/

Rátapintott a Kutyapárt: elfogadható-e a gyűlölet a demokratikus oldalon?

17 perc olvasási idő
101

Írható-e csupán a Facebook számlájára az elementáris gyűlölet, amely a demokratikus ellenzéki összefogás híveinek és támogatóinak hozzászólásaiból árad? Valamikor jól megkülönböztehetők voltak a Fidesz gyűlölködő szélsőjobboldali szavazói és a kulturált demokrata szimpatizánsok, ma egyre kevésbé. Rágen csak a Fidesz folytatott dehumanizáló karaktergyilkosságokat, ma szervezés nélkül ezt teszik a demokrata oldal szavazói, tisztelet a kevés kivételnek, akik többnyire maguk is ettől szenvednek.

Az a mocsok, szidalomáradat, tömény butaság és korlátoltság, a demokratikus normák semmibe vétele, ami a demokratikus ellenzék támogatóinak oldalán tömegesen elszabadult, nemcsak taszító, kiábrándító, de ijesztő is: azt a kérdést veti fel, hogy mennyivel különbek ezek a másik oldalon állóknál? Mennyivel jobb országot vagy más országot kínálnak ezek? Ráadásul, most megválasztottak egy olyan miniszterelnök-jelöltet, aki nemhogy jó példát mutatna, hanem elmondása szerint szándékosan nyúl a másik oldal eszköztárához, állítólag a győzelem érdekében.

Ahol a cél szentesíti az eszközt, s ahol egy ilyen mondat után nem menesztik a tévedésből megválasztott jelöltet, hanem a győzelem érdekében elfogadhatónak tartják ezt is, ott a humanista ember nem találja meg a helyét, nem talál közösséget. Ott az a közösség azt veszítette el, ami a legfontosabb, amiért igazán harcolt. Aki nem a jóval akarja legyőzni a gonoszt, hanem a gonoszság erejében bízik, az elveszítette önmagát, az átállt a sötét oldalra. Ez látszik a gyűlöletben, a feneketlen mocskolódó indulatokban, megosztásban, ami ennek nyomán elárasztotta a demokratikus oldalt.

Donáth Anna már két hónapja beszólt Márki-Zay Péternek, hogy “Én nagyon nem szeretném, ha a közös kampány uszításon és gyűlöletkeltésen alapulna. (…) Csak azért, mert a Fidesz lemegy kutyába, az ellenzéknek nem kell.” Ha pedig már a kutyákról van szó, Kovács Gergő, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt elnöke a Telexnek adott interjújában azt mondta, hogy “Nekem az volt életem legszarabb egy hónapja, amikor MZP elkezdett könyörögni, hogy ne szavazzanak ránk az emberek. 15 éve csinálom ezt a pártot, és soha nem tapasztaltam ilyen gyűlöletet emberek részéről”.

Kovács gergő szerint „jöttek az emailek, írtak Facebookon, nem is tudtunk egy padfelújítást úgy kiposztolni, hogy ne arról szóljanak a kommentek, hogy miattunk fog nyerni a Fidesz. MZP a szeretetországról beszél, de nem gondol bele, hogy milyen következményei lehetnek, ha tesz egy ilyen kijelentést.” Mint ahogy azután durvult el az ellenzéken belüli vita és megoszás is, amikor Márki-Zay azt mondta, hogy aki az ő lecseréléséről beszél (addig ez el sem hangzott, valójában ez azt jelenti, hogy aki őt kritizálni merészeli), az a Fidesz beépített árulója. Ez felelőtlen uszítás.

Ezt nem lehet csak a közösségi média rosszul értelmezett “demokratikus” jellegének betudni, ahol minden fordítva működik, mint egy normális világban, az alja, a szennye és a mocska van felül, ők a hangadók, ők dirigálnak és elárasztanak mindent azzal a szennyel, mocsokkal, ami korábban a társadalom legalján maradt, mint a szenny a szűrőben. Ez már túllépett ezen, kilépett a virtuális világ keretei közül, elárasztotta a demokratikus tábort is, amiről lassan nem lehet megmondani, mitől demokratikus, mert a borzalmas támogatók semmiben nem különböznek a másik oldaltól.

Ez nemcsak a stílusra, hanem a vallott értékekre is vonatkozik. Talán nem véletlen, hogy egy ellentmondást nem tűrő, diktátor karakterű, jobboldali populista az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, pedig akkor még nem is tudták, hogy az, amikor megválasztották. De az ellenzéki szavazók egy része boldogan ismert magára, eddig elnyomott rosszabbik énjére a jelöltben. Ez maga a szélsőjobb, ez a szélsőjobboldal hatásmechanizmusa. Aki árulónak nevez mindenkit, akinek más véleménye van vagy kritizálja őt, az nem demokrata. Még miniszterelnök is visszahívható, nem hogy egy jelölt.

Ehhez hozzájárul a négyévente megjelenő, egyre erősebb hisztéria, “a nem bírunk ki még négy évet” hamis szövegével, mert már nyolc éve elég jól kibírják az újabb négy évet, ahogy a mostani vereség után is kibírják majd. Tetszettek volna nem hülyézni akkor, amikor 2011-2012-ben egyesek megmondták, hogy ez egy fasiszta diktatúra lesz. Egyebek közt lapunk is megírta, hogy nótázás és giccses hangulatba ringató sárgarózsázás itt nem segít. Ha nem lépnek fel határozottan, eljön az idő, amikor már nem tudnak csinálni semmit. Eljött ez az idő, itt van.

Ilyenkor értelmes emberek nem hisztériázva őrjöngenek és gyűlölködnek, eltapossák egymást és minden értelmes, gondolkodó embert, s mint az állatok vicsorgatják a fogaikat hisztérikusan. Nem feladják az alapvető elveiket és normáikat, nem lemondanak a demokratikus és humánus értékeikről, mert akkor azt számolják fel, ami a szabadságuk záloga, ami segíthet rajtuk. Az utolsó remény és szalmaszál is elveszik, ha meghasonulnak önmagukkal, s olyanokká válnak, mint az elnyomóik. Normális emberek menekülnek tőlük.

Akik nem tartják tiszteletben a másik ember szabadságát, a másik ember jogait, véleményét, emberi méltóságát, akik elvitatják a sajtószabadságot, a nyilvános viták, a nyilvánosság ellenőrzésének jogát, a gondolkodás lehetőségét, akik nem tisztelik a másik embert, akikből ömlik a gyűlölet, a szenny és a mocsok azok felé, akik azt gondolják, hogy gondolkodás, vita és a nyilvánosság még soha nem ártott meg demokratáknak, azok nem demokraták. Akik bármilyen cél eléréséhez ki akarják kapcsolni a nyilvánosság, a sajtó kontrollját, azok nem demokraták.

Hatalmas tévedés, hogy az ellenzéket az bomlasztja, ha megírja a független sajtó, hogy a miniszterelnök-jelölt mivel osztja meg, mivel járatja le az ellenzéket. Az ellenzéket Márki-Zay osztja meg, ő támadt nyilvánosan a pártokra. Ő osztotta tisztákra és nem tisztákra az ellenzéki tábort. Ő zsarolta egy saját frakcióért az ellenzéki pártokat. Ő árulózza őket. Amikor a független sajtó megírja, hogy ez nem helyes, nem lehet olyanokat beszélni, amiket mond, akkor az nem a sajtó hibája, nem a sajtó rombolja az esélyeket, hanem a jelölt. A jelöltre kellene nyomást gyakorolni, nem a sajtóra.

Döbbenetes hallani, amikor egy viccpárt elnöke arról beszél, hogy élete legborzalmasabb egy hónapja volt, amikor a magát demokratikusnak nevező ellenzéki szimpatizánsok ráontották a szennyet, a mocskot és a gyűlöletet. Mint írja, 15 éve van a közéletben, de ilyen gyűlöletet még nem látott emberek részéről. Meg kellene őriznie a demokratikus oldalnak a humanizmusát, mert attól nevezik demokratának, és nem fasiszta csőcseléknek, hogy tiszteletben tart bizonyos emberi normákat. Vajon ezekhez az emberekhez kellene csatlakozniuk a kutyapártosoknak? Ezt várják tőlük?

Csak megerősíteni tudjuk Kovács Gergő tapasztalatát, az Amerikai Népszava cikkeit már meg sem osztjuk mostantól “ellenzékinek” mondott csoportokban, mert nem tesszük ki magunkat azoknak a gyűlölködő megnyilvánulásoknak, amelyek ott vannak. De szeretnénk tájékoztatni őket, hogy nemcsak bennünket üldöznek el, hanem minden normális embert. Ezzel pedig az ellenkezőjét érik el annak, mint amit szeretnének (és erre igyekszünk figyelmeztetni a gyűlöletkampányt folytató Márki-Zay-t is), hogy korrekt, humanista demokrata, tisztességes ember rájuk nem szavaz.

A pártok felelőssége is ez, hogy nem nevelik és nem befolyásolják saját szimpatizánsaikat, akik a gyűlölködőkön kívül elüldöznek mindenkit maguk körül, és ottmaradnak, mint az egykori MDF a saját borzalmas tagságukkal, ami a megsemmisülés előszobája. Mert abban biztosak lehetnek, hogy mi előbb engedjük levágni a kezünket, minthogy ilyen emberekre, vagy ilyen emberekkel együtt szavazzunk. Abban biztosak lehetnek, és hisztérikusan őrjönghetnek, gyűlölködhetnek, mocskolódhatnak, a földhöz csapkodhatják magukat, akkor se szavazunk rájuk. Köszönjék maguknak.

Csakazért se.

Mi csak szelíd, értelmes és kedves emberekre szavazunk, gondolkodó személyekre, akik az emberiség jobbik énjét képviselik, azt mutatják fel. Ez nem jelent gyengeséget és határozatlanságot, de a liberális demokratikus értékek, az emberi jogok, az emberi méltóság tiszteletét. Akik nehéz helyzetben is képesek megőrizni az emberségüket és nem állatiasodnak el. Olyan vezéreket sem fogunk támogatni soha, akik úgy próbálnak nyerni, hogy ezeket az alantas indulatokat, a frusztráltságot, a gátlástalanságot és a gyűlöletet próbálják felkorbácsolni, mert az maga a szélsőjobboldal.

Egy Orbán és egy csőcselék már van, minek belőle kettő? Ha csak ezt tudják nyújtani, abból nem kérünk. Orbánt nem egy másik szélsőjobboldalra szeretnénk cserélni. Akkor már inkább Orbán, minek elölről kezdeni az egészet? Ezt mondja sok ember, és nem megy el szavazni, ha ebből az ellenzékből ez árad. Vagy szavaz a Kutyapártra, még jó, hogy elindulnak. De ebből is rendszerváltás nem lesz, mert nem egy ellenkező világ ígéretét hordozza. Az ellenzéki pártok eltűntek, ezért senki nem nyugtatja meg, senki győzi meg az ellenkezőjéről a közvéleményt. Márki-Zay stílusa NEM!

Az előválasztás első fordulójának végéig az ellenzéki összefogás pártjai és az ő jelöltjeik ezt a légkört és ezt a szellemiséget árasztották. Ez adott hitet és reményt, ezt kellett volna folytatni. Ez elmúlt a második fordulóban, és azóta sem tért vissza, hanem egyre rosszabb lesz. Szomorú látni, hogy két gyűlölködő szélsőjobboldali tömb áll egymással szemben, az emberségükhöz ragaszkodók pedig visszavonulnak, elnémulnak és távolmaradnak. Harcolniuk kell azzal a rossz érzéssel, hogy egyik fél győzelme sem okozna felhőtlen örömöt. De támogatni, szavazni ezekre nem tudnak.

Mi is visszahúzódunk, írunk azoknak, akiket eltaszít magától az ellenzéki gyűlölet. Akik szavaztak volna most az ellenzékre, de már nem tudnak. Ezért a Kutyapárt szép jövő előtt áll, mert aki mégis akar szavazni, a két szélsőjobboldali tömb helyett szavazhat a Kutyapártra. Ott még lát egy emberi arcot.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Áder János Sólyom nyomában, afrikai turistakörútra ment közpénzből

Következő cikk

Orbán ezúttal jogosan hátrál ki a vita elől olyan emberrel szemben, aki “lebuzizza” a fiát