A magyar miniszterelnök az elmúlt heteket az idegenek elleni uszítással töltötte itthoni apatikus vagy egyetértő közönsége és a strasbourgi Európai Parlament döbbent hallgatósága előtt. Kifejtette, hogy Magyarország soha nem volt multikulturális és az országot szeretné megtartani magyarnak. Ezt a klasszikusan náci mondatot talán érdemes lenne újra megfontolnia a magyar miniszterelnöknek, aki diplomás ember, tanulmányaiból ismerhetné, hogy az aradi vértanúk közül alig volt néhány magyar, Liszt Ferenc sem igen beszélt magyarul, mégis magyar zeneszerzőként tartjuk számon, s a Petrovicsról magyarosított nevű költőnk az egyik legnagyobb magyar lírikus – csak hogy néhány példát említsünk.

Napjainkban is sokat fáradoznak hazánk felvirágoztatásán az egykori megélhetési bevándorlók leszármazottai: politikusok, elemzők, újságírók, művészek – mind-mind a maguk területén – gyöngyöző izzadságcseppekkel a homlokukon munkálkodnak népünk szebb jelenéért és még boldogabb jövőjéért. Erőfeszítéseiket a magyar miniszterelnöknek is illene jobban megbecsülnie.

Schmitt Pál

Áder János

Szájer József

Rogán Antal

Wittner Mária

Stumpf István

Deutsch Tamás

Navracsics Tibor

Kubatov Gábor

Simicskó István

Harrach Péter

Rubovszky György

Hoffmann Rózsa

Sneider Tamás

Staudt Gábor

Volner János

Lenkovics Barnabás

Bayer Zsolt

Stefka István

Fricz Tamás

Schmidt Mária

Mráz Ágoston Sámuel

Dörner György

Blaskó Péter

Schlecht Csaba

Simicska Lajos

Listánk persze közel sem teljes, kívánságunk csupán annyi: több tiszteletet a magyaroknak.

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)