Orbán Viktor lépésről lépésre von be mindenkit, akit korrumpálni lehet, a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Miután felszámolta a felekezeti jogegyenlőséget, és megvonta az egyházi státuszt több tucat kisegyháztól, most 300 millió forintért kilóra megvásárolja és beépíti őket a rendszerébe. Ennek eszköze pedig a „vallásos könnyűzene” pályázati úton történő 300 milliós támogatása. Ehhez tudni kell, hogy ez a „vallásos könnyűzene” nem egy kulturális irányzat elsősorban, hanem ezeknek a neoprotestáns kisegyházaknak a könnyűzenei hangszerekkel játszott egyházi zenéje. Ez a „contemporary worship”, a dicséret.
Ezek a zenekarok elsősorban a karizmatikus mozgalomból indult modern zenei dicséretet adják, istentiszteleteken zenélnek, egyházi rendezvényeken lépnek fel. Ezeken keresztül el lehet érni és meg lehet vásárolni ezeket a gyülekezeteket, mert mindegyiknek van ilyen zenekara, vannak ilyen szólistái, könnyűzenei együttesei. Ez egy bújtatott támogatás azoknak, akik behódolnak. Ez a 300 millió forint nem az első ilyen pénz, idén februárban már 90 millió forint támogatást szavazott meg az Orbán-rezsim az ún. nyári dicsőítő tábornak, amely felekezetközi módon kapcsolja össze a jelentősebb kisegyházakat és gyülekezeteket, és tereli be Orbán akoljába őket.
A keresztény kisegyházak centrális erőtérbe szervezésére Orbán kinevezett egy felelőst Giró-Szász Áron személyében, aki “a keresztény mozgalmakkal és keresztény közösségekkel kapcsolatos ügyek miniszterelnöki megbízottja”. Ő pedig a nyári dicsérő tábor és az ún. próféta iskola szervezői révén hozza közös nevezőre ezeket a kisegyházakat. A közös nevező pedig egyre inkább nem az Isten dicsérete, hanem Orbán pénze. Ez a pénz egyesíti egyre inkább ezeket a kisegyházakat, amelyek parancs nélkül is beállnak a NER-t dicsőíteni és az orbáni keresztény állam ideológiáját szolgálni.
Ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulása volt, amikor Dombó Zsolt, ennek a szerveződésnek egyik vezetője, a Belvárosi Gyülekezet pásztora beprófétálta az orbánizmust, miszerint a “magyar egy prófétai nemzet”, továbbá, hogy a magyarság “az utolsó időkre van elkészítve”, hogy Európa megmentője legyen. Eszerint Európa az Orbán-rendszerrel összefonódott magyar pünkösdi-karizmatikus egyházból és a jelenlegi “magyar politikából” merít erőt: egy reménységük van még “az Úron kívül”, hogy “Magyarország még tartja magát”. S akkor még a 300 millióról szó sem volt. De a folyamatok egymást erősítik.
Még néhány ilyen prófécia és dől a pénz a felekezetközi dicsőítő táborokra, prófétaiskolákra, dicsérő zenekaroknak. Az egyházi státusztól és az egyházaknak járó kedvezményektől megfosztott kisegyházak kezdeti ódzkodása majd enyhül, és megtalálják az ideológiát arra, hogy részesüljenek ezekből a Júdás-pénzekből és eladják magukat a politikai hatalomnak. Aki azt képzeli, hogy Orbánt ebben az érdekli, hogy támogassa az Isten dicséretét, az naiv vagy csak eljátssza azt, hogy naiv. Ez a pénz nem Isten, hanem Orbán Viktor és rendszere dicséretét szolgálja, és megvásárolja az Orbán által jogfosztott kisegyházak támogatását. Akik elfogadják ezt a pénzt, akaratlanul megnyitják a szívüket a rezsim felé, és összefonódnak az orbáni államhatalommal. Elindulnak a korrumpálódás és a romlás útján.
Ez sima korrupció, vesztegetés, az egyházak részéről pedig a Biblia elárulása. Akik ebben résztvesznek, azok paráználkodnak az államhatalommal, a Jelenések Könyve szerinti „parázna asszony” részei lesznek, s amikor eljön az Antikrisztus, a Fenevadon lovagolnak. A Biblia szerint ez szellemi paráznaság, antikrisztusi árulás és hitehagyás. Közönséges korrupció, a pénz szeretete. A miniszterelnöki megbizottal ezen dolgozó keresztény vezetők lelkileg már túl vannak ezen az áruláson és sokan alig várják, hogy végre eladhassák ők is magukat. A kisegyházak még meg sem kapták a nagy pénzt, már Orbán-rajongók lettek. Alig van közöttük néhány, amely még tartja magát, és nem állt be az Orbán-imádók közé.
Így zajlik ez a magyar társadalom minden rétegében. Lépésről lépésre vesznek meg, fizetnek le, korrumpálnak mindenkit, egyeznek meg ellenzékkel, sajtóval, egyházakkal, és szervezik be őket a NER-be, a centrális erőtérbe. A társadalom feje fölött létrejön az együttműködés rendszere, amelyben mindenki Orbántól függ, Orbán alá tartozik. A többi pedig színjáték és szemfényvesztés.
