Nem számoltuk, hányadik „kormányváltó nagygyűlést” tartották az elmúlt tíz évben néhány száz fő előtt a kétmilliós Budapesten, ahol ezúttal még a főpolgármester is fellépett. Az újdonság az, hogy a baloldali ellenzék újabb „csodafegyvere” ezúttal egy jobboldali politikus, aki azzal a teóriával szerezte meg a balliberális oldal támogatását, hogy ő megszerzi a „bizonytalan”, „kiábrándult” jobboldali szavazók voksait, s azzal legyőzi Orbán Viktort. Ehhez képest egyelőre nem látni mögötte egyetlen jobboldalit sem, a támogatói kizárólag a messiásváró balliberálisok.
Ennek megfelelően Márki-Zay Péter az előválasztás második fordulójának kampánynyitó rendezvényén nem a meghódítandó „bizonytalan” és „kiábrándult” jobboldali szavazókhoz beszélt, hanem a liberális baloldali szavazóknak hízelkedett, akiknek hirtelen ő lett az új messiásuk. Egyelőre Márki-Zay Péter nem Orbántól és a Fidesztől gyűjt szavazatokat, hanem a liberális baloldaltól, s annak liberális baloldali jelöltjétől, akit Orbán leváltásának akadályaként, majdhogynem ellenségeként mutat be. A liberális baloldalt fordítja önmagával szembe.
Hihetőbb lenne a koncepció, ha Márki-Zay Péternek lenne egy mérsékelt konzervatív jobboldali pártja, mérsékelt jobboldali bázisa, amelyhez csatlakozhatnának a csalódott, bizonytalan jobboldali szavzók, de ilyen nincs. Márki-Zay Péter egy szál egyedül áll mérsékelt jobboldali jelöltként a szélben, akit a balliberálisok támogatnak, mert elhitték, hogy a szélsőjobboldali Orbánt nem a liberális demokratikus szavazóknak és jelölteknek kell leváltaniuk, hanem egy jobboldalinak.
A kérdés az, hogy aki kiábrándul Orbánból, az nem ábrándul-e ki a jobboldaliságból is, ahogy az is kérdés, hogy a 2010 után Orbán szavazóvá lett „bizonytalanok” jobboldaliak voltak-e valaha? Az nem világos, ugyanis, hogy hova tűnt több százezer baloldali szavazó, és honnan lett több százezerrel több (megvezetett, megfélemlített) Orbán szavazó, hacsak nem a két halmaz azonos. Ebben az esetben számukra nem a jobboldaliság a fontos és a vonzó, hanem az orbáni propagandával szemben egy hihető, jogállami (vagyis: liberális) demokrácia reális lehetősége.
Hitelesebb lenne Márki-Zay Péter programja, ha fikarcnyi látszódna abból, hogy ő megszólította és elérte a Fidesz szavazóit, akik jelentős számban lettek a támogatói, s Orbán rettegne, mert az ő szavazói tömegesen állnak át Márki-Zay Péterhez. De egyelőre ennek nyoma sem látszik. Márki-Zay Péter a más vödréből halászik, a liberális baloldal szavazóit igyekszik maga mellé állítani, és az első fordulóban legtöbb szavazatot kapott liberális baloldali jelölt szavazóit akarja magához édesgetni. Mégpedig azzal az ígérettel, hogy majd az orbánisák is rá szavaznak.
Meglehetősen abszurd helyzet, hogy valaki a jobboldal megnyerésének programjával a baloldalon vadászik szavazatokra, és a baloldali jelölttől akar szavazatokat nyerni, miközben azt állítja, hogy aki a liberális baloldali jelöltre szavaz (aki pártostul és családostul Orbán legádázabb ellensége tíz éve), az Orbánra szavaz. Márki-Zay Péter „jobboldaliságából” eddig a fasiszták kommunistázásán kívül csak annyi jelent meg, hogy nagycsaládos és keresztény (eddig ez Orbán), ezen kívül már előre választási csalást emleget, ha nem ő nyerne. A 168 Óra ezért egyenesen Trumphoz hasonlítja.
Az elgondolkodtató, ha valaki egymillió forintot ajánl fel annak, aki választási csalást észlel, és ezzel minden ok és minden alap nélkül behozza az előválasztásba a csalás gyanúját. Nem tisztességes, nem konzervatív polgári stílusra és nem államférfiúi erényekre és megfontoltságra vall. Igaza biztos tudatában az egyébként eléggé harcias nyugdíjasokat maga mögött tudó DK higgadt, mérsékelt és felelősségteljes nyilatkozatokat ad ki, meglepően bölcsen nyilatkozik, amelyben védi az ellenzéki összefogást az efféle durvaságoktól.
Márki-Zay Péter mellett olyan érvek szólnak, hogy majd ő lebontja a jobboldal és a baloldal közötti válaszfalat, egyesíti a nemzetet, de egyelőre az ellenzék legmegosztóbb személyisége, mert az Orbán-ellenes szavazótábor legnagyobb részét alkotó balliberálisokat már végletesen, a gyűlölködésig ható módon megosztotta. Ez azt jelenti, hogy annak semmi jelét nem lehet látni, hogy Márki-Zay Péter a jobboldalról hozna szavazatokat, ömlenének az orbánisták hozzá, de az már most látható, hogy a baloldali liberális tömböt szétverte, és az jelentős mennyiségű szavazatot veszíthet.
Mert ezek után nemhogy jobboldali szavazók nem rohannak az ellenzékre szavazni, de az ellenzéki összefogás elveszítheti az eddig egységes és biztos balliberális szavazók egy jelentős részét is. Ha pedig a balliberális szavazók többsége nem hülyült meg teljesen, és nem Márki-Zay Péter nyeri az előválasztás második fordulóját (mert ő azt kizárólag balliberális szavazatokkal tudná megtenni), akkor választási csalást fog kiáltani, és ha Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltsége mellett (a személyétől függetlenül) Orbán győz, akkor azt lehet mondani, hogy bezzeg Márki-Zay nyert volna.
Ezzel pedig sikerült elérni, hogy az ellenzék eddig viszonylag egységes része is évekent át tartó megosztottságba kerüljön és ellenségeskedjen egymással. A gyűlölködés magvát már elvetették. Csak gratulálni tudunk ehhez azoknak az okostojásoknak, akik megették, hogy Orbánt nem a liberális jogállamot képviselő baloldaliaknak, hanem ide-oda játszó, párt- és bázis nélküli jobboldalinak kell legyőznie. Orbán elég nagy taktikus, hogy ezt észrevegye és a maga javára kihasználja. A hülyeségnek nincs határa.
