A bíróságok a fennálló törvények alapján hoznak ítéletet, a bírósági ítéletek megváltoztatásának egyetlen törvényes módja, ha a jogszabályokat megváltoztatják. Ezért az Orbán-rezsim, ha a jogállamiság látszatát egy kicsit is fenn akarná tartani, törvényt csak arról hozhatna, ami alapján a bíróságok megítélik a jogos kártérítéseket a börtönbüntetésüket töltő elítélteknek. De arról nem hozhat törvényt egy jogállam, hogy az érvényben levő törvények alapján született jogerős bírói ítéleteket nem hajtja végre az állam. Orbán állama törvényt hozott arról, hogy megtagadhatja a törvényes bírósági ítéleteket.
Ez a jogállamiság megcsúfolása. Ez azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom vezetője, Orbán Viktor felette áll a törvényeknek, az igazságszolgáltatásnak, és azért nevezi jogállamnak az önkényuralmát, mert a csaló és tisztességtelen választásokon beállított mindenkori kétharmados többségével bármikor hoz egy törvényt, amivel törvényessé teszi saját törvénytelenségét, diktatórikus intézkedéseit. Az Orbán-rendszer lényege, hogy minden féket, ellensúlyt kiiktatott az útjából, például a volt köztársaság elnökének funkcióját is, ahova beültetett egy vazallust, egy korrupt és gyáva bajszos pecást, ami aláírja a törvénytelenséget és ezzel a törvényesség látszatát adja neki. Mintha Orbán írná alá saját rendelkezéseit.
Áder aláírta a rabok kártérítésének visszatartásáról szóló törvényt is, megnyalogatta gazdája kezét, és visszasomfordált a helyére. Ha bárki mutat ennél méltatlanabb, nyomorultabb, semmire valóbb életet, ami a koldusénál is nyomorultabb, az kaphat egy közbeszerzést valamelyik stróman alvállalkozójaként. Mert Orbán-rendszerében nemcsak a bíróság nem bíróság, nemcsak az államelnök nem államelnök, de még a vagyont felhalmozó, százmilliárdos közbeszerzéseket elnyerő vállalkozó sem üzletember, hanem Orbán strómanja, akinek a pénze és a vagyona sem a sajátja, hanem Orbáné.
Hogy ezek után a gátlástalanul hazudozó, dekázó tárgy, aki igazságügyi miniszternek mondja magát, nem mond le, az senkit nem lep meg, mert ez a nőszemély sem igazságügyi miniszter, csak annak látszó tárgy, valódi funkciója az, hogy a törvénytelenséget leplezze, letagadja, elleplezze. Orbán kormánya sem kormány, hanem a hatalom kizárólagos birtokosának jobbágyai. A történet legszebb része az, hogy a bírósági ítéletek alapjául szolgáló törvényt az Orbán-rezsim hozta, azt sem azért, hogy kárpótolja a börtönlakókat az embertelen körülmények miatt, hanem azért, hogy a valódi kártérítések helyett nevetséges összegű elégtételt kapjanak.
Önmagában ez is csalás, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága a börtönökben tapasztalható zsúfoltság és embertelen körülmények miatt jogosan szabott ki komoly büntetéseket Magyarország ellen, Orbán pedig enne kivédésére teremtette meg a hazai kártérítés lehetőségét. Már ezt a pénzt is sajnálják a roboktól, akik élnek a jog által nyújtott lehetőséggel és perelnek, a bíróságok pedig alkalmazzák az Orbán által hozott törvényt. Orbánnak egyetlen lehetősége lenne, hogy ezt a törvényt megváltoztatja, s addig fizet. De Orbán már olyan diktátor, aki az Európai Unió határozatlansága folytán annyira elszemtelenedett, hogy a látszatra is csak annyiban ad, hogy törvényt hoz a bírósági ítéletek végrehajtásának megtagadására. Felfüggeszti a jogot, a törvényt, a bíróságot, az igazságszolgáltatást.
Mindez nem elég felháborító önmagában is, de ezt még propaganda céljára is felhasználja, ellenséget gyárt az igazságszolgáltatásból, amely semmi mást nem tesz, mint a dolgát végzi és alkalmazza a törvényt, de önmagát az igazság bajnokának mutatja, a jogállamot, a bíróságot pedig az ország ellenségének. Ugyanerre használja fel a gyöngyöspatai törvénytelenséget is, ahol szintén nem fizetik ki a jogos kártérítéseket, az „emberek igazságérzetére” hivatkozva. Egy elítélt nem ember, egy cigány nem ember – erre tanítja az ő népét, és arra, hogy mindig kell egy apa, egy vezér, aki a rasszista, antiszemita gyűlölet alapján intézkedik, cselekszik, bármit felfüggeszt és „igazságot tesz”. Az ilyen igazságosztó diktátorok nyomán még mindig csak nyomor, szegénység, rabság, visszaélés, halál és népirtás következett.
Most már csak egy kérdés van, hogy ki a nagyobb bűnöző: aki valami piszlicsáré ügy miatt a börtönben ül, vagy aki elfoglalta a magyar államot, megdöntötte az alkotmányos rendet, megtagadja a bírósági ítéletek végrehajtását, és mindeközben százmilliárdos tételekben rabolja ki a közvagyont. A helyes megfejtők között felcsúti focimeccs jegyeket sorsolunk ki az üres stadionba.
