Érdekes cikk jelent meg a HVG-ben „Gyurcsány öles léptekkel halad a thürmergyulásodás útján” címmel, amelynek műfaját nehéz lenne meghatározni, mert a szerző az elején gyűlölettől fröcsögő támadást intéz a legnagyobb ellenzéki párt elnöke ellen (mert azt merészelte mondani, hogy ők „kormányra” készülnek), majd az orbáni propaganda legsikeresebb termékét, a gyurcsányozást adja elő olyan primitív formában, hogy azt még Márki-Zay Péter is megirigyelhetné, aki pedig erre építette a karrierjét. Ezek után megszólaltat olyan embereket, akik a prekoncepciót alátámasztják.
Mielőtt az írásban felvetett témával foglalkoznánk, meg kell említenünk, hogy a HVG nemcsak egykori önmagához képest, hanem az újságírás és a sajtó elemi szabályaihoz képest is otromba és elfogadhatatlan stílust ütött meg, amilyet Orbánnal szemben soha nem használtak. Mintha nem Orbán uralkodna 12 éve, nem ő döntötte volna meg az alkotmányos rendet, kaparintotta volna meg a korlátlan hatalmat, kisajátítva, kirabolva az országot, felszámolva a parlamentarizmust és a jogállamot, hanem Gyurcsány Ferenc, s nem Orbántól, hanem Gyurcsánytól kéne megszabadulni.
Vagy, az a butaság, hogy Orbántól csak úgy lehet megszabadulni, ha előbb Gyurcsánytól szabadul meg az ország. Előbb a diktátor legfőbb ellenfelét kell megsemmisíteni, hogy a diktátortól meg tudjanak szabadulni. Csakhogy attól a Gyurcsánytól, amit az orbáni propaganda előállított, attól soha nem lehet megszabadulni, mert az nem azonos a létező személlyel és független tőle. Ők egy Orbán által mozgatott árny ellen harcolnak, ami akkor sem fog eltűnni, ha a valós személyt kilövik az űrbe. Erre nem jönnek rá.
Míg mások (mint Márki-Zay) ebből a propagandából akarnak politikai hasznot húzni.
Arra nem jönnek rá, hogy egy „mumus” ellen harcolnak, amit Orbán hozott létre. Ez egy árnyék, amit „Ferinek” neveztek el, Gyurcsány arcát vetítik rá, mint a megaposzterekre, az emberek viszont a létező embert gyűlölik, támadják és akarják eltüntetni, mintha azzal eltűnne a „mumus”. Megfeledkezve arról, hogy a „mumus” és a tényleges személy nem ugyanaz. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy ha eltűnne, ha nem létezne a valós személy, a „mumus” akkor is megmaradna, és még mindig Gyurcsányt okolnák, elhinnék, hogy az még rosszabb lenne, noha már nincs is.
A HVG szó nélkül veszi át azt a hazug narratívát, hogy „az Orbán-rendszer legitimitását két pillér szolgálja: az egyik, hogy Gyurcsány a kampányban nem mondott igazat, a másik pedig a 2006-os rendőrattack”. Ez ostobaság, az Orbán-rendszer legitimitását a 2010-es választási győzelem (és annak nagysága) adja, utána pedig azok a csaló választások, amelyekkel ezt a törvényes és legitim győzelmet papíron megismétli, s amit az ellenzék a csaló választásokon való részvételével, majd a parlamenti szerepvállalásával hitelesít. Ez a legitimáció alapja.
Gyurcsány egyébként is csak annyiban nem mondott igazat, hogy a választás előtt már nem vágtak bele nagyobb reformokba, de akkorákat nem hazudott, mint Orbán, nemcsak most, de az összes választás előtt. 2006-ban pedig utcai puccskísérlet történt, az alkotmányos rend megdöntésére szervezkedett Orbán, amiért a mai napon is börtönben lenne a helye. A rendőrség az alkotmányos rendet védte meg, a maga módján, amire az akkori magyar rendőrség képes volt. Ugyanolyan színvonalon oszlattak tömeget, amilyen színvonalon nyújtanak Magyarországon más szolgáltatásokat.
*
Az, hogy különösen az akkori Index Orbán-fan újságíróinak hazugságai alapján tálalják az eseményeket, akiknek egyértelmű felelősségük van a magyar alkotmányos rend felszámolásában azzal az uszítással, amit a törvényes kormány ellen folytattak (amit Orbán önkényuralmi rendszere ellen nem tesznek), hogy elfogadják az orbáni propaganda hazugságait, az egy öngyilkosság. A rendőrök nem voltak elég képzettek, jártasak, de élet-halál harcot folytattak az Orbán által felúszított csürhével, aki támogatásul még az ütközetbe szervezte a Fidesz naggyűlését.
Orbán kitette a saját híveit is annak, hogy a puccs résztvevőivel együtt megsérülnek az ütközetben. De ezek az emberek, akik elhiszik a „a 2006-os rendőrattack” és a „szemkilövető Gyurcsány” legendáját, akik az „Elkúrtuk” című fasiszta propagandafilm színvonalán és szellemében értelmezik az akkori eseményeket (megfeledkezve arról, hogy mi is éltünk akkor, mi is láttuk a naponkénti uszítást, az égő Budapestet, a „békés” tüntetőket), azt nézzék majd meg, amikor Orbán ellen lesz egy valódi elégedetlenség, milyen rendőrterror lesz az utcán. Már most sokkolókat vetnek be.
Az orbáni propaganda legsikeresebb terméke azért lehet a „Gyurcsány” nevű „mumus”, mert az ellenzék, s a magát ellenzékinek vagy függetlennek tartó sajtó, átvette ezt a narratívát. Nem utasítja vissza a hazugságokat, a történelemhamisítást, hanem azonosul vele, ezzel felerősíti, s az emberek előtt hitelesíti. Ha az ellenzék maga is azt mondja, hogy Gyurcsány azonos a róla alkotott orbáni képpel, akkor azt az emberek elhiszik. Ezért óriási a felelősségük abban, hogy a hazug propagandát hitelesítik, amivel Orbánt erősítik, és maguk alatt vágják a fát.
Mert Gyurcsány 15 évvel ezelőtt kormányzott, egy olyan párttal a háta mögött, amelyet a pártpénztárnokon keresztül a Fidesz mozgatott. Kívülről és belülről puccsolták. Nem véletlenül kellett az MSZP-ből kiválnia és egy új pártot alapítania. De vegyünk észre valamit: nem azon folyik a vita, hogy Gyurcsány kormányozzon vagy ne, miniszterelnök legyen vagy ne, hanem arról, hogy legyen vagy ne, létezzen vagy ne, éljen vagy ne. Lehet-e egy demokratikus párt elnöke? Indulhat-e választáson? Ez normális? Lemondott már ezerszer arról, hogy miniszterelnök legyen. Mit akarnak még?
Orbánnak valóban érdeke, hogy Gyurcsány Ferenc maradjon a legnagyobb párt elnöke, mert akkor a „mumust” könnyebben megjeleníti. De ha Gyurcsány visszavonulna, eltűnne, külföldre és egy lakatlan szigetre vonulna, Magyarországon akkor is gyurcsányozás lenne, a „mumus” megmaradna, a magyarok pedig mint a gyerekek a sötétben, a „mumustól” félnének. Márki-Zay egy fideszes, aki Orbán helyére vágyik (akárcsak a momentumos Gelencsér), mindennél jobban utálja Gyurcsányt, a karrierje útjában áll, mert mögötte állnak az ellenzéki szavazók. Mégis a „mumus” bábja lett.
Mit nem lehet ezen érteni?
Ha az ellenzék, az ellenzéki sajtó, az ellenzéki pártok rá tudnák venni Gyurcsányt, hogy tűnjön el, vonuljon vissza, mert azt hiszik, hogy ezzel a „mumus” is eltűnik, Orbánnak az is jó, mert akkor az egyetlen jelentős, szervezett ellenzéki párt is szétesne, maradnának ezek a nagyszájú senkik, akiknek a támogatása nem éri el a béka seggét, akikért le kéne vinni a parlamenti küszöböt, hogy legyen a parlamentben álellenzéke Orbánnak, de a „mumus” akkor is megmaradna. Mert a kettőnek, a létező embernek és a róla készített „mumusnak” nincs köze egymáshoz.
Csak egyetlen jelentős ellenzéki párt nem lenne.
Az a sok korlátolt magyar politológus, akik a legkorlátoltabb elméleteket adják elő (némelyik még a CEU-n is tanít, te jó ég!), elhiszi azt a hazugságot, hogy az emberek azért szavaznak Orbánra, mert félnek Gyurcsány visszatérésétől. Ez nevetséges. Orbánra azért szavaznak az emberek, mert ért a nyelvükön, szeretik a populista stílusát, elhiszik a hazugságait, és mert szeretik, ha a nemzeti érzésüket birizgálják, tetszik nekik az áldozat szerep, a másokkal szembeni kekeckedés. Emellett megeszik az ellenségképeket, a „mumusokat”.
Ez a szélsőjobb mindenkori eszköztára, politológus úr. A bűnbakképzés, az ellenséggyártás, a megfélemlítés tipikus esetéről van szó, amit illene felismerni és beazonosítani. Ennyi erővel Orbánék akár zsidózhatnának is. Ezek hamis mítoszok, a konkrét személyektől függetlenül. Ezeknek csak egyike, a legkevésbé fontos, a Gyurcsányról mintázott „mumus”. De mindegyiknek megvan a maga speciális funkciója. Ez egy szakma. Ezt tanulták Finkelsteintől és a Mein Kampfból.
*
Nézzük meg a másik „mumust”, Soros Györgyöt. Semmit nem csinált ez az ember, azt leszámítva, hogy egy vagyont költött a magyar demokrácia, a jogállamiság, a kisebbségek, a magyar kultúra, a sajtó stb., támogatására. Széchenyi óta nem volt még egy olyan hazafi, aki annyi segítséget adott volna Magyarországnak, mint Soros György. Orbán közellenséget csinált belőle, ő is közutálatnak örvend. Miért? Mert a jogállamiság, a demokrácia híve, nem a kirekesztő, embertelen, hanem a nyitott és befogadó társadalom híve. És zsidó. Ez a bűne. Ezért „mumus” egy fasiszta rendszerben.
Az ő démonizálása hasonlóan hazugságokkal, csúsztatásokkal, ferdítésekkel történik. Érdekelnek bárkit a tények? Nem. Most akkor Soros Györgyöt is felszólítja az ellenzék, az ellenzéki sajtó és a CEU politológusa (!), hogy vonuljon vissza, fejezze be a humanitárius, filantróp és a demokráciákat védő tevékenységét, mert addig nem lehet Orbánt legyőzni, amíg vele tud ijesztgetni? Senki ne mondja, hogy Gyurcsánnyal szemben ez a démonizálás és mumusgyártás bármivel is megalapozottabb és jogosabb, mint Sorossal szemben. Mindkettő náci propaganda.
Vagy Brüsszel, mint a harmadik „mumus”. Ennyi erővel nyugodtan felszólíthatná az ellenzék, a „független” sajtó Brüsszelt is, hogy hagyja abba a jogállamiság követelését, fejezze be, hogy nem azt csinálja, amit Orbán mond. Oszlassák fel az Európai Parlamentet, vegyék át a NER alaptörvényét és tegyék kötelezővé az uniós tagországoknak. Akkor majd nyugalom és béke lesz. Mint az ukrán háborúban: adjanak át mindent Putyinnak, az ukránok adják meg magukat, ne harcoljanak, és béke lesz. Ez ugyanaz a logika. S ezt az ellenzék, az ellenzéki vagy „független” sajtó átveszi.
Meg lehet nézni, hogy mi a „mumusok” között a közös nevező. Ez nem az, hogy egy „Gyurcsány-kormány” létezése fenyeget. Erről szó nincs, nem Gyurcsány, hanem Dobrev Klára a legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje. Azonban Gyurcsány a magyar politikai életben az egyetlen, aki a liberális demokratikus értékeket, a jogállamiságot, az európaiságot, a felvilágosodást és a liberalizmust, az egyéni jogok elsődlegességét, az emberi jogokat tisztán hirdeti. Akárcsak Soros és Brüsszel. Ez a közös nevező a többi „mumussal”.
Az önerejéből növekedni és támogatást szerezni képtelen ellenzéknek sikerült azt a hazugságot evidenciává tenni, hogy Magyarországot az „Orbán-Gyurcsány párharc” köti gúzsba, ettől kellene az országot megszabadítani, s a másik nagy hazugság, hogy Orbánt nem lehet leváltani addig, amíg Gyurcsány létezik, Orbán leváltásának legnagyobb akadálya Gyurcsány. De kit akadályoz meg a DK elnöke, hogy leváltsa Orbánt? Hol van az a zseni, aki mögött tömegek állnak, aki leválthatná Orbánt, de Gyurcsány szorítja a nyakát és nem engedi? A legutóbbi zsenit láttuk, aki komplett idióta.
De a hazugság úgy szól, hogy amíg Orbán azzal fenyegetheti meg az országot, hogy ha őt eltávolítják, akkor egy nála is rosszabb jön, „a Gyurcsány” (a HVG is ezzel az ostobasággal azonosul). Ezért nem lehet leváltani Orbánt, ezért szavaznak rá az emberek, mert „a Gyurcsánytól” félnek. Bezzeg, ha a Gyurcsány nem lenne, ha a Gyurcsány visszavonulna, akkor szaladnának leváltani, elkergetni Orbánt. Hova lehet még butulni ebben az országban, hogy magukat normálisnak nevező emberek ezt elhiszik? Ez nevetséges. Orbánt ez a nép szereti, most hagyjuk, hogy miért. Tü ponyimájes?
*
A HVG totális szereptévesztésén kívül nem lehet szótlanul elmenni a gyűlölettől izzó, uszító hangnem mellett, ami ebből a cikkből sugárzik, függetlenül attól, hogy ki mit gondol a szereplőkről. A szerző nem publicisztikát írt, hanem valamiféle elemzést, amelyben saját prekoncepciójához válogatta a megszólalókat, az egyetlen Lendvai Ildikót leszámítva, akinek véleményét szintén ügyesen szerkesztette a prekoncepcióba. A magát függetlennek tartó orgánum a hatalom propagandáját erősítette fel, és a legnagyobb ellenzéki párt elnökének távozását sürgette, miközben „nincs másik”.
Nem új jelenség, hogy az orbáni propagandát átveszi az ellenzék, ahelyett, hogy harcolna ellene. Márki-Zay ezzel puccsolta meg Karácsony Gergely (és a mögötte állók) segítségével az ellenzéki előválasztást, amivel szétverte az ellenzéki összefogást és lenullázta az ellenzék minden korábbinál nagyobb esélyét arra, hogy legalább megszorongassa Orbánt. Ehelyett katasztrofális vereséget szenvedett. Gyurcsányt háttérbe állították, felszólították, hogy ne csináljon semmit, ne kampányoljon, ne beszéljen. Csak Márki-Zay beszélt, és minden korábbinál nagyobb vereség lett a vége.
Ahogy Gyurcsányt félreállították, elnémították, ahhoz képest már csak úgy tudták volna eltüntetni jobban, ha meg is ölik. De ennek nem egy elsöprő győzelem, hanem elsöprő vereség lett a vége. A világ legnagyobb állatságait beszélő Márki-Zay, aki ráadásul több százmillió forint támogatással nem számolt el érthetően és világosan, utólag még ezt is Gyurcsány számlájára írta, amit a HVG cikke tényként vett át, hogy „azért veszítettek, mert Gyurcsány nem akart nyerni”. Miközben Márki-Zay maga szólította fel a teljes tétlenségre.
De most akkor döntsék már el, hogy Gyurcsány vonzza vagy taszítja a választókat, mert ha az a kifogásuk, hogy Gyurcsány „finoman szólva sem tett meg mindent a választási siker érdekében”, az azt jelenti, hogy nem vetette be a vonzerejét, hogy ártson a megkérdőjelezhetetlen vonzerővel bíró Márki-Zay-nak. Akkor most Gyurcsány a létezésével idézte elő az ellenzéki vereséget, vagy azzal, hogy nem tett meg mindent, mert ha megtett volna mindent, akkor nyernek. De akkor minek a Márki-Zay? Nem ő akarta legyőzni Orbánt, és ehhez eltüntetni Gyurcsányt?
Azt hitte Márki-Zay, hogy akkor majd nem gyurcsányozik a Fidesz, de belőle is „mini-Feri” lett. De nem ezért, hanem saját alkalmatlansága és hülyesége miatt veszített. Az előválasztást magasan „Gyurcsányné” nyerte, a „mumus” férjével a háttérben. Aztán a minden választásnál felbukkanó „értelmiségi holdudvar” kitalálta, hogy majd egy jobboldali fideszessel győzik le Orbánt. Karácsony Gergelyt meggyőzték, és a harmadik helyezett „ellengyurcsányt” indították, akivel az eddigi legnagyobb vereséget érték el. Az ellengyurcsány nagyobbat bukott, mint Gyurcsány valaha.
Ez mit mond az okosoknak? Ez a próba mit bizonyított? Gyurcsány a passzivitásával akadályozta meg, hogy „Márki-Zay bármilyen eredményt felmutatva a jövőben alternatíva legyen Orbán ellen”, a HVG szerint. De ha Gyurcsány taszítja a szavazókat, akkor a passzivitása inkább segítette volna Márki-Zay-t, aki egyedül szerepelt, önmagával tette egyenlővé az ellenzéket és a kampányt, senki nem akadályozta meg abban, hogy vonzó képet mutasson magáról. Ennyit tudott. Most utólag hiányolják ehhez Gyurcsány segítségét? De ha ő erre képes, ha ő hasznos, akkor miért tűnjön el?
Ennél Gyurcsány is jobb eredményt ért volna el, hát még a felesége. Őket viszont félre kellene állítani? Akkor ki marad? Fekete Gy. András, aki még a három közé se került be? Akinek a pártját egy volt fideszes elnökkel szőröstül-bőröstül bekapta a Fidesz, anélkül, hogy bármit tennie kellene? Gelencsér Ferenc a 2006-os gyurcsányozás miatt lett politikus, kiment a Fideszből, de a Fidesz nem ment ki belőle. Ez a párt félévente vált elnököt, és félévente lesz hol liberális, hol szociáldamokrata, hol nemzeti konzervatív, ez utóbbiban Gelencsér a fideszes hazugságokat adja elő.
Gelencsér Ferenc egy interjúban azt mondta, hogy „az egymásra való odafigyelés igénye sincs meg a Tisztelt Házban. Szakmai viták helyett Soros, Gyurcsány és Brüsszel a válasz mindenre”. Nem veszi észre, hogy ez a három „mumus”, a három árnyék a falon, amivel Orbán mindenkit ijesztget? De ebből az egyik mumus, „a Gyurcsány”, az nem „mumus”, az arról szóló hazugságok igazak? Értelmes ember nem veszi észre, hogy ez a három ugyanaz? Mindez funkcióját tekintve még zsidózás is, egyrészt ugyanazt a funkciót tölti be, másrészt az antiliberalizmus közös nevezője erről szól.
*
Ezek az emberek azért nem tudnak se összefogni, se őszinték lenni egymással, se komoly ellenzéki munkát kifejteni, mert lebénítja és megkötözi őket a „mumusról” szóló hiedelem. Mint egy mese, olyan az egész. Elhiszik a hétfejű sárkányról szóló mesét. Orbán olyan, mint Óz, a nagy varázsló. Azt hiszik, hogy Gyurcsány miatt veszítettek. Elhiszik, hogy miatta nem tudnak nyerni, ezért nincs mit tenni, amíg Gyurcsány el nem tűnik. Még a végén azt is elhiszik, hogy nekik azért nincs támogatottságuk, mert Gyurcsánnyal kell összefogniuk, miközben nélküle a parlamentbe se jutnának.
Ha Gyurcsányt megölik, Orbán akkor is gyurcsányozott volna, mert akkor Gyurcsány szelleme irányította volna őket. Ha Gyurcsány visszavonulna, az sem lenne elég, akkor is Gyurcsány állna mindenki mögött. Orbán alkalmatlansága lassan kiderül az élet minden területén. Ahogyan kikerült az Európai Néppártból a senki földjére, ahogy nem tudott az európai szélsőjobb vezére lenni, ahogy szétverte a V4-et, ami legfőbb támasza volt, elveszítette a lengyeleket, ahogy Magyarország teljesen egyedül maradt, az orosz, kínai és türk diktátor barátait kivéve.
Belpolitikai területen is egyre világosabb, hogy ez az ember az élet minden területén tönkreteszi az országot, nem tud kormányozni. Az unortodox gazdaságpolitika addig működött, amíg az EU (Merkel) ontotta a pénzt Orbán fasiszta rendszerébe. Ennyi pénzből Magyarországot újjá lehetett volna építeni, modern és fejlett országot, gazdaságot lehetett volna kialakítani, de Orbán ezt a pénzt elszórta, nagy részét ellopta, értelmetlen, hasznot nem termelő presztizsberuházásokra költötte, az oktatást és az egészségügyet lenullázta, és az országot gazdasági csődbe vezette.
Maga a magyar állam a legprimitívebb államforma Európában, amelyben a diktátor leváltatja a meteorológusokat, ha nem jön a vihar, amit előre jeleztek. Ez már „A Tanú” szintje. Egyetlen sikeres terméke, amely működik és hat, az a „gyurcsányozás”. A „mumus” gyártás. Aki nem is élt akkor, amikor Gyurcsány kormányzott, aki azt sem tudja, kicsoda, az is meg van győződve arról, hogy ez az ember az ország veszedelme, miközben egy ostoba, az elnyomáson és az uralkodáson kívül semmihez nem értő, alkalmatlan, fasiszta szörnyeteg irányítja az országot.
De ez azért működik, mert az ellenzék elhiszi, elfogadja és terjeszti. Az összefogás nem a közös lista lenne, hanem az, hogy ennek ellenállnak, ezeket a hazugságokat, hamis „mumusokat” leleplezik és elutasítják. Mind a hármat. Kiállnak egymásért. Reálisan értékelik, helyére teszik, ami 15 évvel ezelőtt történt, aztán a mával foglalkoznak. Ennek a meghasonlásnak olyan nevetséges gyümölcsei vannak, mint a HVG cikke, amely egyszerre akarja, hogy Gyurcsány eltűnjön, de azért attól retteg, hogy a DK kiszáll az ellenzéki összefogásból és egyedül politizál, mert akkor a többi párt eltűnik.
A HVG egyik oldalról azt mondja, hogy Gyurcsány tűnjön el (ha ő nem tűnik el, akkor az egész pártja tűnjön el vele együtt), másik oldalról azt jövendöli, hogy az önálló kiállással a DK elindul a „thürmergyulásodás” útján, a végén már egyetlen jelöltjét sem választják meg. A HVG által megszólaltatott CEU-s (!) politológus szerint a DK (ami azonos ugyebár Gyurcsánnyal) „kifutó termék”. De ha így van, akkor miért aggódnak, hogy Gyurcsány itt van? Ha így van, és Gyurcsány az önálló ellenzéki politizálással felszámolja önmagát, akkor miért nem örülnek, hogy Gyurcsány eltűnik?
Nem lenne jobb, ha az orbáni propaganda „mumusai” és azok kritikátlan átvétele lenne a „kifutó temék”? Nem az lenne az ellenzék és a független sajtó feladata, hogy ezeket a mumusokat leleplezi, elutasítja, az embereket felvilágosítja, hogy ne lehessen mindent azzal elintézni, hogy Soros, Brüsszel, Gyurcsány? Nem kiállni kellene Soros, Brüsszel, és igen, Gyurcsány mellett is, a hazugságokat elutasítva, kiállni az Orbán „mumusai” által képviselt liberális demokratikus értékek mellett? Márki-Zay csodálkozik, hogy veszített, miközben sorosozott, brüsszelezett és gyurcsányozott?
*
Végezetül ejtsünk néhány szót arról, mi váltotta ki, hogy amikor Magyarország zuhanórepülésben van, a pilóta a hatalomtól részeg, az ellenzék nagy része a választási vereséget és annak okát sem képes megérteni és feldolgozni, a HVG teljes erejével beleszáll a legnagyobb ellenzéki pártba, és egy koncepciós cikkben frontális támadást indít Gyurcsány ellen. Ennek oka az, hogy Gyurcsány Ferenc bejelentette: „A Demokratikus Koalíció arra készül, hogy vezesse az országot. Ez a dolga.” Ettől esett kétségbe a HVG és a többi ellenzéki párt(ocska).
Mindez kapcsolódik ahhoz a DK-s jelszóhoz, hogy „készülünk”. Ha van, politikai termék, akkor ez nyilvánvalóan az. A Momentumtól a választási vereség óta annyi tellett, hogy az egyik szövetséges pártjának ezt a politikai „termékét” megtámadja, mondván, becsapja az embereket, aki azt a látszatot kelti, hogy a Fidesz bukása küszöbön áll. Annyira Gyurcsány nem zöldfülű, hogy ezt ne tudja, a „Készülünk” politikai termék az ellenfél idegesítését, a saját csapat összetartását és mozgósítását szolgálja.
A Momentum ehhez még hozzátette, kioktató módon, hogy nem „orbánozni” kell, hanem alternatív jövőképet adni Magyarországnak. Először is „orbánozni” kell, mert ez az ő rendszere, az ő műve. Inkább nem kell Orbánt védeni. Másodszor a Momentum még saját pártjának sem tud jövőképet adni fél évre előre, nemhogy az országnak (ebben sem gátolta őket eddig senki), a mostani jövőkép pedig egy Orbán nélküli Fidesz másolata, Gelencsér Ferenc vezetésével. Na, erre a momentumos jövőképre, mi, ellenzéki liberális demokraták, egy jó nagy NEM-et mondunk.
Ezen kívül, ha valaki mutat valamiféle felismerhető, koherens jövőképet, az éppenséggel a DK, amely egy európai, modern, liberális, jogállami Magyarország jövőképével az ellenkezőjét kínálja annak, amit Orbán és a Fidesz jelent. De az igazi félelmet nem ez a „készülődés” jelentette, hanem az, hogy Gyurcsány ezzel a bejelentésével levált az ötlet nélküli, akció nélküli, semmit nem tevő többi ellenzéki pártról, az egyébként is darabjaira hullott ellenzéki összefogásról. Ezzel azt jelentette be, hogy a DK járja a saját útját.
Ez az, ami nem tetszik, ami kiváltotta ezt a durva támadást. Mi azonban érteni véljük Gyurcsányt, aki nem vár senkire, nem kíván a tehetetlen ellenzéki minipártokkal együtt süllyedni, hanem azt teszi, ami a dolga. Saját pártját építi, és önállóan politizál. Aztán, ha választások lesznek, majd körülnéz, hogy kivel és mit érdemes csinálni. Hogy az ellenzéki előválasztás megpuccsolásával zárult és az ellenzék katasztrofális vereségéhez vezető bohózatban, amelyben egy agyalágyult hülye ember dobta oda Magyarországot újra négy évre Orbán kezébe, nem akar résztvenni, azt megértjük.
A minipártok most bajba kerültek, mert felmerült annak lehetősége, hogy nem számíthatnak a potyautas szerepre: egy ellenzéki összefogás közös listája nem fedi el a támogatásuk hiányát. Nekik kellene saját jogon jutni valamire. Ez valóban ijesztő helyzet. Ha nem vállalják azt, hogy saját magukat felépítik kemény munkával, és megpróbálnak tovább lavírozni, akkor legrosszabb ötletként csatlakozhatnak a Márki-Zay Magyarországa Mozgalomhoz, amely úgyis Gyurcsány ellensége, és szintén közel áll a Fidesz értékrendjéhez. Volt fideszesek kontra DK.
Ezzel bekövetkezik, amit jósoltunk, hogy Márki-Zay szétszakítja és szétveri az ellenzéket, és Orbán előretolt őrse lesz a DK elleni harcban. Ha ez bekövetkezik, ezek a pártok többé nem állhatnak össze a DK-val, amelyről Márki-Zay és átmeneti zsoldosai lepattannak. Akkor már tényleg csak a DK marad meg egyetlen rendszerváltó ellenzéki pártként. Ha rossz lóra tesznek, akkor a többiek lemorzsolódnak. Ahhoz a Márki-Zay-hoz csatlakozni, akit a legközvetlenebb barátai és munkatársai is – valamiért, ugyebár – elhagynak, nem sok jót ígér. (Gurzó Ákos is hazaköltözik Amerikába.)
*
A mi szerény véleményünk az, hogy Gyurcsány Ferenc ne engedje, hogy a mumusával azonosítsák. Megtette, amit kértek tőle, hogy vonuljon háttérbe, de attól semmi nem lett jobb, csak rosszabb. Be kellene fejezni a hátrálást, álljon ki, szerepeljen, beszéljen, győzze meg az embereket, hogy nem az, akinek hiszik, győzze meg az embereket, hogy ő látja az Orbán-rendszer lényegét, van ebből kiút. Senki nem beszél jobban, mint ő, senkinek nincs világosabb víziója egy európai, demokratikus Magyarországról, mint neki. Sokakat meg fog győzni. Van egy miniszterelnök-jelöltje is.
Ahhoz azonban, hogy átlépje a saját árnyékát, kinyissa a DK kapuit, megszüntesse a pártja zárt, szubkulturális jellegét, hogy tömegeket érjen el, ahhoz vállalnia kell a kockázatot, és ki kell mennie Orbán díszletparlamentjéből, ki kell lépnie a NER-ből, meg kell vonnia a legitimitást Orbán önkényuralmi rendszerétől. Ezer ok lett volna eddig is, lesz ezután is a távozásra. Jelenleg sok embernek nincs kihez csatlakoznia, mert a rendszerrel való kollaborálást elfogadhatatlannak tartják. Ahogy mi is.
Ezért, mielőtt bárki azt gondolná, hogy a fentieket a DK szimpatizánsaiként írtuk volna le, kijelentjük, hogy mi továbbra is elfogadhatatlannak tartjuk az Orbán-rendszer legitimálását, elutasítjuk a rendszerrel való bármilyen jellegű közösségvállalást. Mi a passzív ellenállás, a rendszer bojkottja, az Orbán-rendszeren kívüli ellenzékiség hívei vagyunk, és nem értünk egyet azzal, hogy a DK bent van a rendszerben és a parlamentben. Orbán megdöntötte az alkotmányos rendet, az alaptörvénye és a rendszere törvénytelen és érvénytelen.
A DK növekedésének és ellenzéki szerepének korlátja az, hogy ezt vallja, de ami ebből következik, azt nem teszi. Nem legitimálhatja a cselekedeteivel a rendszert, ha szavakban megvonja tőle ezt a legitimációt. Csak abban bízhatunk, hogy van valamiféle koncepció abban, amit a DK elkezdett, s tudják, mik a következő lépések, s hova vezet ez az út. Csak remélni merjük, hogy ez a rendszerből való kilépéshez vezet. Ha nincs semmi tudatos koncepció, csak rögtönöznek, akkor ez is csak színház, s az arra fogékonyak szórakoztatását szolgálja.
Ettől még mindaz igaz, amit a gyurcsányozásról, a mumusokról és a hazug mítoszokról kifejtettünk.
