Nincs új veszély, nincs új ellenség, akit démonizálni lehet, nincsenek új jelszavak. A régiek elkoptak, kiüresedtek, inkább kontraproduktívak, mint hatékonyak. A háború az oroszokon múlik, a hamis békeszólamok Ukrajna kapitulációját jelentik. Akarunk mi orosz szomszédot Ukrajnában? Nem akar senki átoperálni senkit, a migráció vendégmunkásokra emlékeztet.
Az oroszpárti háborús propaganda, amit Orbán folytat, még egy ideig megtévesztheti és megfélemlítheti a kevésbé tájékozott, s főleg az információktól elzárt vidéki embereket, de az oroszok melletti háborús uszítás, amit Orbán békepártiságnak nevez, kiüresedett. Az EU-ellenes brüsszelezés, a dollárbaloldalozás bűzlik a hazugságtól.
Nincs már húzása a jelszavaknak, kifáradt a propaganda, hiteltelen a hazudozás. Fáradtak a szlogenek és unalmasak. Éppen csak arra elég, hogy az elvakult hívek kapaszkodjanak valamibe, ami megtartja őket, de nem árad belőle a frissesség, az erő, a magabiztosság. Az elbizonytalanodás és a megtörtség annál inkább. Unalmas. Nincs húzása a kampánynak.
A kegyelmi ügy megtörte a lendületet. Valami sötét titok lappang a háttérben, ami nem derült ki, de vágni lehetett a félelmet. Orbán tud valamit, amit mi nem. Lebeg a feje fölött, még akkor is, ha elterelődött róla a figyelem. Megzavarodtak. Mert ha nem titkoltak volna valamit, könnyen lerázhatták volna magukról. Azóta Orbán fáradtnak látszik, öregnek.
Valami megtört benne, és ez a kegyelmi ügy óta nem szűnik. Valami lappang a mélyben, valami sötét dolog, plusz a belső konfliktusok, gazdasági csőd, bizalmatlanság. Enerváltan mennek neki az európai parlamenti választásnak. Hiányzik a hit, az egység, az erő. Üresen kopognak a jelszavak, egyre kevésbé hihetőek. Zavar van az erőben. Erre jött a Magyar.
Nevetséges a csengőt rázó Ursula, a dollárbaloldali lakájok, a brüsszelezés. Az ellenzék új messiást kapott, aki az eddigi ellenzékiekhez képest szélsőjobboldali, gátlástalan fideszes. Kitermelték a konkurrenciát, ami sokakat elbizonytalanított, megijesztett, félnek és nem tudják, mi lesz. Saját fegyvereiket fordítják velük szembe. Bizonytalan a kürtszó.
Orbán propagandagépezete továbbra is egy sötét hamis világot fest az emberek elé, a háborút Európa és a Nyugat nyakába varrja, az embereket a háborúval fenyegeti. Az oroszoknak próbál utat nyitni. Magyar Orbán legjobb tanítványaként szintén EU-ellenes, oroszpárti, nyugatellenes, de még nem látják a messiásváró támogatói, hogy kicsoda.
Az új Orbán katasztrófa az országnak, de ami az öreg Orbánnak félelmetes, az a remény. Mert Magyar eltűnhet, a tömeges vágy és remény itt marad, hogy utálják őket. Még nem készek a lázadásra, de ha néhány hamis messiás megbukik, és ha már nem marad más, eljuthatnak a lázadásig. Ennek szele csapta meg Orbánt.
Emellett Orbánt elérte a diktátorok magánya. Nem bízik senkiben. Még a hűségesek is csak idegesítőek inkább. Darálják a szokásost, de Szijjártó is csak idegesítő: minek mászkál, mit rohangál Dominikában? Üresben pörögnek kerekek, nem halad a kocsi. Európa elfoglalása várat magára, nincs a levegőben az Orbán iránti olthatatlan vágy Európában.
Ijesztő neki az, hogy mennyien szeretnének megszabadulni tőle, s milyen erős az utálat, amit az efféle enervált kampány csak erősít. Orbán elhitte, hogy szereti őt az ő népe, és kiderült, hogy nem, hanem utálja. Legalábbis egy jelentős része. Nem Magyar az ijesztő, hanem a vágy, ami belőle messiást csinál, amit belelátnak. Magyarral elbánnak, de ezzel nem.
Orbán elhanyagolta a hazai ügyeket, túlságosan magabiztos volt. Világpolitikai szerepre vágyott, közben a háta mögött csődbe ment az ország. Rosszul kezelték a Varga-Magyar ügyet, elkövette azt a hibát, amit régebben nem, hogy nem fizette ki az egyik felet, és az bosszút áll, most pedig repíti a hamis remény. Lecsupaszítottak mindent a propagandára.
Korábban is megírtuk: a propaganda nem mindenható. Nem lehet csupán a jelszavakat ismételni, nem lehet jelszavakkal kommunikálni. Egy idő után csömört okoznak, telítődik a közönség. Kiüresednek a hazugságok. A demagógiának frissnek, naprakésznek kell lennie, bántónak, felháborítónak és szellemesnek. Nem működnek a konzervek.
Háború, migráció, gender, woke, már nem hatnak, a könyökén jön ki mindenkinek.
Orbán a kegyelmi ügy végén arról beszélt, hogy kiütés közeli állapotba került. Sportnyelven szólva benne maradt és még mindig benne van az ütés. Magyar sikeresen elterelte róla a figyelmet, megragadva és nárcisztikus önmagára irányítva az érdeklődést, hamis illúziókat táplálva, de úgy tűnik, Orbán még mindig fél a kegyelmi ügy kapcsán valamitől.
Egy előrehozott választás neki jót tenne. Magyar megosztja az ellenzéki szavazókat, vele Orbán mindennél nagyobb győzelmet arat. Magyar bűnbakká teszi az ellenzék másik felét, elszabadítja az ellenzéken belüli polgárháborút, szétver mindent, az ellenzék összeomlik a megsemmisítő vereség és a belső ellentétek hatására. Magyar messiási glóriája eltűnik.
De a presztízs miatt nem engedheti meg magának. Ki kell húznia 2026-ig. A kegyelmi ügy ezt az EP-választást már elvitte, ez látszik. Orbán ezt már lélekben feladta, a cél a státusz megőrzése, nagy európai győzelem jelei nem mutatkoznak. Az ellenzék belső harcai addig tartanak, míg ki nem derül, hogy Magyar sajnos ugyanazt akarja, mint azok, akiket le akar váltani.
Akkor majd Magyar konzerválja az ellenzék kollaborációját. Lesz egy másik Fidesz, kérdés, hányan és meddig maradnak Magyarral, amikor kiderül, hogy másik fideszesnek kell lenni. Nem lehet elrejteni örökké, kimagyarázni, letagadni, hogy kicsoda. Az pedig éppen az, amit az emberek a Fideszben és Orbánban utálnak. Nagy katyvasz lesz, semmi más.
