Kósa Lajos nagy pillanata, amikor igazat mondott: a Magyar Időknek adott interjújában kijelentette, hogy “a Momentum nem rendszerellenes szerveződés, míg a Fidesz – és a többi, rendszerváltás idején szerveződött párt, kivéve az MSZP-t – az volt”. S ebben Kósának a legteljesebb mértékig igaza van.

Kósa ezt annak kapcsán mondta, hogy a Momentumot többen tévesen az egykori ellenzéki Fideszhez hasonlították. “A Momentum ellenzéki párt, de nem rendszerellenes” – tette hozzá a pontos definíciót. Azt is hozzátehette volna, hogy a legkevésbé rendszerellenes. Fekete-Győr András a Momentum elnöke az olimpiaellenes népszavazás aláírásainak átadásakor azt mondta, “Mi arra buzdítunk mindenkit – mondta -, hogy dobjuk el a jobboldali-baloldali szembenállást”, s “Mi mindenkit képviselni szeretnénk Magyarországon, aki azt gondolja, hogy a baloldali és a jobboldali szembenállást fel kell most már számolni.”

Ez zene Orbán fülének. Nem is kívánhatna ennél többet magának. Kósa azzal magyarázza, hogy a Momentum nem rendszerellenes, mert “elfogadják a szólás-, a gyülekezési, a sajtószabadság alapvető intézményeit, amelyek nálunk és minden demokráciában működnek”. Kósa helyesen úgy mondta volna, ha azt mondja, hogy a Momentum elfogadja a hazugságot, mintha Magyarországon a szólás-, a gyülekezés-, a sajtószabadság alapvető intézményei működnének ugyanúgy, mint minden demokráciában.

Kósa megállapítása ettől függetlenül nagyon fontos, mert azt mutatja, hogy a Fidesz tudja és nyilvántartja, mi a különbség a rendszerellenesség és a rendszeren belüli ellenzékiség között. Megkülönbözteti, kik azok, akik a rendszer ellenfelei, s kik azok, akik nem. Erről azt mondja, hogy a Momentumnak és a többi ellenzéki pártnak nem kell szembenéznie azzal, amivel nekik kellett a rendszerváltás előtt, hogy egy rendezvényüket szétveri a hatóság, és beviszik őket a rendőrségre. Emellett ők is minden médiumban megjelenhetnek, elmondják a véleményüket, tüntethetnek, demonstrálhatnak. Nem bántják őket

Szemben a civilekkel, akik nem tagozódtak be Orbán rendszerébe, nem tudták megvenni őket kilóra, mint a parlamenti ellenzéki pártokat. Nincsenek Orbán ellenőrzése és uralma alatt. Őket kriminalizálják, üldözik, külföldi ügynököknek nevezik, s minden bizonnyal be is tiltják majd őket. Nem véletlen, hogy negyedmillió ember írt alá egy Orbán-ellenes ívet, amiről a legtöbben azt sem tudták, mi van rajta, miért nem jó az olimpia. De az aláírást (még) egy civilszervezet kérte, nem valamelyik hitelét vesztett kollaboráns párt. Ezek a pártok nem a magyar nép pártjai, hanem Orbán megvett alattvalói. Orbán lábtörlői.




Kósa ezzel elmondta, szívesen látják a nem rendszerellenes ellenzéket, akik elfogadják a rendszer hazugságait, a demokrácia hamis látszatát és legitimálják azt. Nekik nem kell tartaniuk zaklatástól, azt csinálhatnak, amit akarnak a rendszeren belül, még kapnak a diktatúrától megszólalási lehetőséget is. Kósa azt nem mondta, ami a legvonzóbb a mai ellenzéki létben, hogy minden felelősség nélkül játszhatják az ellenzéket, és megkapják az évi százmilliós nagyságrendű támogatást érte.

Ezért mondta Kósa nagyon helyesen a Magyar Időkben az ő híveiknek: nem kell aggódni, a Momentum nem rájuk jelent veszélyt, hanem a többi álellenzéki pártra. Ők a választásra beállítják maguknak a kétharmados győzelmüket, a fennmaradó helyeken és az érte járó pénzen osztozkodhat a rendszer hivatalos ellenzéke. A szavazóik nem arról döntenek, hogy ki kormányozza az országot. A rendszer megbuktatása fel sem merül, hanem szavazataik azt döntik el, hogy a Fidesz által nekik meghagyott helyeken és pénzen hogyan osztoznak meg. Erre lehet szavazni.

Erre pedig rájöttek a kollaboráns ellenzéki pártok maguk is, ezért nem ettek meszet, hogy összefogjanak azokkal, akik riválisaik a részükre meghagyott képviselői helyek és pénz megszerzésében. Ezért az álellenzéki pártok nem is Orbánnal szemben harcolnak, hanem egymással szemben, hiszen tudják, ők Orbántól nem tudnak se képviselői helyet, se pénzt elvenni, csak egymástól. Ezt adta nekik a Fidesz: közéjük dobja a koncot, s ők marakodnak érte.

A marakodásba új szereplő lép be, a Momentum Mozgalom, méghozzá nagy étvággyal. A többiek nagy bajban vannak, mert a Momentum az olimpiaellenes aláírásgyűjtés sikerével bianco csekket szerzett és óriási támogatást magának. Most még nem tehetik meg, hogy nyíltan szembefordulnak velük, mert saját híveik döngölik a földbe őket. A Momentum népszerűsége növekedhet a választásokig. Amikor a pénzt választják a rendszerellenesség helyett, ki is nyírják magukat a több kollaborásn párthoz hasonlóan, s betagozódnak a Fidesz és az LMP közé. Sok pénzt kereshetnek vele. Céljukat elérték.

Kósa Lajos meglepően őszinte interjúja rávilágít a lényegre, amikor a kollaboráns, nem rendszerellenes pártokról azt mondja: “Az mindenképpen jó, hogy nem a győzelemért, hanem az ezüstéremért küzdenek.” A rendszer ellenfeleinek pedig továbbra is várniuk kell egy olyan rendszeren kívül álló és rendszerellenes erőre, amely a törvénytelen rendszer megdöntésére törekszik, nem fogadja el a rendszer hazugságait. Amelyet nem ölel keblére Kósa és a Fidesz, kijelölve helyét a NER-en belül, hogy megküzdhessen az ezüstéremért és az érte járó pénzért a többi hazaárulóval.

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)