Magyar Péter eddig senkit sem engedett jelentősen megszólalni, egyáltalán beszélni magán kívül. Kapitány István, aki a Tisza Párt gazdaságfejlesztésért és energetikáért felelős vezető szakértője, akkora tekintély és olyan erős személyiség, hogy Magyar őt nem merte letiltani. A Tisza Párt „Christiano Ronaldója” nagy élvezettel ugrott a politikába és emondta terveit.
Magyar ezzel kétszeresen nagy kockázatot vállalt. Egyrészt Kapitánynak lehetnek mások az elképzelései, és elég erős személyiségnek látszik ahhoz, hogy Magyar ne tudja leinteni úgy, mint másokat. Ebből hamar konfliktus lehet. Másrészt, Kapitány az első profi Magyar Péter nem létező pártjában, aki könnyen népszerűbbé válhat, mint Magyar. Ebből még baj lehet.
A „Tisza” Magyar Péter magánvállalkozása. Nem egy nyitott demokratikus párt, ahol akár több dudás is megfér egymás mellett, ahol az erőviszonyokat demokratikus választások alakítják ki, testületek vannak. Magyar kontroll nélküli hatalmat gyakorol minden, így a pénz felett is. Egy csúcsmenedzser, ha megmelegszik a „Tiszában”, ezt nem fogja tétlenül nézni.
Olyan működés, mint a „Tisza Pártban”, csak a legsötétebb diktatúrákban, az alvilágban és vezérelvű vallási szektákban van. Ezt Kapitány nem fogja tétlenül nézni, már csak azért sem, mert ilyen körülmények között komoly munkát végezni, kormányozni, nem lehet. Ez időzített bomba Magyar politikai magánvállalkozásában.
A hírösszefoglalók szerint Kapitány a rezsicsökkentés kiterjesztéséről beszélt, amivel egyből el is veszítette minden felelősen gondolkodó, komoly ember bizalmát. Felelős ember tudja, a Fidesz rezsicsökkentő populizmusa egy piacgazdaságban elfogadhatatlan, a rezsibiztosok értelmi színvonalán levő hazugság, szemfényvesztés és pénzpazarlás.
Persze, választási kampányban ilyeneket mondanak. Ha így gondolja, akkor megtanulta hamar a politikusi szakmát.
A másik kijelentése, miszerint nem fogják elfogadni, hogy „egy energiabeszállító sakkban tartsa az országot, ezért Kapitány az energiapolitika céljai közé a magyarok számára legkedvezőbb, legbiztonságosabb és legmegbízhatóbb megoldást garantálását sorolta”, szintén kétfenekű bejelentés.
Egyrészt nem merte kimondani az orosz energiafüggőség felszámolását, ami egyébként jó lenne. Másrészt, ismerve üzleti előéletét, amelyből pontosan ismeri a beszerzési forrásokat, amelyekkel személyes kapcsolata is lehet, egy oknyomozó újságíró orrának ez a bejelentés a korrupció veszélyét hordozza, hogy Kapitány „hozza a haverjait és őket tömi pénzzel”.
Tételezzük fel a legjobbakat, hogy valóban a haza megsegítése hajtja, nem pedig az üzleti lehetőség, hogy egy ország teljes energiaellátása fölött rendelkezhet, mint megrendelő, és egy olyan piacon, ahol ő ismeri az összes eladót, s jó viszonyban is lehet velük. Tapasztalat és az álmoskönyvek szerint ez sokféleképpen elsülhet.
Nem tudni, lehet még jó is. Ha kirúgná az oroszokat, akkor mindenképp. Feltételezve, ha Magyar magánvállalkozása kormányra kerül, és sikerül megegyezni abban, hogyan osztoznak a pozíciókon és a pénzen.
