Keresve sem lehetne jobb fotót készíteni Orbánról, mint amikor Nagy Ferót, a „nemzet csótányát” ölelgeti abból az alkalomból, hogy a legutóbbi ocsmány és mocskos homofób performanszát Kossuth-díjjal jutalmazta a rezsim. Három nőnek öltözött férfit állított a színpadra, de felhívhatott volna három feketére maszkírozott fehér férfit is, vagy három ortodox zsidónak öltöztetett gójt, az nagyjából ugyanolyan mértékű mocsokság lett volna. Ezzel kiérdemelte Orbán fasiszta rendszerében a Kossuth-díjat. Ez a rendszer ezt díjazza.
Nagy Feró, aki valamikor egy diktatúra elleni lázadásával, polgárpukkasztásával szerezte meg sokak rokonszenvét, elérkezett élete mélypontjára, amikor egy diktatúrának és egy diktátornak nyalt be mélyen, és támogatója lett mindazoknak, akik törvénnyel büntetnek minden másságot és a hivatalos vallásos normáktól való eltérést. Nagy Feró ennél mélyebbre nem süllyedhet. Egész életművét ennél jobban megtagadni, bemocskolni és nagy ívben leszarni nem lehet.
Nincs annál lejjebb, amikor egy lázadót kitüntet a hatalom. Ez szellemi öngyilkosság, mintha a nemzet csótánya nem egy csirkét, hanem önmagát darálta volna le a színpadon. Orbán ölelgetése teljesen helyénvaló, mert a fiatal demokraták liberális vezére a maga területén ugyanezt a pályát futotta be. Annál jobban nem is lehetne szembeköpni önmagát, amikor a fiatal lázadó Orbánból tekintélyelvű, csüngő hasú, potrohos diktátor lesz, aki lop, csal, hazudik, mások jogait lábbal tiporja, a Magyar Narancsot elindító párt vezetőjeként a sajtószabadság eltiprója lesz. Ocsmány ember.
Ezt mondaná róla az egykori Nagy Feró, aki egykori csurkista MIÉP-rajongóból lett fideszes úgy, hogy egy tappodtat nem mozdult, a Fidesz vette át a MIÉP és Csurka helyét. Csak okosba adják elő ugyanazt, és Feró érti. És az eltorzult fejű Orbán is érti. Egymásra találtak, a nemzet két csótánya. Ezek Magyarország sikertörténetei. Nem gratulálunk, ha nem baj.