A szélsőjobboldali propaganda működéséhez hasonló, ahogy a „Tisza Párt” támogatóinak magyarázatai terjednek a Magyar Péter-hívők körében. Egy-egy magyarázat vagy elmélet elindul, szárnyra kap, s mint megdönthetetlen igazság visszhangzik a követők között. Ezek többsége olyan magyarázat, amely Magyar zseniális takitikai érzékének tulajdonít mindent.
Amikor Magyar Péter bármi olyat tesz, vagy olyat mond, ami elfogadhatatlan demokratikus érzelmű ellenzékiek számára, a „magyarázók” azzal teszik elfogadhatóvá ezeket, hogy azt állítják: ezek nem Magyar Péter valódi gondolatai, hanem zseniális húzásai, amelyekkel azt próbálja elérni, hogy ne ossza meg a lehetséges szavazótábort, hanem maximalizálja azt.
Ha Orbán önkényuralmi rendszerét demokráciának és jogállamnak nevezi, akkor mindazok, akiknek ez ellen hangosan tiltakozniuk kellene, a mindent is tudók magabiztos mosolyával fejezik ki elégedettségüket: Magyar mennyire taktikus, mekkora zseni, micsoda érzéke van a stratégiához, mert ez azt a célt szolgálja, hogy minél több szavazót megnyerjen.
Márpedig, mondják a Magyar-teoretikusok, a legfőbb cél Orbán leváltása mindenáron. Ezért Magyarnak nem az a feladata, hogy vitás és megosztó kérdésekben állást foglaljon, hanem az, hogy ne foglaljon állást ezekben a kérdésekben, ne ossza meg a lehetséges szavazókat. Csakhogy ez nem igaz, mert Magyar éppenhogy minden ilyen esetben állást foglal.
Mégpedig mindig az ellenség oldalán. Még véletlenül sem a demokraták értékei mellett. Az is egy állásfoglalás, amikor nem áll a demokratikus elvek mellé. Ez a demokratikus oldalt osztja meg, akiknek egy tömbben kellene Orbán ellen szavazniuk. A meglevő ellenzékieket egyre jobban megosztja, mert Magyart egyre nehezebben lehet az emberek torkán letolni.
Az is állásfoglalás, amikor nem áll ki a demokratikus értékek, az alapvető emberi jogok, vagy akár Ukrajna mellett. A Magyar-teoretikusok elhallgatják azt az egyszerű tényt, hogy az ellenzéki „messiás” egészen véletlenül, mindig a demokratikus oldal ellen foglal állást, az ő nagy taktikája mindig a demokratikus és jogállami elvek és értékek megtagadása.
Egyetlen esetről nem tudunk, amikor a nagy taktikus azért tett volna valamilyen gesztust, hogy a demokratikus oldalról érkező szavazókat megnyerje vagy megtartsa. Kizárólag azok a szavazók tűnnek fontosnak, akik fideszesek és szélsőjobboldaliak. Pedig a demokratikus ellenzékiek megnyerése sem automatikus, Magyar legnagyobb ellenzői közülük kerülnek ki.
Ezért logikus következtetés az, hogy Magyar szélsőjobboldali állásfoglalásai nem taktikai zsenialitásának, hanem szilárd szélsőjobboldali világnézetének kifejeződései (ahogy az is annak tekinthető, ha megtagadja a Pride-on való részvételt, vagy a gyülekezési jogért való tüntetést). Ha van ebben taktika, akkor az az, hogy leplezni próbálja a demokraták előtt.
Azok a liberális értelmiségiek, akik versenyben magyarázzák a messiás zseniális húzásait, amikor képtelen leplezni szélsőjobboldali politikai identitását és világnézetét, elferdítik a valóságot: Magyar nem azzal taktikus, hogy eltitkolja a nem létező demokratikus érzelmeit, hanem azzal, hogy nem vágja nyíltabban a liberálisok arcába a szélsőjobboldali gondolatait.
Akinek legfőbb szavazói a demokraták, az nem teheti meg, hogy nem áll ki a demokratikus értékek mellett. Mert különben szavazatokat veszít. Elfordulnak tőle. A másik oldalról nem szerez szavazatokat, mert azok csak megerősítést kapnak általa, hogy jó helyen vannak ők a Fideszben és a Mi Hazánkban, nem kérdőjelezi meg senki a világnézetük helyességét.
Ezért megnyugtatjuk a nagy reménykedőket: minél több lesz az ilyen hazugság, minél tovább hajtogatják ezt az ostobaságot, annál jobban forgácsolódik le a híveinek tábora. Magyar most már csak tiltással és mesterségesen tudja magára irányítani a figyelmet. Ötlettelenségének nevetséges bizonyítéka, hogy újra vitára hívta Orbánt, a semmiből.
Ezen pedig még az egykori közvéleménykutató, ma „Medián Magyarista Propaganda Kampányintézet” névre hallgató szervezet hazug „felmérései” sem fognak segíteni. Nem lehet a valóságot megerőszakolni, ez már Orbánnak sem sikerült. Eljön egyszer az igazság pillanata, és kiderül, hány liberális és baloldali demokrata nem szavazott rá.
S ennek nem a DK, a Momentum, az óellenzék, a valóban független sajtó, hanem kizárólag Magyar Péter lesz az oka. A hányingert nem lehet hazugsággal kezelni. Márpedig Magyartól és a hazug megmagyarázóitól hányni kell. Méghozzá sugárban.
