meghatározza azt is, hogy a minisztérium milyen prioritások szerint dolgozik, milyen programot hajt végre. Ez azt jelenti, hogy a felsorolt tárcákkal kapcsolatban Magyarnak fogalma nincs, hogy ott mi fog történni, mit kellene csinálni. Ha lenne elképzelése, embere is lenne rá, aki ezt az elképzelést képviseli vagy megtestesíti. Arról nem beszélve, hogy ezeknek az elképzeléseknek harmóniában kellene lenniük egymással, és egy átfogó egységes víziót kellene alkotniuk arról, hogy Magyar milyen Magyarországot akar. Működőképes Magyarországot ígért, ez kérdőjeleződik meg. Ha egy miniszterelnök nem tudja, kit akar egy tárca élére, az azt jelenti, hogy nem tudja, mit akar attól a tárcától. Ez nem késői döntés, ez hiányzó program. Minden komoly demokratikus rendszerben a miniszterelnök-jelölt az eskütétel előtt hetekkel nyilvánosságra hozza a kabinetjelöltjeit. A közvéleménynek joga van megismerni és értékelni a leendő kormányt, mint csapatot, nemcsak a miniszterelnököt. Magyar ezt is megtagadta, csak rá kellett szavazni. Most kiderült, hogy nincs kész csapata. A demokratikus kormányzás alapelve, hogy a miniszter nem a miniszterelnök embere, hanem a tárca szakmai és politikai felelőse, aki egy programot képvisel. Ha nincs miniszter, nincs program. Nem véletlen, hogy erről szinte semmit nem hallottunk. Szakmai kompetencia fel sem merült. Magyar programja az volt, hogy ne legyen korrupció (magával szemben ezt a szigort nem sikerült alkalmazni a fideszes ügyeivel kapcsolatban). A megnevezett hét miniszter sem okozott katarzist, egyetlen jelentős arcéllel rendelkező minisztert sem lehet ebben a listában találni. Szürke és középszerű emberek, egy részük másod- és harmadvonalbeli fideszes káder. Magyarország ennél sokkal gazdagabb, sokszínűbb, sokrétűbb. Ennél sokkal karakteresebb szakemberek vannak. Látszik, hogy a kiválasztás szempontja a lojalitás, hogy senki ne nőhessen Magyar fejére, ne törpüljön el Magyar mellette. Ha a kiválasztás egyetlen szempontja a lojalitás, az nem kormány, hanem udvartartás. Az autokratikus rendszerek egyik legbiztosabb jele, amikor a kiválasztás egyetlen szempontja a lojalitás, nem a kompetencia. Ez nem demokratikus kormányzás, hanem klientúraépítés. A 9 üres tárca azt bizonyítja, hogy nincs koncepció. Megfelelő embert keresnek, aki eléggé megbízható és lojális, s nem okoz botrányt. Hol van itt a vízió? Magyarnak fogalma nincs arról, hogy mit akar, ha nincsenek kiválasztott emberei. Egy koncepcióhoz kellene keresni az embert, de nem az eskütétel előtt. A Magyarnak két éve kampányoló propagandasajtónak egyetlen szava sincs arra, hogy Magyarnak kulcs minisztériumok vezetésére nincs jelöltje. Felkészületlen a kormányzásra. Ha egy baloldali és/vagy liberális demokrata miniszterelnök-jelölt várná az eskütételt, s ennyire nem lenne elképzelése arról, hogy kik vezetnek fontos tárcákat, darabokra szedné az egykori Indexből osztódással szaporodott online sajtó, amely most a Magyar Nemzet, a Mandiner és társai helyébe lép. Nem kis áldozatot hoztak az SZDSZ volt politikusai, hogy megszabaduljanak Gyurcsánytól, de képzeljük el, ha Gyurcsány lenne Magyar helyében. Már darabokra tépték volna és hisztérikus pánik, káosz uralkodna az országban.

Az a stílus, amit megválasztott miniszterelnökként Magyar használt, elfogadhatatlan. Egy miniszterelnök nem beszélhet így a nemzet napszámosainak nevezett tanárok nevében megszólaló iskolaigazgatókkal. Magyar nem a kocsmában van, és nem a haverjaival sörözik. De ezen a stíluson csak azok lepődnek meg, akik eddig is szó nélkül eltűrtek minden otrombaságot és minősíthetetlen viselkedést. Magyar Péteren nem változtatott semmit a funkció, amelybe került. Nem érti a helyzetet, nem nőtt fel a feladathoz. Magyar képtelen szalonképes miniszterelnökként megnyilvánulni. Aki így beszél, az így is fog kormányozni. Ha ez a hang marad, akkor semmi nem változott. A "spongyát rá" lekezelő gesztus, a fölérendeltség kinyilvánítása. Olyan nagyképűség, amit a szolgálatra megválasztott miniszterelnök nem engedhet meg magának. Megkockáztatjuk, ez a "spongyát rá" annak szól, hogy Magyar még a győzelem mámorában van. Még most elnézi. De később már nem lesz "spongya rá". Ez pontosan az, amit előre jeleztünk. Ebből sok kellemetlensége lesz Magyarországnak a nemzetközi politikában is, ha Magyar belemelegszik és önmagát adja. Ez Magyarország megalázása és lejáratása, de nemcsak külföldön, hanem belföldön is. Magyar azzal kampányolt, hogy "emberséges Magyarországot" épít. Ennek a szövegnek és stílusnak semmi köze az emberséghez. Talán mondani sem kell, hogy ennek a sértődött kifakadásnak az oka, hogy valakik merészeltek beleszólni abba, amit csinál, és merészeltek kiállni a jogaik mellett. Magyar nem tűr ellentmondást, sem nyílt, sem burkolt kritikát. Rendszerváltásról szó sincs, de még stílusváltásról sem. Legfeljebb annyiban, hogy ezt a durva stílust még Orbán sem engedte meg magának. A Fidesznek csak azon a szintjén beszéltek így, amilyen szintre Magyar eljutott. Az egykori demokratikus ellenzék elvárásai már nem ütik meg a Fidesz normáit sem, hanem Magyar Péter szintjére süllyedtek. Sok Pankotai Lilire lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország egésze ne süllyedjen erre a szintre. Erre azonban nincs remény. A Tisza hordaléka elárasztotta a poszt alatti hozzászólásokat. Mi a középiskolai igazgatókkal vagyunk és az emberség pártján állunk. Elutasítjuk ezt a hangnemet és stílust.