Mondhatjuk, hogy a „szuverenitás” és a szuverenitásvédelem” az év szava, amely méltán került bele a fasizmus és nácizmus kódszótárába az illiberális, a nemzeti, s keresztény vagy a családközpontú kódszavak közé, amelyek a szélsőjobboldal használatában mind fasizmust jelentenek. A „szuverenitás” hamarosan a világfasizmus kódszava lesz Trumptól Putyinig.
Nem a semmiből született, ahogy Orbán soha semmit nem talál fel, hanem mindent másol, vagy elvesz, esetleg felmelegít, a „szuverén” régi náci fogalom, a vezért jelenti, aki minden és mindenki felett áll, beleértve a törvényeket és az alkotmányt is. Ő a társadalmi abszolút létező, akiből és aki által lesz minden, aki nem megkérdőjelezhető, azt csinál, amit akar.
A fasiszta és náci „szuverén” testesíti meg a nemzetet, ő a nemzet DNS-e, ő a MAG, más szóval a geci, akiben megtestesül a nemzet (Orbán szerint maga Európa, ami csak arra utal, hogy abszolút hatalmát milyen körre, ez esetben Európára is ki akarja terjeszteni). A fasiszta és náci „szuverén” mindig a nemzet kitalált ellenségei ellen harcol, ez hatalmának alapja és célja. Mindig a nemzetet tisztítja meg a nemzetidegen elemektől.
Fasisztáknál a „szuverén” nem ugyanazt jelenti, mint a politológiában és államelméletben, ahol a főhatalom, a felsőbbség megjelölésére szolgál, az ókori Athénban a népszuverenitás éppen azt jelentette, hogy a hatalmat gyakorlók alárendeltek a népnek. A szuverenitásnak létezik pozitív fogalma, mint az állami szuverenitás, amit az oroszok által indított háború és területfoglalás megsértett Ukrajnában. De még az állami szuverenitás sem korlátlan.
A fasiszta és náci szuverenitásfogalom hasonlít a római császár szuverenitására, amelyben a császár a törvények felett áll, minden akarnoksága törvény erejével bír, de nem azonos azzal. A császárok nem azonosak fasiszta és náci vezérekkel, akik önkényuralmi rendszerek diktátorai, akik legitimitásukat valamilyen belső ellenség elleni harccal alapozzák meg. Nem szükségszerű, hogy egy császár elnyomó és gonosz legyen, és nem valakik ellen van.
A fasiszta és náci szuverenitás ellentéte a liberális demokrácia, a jogállam, mely korlátozza a fasiszta és náci vezér diktatúráját, tiltja annak létrejöttét, megkérdőjelezi annak alapját. Ezért a fasiszta és náci „szuverén” legfőbb ellensége a liberalizmus, s annak képviselői, főleg a zsidók, akiknek a liberális demokráciát tulajdonítják, mint zsidó trükköt. A náci szuverén a nemzeti identitástól elválasztja a liberális, demokratikus elveket és jogokat. fasiszta és náci nemzeti identitástól idegennek minősíti a liberális demokratikus jogokat.
A fasiszta és náci szuverenitásvédelem elválaszhatatlan az antiszemitizmustől, a lényege a zsidógyűlölet, az uszítás és a gyűlöletpropaganda, mert a demokráciától, jogtól elszakított nemzeti identitás útjában mindig a zsidók állnak, akik nem azonosulnak a fasiszta és náci önkényuralmi rendszerekkel. A szabadság, a jogállamiság, egyéni jogok, emberi méltóság és szabad verseny jórészt a zsidóság biblikus világképéből és szellemiségéből következik.
Ezért mindenféle kódszavak és hazudozás ellenére, a világ visszatért a 20. századhoz, és az alapvető harc, a konfliktus a felvilágosodás, a liberalizmus, a demokrácia és a fasizmus, a nácizmus között zajlik, amit most legdivatosabban „szuverenitásvédelemnek” neveznek a fasiszták és a nácik. Mintha a szó eredeti pozitív értelmében veszélyeztetné a szuverenitást bárki, miközben a fasiszta és náci vezér korlátlan uralmának veszélyeztetéséről van szó.
A fasiszta náci vezérek, mint amilyen Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin, egyrészt terjeszteni akarják saját nézeteiket és államformájukat (mert paranoiás gondolkodásuk szerint az is a védekezés része), másrészt úgy gondolják, a legbiztosabb védekezés másokkal szemben, ha mások nincsenek. Ezért ők sértik leginkább mások szuverenitását, hogy felszámolják az őket fenyegető liberális demokráciákat más országokban is. A diktatúrák viszont a barátaik.
Tavaly Putyin volt az év szuverenitást sértője Ukrajna, s vele együtt Európa és az egész Nyugat megtámadásával, ami nem ért véget. Ebben az évben azonban az Év Szuverenitást Sértője címet Orbán nyerte, akinél senki nem sértette jobban más országok, Európa és Amerika szuverenitását. Törvénytelen eszközökkel, pénzzel, kampányokkal avatkozott be más országok belügyeibe, választásaiba, ahol csak tudott.
A teljesség igénye nélkül Szlovákiában, Szerbiában, Horvátországországban, Ukrajnában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, Romániában, Bulgáriában, Boszniában, Lengyelországban, magában az Európai Unióban. A legnagyobb beavatkozás korábban történt Magyarországon, ahol az alkotmányos rend megdöntésével Magyarország szuverenitását számolta fel, saját korlátlan uralma alá rendelve.
Orbán puccsokat szervez, választásokat befolyásol és dönt el, kampányokat folytat idegen országokban, nyílt és titkos csatornákon keresztül pénzt juttat szélsőjobboldali pártoknak, politikusoknak, mozgalmaknak, propagandasajtót működtet. A világ pestise ez az ember. A szuverenitásvédelminek nevezett törvény megalkotója, az állami szuverenitásra hivatkozva saját szuverenitását, korlátlan önkényét védi, durván sérti más államok és országok valódi szuverenitását.
Végül, említsük meg, hogy a legdurvábban a magyar emberek, a magyar polgárok, lakosok szuverenitását sérti a hazug állami propagandával, az emberek félrevezetésével, a polgárok becsapásával, meglopásával, kifosztásával, a szabad verseny felszámolásával, leginkább a „szuverenitásvédelmi” törvénnyel, amely durva beavatkozás az emberek, a civil társadalom szuverenitásába, gyakorlatilag azt számolja fel.
