Orbán rendkívülinek hitt találmánya, a „fából vaskarika”, a demokráciának látszó diktatúra modellje omlott össze az önkormányzati választáson. Kiderült, hogy a demokratikus látszat kedvéért megtartott jogállami elemek is veszélyeztethetik a „centrális erőteret”, az egy kézből irányított önkényuralom modelljét. Hiába csalnak, hiába hazudnak, hiába az uszítás, a gyűlöletkeltés, a propaganda, hiába a sajtó szabadságának felszámolása, még a kiüresített választási rendszerben is súlyos vereségeket szenvedhet el. Márpedig, ha nem totális az uralom, ha bármilyen szinten megoszlik a hatalomgyakorlás, az a NER szisztémájának a vége.
Orbánnak előbb-utóbb el kell döntenie, hogy vagy demokrácia, és akkor lépésről lépésre veszíti el az egyeduralmát, az ország fölötti totális kontrollt, vagy diktatúra, de akkor a látszatintézményeket is be kell zárni, a választásokat is egyértelműbben el kell csalni. A NER nem tűr meg ilyen szintű szabadságot, hogy bármilyen összefogás eredményeként nem Orbán emberét választják meg Budapesten és az ország fontos nagyvárosaiban. A NER „átmeneti zavaros éveit” éljük, amikor a jogállamiságból haladunk a totális diktatúra felé, amelyben a mostani választás a helyzet tarthatatlanságát mutatta meg. Most Orbán gyengekezű diktátorként mutatkozott meg, aki nem taposta betonba a demokratikus jogállam képviselőit, és hagyta, hogy a NER „tömb” jellege, amely a NER lényege, széthasadjon.
Tegyük hozzá, hogy ehhez nem kellett különösebben sok pénz, hatalmas társadalmi mozgalom, és valamilyen hatalmas karizmával rendelkező celeb. Egy csendes, kedves, mosolygós fiatalember gyűrte maga alá az ellenállhatatlannak vélt orbáni gépezetet. Túl sok a rés a bástyán, és ezen Orbánnak változtatnia kell. Az EU, az uniós pénzek és a NATO miatt kénytelen Orbán a demokrácia hamis látszatát fenntartani, Patyomkin-faluként működtetve az általa kontrollált teljes áldemokratikus intézményrendszert. Mindezt azonban úgy kell megtennie, hogy a látszat csak látszat maradjon, az ország a tulajdona legyen és vele legyen azonos. Ez most megszűnt. Még akkor is, ha beindul majd az úthenger és elkezdik a települések és az önkormányzatok önállóságát és jogait még jobban megnyirbálni.
Eljátszhatja, hogy ez a demokrácia bizonyítéka, amit senki nem hisz el neki. Ez a rendszer hamisságának működésképtelenségét mutatja, annak bizonyítéka, hogy a színfalak sem megengedhetők egy diktatúrában. Nem lehet tartósan demokratikusnak hazudni egy diktatúrát, mert az ennek érdekében tett látszatengedmények is képesek megtörni az önkény egyeduralmát. Működnek olyan rendszerek, amelyek fenntartanak bizonyos látszatokat, és nem a klasszikus diktatúrák elnyomását alkalmazzák, de azokról – mint Oroszország, posztszovjet köztársaságok, Erdogan Törökországa, stb.. – mindenki tudja, hogy diktatúrák, ahol elcsalják a választásokat, bebörtönzik a politikai ellenfeleket, politikai gyilkosságokat hajtanak végre. De Orbán nyugati típusú demokráciának próbál álcázni egy diktatúrát, ami nem megy. Vagy erre, vagy arra kell elmozdulnia, és a liberális demokráciák irányába való visszatérés kizárt.
Ellustult a diktátor, megtévesztette saját propagandája, túlságosan öntelt lett, beképzelt és nagyképű, amely látványosan jutott kifejezésre a „Fidesz” kongresszusán, ahol ugyanezt a központilag kiadott vonalat erősítette minden felszólaló. Cinikus, lekezelő, felfuvalkodott beszédeket mondtak, tényként kezelték, hogy övék az ország, a nemzet velük azonos, és szánalmas bohócok állnak velük szemben. Ez a mentalitás megbosszulta magát, Orbán először találta szemben magát a néppel, amely felismerte ennek az aljas bűnbandának az igazi arcát Borkai személyében. Kádár János örök igazsága juthat mindenki eszébe: a krumplileves legyen krumplileves. A diktatúra legyen diktatúra, a demokrácia legyen demokrácia. Orbán rendszere nem hibrid rendszer, mert a demokratikusnak látszó intézmények is az ő totális kontrollja alatt vannak.
A NER egységes tömb, Orbánnak minden ellensúlya ő maga. Ez még az önkormányzati választás után is megmaradt, mert hiába nyertek ellenzékiek, ő mondja meg, mit tehetnek, ő szabályozhatja mind a jogaikat, mind a lehetőségeiket. Akkor csorbítja ezeket, amikor akarja. Az ellenzéki vezetésű települések is a NER részei. A demokratikus látszatok rések a NER tömbjében, amelyet kihasználhat a nép, és ellenszegülhet. Ezeket a réseket be kell tömni, különben megkérdőjeleződik a mindenhatóság, a leválthatatlanság, az eleve elrendeltség. A rabok lázadozhatnak. Orbánt utálják a demokraták, mert egy embertelen hazug és tolvaj diktátor, a pribékjeit pedig utálja a nép, és elegük van belőle. Amíg az európaias életforma látszata fenntartható, amíg van jó kaja, addig kordában tarthatók a rabszolgák. Utána nem biztos.
Orbán imidzse súlyos vereséget szenvedett Magyarországon, Európában és az egész világon. Örömmel és megkönnyebbüléssel fogadta mindenki, hogy a mindenkit kioktató, nagyképű hólyag eresztett magából. A nimbusz megtört, a hazugságok lelepleződtek, a hivatkozási alap súlyosan megsérült. Ezzel arányban a szorongás is csökkent a világban. Orbán modellje, a fából vaskarika nem működik. De a helyzet csapdaként is működhet a demokraták és a szabadságot igénylő emberek számára. Elhihetik, hogy ez mégiscsak egy demokrácia, hogy Orbán demokratikus úton leváltható, ezért évtizedeken át bebetonozhatják négyévente a hatalomba.
Nagy a felelősségük az ellenzéki polgármestereknek, megválasztott képviselőknek, hogy ne a Fideszt másolják, hanem egy demokratikus és emberi alternatívát mutassanak fel. A „lázadó” települések mostantól kezdve csatatérré változnak. Nem ők hadakoznak a „kormányzat” ellen, hanem Orbán hadakozik ellenük. Állniuk kell a sarat, meg kell védeniük az önállóságukat, a tisztességüket és elveiket. Orbán újratervezi a NER-t, és valószínűleg megerősíti a diktatúrát, szorít a bilincsen, miközben kénytelen továbbra is a látszatot fenntartani. A próbálkozás halálra van ítélve, a kérdés csak az, hogy az egész hazugság mikor omlik össze, és kiket temet maga alá.
