Most, hogy Gorka Sebestyén, ez a sokoldalú és elkötelezett politikai tanácsadó elhagyta a Trump-stábot, hogy a jövőben a felejthetetlen Sarah Palin mellett virágoztassa fel Alaszkát, úgyis, mint Alaszka az alaszkaiaké!,  illetve Ne hagyjuk, hogy a grizzlyk nevessenek a végén! – kampányok főideológusaként tegye hasznossá magát, a megüresedett helyre ezennel bejelentkezem, mivel teljesen nyilvánvaló, hogy magyarok nélkül nincs sikeres kormányzás, illetve sikertelen sincs, tehát nincs kormányzás magyar résztvevő nélkül.

Ez lennék én.

Sajnálattal vettem észre, hogy az Egyesült Államokban, ami a nemzetek nemzete, még sohasem volt nemzeti konzultáció. Azoknak, akik nem vesznek részt napi szinten a magyar belpolitikában, elmondom, hogy nemzeti konzultáció egy olyan kérdőív, ami irányított és ostoba kérdéseket tartalmaz, néhányan kitöltik és visszaküldik, majd – ha nincsenek elegen, akkor – a kormány kitalálja, hogy online is ki lehet tölteni, aztán hazudnak valamit, és az ezt követő kommunikációban arra hivatkoznak, hogy a magyar nép pontosan ugyanazt akarja, mint ők, egységesek vagyunk és rendkívül okosak, mert a magyar népnél okosabb nép nincs a Földön, úgyhogy  onnantól kezdve azt csinálnak, amit akarnak. A nemzeti konzultációt kísérő reklámkampányban néhányan meggazdagodnak. Ilyenkor lehet a baráti médiumokat és reklámcégeket megdobni pénzzel.

A kérdések általában arról szólnak, hogy akarja-e ön, hogy fejbe basszák egy vasgolyóval?

Nem, nem akarom – válaszolja a teljesen hülye állampolgár és lehet tovább lopni.

A Trump-stábban első munkám az lesz, hogy kidolgozzam ennek amerikai változatát, megtartva természetesen a lényegi elemeket, de annyira amerikaivá tenni, hogy nagyon. Piros-fehér-kék! Do you wanna?! Chuck Norris néz vissza ránk a plakátokról. Ilyesmik.

A nemzeti konzultáció lényege, hogy legyen egy képzelt ellenségünk (ami olyan, mint a képzelt barát, csak gyűlöl minket), aki úgy létezik, hogy nem létezik, de nevesíthető, mindenki hallott már róla, és a kétjegyű IQ-tartományban elképzelhető róla, hogy gonosz pillanataiban az amerikaiak életére, jólétére és mindennapi kalória bevitelére tör.

Stephen King a tökéletes ellenség.

Az író twitter-bejegyzéseiből kiderül, hogy nem kedveli Trumpot, de ezt finoman átfordítjuk a nekünk dolgozó médiumokban arra, hogy King tulajdonképpen az amerikaiakat gyűlöli, alig várja, hogy a bevándorlók megszállják az országot, migránsokat akar látni a köztereken, oroszokat Key Westen, arabul beszélő milliárdosokat és pincéreket Aspenben és kürtőskalácsot a Dunkin’ Donuts-okban. És nem csak egyszerűen vágyik erre, hanem rettenetes tervet szőtt, aminek nyomai regényeiben rejtőznek.

Tehetségtelen, de törtető irodalmárokból létre kell hozni egy bizottságot, de úgy, mintha maguktól álltak volna össze, mert elegük lett King Amerika-ellenes tevékenységéből. Amerika nem fél, nem lehet megijeszteni! Donald Trump kedvenc írója Tom Wolfe. Tom Wolfe kedvenc elnöke Donald Trump! Amerika nem hagyja magát! Akarja-e ön, hogy egy emberevő bohóc megegye a gyermekét?!

Az Amerikai Írók a Stephen King-terv Ellen Bizottság résztvevői minden nap nyilvánosságra hoznának valami borzalmat, amit King tervez az amerikaiak ellen, természetesen pontos idézetek formájában, míg az amerikai családapák és családanyák spontán olvasói leveleket írnak a helyi lapokba, hogy mennyire rettegnek Mr. Kingtől, már nem is merik gyermekeiket iskolába engedni és csak abban reménykednek, hogy Trump elnök úr tesz valamit, hogy megfékezze ezt a borzalmat. Tüntetések Washingtonban és vidéken. Könyvégetés Ohióban, a King filmjeit vetítő mozik felgyújtása Kansasban.

Ekkor lép a kamerák elé Trump és leszögezi, hogy az Egyesült Államok a szabadság hazája, itt találták fel a szabadságot, de nem csak a szabadság hazája, hanem a bátrak otthona is, mert azt is itt találták fel. Mármint a bátorságot. Ezért aztán Mr. Kingnek joga van azt tervezni, hogy elpusztítja Amerikát, mint ahogy az amerikaiaknak is joguk van ahhoz, hogy minden erejükkel a kormányt támogassák, ami minden erejével igyekszik megakadályozni ezt – mármint az elpusztítást –, így leginkább azzal segítenének most az országukon, ha követelnék, hogy 2038-ig ne legyenek választások, mert nagyjából addigra sikerül teljesen felszámolni a Stephen King-tervet és nyugodt, békés vizekre kormányozni az Egyesült Államok hajóját. De ő, mint elnök elítél minden túlkapást, lincselést és könyvégetést, bár megérti a Ku Klux Klan tagok indulatait. A Ku Klux Klan tagok igazi amerikaiak, de folyton túlzásokba esnek, és csak remélni meri Trump, hogy a 40 millió dolláros támogatás majd a helyes irányba tereli energiáikat.

Akarja-e ön, hogy egy drogos afrikai ugráljon az anyja torkán?

A határidő lejártakor az elnök bejelenti, hogy 480 millió állampolgár töltötte ki a nemzeti konzultációt, és 99,8%-uk nem akarja, hogy egy emberevő bohóc megegye a gyermekét, tehát 2038-ig nem lesznek választások.  99,9%-uk egyáltalán nem szeretné, ha egy drogos afrikai ugrálna az anyja torkán, tehát az elnök kereskedhet Kínával és Indiával, valamint használhatja a költségvetést magáncélokra, mert neki nincsenek magáncéljai, illetve azok is az amerikai emberek érdekében vannak, még akkor is, ha nincsenek.

Remélem, ötletemmel hozzájárultam az Egyesült Államok biztonságához és boldogulásához, Amerika az első, Puerto Rico a második, Mexikó, Kanada, Virgin-szigetek, stb., de a hetedik én magam lennék, előre is köszönöm.







Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)