/

Orbán hatalmas veresége az önkormányzati választás

11 perc olvasási idő
17
Minden az arcokra írva. A diktátor a demokráciát ünnepli, mert eltunyult a bandája. De tudja, legalább annyit nyert, mint amennyit veszített

Karácsony Gergely nyerte Budapesten a főpolgármester választást, Orbán bábja megbukott. Ezen kívül Budapesten 23 fideszes kerületből összesen 4 maradt Orbán kezében. A főváros mellett Orbán az ország nagy részét veszítette el, tíz megyei jogú várost is az ellenzék szerzett meg. Megszűnt a narancssárga uralom, szétrobbant a centrális erőtér. A Fidesz-konrgresszus lesajnáló nagyképűsködése is megbosszulta magát, és Borkai Zsolt is eredményesen rántotta le a leplet az Orbán által kitermelt immorális, korrupt, züllött dzsentrirétegről, a NER-lovagokról.

Ezzel Orbán belföldi és külföldi imázsa is egycsapásra összeomlott. Vége annak a képnek, hogy itt valami ellenállhatatlan, zseniális új rendszer született meg, amely a jövő záloga. Vége annak a hazug és álságos hivatkozásnak, hogy az illiberalizmus az ország kétharmadának támogatását élvezi, az alkotmányos jogállamra nincs igény, csak a hazug, vallásos mázzal leöntött tolvaj önkényuralmakra. Az a hazugság is megbukott, hogy a liberális demokráciák kora lejárt. Még a hamis látszathoz megtartott jogállami maradék is (miszerint Magyarországon demokrácia van) elég volt Orbán vereségéhez.

Ez azt jelenti, hogy egy valódi demokráciában, ahol egyenlőek és tisztességesek a feltételek, ahol van szabad sajtó, ahol nem tudják az embereket se megijeszteni, se megvásárolni, Orbánt úgy megverte volna az ország népe, hogy mehetett volna sötétbe hokimeccset nézni. A vereségéhez hozzájárult az, hogy elbizakodottá vált nemcsak ő, hanem a vérszívó, élősködő bandája. Bedőltek saját maguknak, a hazug propagandájuknak. Elkényelmesedtek, elpofátlanodtak, és azt gondolták, mindent lehet.

A győzelem kulcsa Borkai kiválóan időzített színrelépése mellett, amellyel pontos és hű képet adott Orbán rendszeréről és képviselőiről. Ebben az ügyben még a sajtó is úgy viselkedett, ahogy a sajtónak viselkednie kell, mert nem érezték, hogy Borkai tabu lenne. Orbán, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és az egész romlott bagázs – Rogántól Szijjártón, Kósán át Gulyás Gergelyig – ügyei, hazugságai esetében a maradék sajtó semmiféle erőt, tartást, felháborodást nem mutat, hanem a köztörvényes bűncselekményeket is természetes jelenségként tálalja. Borkai esetében nem így volt, és ez máris elég volt. A nép meglátta a cseppben a tengert, és felismerte, hogy “nincs két Fidesz”.

Ez utóbbi jelszó is mutatja, hogy valami megváltozott a kommunikációban is. Karácsony Gergely levetkőzte a megszeppent kollaboráns szerepét, Orbán alázatos szolgájának gúnyáját, és érthetően, jól kommunikált. Nagyon sokat használt, hogy Tarlós nem húzódott vissza elegánsan, hanem megmutatta ostoba, értéktelen, ósdi önmagát. Látva őt, teljességgel érthetetlen, hogy egy ilyen ember ezekkel a képességekkel és mentalitással hogyan vezethette Budapestet. A kérdés költői, Orbán rendszerében a kontraszelektált figurák érvényesülnek, akik hajlandóak Orbán bábjai lenni.

Orbán azonban nem olyan ember, aki tudomásul veszi a vereséget, elfogadja, hogy lehet demokratikusan veszíteni, és leginkább nem jellemzi, hogy tudomásul veszi azt, hogy vele ezt meg lehet csinálni. Nem véletlen, milyen savanyú képpel álltak Orbán körül a talpnyalói. Pontosan tudják, mire számíthatnak. Hatalmas mozgások, kirúgások, lefokozások, miszlibe szabdalások, kirúgások, vagyonelkobzások lesznek. Orbán bosszút fog állni ezért a presztizsvereségért, és ez nem kíméli majd azokat, akiket felelőssé tesz. Noha az elsőszámú felelős ő maga és az agyalágyult, embertelen rendszere.

Orbán megpróbál kifelé hasznot húzni a vereségből is, azt állítva, hogy ez a magyarországi demokrácia bizonyítéka. Holott csak annak a bizonyítéka, hogy réseket hagyott a rendszeren, élveteg emberei ellustultak. Orbán túlságosan elkényeztette és megnyugtatta őket, hogy nem kell félniük semmitől. Mindenhatónak gondolták a hamis propagandát és a vezér nimbuszát. Orbán tanul ebből a vereségből, és az eddigieknél jobban bebiztosítja majd, hogy az államcsínnyel létrehozott, törvénytelen rendszerét parlamenti választáson leváltani ne lehessen. Mert ugyan érzékeny vereséget szenvedett ezen az általuk elhibázott választáson, azért ez nem jelenti Orbán bukását és a NER végét. Mindez a NER keretein belül történt, ami óriási hátránya ennek a “győzelemnek”.

Orbán bármit megtehet, hogy a vereség hátrányait kiküszöbölje. Valóban elzárhatja a pénzcsapokat, eljelentéktelenítheti még jobban az önkormányzatiságot, kiüresítheti annak tartalmát, elveheti még a helyi vezetők hatásköreit is. Emellett óriási veszély, hogy az ellenzék pozícióba kerülésével nem Gráll-lovagok kerülnek egyes helyeken pénz és korrupciós lehetőségek közelébe, s nem egy erkölcsi alternatíva jelenik meg azokon a helyeken, ahol nem fideszes győzött. A “nagy győzelem” pedig felér egy vereséggel abból a szempontból, hogy nem megrendítette, hanem még jobban bebetonozta a rendszert, és a demokrácia hamis látszatát, a diktatúra legitimációját. Az igazság az, hogy Orbán illiberális, fasiszta rendszerébe belefér egy ilyen vereség, amely nem gyengíti, hanem erősíti a legitimációt.

Járulékos veszteség az is, hogy a mostani eredmény látszólag igazolta a rendszerrel együttműködő kollaboráns pártok hazugságait, hogy Orbán rendszere demokratikusan leváltható, mert ez nem azonos azzal. Ettől a jogi helyzet ténye, az alkotmányos rendszer megdöntése, a hatalom kizárólagos birtoklása az egész országban, nem változott meg. Orbán továbbra is azt csinál az országban, amit akar. Azok az ellenzékiek, akik nyertek, az ő akarata alá vannak kényszerítve. Azt tesz velük, amit akar. Jogaikat, szabadságukat ő adagolja.

Rendszerszinten a helyzet a győzelem ellenére nem jobb, hanem rosszabb lett, mert a rendszer legitimációját, törvényességének hamis látszatát csak erősíti. Ugyanakkor egy olyan országban, ahol már elviselhetetlenül fojtogató volt a légkör, ahol a basáskodás mérgezte a mindennapokat, ahol a központilag szervezett korrupciós bűncselekmények az egekbe hágtak, ahol a kiskirályok megalázó módon uralkodtak és tapostak a népen, ezt a mostani győzelmet mindenki megkönnyebbülésként élheti át. Helyi szinten emberarcú vezetőkkel találkozhat Orbán embertelen és cinikus pribékjeivel szemben. Nem lennénk igazságosak, ha ezt az örömöt el akarnánk venni az emberektől. A börtönt kifestették, jött be egy kis friss levegő az ablakon. Néhány helyen pedig leváltották a börtönőröket.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Újabb brutális támadás a sajtószabadság ellen

Következő cikk

Megtört Orbán egyeduralma, nem működik a NER modellje