Orbán Viktor nem hajlandó senkivel vitázni, mióta látványos vereséget szenvedett Gyurcsány Ferenctől. Ahogy nem hajlandók demokratikus vitára más diktátorok sem, akik megszokták, hogy a döntéseiket nem vitákban hozzák, nem érvekkel kell meggyőzniük bárkit, s akik nem tűrnek semmiféle ellentmondást a környezetükben, és csak olyan közeg előtt hajlandóak megszólalni, amely fenntartás nélküli tisztelettel és rajongással veszi körül őket. Szögezzük le: Orbán nem vitázna senkivel ebben a választási kampányban sem.
Abban viszont van igazság, ha Márki-Zay Péterrel, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjével alapos ok miatt nem hajlandó leülni vitázni, és az nem az, hogy Márki-Zay „Gyurcsány beosztottja csak”, mert az nevetséges. Senki nem ül le olyan emberrel, aki lebuzizza a fiát. Ez egy demokratikus politikus esetében is elképzelhető lenne, hogy olyan emberrel nem ül le vitázni, aki nem tartja be a szabályokat, és ezt az alkalmat is arra használná fel, hogy övön aluli ütéseket vigyen be, és így próbálja legyőzni az ellenfelét.
A szomorú az, hogy ez már nem zavarja a demokratikus ellenzék egy részét, sőt kiválóságait sem. Ezzel a logikával akár Donald Trumpot is elfogadhatnánk, mert az ő hívei ugyanezt mondják.
Sőt, az ellenzéki szimpatizánsok egy jelentős része alig várná, hogy Márki-Zay szemtől-szembe vágja Orbán arcába, hogy az ő fia is homoszexuális, ő maga elmebeteg, akit Grazban kezelnek, és így tovább, amire mit lehet válaszolni? Egy demokratikus közegben ez a stílus biztos vereséget jelentene, az illetőt azonnal „leléptetnék”, mint azt a bokszolót, aki nem szabályosan öklöz. Magyarország nem tartozik az ilyen demokratikus kultúrájú, civilizált országok közé, és ennek legfőbb felelőse éppen Orbán Viktor. De lehet-e demokratikus ellenfélnek is tökön rúgással kezdeni egy meccset?
Az Orbán ellen jogosan harcoló ellenzék nagy része erre azonnal felkiáltana, hogy nemcsak lehet, hanem ez kell, erre van szükség. Végre valaki, aki ezt megteszi. Szeretnénk azonban meghúzni egy határt, amit véleményünk szerint nem lehet átlépni, legalábbis egy demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltjének nem. Nyíltan fejére olvashatja Orbánnak a lopásait, nevezheti őt egy tolvajnak, s nevezheti fasisztának, de nem árthatja bele ebbe a fiát, és annak vélt vagy kitalált nemi identitását, azt a szabadságát, hogy a nemi identitásának nyilvánosságáról maga döntsön, legyen az bármi.
Még akkor sem, ha Márki-Zay ezzel Orbán és rendszere képmutatását akarja leleplezni. Ehhez nincs joga. A cél nem szentesíti az eszközt, csak Orbánhoz hasonló fasiszták esetében. A gyűlölet nem jogosít fel senkit arra, hogy bizonyos szabályokat átlépjen. Ráadásul abban a nyers, meggondolatlan és pontatlan stílusban, ahogy ezeket Márki-Zay elő tudja adni, hogy rendszeresen magyarázásra kényszerül. Egyszerűen azért, mert úgy, ahogy ő mondja, az nem igaz, elfogadhatatlan, sok esetben irritáló és ellentétes minden tisztességes demokrata nézeteivel. Ha ez sem baj, legyünk fasiszták.
De Orbánt is csak olyan publicisták nevezhetik bűnözőnek, tolvajnak és fasisztának, mint mi, akik az egész rendszerét elutasítjuk, a csaló illegitim választással együtt, akik egy maffiának nevezzük a Fideszt, mert mi bűnszervezetet látunk, nem egy államot. Ám az, aki elfogadja ennek a rendszernek a hazugságát, legitimációját, tudomásul veszi Orbán uralmát, alaptörvénye által kiírt választást, annak tiszteletben kell tartania azokat a követelményeket is, amelyek egy miniszterelnökkel szemben elvárhatók. Ha miniszterelnök-jelölti vitára hívja Orbánt, nem nevezheti bűnözőnek.
Akkor a megszólítás: miniszterelnök úr. Akkor be kell tartania a demokratikus normákat. Ugyanez vonatkozik a kampányra. Ha a parlamenten kívüli politikai gerilla lenne, aki elutasítja az Orbán-rendszert, akkor beszélhetne így, akkor trollkodhatna, követelhetné az azonnali letartóztatását. Ha le akar ülni vele egy miniszterelnök-jelölti vitára, akkor úgy kell viselkednie, mint demokratikus politikusnak a demokratikus politikussal illik. Akkor nem buzizhat, nem grazozhat, nem fasisztázhat és nem bűnözőzhet. Döntse el, hogy kicsoda és mit akar.
*
Nem igaz, amit Ungvári Rudolf mond, hogy a Márki-Zay kijelentéseivel szemben kritikus demokraták kifogásai mögött az áll, hogy ezzel a „politikai képzelőerejük satnyaságát takarják el”. Az sem igaz, hogy amit Márki-Zay előad, az valami „igazságbeszéd” lenne, amivel szemben „jólfésült, támadhatatlan, de többnyire semmitmondó szavak” állhatnak csupán. Márki-Zay elfogadása miatt az ellenzéki tábor is átveszi lassan a szélsőjobboldal gátlástalanságát, feladja saját humanista, demokratikus értékeit. Ha a mi oldalunkon áll, akkor Orbán és Trump stílusa, módszerei is beleférnek.
A populizmus és a fasiszta retorika legitimálása, rehabilitációja zajlik azért, mert nekünk is van egy populistánk, és ha rá akarunk szavazni, akkor meg kell szüntetni a kognitív disszonanciát, s meg kell indokolnunk, miért helyes a populizmus, amely népirtásokért felelős. Ez a tragédiája ennek a megpuccsolt ellenzéki előválasztásnak. Ez a legnagyobb vesztesége, hogy az ellenzék egyik fele ezt nemcsak elfogadja, hanem ünnepli, míg a másik felét, aki maradna továbbra is humanista és demokrata, azt úgy álltják be, mint kényeskedő, finnyáskodó ultraliberális tehetségtelen hülyéket.
Az a tehetséges, aki Orbán arcába vágja, hogy a fia buzi, akkor mit pofázik. Grazba jár. Aki kijelenti, hogy fél kezével megállította a homoszexuális propagandát, miközben másnap bejelenti Orbán, hogy „nagy vita van arról” (semmiféle vita nincs, ezzel a mellébeszéléssel hozza be a rágalmat a közbeszédbe), hogy a homoszexualitás elvezet a pedofíliához, ezzel a homoszexualitást a pedofíliával azonosítja. Nem állított meg Márki-Zay a bunkóságával semmit. Ahogy nem indultak el a fideszes tömegek sem az ellenzék felé, csak az ellenzék lett megosztott és süllyed a Fidesz színvonalára.
Márki-Zay szövege nem „igazságbeszéd”, hanem rágalom, ha nem bizonyított, vele szemben pedig nem a tehetségtelen, szürke, középszerű liberálisok nyavalygása, hanem az igazság áll, amiről lemond az ellenzék a cél érdekében, és elhiteti magával, hogy azzal semmi baj nincs. Sőt, az a kívánatos. Eljutottunk oda, hogy a cél szentesíti az eszközt, és aki ezt nem fogadja el, az nyavalygós PC idióta. Csak jelezzük, hogy aki ezen az úton elindul, annak végig kell azon menni, és a végén azonosulnia kell a konspirációs elméletekkel is, a náci propaganda technikáival is.
Arról nem is beszélünk, hogy már az is érdem, ha Márki-Zay nem ír le egy újévi köszöntőt, hanem fejből beszél másfél órát, amerre a feje áll, benne a fideszes nyugdíjasok halálán való örömködés, mert mi mást jelentene az, hogy „mitől lennének rosszabbak az esélyeink, mint 2018-ban”, benne azzal a megállapítással, hogy már a Fideszre szavazó nyugdíjasok is kevesebben vannak. Ebből csinálni azt a hazugságot, hogy Márki-Zay a rossz járványkezelésről beszélt, majd ezt „igazságbeszédként” ünnepelni, minden kritikán aluli.
Hol van még egy demokratikus politikus, akinek nem írják le, nem szerkesztik meg, nem mérik ki patikamérlegen az újévi beszédét? Ez állítólag rossz, mert akkor csupán semmitmondó szavak jönnek helyette. Komolyan itt tartunk? A profizmus rossz, a szervezettség ellenség, a megfontoltság és a korrektség üldözendő? Milyen messze van ettől az, hogy tanulni is felesleges, a tudás nem jó. Mindenki legyen Donald Trump, legyen eredeti őserő, mert az „igazságbeszéd” az, hogy bármit elmondhat, ami a csövön kifér? Mi a baj Hitlerrel?
Hogy aztán Ungváry Rudolf ezt a fésületlenséget, a szakmai minimumot elutasító dilettantizmust azzal azonosítja, amikor Gyurcsány Ferenc egy belső pártértekezleten papír nélkül beszélt, amit nem a nyilvánosságnak szánt, hanem kiszivárogtatták, s ezzel is sikerült a Márki-Zay-féle trumpizmust pozitív módon szembeállítani a legnagyobb ellenzéki párttal, a Demokratikus Koalícióval, azt már nem is értjük. Illetve értjük. Az önmegtagadás, az önfeladás és az öngyűlölet patológikus tünetei jelennek meg, hogy el lehessen fogadni Machiavelli és Goebbels elveit, amiket a jelölt használ.
*
Egészen biztos, hogy Orbán nem állna ki senkivel vitázni, ahogy már régóta nem áll ki, és soha nem is fog. Ő már alkalmatlan ilyenre. De azt nem lehet elvitatni, hogy az ellenzéknek olyan jelöltje van, akinek a kihívását okkal és joggal utasíthatná el akkor is, ha egyébként hajlandó lenne vitázni. Ez a szégyen, legalábbis ellenzéki oldalon. Nem szalonképes és demokratikus vitára nem is lenne alkalmas a jelölt, aki az előválasztás vitáján ugyan visszafogta magát, de a győzelmet a Fidesz gyűlöletpropagandájának átvételével szerezte meg.
Csupán arra szeretnénk figyelmeztetni a Márki-Zay-féle „igazságbeszédtől” és a „haza megmentésétől” lelkes ellenzékieket, hogy ez az ember velük szemben ugyanazeket a módszereket használja majd, és azok ugyanúgy fognak működni az ellenzéki táborban is, mint a Fidesz támogatói között. A goebbelsi propaganda működik. Nem tudták? Amikor majd Márki-Zay az ellenzéki pártokat támadja ugyanígy, az is működni fog, ahogy ez ma már működik is.
És a végén ott találják magukat az új diktátorral, akihez képest Orbánt visszasírják, amikor már nem lesz „se jobb, se bal, csak Márki-Zay”. Az ész megáll, hogy értelmes emberek ünnepelnek olyan politikust, aki azt mondja, hogy „nincs jobboldal és baloldal, csak tisztességes magyar emberek vannak”, aki pedig nem így gondolja, az nem tisztességes magyar ember. Tévednek, mikor azt hiszik az Orbán leváltásában reménykedők, hogy ha ez az ember nyerne, akkor bárki képes lenne őt kontrollálni és bármiben megakadályozni.
Ugyanazzal a goebbelsi technikával söpörne le mindent, állítja csatasorba a gyűlölködő ellenzékieket saját pártjaikkal szemben. Aki nem támogatja őt, az hazaáruló lesz. Kíváncsaian várjuk, mikor jön el az a pont, amikor erre a mai ellenzéki támogatói rájönnek. Orbánt se így, se úgy nem lehet leváltani demokratikus választáson. Viszont annál rosszabb nem történhet Magyarországgal, hogy nem marad demokratikus ellenzék, önmagát tagadja meg a liberális baloldal, saját értékeit ócsárolj a szélsőjobb szövegeivel, és ezen az oldalon egy másik fasiszta diktátor lesz.
Aki sakkban tartja majd az egykor volt ellenzéki pártokat, értsd: az árulókat, akik az engedelmesség vagy az ellehetetlenülés és a megsemmisülés között választhatnak. Az ellenzéket Márki-Zay úgy váltja le, hogy ő marad helyettük, senki más. A többpárti demokráciát szünteti meg, ha időben nem akadályozzák meg. Ehhez képest Orbán egy liberális demokrata, aki meghagyta a pártrendszert. Az ellenzéket sok mindenért lehet hibáztatni, de nem kampányban, ahogy Márki-Zay teszi, ám amikor azért támadja őket, hogy felszámolja a baloldalt és a liberálisokat, akkor melléjük kell állni.
