Köves Slomó nyíltan beavatkozik a politikába. Ez új fejlemény, eddig eljátszotta, hogy ő egy rabbi, aki kívül áll a politikai csatározásokon, és nem foglal állást politikai kérdésekben. Schmidt Mária és a Sorsok Háza közelsége azonban felszabadította őt nemcsak a történelemhamisításra, hanem arra is, hogy állást foglaljon baloldal és jobboldal dolgában. Méghozzá az antiszemitizmus kérdésében. Nem meglepő módon Köves Slomó, aki az Orbán-rendszernek immár nemcsak kedvezményezettje, de kitartottja is, úgy találja, hogy a baloldal (sőt a liberálisok) jellemzője az antiszemitizmus, míg a jobboldal megszabadul tőle, már csak igaztalan stigmákat hordoz, ha egyáltalán lehet azt a kis antiszemitizmust, ami a holokauszthoz vezetett, antiszemitizmusnak nevezni.
Köves az Indexben fejtette ki a véleményét Tóth Gergely egy írását felhasználva arra, hogy a cikkben említett baloldali, „Izrael-ellenességben” felbukkanó antiszemitizmust abszolutizálja, és a jobboldali antiszemitizmust relativizálja (sőt annak teljes megszűnését prófétálja). Köves odáig lopakodik megfelelési kényszerében és igyekezetében, hogy egész baloldali antiszemita múltat kreál, a baloldal „gyökeres” antiszemitizmusát emlegeti, miközben a „keresztény” gyökerű jobboldali antiszemitizmust a holokauszttal a háta mögött sikerül bagatellizálnia és jelentéktelennek beállítania. Ami Köves örömhíre szerint éppen megszűnőben van. Mi másnak is köszönhetően, mint az Orbán-rendszernek, amely máskülönben a „nevető zsidó” toposzára építve tette közszemlére a neonácik zsidó világösszeesküvés-elméletének jelképes figuráját, Soros Györgyöt. Hogy az 1944-es Kossuth térről, az alaptörvénybe vett, majd a Szabadság téren kőbe vésett történelemhamisításról, vagy a Sorsok Házáról ne is beszéljünk.
Maga az eredeti cikk az ellenkezőjéről szól, és éppen arra hívja fel a figyelmet, amit a cikkre adott reakciójában Köves tesz: az identitásában antiszemita magyar „keresztény” jobboldal megpróbálja áttolni az antiszemitizmust a baloldalra. Az illiberális jobboldal, melynek még a fundamentumai is az antiszemita antiliberalizmusra épülnek, azt a látszatot próbálja kelteni, mintha „a XXI. században már nem a jobboldal, hanem a baloldal antiszemita”. Mindezt abból vezetik le, hogy Izraelben a zsidó civilszervezetek ellenállnak Netanjahu illiberális kormányzásának, ahogy a magyar civilszervezetek is Orbánnak. A Netanjahuval szembeni jogos és teljesen megalapozott kritilkát „Izrael-ellenességnek” nevezik, mert Netanjahu-t Izraellel azonosítják. Az Izrael-ellenesség pedig korábban valóban az antiszemitizmus egyik formája volt, ezért aki most Netanjahu illiberalizmusát, civilek zaklatását, a szabad sajtó, a független bűnüldözés és igazságszolgáltatás támadását, újságírók kiplakátolását kifogásolják, azok „antiszemiták”.
A legnagyobb magyar antiszemita teoretikus, Prohászka Ottokár csodálója, Semjén Zsolt például Brüsszelt jelölte meg a modern antiszemitizmus központjának. Sikerült az antiszemitáknak a „jó zsidó, rossz zsidó” teóriájából két részre osztani a zsidóságot, miután Izrael miniszterelnöke szakított a zsidóság demokratikus és liberális hagyományaival, s maga is az illiberális fasiszták irányába mozdult el. Nem véletlen ugyanannak a Finkelsteinnek a tanítványaként, aki Orbánt is irányította a háttérből 2008-tól kezdve. Így most vannak a szélsőjobboldali zsidók (ki gondolta volna, hogy lesznek a holokauszt után még fasiszta zsidók is, akik az antiliberális antiszemitákkal összefognak a világ liberális zsidói és liberális demokratikus rendszerei ellen), s vannak azok a zsidók, akik mindig is voltak, a szabadság és a jogállam hívei, akik maguk is antiszemitának vannak bélyegezve az igazi sunyi antiszemiták által, akiket támogatnak az illiberális izraeli vezetéssel azonosuló jobboldali zsidók. Ha ez érthető idáig.
Ehhez jön az álnok képmutató antiszemiták sunyi vádja, hogy akik a nyitott társadalom hívei, és a bevándorlást nem tekintik nemzethalálnak, a menekültek befogadását alapvető kötelességnek tartják, azok tulajdonképpen az antiszemita muszlimokkal árasztanák el Európát, és ezzel az európai antiszemitizmust gerjesztik. Antiszemitizmust egyrészt nem kell gerjeszteni, másrészt a muszlim terrorizmus nem a zsidók ellen irányul Európában sem, hanem az iszlám szélsőségesek gyűlölete minden nem muszlim országgal szemben. Az iszlám egyébként a zsidósággal sokkal jobban bánt a történelem során, mint Semjén antiszemita gyilkos keresztény testvérei. Így miközben Orbán és bandája antiszemita uszítást folytat a bevándorlás ügyében, azokat a zsidókat bélyegzi antiszemitának, akik emberségesen bánnak az embertársaikkal. Egyszóval, ennél undorítóbb és aljasabb antiszemita banda még nem létezett. De ezeket most támogatják az illiberális Netanjahuval azonosuló jobboldali zsidók.
Ehhez jönnek azok a haszonlesők, akik magukévá teszik ezeket az eszméket és kiszolgálnak olyan förtelmes antiszemita rendszereket, mint Orbán rendszere, amely a holokausztot ipari méretekben hamisítja és terjeszti ezáltal is a zsidógyűlöletet. Nem feledkeznek meg ennek lehetséges hasznáról sem, cinikus módon úgy gondolva, hogy a zsidóság reneszánsza és visszatérítése oltárán ezzel jó ügyet szolgálnak. Fizessék a fasiszták és antiszemita kódolt nácik a zsidó reneszánszot. Ennek díszpéldánya Köves Slomó, aki kapható az Orbántól juttatott számilliókért, ingatlanokért, vissza nem térítendő hitelekért mindenre. Még arra is, hogy letagadja a rendszer antiszemita jellegét és neonáci megnyilvánulásait, tisztára mossa Horthyt, aki a vidéki zsidóságot a biztos és tudott halálba küldte. Asszisztál a holokauszttal kapcsolatos történelemhamisításhoz. Ehhez jön most az, hogy már a jobboldal teoretikusaként tolja át az antiszemitizmust a baloldalra, zsidó rabbiként hitelesítve ezt a hazugságot.
Ez a haszonlesés, amivel Köves ortodox mozgalma a világ minden részén „praktikus” magatartást tanúsít, és lepaktál bármilyen hatalommal, nem tartható kontroll alatt. A végén azonosulás lesz belőle, és olyan cikkek születnek, mint amilyet Köves írt a baloldali antiszemitizmusról. Nála már a XVIII. századból eredeztethető „örök zsidó” is marx-i kategória, hogy baloldali legyen. Köves hatalmasat csúsztat, amikor arra a kérdésre, hogy sok zsidó miért a baloldalon vagy a liberalizmusban talál otthonra, azt mondja: „az antiszemitizmussal szembeni védelmet általában a vallási, nemzeti, kulturális identitások felszámolásával járó baloldali, kollektivista univerzalizmus kánaánjában vélték felfedezni”. Továbbá „szüleink generációjának tagjai közül sokan a liberális, individualista univerzalizmusban találták meg azt a menedéket, melyben az örök zsidó majd az identitások tengernyi sokféleségében fog feloldódni, így egy minden lehetséges identitás befogadását zászlajára tűző társadalomban majd ugyancsak nem kell a zsidókérdéssel foglalkozni.”
Nem, kedves Slomó, nem a feloldódás az egyetlen ok, hanem az, hogy a jobboldal identitásának a velejéig hatol az antsziemitizmus, és némileg érthető, ha nem a keresztény-nemzeti jobboldalba vágytak, ahol a holokauszt előzményeinek menüjét főzték. Majd jön a pozitív példa: „Akadtak (és egyre többen akadnak) azonban olyanok is, akik éppen a közösségi, vallási és (vagy) nemzeti identitást vállalva, a nemzeti és közösségi önrendelkezésért küzdöttek és küzdenek, és ezt az utat tekintették és tekintik a legerősebb eszköznek mindennemű kirekesztés ellen. Ezt az utat választotta Izrael, és csak ezt az utat választhatja egy a vallási és közösségi identitását megélő hitközség, az EMIH is. Ez a stratégia pedig végső soron nem tűnik olyan sikertelennek (lásd akár csak a Tóth által is behivatkozott orbáni ígéretet a Sorsok Háza koncepciójának megújítására).” Na, ez az ígéret a pávafarm kerítéséig tart csupán.
De Izrael miniszterelnöke, bizonyos Benjamin Netanjahu nem éppen a kirekesztésellenességről híres. Az EMIH úgynevezett „kieresztésellenessége” pedig egy antiszemita rendszernek való behódolást jelent, vagyis nem rekeszti ki szegény Orbán Viktort azért, mert hazug és történelemhamisító, antiszemita emlékművet állított a holokausztnak a Szabadság téren és a neonáci szennyirodalom „zsidó összeesküvőjét” tette megszólalásig hasonló kontextusban gigaposzterekre, mint a nácik. Ez lenne tehát a követendő út a „kirekesztéssel” szemben, ami az antiszemitákkal való elvtelen és korrupt kollaborációt jelenti. Tóth Gergely nagyon helyesen állapítja meg, hogy a Netanjahu-kormány a jogos és megalapozott kormánykritikát összemossa az Izrael-ellenességgel és így az antiszmitizmussal. Köves egyenlőségjelet húz azzal, hogy „ugyanígy érdeke a magyar és nemzetközi balliberális közösségnek az – akár legitim – nacionalizmust és – a jóval kevésbé legitim – összeesküvéselmélet-gyártást összemosni a jobboldali antiszemitizmus vádjával”.
Csakhogy Köves eltéveszt valamit: a zsidó összeesküvéseket a jobboldali antiszemiták gyártják. A nacionalizmus önmagában kirekesztő ideológia, és a mi környékünkön a nacionalisták először a zsidókat rekesztik ki, mindenki más utánuk jön. Ha valaki ezt megállapítja, akkor nem mos össze semmit, legfeljebb nem mossa tisztára a piszkos tényeket, ahogy Köves teszi. Köves látását olyannyira elhomályosítja néhány nem kis értékű ingatlan, egyetem, vágóhíd, százmilliós támogatások, többmilliárdos „hitelek”, médiatulajdonok, amelyeken keresztül Orbán kontrollálja a veszélyesnek vélt liberális „zsidó” médiát (csak szóljon valaki, hogy ezeket „zsidó” kézbe adták, ám ezt a kezet Orbán mozgatja), hogy nem veszi észre a holokausztrelativizálást, amikor azt mondja, hogy a Szovjetunióban elkövetett zsidóellenes pogromok és bűncselekmények sajnálatosan „elhomályosodnak a náci ideológia krematóriumának füstjében”. A kommunizmus bűneinél tartunk, amelyekkel az antiszemiták relativizálják a holokausztot.
Mindezek után, amikor Köves kiegyenlíti a baloldali és jobboldali antiszemitizmust, ez utóbbi fölött nagyvonalúan eltekintve, megfogalmazza az ideológiai üzenetet, amely akár Schmidt Máriától is származhatott volna, de mindenképp a történelemhamisításra kapott milliárdjaiból való részesedés reményével kecsegtet. Azt mondja: „A központi kérdés – a mi szempontunkból ugyanis – nem az, hogy sikerrel tudja-e az antiszemitizmus bélyegét a Fidesz a baloldalra tolni, hanem az, hogy van-e ennek a kísérletnek olyan öntisztító hatása, amely eredményezni tudja a magyar jobboldali hagyomány antiszemita stigmáit legalább részlegesen gyógyítani. Meggyőződésem, hogy komoly esély van erre.” Megjelenik az önfeláldozó Köves Slomó, aki tulajdonképpen azért viseli a Fidesz milliárdos vesztegetési pénzeinek súlyos terhét, hogy a magyar jobboldal öntisztulását elősegítse, és a magyar jobboldali hagyomány „stigmáit” gyógyítsa. Köves a baloldaltól kapott kirekesztő „antiszemita” stigmák sebeit kötözgeti az ártatlan jobboldalon.
Igen, jól érti a kedves olvasó, mégcsak nem is az antiszemita hagyomány elhagyásáról beszél (ehhez a teljes magyar keresztény jobboldali ideológiát és hagyományt tűzre kellene vetni), hanem „stigmát” mond Köves. Az antiszemitizmus egy stigma, egy bélyeg, egy folt a makulátlan jobboldali hagyományon, amit el kell takarítani. S ő éppen ezt teszi: az antiszemitizmus marad, miközben ő az antiszemitizmus foltját sikálja le róla. A remény okát sem rejti el előlünk az EMIH-rabbi: „És hogy miért gondolom így? Azért, mert az átlag Fidesz-szavazó tudatában sokkal inkább Izrael mögött áll a zsidó, mint minden migráns mögött. Ellenkezőleg, a migráció kérdéséhez egyenesen a növekvő európai antiszemitizmus (sajnálatosan tényszerű) képzete társul. Ha tehát a migrációval kapcsolatos (időnként valóban ízléstelen) politikai kommunikáció egy pro-izraeli kiállással párosul, akkor ennek nem az antiszemitizmus gerjesztése, hanem az Izraellel, és ezen keresztül a zsidósággal, (vagy legalábbis az identitásukat megélő zsidókkal), való szimbolikus azonosulás az eredménye.” A „pro-Izrael” az illiberalizmus támogatása Izraelben, és Köves szerint ezzel lehet csökkenteni az antiszemitizmust. Egészen addig, amíg Izraelben nem lesz diktatúra.
Hazugság, hazugság, hazugság. Az átlag Fidesz szavazó a zsidót nem Izrael mögött látja, mert Izrael (miniszterelnöke) Orbán Viktor barátja, így az ország valami nemzeti jellegtől független entitásként jelenik meg előtte, illetve az olyan antiszemita kategóriákban, mint a „jó zsidó” képe a rossz zsidóval szemben. Míg az antiszemiták által utált „rossz zsidó”, a liberális, erkölcstelen, istentelen, nemzetietlen, a világot elfoglalni, a nemzeti identitást agyongyilkolni akaró zsidó Orbán ellenfelei, a migránsok mögött jelenik meg, méghozzá egy bazi nagy kép formájában, amelyre minden lehetséges helyen gyöngybetűkkel azt írták a Fidesz szavazói, hogy „büdös zsidó”. Ez Soros György, aki megtestesíti ugyanazt a zsidó világösszeesküvést, amelyért 430 ezer magyar zsidót küldött halálba a cseppet sem antiszemita jobboldal és Orbán példaképe, a keresztény-nemzeti Magyarország letéteményese, Nagybányai Vitéz Horthy Miklós (emléke és neve legyen áldott, ugye?).
Magyarul, nincs itt szó semmiféle jobboldali öntisztulásról, hanem egy meghasonlott, az antiszemiták szolgálatába állt zsidó rabbi gyomorforgató hazugságairól, amelyekkel egyrészt meg akar felelni a gazda kívánságainak, másrészt elnyomni igyekszik égbe kiáltó bűnei miatt kínzó lelkifurdalását, hogy azért ő mégiscsak a jobboldal antiszemitátlanításán dolgozik, és zsidó ügyet szolgál. Szemben az antiszemita liberális baloldallal, amely csak kirekeszteni tudja ezeket a szegény antiszemitákat, és stigmával látja el a makulátlan sorosozókat, akikről ő nem győzi lemosni ezeket.
