Magyar Péter megjelenése és feltétel nélküli fogadtatása az ellenzéki értelmiség köreiben, olyan alapvető morális elvárásokat kérdőjelezett meg és tüntetett el a közéletből, amelyek messze túltesznek a demokratikus ellenzéki pártok kollaborációján, ami legitimálja a NER-t. Észrevétlenül tűnt el a rendszer legitimációjának megkérdőjelezése.
Orbán Viktor illiberális fasisztoid rendszere funkcionálisan egy önkényuralmi rendszer, egy diktatúra, amelyet az alkotmányos alapokon álló demokratikus pártoknak és politikusoknak el kell(ene) utasítaniuk: bojkottálniuk kellene a rendszert, a csaló parlamenti választással, a díszletparlamenttel együtt. Az fel sem merülhet, hogy a rendszer alkalmazottai legyenek.
A paradoxon abban áll, hogy az ellenzéki pártok a rendszert legitimáló tevékenységükkel veszítették el minden hitelüket, a csaló választáson való részvétellel keltették a rendszer legitim voltának hamis látszatát, de az őket kritizáló ellenzékiek, akik a „Tisza Párt” néven is ismert Magyar Péter mellé álltak, a NER-t sokkal inkább legitimáló embert támogatnak.
Magyar rendszeresen hazudott arról, hogy a Lázár János érdekeltségébe tartozó cégektől meddig kapott milliós juttatásokat (a „messiás” szerep megkezdése után is), a szavakkal játszva, mintha a NER érdekkörébe tartozó cégek és az állami vállalatok között lényegileg bármi különbség lenne: ezek összemosódnak, egyformán a Fidesz kifizetőhelyei.
De azt feltételezni sem mertük, hogy Magyar „Tisza Párt” Péter egyik legfontosabb embere, a „párt” EP-frakciójának vezetője, a felesége révén a NER-től részesedik, mert a felesége az Építési és Közlekedési Minisztériumban dolgozott mindezidáig. A demokratikus ellenzékben a kollaborációnak ilyen mértéke még évekkel ezelőtt is felháborodást keltett volna.
Fideszes potentátok házastársai vannak kormányzati pozíciókban és dolgoznak a rendszer minisztériumaiban.
Megdöbbentő, hogy Tarr feleségét nem rúgták ki azonnal, amikor a férje messiási kamupárt „politikusa” és EP-parlamenti képviselőjelöltje, majd frakcióvezetője (Magyar bábja) lett. Az eltávolítására csak azt követően került sor, hogy a közösségi médiában az általa szolgált és kiszolgált kormány elleni kommenteket lájkolta, ami összeférhetetlen a munkájával.
Ilyen tevékenységért demokráciában is kirúghatnak egy minisztériumi alkalmazottat, ilyen jellegű munkakörökben jogos elvárás a politikai semlegesség, amelyet etikai kódexekben szabályoznak, és a munkavállalóknak tudomásul kell venniük. Ezért egyik oldalról jogos a kormányzati munkahelyről való kirúgás, másik oldalról szégyen, hogy úgy kellett kirúgni.
A szégyen az, hogy Tarr Zoltán felesége nem magától távozott, már akkor, amikor magától felismerte a rendszer diktatórikus jellegét, ami azután kifejeződött abban, hogy a férje lett a „Tisza” egyik arca, talán az egyetlen Magyar Péter mellett, akinek saját arca is van/lehet (ez azt jelenti, hogy maga a „Tisza” sem különb, mint a Fidesz, de ez most más kérdés).
Egy demokrata nem lehet a NER kiszolgálója, az önkényuralmi rendszer egy alkalmazottja. Néhány éve még voltak viták arról, hol vannak a kollaboráció határai, ha nem bojkottál az egész ország egy diktatúrát. Milyen állásokban maradhat meg valaki, ha a tisztességét meg akarja őrizni. De az orbánista fideszes Magyar megjelenése után már ez sem kérdés.
Ezért teljesen képmutató a felháborodás Tarr feleségének kirúgása miatt, mert valójában a kirúgása is jogos, míg annál nagyobb szégyen nincs, mint a rendszert szolgálni, s jellembeli kérdést vet fel ezzel egyidőben „rendszerváltó” ellenzékinek is lenni. Nem az botrány, hogy Tarr feleségét kirúgták, hanem az, hogy ott dolgozott.
Arra pedig nincsenek szavak, hogy Magyar ennek kapcsán a vasút állapotáról beszél. Ezek tényleg egy szinten vannak Rogánnal, ez ugyanaz a banda.
