Magyar figyelmen kívül hagyja, hogy az orosz gáz és olaj importjával finanszírozza az ukrajnai háborút. A földrajzra való hivatkozásnak mást kellene jelentenie: azt, hogy Magyarország az Európai Unió része és a NATO tagja, független és védett Oroszországtól. Ez a földrajzi helyzet nem változott, de sajnálatosan az sem, hogy a döntéseknél Magyar sem veszi ezt figyelembe. Amikor azzal a kérdéssel szembesítették, hogy "Három év múlva Magyarország már nem vásárol orosz gázt vagy olajat? Ez az EU politikája", Magyar nemcsak kitérő választ adott, hanem egyenesen Orbán logikáját követte. Ezt mondta: "Tudom ezt, de azt hiszem, ez az EU-politika jelentősen meg fog változni a háború vége után. Reméljük, hogy ez nagyon gyorsan megtörténik. Versenyképesnek kell lennünk, Magyarországnak és Lengyelországnak. Ehhez pedig elengedhetetlenek az alacsonyabb energiaárak. Ebben a tekintetben nagyon pragmatikus vagyok. Tudom, hogy ezért kritizálnak. Értem ezt a kritikát. És bár nem tetszik, elfogadom. De én egyszerűen nemcsak az ellátás biztonságát akarom, hanem az alacsonyabb árakat is. Ez a magyar nép megbízatása." A magyar nép megbízatása nem ez volt, hanem az oroszoktól való elszakadás, és az Európai Unióhoz való visszatérés. Magyar Orbánhoz hasonlóan jósol arra vonatkozóan, hogy az ukrajnai háború befejezése után az egész Európai Unió várhatóan visszatér az olcsóbb orosz gázhoz. Ez egyáltalán nem valószínű, miután az orosz háborús fenyegetés nem csökkent, hanem erősödött. Különben is, majd az Európai Unió ezt eldönti. De Magyar erre a feltételezésre hivatkozva kerüli meg az egyenes választ, hogy csatlakozik Európához, és három év múlva már nem vásárol orosz gázt vagy olajat. Ehelyett kijelenti, hogy az egész Európai Unió az orosz gázt és az olajat fogja vásárolni, még azt is feltételezve, hogy addigra véget ér a háború. Ezeknek semmi alapja nincs, csak annyit lehet tudni, hogy Magyar Péter válasza: nem. Magyar a versenyképességre (az árra) és a földrajzra hivatkozik, mint Orbán. Láttuk, hogy ez hova vezetett. Az Európához való visszatérés, az orosz függőségtől való elszakadás legegyszerűbb és legegyértelműbb módja az lenne, hogy Magyar csatlakozik az Európai Unió energia- és biztonságpolitikájához, kihasználja a pillanatot, és lerázza az orosz igát. Teljesen érthetetlen, hogy miért hagyja nyitva a kiskaput az oroszok felé, még annak árán is, hogy Orbán hivatkozásait hangsúlyozza és politikáját követi. Ez tovább erősíti azt a félelmet, hogy Magyar pávatánca mögött is a fideszes illiberalizmus ideológiája áll, ezért van szüksége az oroszokra. Ezt a gyanút nem éleszteni, hanem eloszlatni kellene. Magyar a tűzzel játszik, ha nem teszi egyértelművé az oroszokkal szembeni politikáját. Magyarország elemi érdeke a liberális demokratikus Európához való tartozás. Az oroszok még a spájzban vannak. Ki kellene kergetni onnan őket. Ez az új kormány (szándékosan nem írtuk, hogy demokratikus kormány, mert még nem az) legfontosabb feladata. Ehhez pedig elengedhetetlen lenne, hogy a Magyart támogató sajtó és értelmiség tegye egyértelművé: nem tűrik az oroszokkal való összejátszást. Különben kezdődik minden elölről. Nem jó jel, hogy egyetlen kritikus szó vagy cáfolat nem hangzik el. Magyart szembesíteni kellene azzal, hogy ez az orbáni út, amelyet nem támogatnak. Rettegve várjuk az első Putyin-Magyar Péter találkozó bejelentését. 

Az egyetlen nyitott kérdés, hogy Balog Zoltán püspök (aki Novák Katalin volt köztársasági elnök legfőbb "mentora" és az Orbán-család bizalmasa is) volt a megbízó, vagy Balog csak valakinek a "kérését" tolmácsolta. Balogot közvetlenül találta meg a család, s ő Novák Katalinra gyakorolt hatását és a köztársasági elnöki hivatalban gyakorolt informális befolyását felhasználva intézte el a pedofiltámogató Kónyának a kegyelmet, vagy közvetített az Orbán-család (Magyar és a sajtó utalásai szerint: Lévai Anikó) kérésére? Ha Balog maga intézte az egészet, akkor érthetetlen, hogy Orbán miért nem vágta el sokkal korábban magától és a családjától az egész ügyet. Ugyanakkor eddig egyetlen hivatalos dokumentum vagy megszólaló sem utalt arra, hogy Balog vagy más az Orbán-család bármely tagjára hivatkozott volna. Balognak enélkül is volt olyan elfogadhatatlan informális hatalma Novákra és a köztársasági elnöki palotára, hogy ezt elintézhette, mert Novák két embernek nem tudott volna nemet mondani: az egyik Balog, a másik Orbán (vagy a felesége). De ez volt az első eset, amikor Orbán nem állt a helyzet magaslatán. Nem rendezte le időben ezt a botrányt, hanem engedte, hogy a fejére nőjön, a családjára rossz fényt vessen. Holott egy nap alatt tisztázhatta volna, ki "kérte/utasította" Novákot, s magától eltolva, azonnal lemondásra szólíthatta volna fel. Ez a bénultság a legerősebb alapja a gyanúnak, hogy az Orbán-családnak köze lehetett az ügyhöz. Orbán hónapokon át nem tett semmit, hanem sodródott, noha semmi szükség nem lett volna erre. A társadalom igazságérzetének fontos lenne, hogy kiderüljön, hogyan történhetett meg ez a botrányos kegyelmi döntés, ki és miért adott megbízást, hogy a gyermekbántalmazó pedofil igazgató bűntársa (aki fedezte a bűncselekményeket, s kényszerítette a gyerekeket, hogy vonják vissza a vallomásukat), kegyelmet kaphatott. Azért is, mert Magyarországon az ilyen ügyeknek évtizedek óta nincsenek elkövetői és felelősei, minden a homályban marad. Ezért precedens értékű lenne, ha ez most nem így lenne. Éppen ezért az is fontos, hogy a kegyelmi ügy tisztázása legyen a cél, ne propagandacélokat, figyelemelterelést szolgáljon. Az Orbán-rezsim elmúlt 16 éves ténykedésének ez az ügy kétségtelenül az egyik szimbolikus esete, mely mindent elmond az álkeresztény képmutató rendszer működéséről, moráljáról és értékeiről. De nem válhat propagandisztikus eszközzé, amely eltereli a figyelmet a rendszer intézményes működéséről, bűnözéséről, az illiberális rendszer felszámolásáról, a jogállam helyreállításáról, a felelősségre vonásról. Mert jogászok szerint a kegyelmi ügynek nincs büntetőjogi következménye, míg az Orbán-rendszer létrejöttének és működésének vannak. Azt a látszatot is el kellene kerülni, hogy a gyermekbántalmazás és a kegyelmi ügy propagandacélokat szolgál, esetleg Magyar Péter személyes ügye, amivel a volt feleségének üzen. Magyar olyan látszatot igyekezett kelteni, hogy Varga Judit nem felelős a kegyelmi botrány miatt, mert nem javasolta a kérelem elfogadását. Fanatikus hívei ebből máris a "gyermekei anyját" védelmező hőst faragtak belőle, megfeledkezve a bántalmazó kapcsolatról, amelyben Varga Judit Magyar Péterrel élt. Varga Judit a döntést végül aláírta, és ez nem menti fel a felelősség alól. Nem tartottak pisztolyt a fejéhez. Varga pedig egy hegedű-orgona duettel adott jelzést Magyarnak, hogy lezárta a kapcsolatukat.

A miniszterelnöki pozíció betöltésének 8 évre való korlátozása helyes döntés, de fel kell tenni a kérdést, miért ez a legfontosabb most, amikor Orbán visszatérése nem fenyeget, s ha a kétharmados felhatalmazást a "Tisza Párt" alkotmányos rendszerváltásra akarja felhasználni, s az új Alkotmányt ebben a ciklusban meg akarja alkotni? Ebben az esetben a 8 éves korlát az átfogó alkotmányos reform részét képezhetné, méghozzá nem Orbánra testre szabott módon, hanem úgy, hogy azt kiterjesszék a többi közjogi funkcióra is, hogy a 8 éves miniszterelnöki pozíció után ne ülhessen át senki (Magyar Péter sem) a köztársasági elnöki székbe egy megerősített elnöki rendszerben (s koronát se tehessen a fejére). Márpedig Magyar Péternek sürgősen be kellene jelentenie az alkotmányozás szándékát és széles társadalmi részvétellel való előkészítését, amíg a rendszerváltó hangulat létezik, amely elengedhetetlen egy új Alkotmány létrehozásához. Magyar Péter személyével és szándékaival szemben éppen azért él a gyanú, mert ezek a megkerülhetetlen intézkedések nem látszanak. Az nem egy indok, hogy még nem volt rá idő, mert eddig is lett volna rá idő, az ezzel kapcsolatos szándék bejelentése pedig két perc, ha ez a szándék létezik. A 8 éves korlátozás ezért veti fel újra annak a gyanúját, hogy a cél Orbán kimenekítése, a felelősségre vonás elsikkasztása, ami alapot ad összeesküvések feltételezésére. De az eltiltás nem pótolja, nem helyettesíti a törvényes felelősségre vonást, nem azonos azzal, s a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Mivel Magyar kormányzásának ebben a korszakában fontosnak tartja a társadalmi visszajelzéseket, támogatóinak egyértelművé kell tenniük, hogy valódi rendszerváltást akarnak. Még nem történt rendszerváltás, a kormányváltás nem azonos a rendszerváltással. Nincs rendszerváltás az alaptörvény eltörlése és új demokratikus Alkotmány nélkül, valamint az alkotmányos rend megdöntése és köztörvényes bűncselekmények miatt a rendszer vezetőinek, élükön Orbán Viktor felelősségre vonása nélkül. Ennek megvannak a jogi alapjai, van megfelelő társadalmi támogatás, ez a társadalmi elvárás. Remény, optimizmus, pozitív várakozás addig van, amíg ezek napirenden vannak. Ha Magyar futni engedi az Orbán-rendszer elsőszámú vezetőit és haszonélvezőit, az országot kifosztó rablóbandát, a társadalmat megnyomorító terroristákat, ha nem számolja fel a rendszer ideológiai és közjogi alapjait, s az elszámoltatás, a felelősségre vonás elmarad, a lelkesedésnek és az örömnek vége. Igazság nélkül nincs békesség. A felvilágosult abszolutizmus nem pótolja a demokratikus intézményes garanciákat. Magyar akkor oszlathat el minden gyanakvást, ha valódi rendszerváltást hajt végre. Ezek még mindig pozitív elvárások, mert nem derültek ki az igazi szándékok, de a rendszerváltás lehetősége még fennáll. Nem áll végtelen idő a rendelkezésre hozzá. Ha Magyar Péter ezt elkeni és elsikkasztja, akkor becsapott mindenkit. Orbánt nem legyőzte, hanem megegyeztek. A hatalomért egérutat adott, s ezt a látszatot nem tudja eltörölni. Ha nem így van, tegye egyértelművé, hogy az alaptörvényt eltörlik, széles társadalmi egyeztetéssel új Alkotmányt hoznak létre. Az alkotmányos rend megdöntése, az ország elnyomása, lerombolása, megnyomorítása és kifosztása miatt az Orbán által vezetett bűnszervezetet elszámoltatják, törvényesen felelősségre vonják, és a lopott vagyont visszaszerzik. Nem a harmadrendű vádlottakról beszélünk. Csak remélni tudjuk, hogy elszámoltatás és felelősségre vonás helyett nem kell megelégedni Magyar beolvasásával az Orbán-kormány minisztereinek, s Orbán eltiltásával attól, amit már maga sem kapacitál. Megelégszik azzal, hogy szabadlábon marad ő és a családja, megtartják a százmilliárdos vagyont, amit lassanként Mészáros Lőrinc átad neki, és visszavonul Hatvanpusztára, ahonnan idővel egyre szemtelenebb nyilatkozatokat ad. Neki az is egy öröm, hogy megszabadulhatott az oroszok fogságából. Ha Magyarországnak ezt tétlenül kell néznie az elmúlt 16 év után, azt nem lehet másképp értelmezni, mint az Orbán-rendszer folytatásának.

Miközben Sulyok Tamást báb szerepe miatt alázza, ő maga is bábot csinált belőle, s nem lehet tudni, kinek szemelte ki Sulyok székét, amiért annyira fontos az egyébként mind személyében, mind szakmailag alkalmatlan és méltatlan Sulyok eltávolítása. De ennél is súlyosabb fejlemény, hogy miközben a figyelmet Sulyokra irányítja, szó sem esik Sulyok "gazdájáról", Orbánról, a tolvaj családjáról, a lányáról, a vejéről, az apjáról, a feleségéről, a testvéréről, a strómanjáról, az elrabolt százmilliárdokról. Sulyok és az összes látványelem, díszlet és epizódszereplő, megannyi rikácsolós fordulat figyelemelterelés, hogy ne kelljen a rendszer irányítóival, a rendszert irányító szervezett bűnözői csoport tagjaival, az Orbán-maffia vezetőivel és irányítóival foglalkozni. Rágódjon a köznép azon, hogy milyen gazdagság van a Karmelita falain belül, de ne jusson eszükbe, hogy akik ezt a luxust folytatták, Hatvanpusztát ellopták, felépítették, az ország javait törvénytelenül birtokolják, szabadlábon vannak. A bűnbakokkal szemben lesz elszámoltatás, amivel kielégítik a tömeg jogos igazságérzetét, de a fő bűnösöknek szól a békés átmenet. Ám amíg Orbánt, a családját, Mészáros Lőrincet és a családját, a letelepedési kötvényes korrupt propagandaminiszter Rogánt, az orosz kém Szijjártót, a pitiáner tolvaj Lázárt, a korrupciós szerződéseket kötő honvédelmi minisztert és a társaikat nem állítják bíróság elé, és törvényesen nem ítélik el őket, addig igazság és béke nem lesz, Magyar pedig gyanúba kerül. A gyanú pedig az, hogy a hatalmat oly könnyen átengedő Orbán megegyezett Magyar Péterrel, átengedte neki a hatalmat, és cserébe szabad elvonulást, vagyona megtartását, családja és strómanjai védelmét kérte. Magyar pedig megígérte. Van egy lista Magyar kezében, hogy kik érinthetetlenek. Ha ennek a láthatatlan, de sejthető listának a tagjai megmenekülnek, akkor Magyar nem legyőzte Orbánt, hanem kimenekítette, egérutat adott neki, megegyezett vele a nép feje fölött, és átvertek mindenkit. Akkor nemcsak az egész világ színház, hanem Magyar Péter választási győzelme, kormányzása, igazságtétele, minden beszéde és ígérete, a rendszerváltásról nem is beszélve. Akkor a Fidesz így újította meg magát, az Orbán-rendszert, a diktatúrát. Akkor a kiégett és megutált első vonal átadta a helyét egy fiatalabb generációnak, amely elölről kezdi az illiberalizmus eleve halálra ítélt kísérletét. Akkor Magyar Péter a bolondját járatja mindenkivel és az orránál fogva vezeti az országot.

Magyar olyan teóriát állít fel, amely egyenlőséget húz a diktatúra és az ellenzéke közé, azonos felelősséggel és azonos tevékenységgel vádolva őket. Orbán és Gyurcsány két jelkép, jobboldal és baloldal szimbóluma, amely "egymásból élt", és együtt fosztotta ki az országot. Orbán fosztotta ki az országot, méghozzá 14 éven át Magyar közreműködésével, Gyurcsány nélkül. Úgy állítja be, mintha szembenállásuk élte volna fel Magyarország gazdasági, erkölcsi és társadalmi tartalékait. Mintha a jobboldal és baloldal léte lenne a felelős azért a pusztításért, amit a Fidesz tett. Ennek tulajdonítja, hogy az ország felperzselt föld lett. A politikai pluralizmus, a szembenállás az ok. Azt állítja, hogy együtt fosztották ki, rabolták szét, árulták el és vezették meg "szeretett hazánkat". Ebben nemcsak az a baj, hogy hazugság, hanem az, hogy a hamis beállítás célt szolgál: összemosni az áldozatot a tettessel, felelőssé tenni mindkettőt és magát a pluralizmust, s megszűnésre ítélni azt. A Orbán-Gyurcsány korszak részeként említett "Gyurcsány-korszak" nem a történelmi személyről, a volt miniszterelnökről szól, hanem az általa képviselt liberális demokratikus rendszerről, a baloldalról és a liberálisokról, akik megkülönböztették magukat az illiberális Orbántól és rendszerétől. A "Gyurcsány" ma ezt jelenti, a liberális demokratikus rendet és a híveit. Magyar el akarja mosni a határokat baloldal és jobboldal, liberálisok és illiberálisok, demokraták és fasiszták között, magába olvasztva mindent és mindenkit, a Csurkától örökölt jelszóban: se nem jobb, se nem bal, csak magyar. Ez tőrölmetszett, velejét tekintve szélsőjobboldali, vezérelvű autokrácia ideológiája, amely meghaladni próbálja a pluralizmust, a világnézeti és politikai szabadságot. Ez egy ugyanolyan alapvetés, mint Orbán illiberalizmusa, centrális erőtere, ez maga a NER. Ez a kettősség pedig nyugtalanító, mert ha Magyar erről nem mond le, ha a rendszerváltás reményében úszó tömeg ezt nem mossa ki az agyából, hanem ez egy tudatos politikai program, amiből nem enged, akkor a populista látványpolitizálás hamar egy ideológiai állam fullasztó légkörébe csaphat át.

Magyar azért kapott korlátlan hatalmat, hogy megszüntesse a korlátlan hatalmat. Ha nem szünteti meg a korlátlan hatalmat, akkor pontosan azzá válik, amit leváltani ígért. Hiba volt, hogy erre semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak tőle. Semmi nincs, ami megakadályozza, ha a korlátlan hatalmat nem megszüntetni, hanem felhasználni akarja. A kérdés nem az, hogy elég "jó ember-e" Magyar ahhoz, hogy ne legyen diktátor belőle, mert erről mindenki azt gondol, amit akar. Hanem az, hogy ezt milyen rendszer korlátozza. Ha a diktatórikus struktúra megmarad, csak a vezető emberségesebb vagy modernebb működést ígér, abból nem lehet más, csak diktatúra. Diktatúra pedig jó nem lehet. A hangsúly az "intézményes" korlátokon van, amelyek törvényesen és jogi úton korlátozzák a végrehajtó hatalmat. Csak az intézményes korlátok jelentenek garanciát arra, hogy Magyarországon demokrácia, jogállam és szabadság legyen, nem pedig egy intézményes korlátok nélküli uralkodó (nevezzék akár miniszterelnöknek) önmérséklete és belátása. Magyar Péter a megválasztása után, s kormányának eskütétele előtt, semmiféle utalást nem tett arra, hogy az Orbán-rendszert intézményesen megváltoztassa. A két ciklusra korlátozott miniszterelnöki klauzula célja bevallottan Orbán távoltartása, nem saját hatalmának korlátozása. Ha Magyar Péter kormánya is úgy működik, mint a Tisza Párt, ezt is bármikor megváltoztathatja. Magyarország e pillanatban nincs abban a mentális állapotban, hogy Magyart korlátozza, ellenőrizze és fékentartsa. Semmiféle eszköze nincs arra, hogy a valódi rendszerváltást kikényszerítse. Kizárólag abban reménykedhet, hogy Magyar saját jószántából lemond az orbáni látszatdemokráciába burkolt abszolút hatalomról. De erre semmiféle garancia nincs: sem Magyar fideszes ideológiája, sem demokratikus elkötelezettsége, sem személyiségének legfőbb vonásai nem adnak objektív alapot ebben reménykedni. Nem jó uralkodókra, hanem korlátokra épül a szabadság. Magyar a megválasztása óta láthatóan arra törekszik, hogy népszerű, szeretett és elfogadott uralkodó legyen, akit nem az intézményes korlátok, pártjának belső demokráciája, hanem felvilágosultsága és saját arányérzéke vezet. Azt a látszatot keltve, mintha ez elég garancia lenne arra, hogy Magyarország szabad ország lesz. Mondani sem kell, hogy a mézeshetek után ennek hamar látszani fognak a korlátai. Most még igyekezett figyelembe venni a visszajelzéseket, nem erőszakolt át semmit, fideszesekből álló kormányában a liberális demokratákat kielégítő személyek is helyet kaptak, kifizette őket egy miniszteri és egy államtitkári poszttal. De még hozzáértő minisztert is választott. Ám ezek a személyi döntések sem demokratikus mechanizmusok alapján születtek, hanem egyetlen teljhatalmú ember akaratán és józan belátásán múltak. Lehet azt mondani, hogy a demokratikus intézményi normák még nem alakultak ki, de ha Magyar Péter szeretné és igényt tartana azokra, akkor már kiépíthette és használhatta volna. Azonban azt lehet látni, hogy Magyar minden alkalommal, amikor valamilyen demokratikus legitimitást akart adni a döntéseinek, Orbán útját és módszereit követte, minden alkalommal csalt. Soha nem az volt a demokratikusnak álcázott mechanizmus, mint aminek mondta, vagy aminek látszott. Ez nem jó előjel azoknak, akik nem álmoskönyvekből jósolnak.

Orbán leváltása után az egyetlen elfogadható alternatíva a jogállami, demokratikus rendszerváltás, nem egy felvilágosult(abb) abszolutizmus. Ám erre továbbra sem látszanak garanciák. Márpedig a választási győzelem és a kormányváltás csak az első lépcső, bármilyen irányt vesz Magyar Péter (s az ijesztő az, hogy ez kizárólag az ő személyes döntése lehet). Mindenképpen kétlépcsős lesz a változás: a kormányváltás - a rendszert illetően - csak kiindulópontnak tekinthető. Vagy kétlépcsős forradalom lesz, amely továbbviszi a kormányváltást a demokratikus rendszerváltás felé, vagy kétlépcsős ellenforradalom, amely legitimálja és bebetonozza az Orbán-rendszert, s egy jobb diktatúrát ígér. Ha kétlépcsős ellenforradalom lesz, azt Magyar szavazói tűzzel-vassal megvédik. Nem lesznek hajlandóak szembenézni azzal, hogy Magyar átverte őket, egy diktátort juttattak hatalomra, s a diktatúrát nem demokráciára cserélték, hanem egy másik diktatúrára. Diktátort cseréltek diktátorra. Ígéreteiktől eltérően, semmit nem kérnek számon Magyar Péteren, hanem minden hazugságát megvédik. Ha nem így lesz, hanem Magyar 180 fokos fordulatot tesz, és valódi demokratikus rendszerváltást hajt végre, azt nem kényszer hatására teszi, mert ilyen kényszer nincs. Minden antidemokratikus lépésére van magyarázat. Ha változtat, azt saját belátásából teszi, amíg tartanak a mézeshetek. Mivel Magyar Péter az elmúlt két évben és a választási győzelme óta sem győzte meg a kételkedőket arról, hogy ő egy igazi demokrata, aki valódi rendszerváltást akar, mi nem hiszünk abban, hogy Magyar visszaállítja a jogállamot és az alkotmányos demokráciát. Nem készül intézményes reformokra, a személyiségében pedig nem lehet megbízni. Mi azt szeretnénk, ha nem így lenne. Boldogok lennénk, ha Magyar rácáfolna a félelmeinkre. De az nem a mi hibánk, hogy erről nem győzött meg senkit (hívei e tekintetben egyáltalán nem mérvadóak, mert ők varázslat alatt vannak, képtelenek objektív ítéletalkotásra). Mi úgy gondoljuk, hogy ez az örömünnep egy nagyon sötét korszak kezdete lehet, ha Magyart nem korlátozzák intézményes garanciák, és a korlátlan hatalmát az önkontrolljára kell bízni, mert hosszútávon neki nincs olyan (nem véletlen, hogy intézményes kontrollra van szüksége minden alkotmányos demokráciának). Magyar nem valódi demokráciát, hanem jobb Orbán-rendszert ígér, jobb Fideszt, emberségesebb és kevésbé korrupt diktatúrát. Ma még igyekszik mindenkinek a kedvében járni, de ez csak rajta múlik. Nem tart ez örökké, s a legrosszabb forgatókönyv az, ha az Orbán-rendszerből idővel Magyar-rendszer lesz. Hatalmas a felelősségük azoknak, akik korlátlan hatalommal ruházták fel. Ha nem kérik számon rajta az alkotmányos rendszerváltást, ha kiszúrja a szemüket a másodvonalbeli tolvajok hangos üldözésével, s Orbánt, az Orbán-családot, Mészárost, Rogánt, Szijjártót, a rendszer irányítóit, a maffia vezetőit futni hagyják, akkor rosszabb helyzetbe került az ország, mintha kivárták volna, hogy Orbán-rendszere összeomlik, az elégedetlenség simán elsöpri, és megmaradt volna az ország szabadsága a demokratikus rendszerváltásra. Könnyen lehet, hogy Magyar ellopta ezt a szabadságot. Kimenekítette a bűnözőket a hatalomért cserébe, Magyarország a mai nappal újabb sötét fejezetet nyit a történelmében.

A Tisza-rajongók újabb alkalmat kaptak az ámuldozásra: Melléthei-Barna Márton, Magyar Péter sógora, visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöléstől. A hívek úgy gondolják, ez újabb bizonyítéka...

Ebből az következik, hogy Balásy Gyulát és bűntársait vagy büntetőjogi felelősségre vonják, s ebben az esetben nem mentesülhet Magyar Péter sem, vagy Balásy és bűntársai is megússzák, hogy Magyar Péterrel szemben ne kelljen büntetőeljárást indítani (ugyanazért a bűncselekményért őt is börtönbe csukni). Mindennek a tétjét nem szabad szem elől téveszteni: 2011-től mintegy 1135 milliárd forint értékben kaptak állami megbízásokat Balásy cégei. A túlárazott állami szerződések után a zsebében maradt milliárdokból Balásy az ország 30. leggazdagabb embere lett a semmiből. Morálisan pedig arról az emberről van szó, aki 15 éven át mérgezte az ország lelkét a gyűlöletpropaganda gigaposztereivel. Ezért könnyen lehet, hogy Balásy és Magyar Péter közös kimenekítése kezdődött azzal, hogy Balásy Gyula elment Magyar Péter testvérének stúdiójába (!), s a Kontroll kameráinak elmondta, hogy a rogáni propagandagépezet piszkos munkáját végző cégeit felajánlja és átadja a Magyar Péter kezébe került magyar államnak. Döntését közjegyzői okiratba is foglalta. A közpénzmilliárdokból felhízlalt cégekből az elmúlt években 92 milliárd forint osztalékot vett fel, s ebben benne vannak a Magyar Péter által aláírt túlárazott szerződések bevételei is. A felajánlás után Magyar "elbábozhatja", hogy egyfajta vádalku keretében Balásy a cégek átadásával mentesül a felelősségre vonás alól, s vele együtt ő is. Ha Magyar Péter eljátssza, hogy Balásy Gyula jó példát mutatott a többi oligarchának is, és felszólítja őket, hogy önmaguktól adják vissza a lopott közvagyon (egy részét), ezzel mentesülhetnek a bírósági felelősségre vonás alól, akkor ez egy előre kitalált forgatókönyv, amelynek lényege, hogy Balásy ellen ne induljon nyomozás, és ne kelljen a Diákhitel Központ szerződéseivel, s az ott elkövetett hűtlen kezeléssel Magyar Péternek elszámolnia. Balásyval együtt ő is megússza a börtönt. Magyar Péter bűntársa volt azoknak, akiket most ígérete szerint felelősségre kellene vonnia, de ha azok börtönbe mennek, akkor neki is ott a helye. Ezért inkább (a vagyonuk egy részéért cserébe) kimenekíti őket. Ha nem így lenne, akkor Magyar Péter bizonyíthatná, hogy kormánya fellép a korrupció ellen, és elszámoltatja az Orbán-rendszer oligarcháit, méghozzá kivétel és részrehajlás nélkül. Ahhoz, hogy a jog előtti egyenlőség ígérete megvalósuljon, s a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás mindenkire érvényes legyen (ahogy Magyar Péter számos alkalommal kijelentette, hogy a választási győzelme után Magyarország nem lesz következmények nélküli ország), neki férfiasan oda kellene állnia az igazságszolgáltatás elé, vállalva, hogy a törvény mindenkire (rá is) érvényes. Vélhetően, előbb tűnik el az utolsó Tisza-sziget a mocsárban, minthogy erre valaha is sor kerüljön.

Magyar Péter 5 nappal a választás előtt, amikor megjelent Wáberer coming out-videója, azt három (piros-fehér-zöld) szívvel lájkolta. Vajon mivel érdemelte ki ezeket a lájkokat Magyarország egyik leggazdagabb embere? Magyar ne tudta volna, hogy Wáberer valami viszonzást remél? Pénz nélkül is megtette azt, amire Magyar utalt, hogy valami előnyt remél. Különösen, hogy az említett posztjában az ő "beszállásának" tulajdonította a választási győzelmet. A fenti videó a választás éjszakáján azt mutatja, hogy Wáberer György Magyar Péter és Radnai Márk (elnök és alelnök) között ül és koccint felállva a győzelemre. Miért nem valamelyik Tisza-sziget lelkes aktivitását érte ez a megtiszteltetés? Ennél előkelőbb helyet nem is kaphatott volna, s ekkor a 100 millió forint már ott pihent a "Tisza Párt" számláján, amiről állítólag Magyar nem tudott semmit. Az utolsó vacsorán ez Péter apostol vagy János apostol helyének megfelelő szék Jézus mellett. Aki ezt a felvételt látta, az azt gondolhatta, hogy a választás éjszakáján felbukkant a párt mögött álló ember, aki az egészet finanszírozta. Mert azt csak a legtávolabbi, Isten háta mögötti Tisza-szigeten hiszik el, hogy Magyar Péter kétéves, többmilliárdos kampánya a nyugdíjas és diák rendszerváltó kártyások kétezer forintjaiból adódott össze. Magyar azt írta a Facebookon, hogy Wáberer korábban "tudomása szerint" (?) nem adott semmit. De ő sem tudhat mindenről, erről a potom 100 millióról sem hallott, mert ha hallott volna, akkor a választás éjszakáján tömte volna Wáberer szájába a 100 milliót, hogy vigye a koszos 100 millió forintját, és ne képzelje, hogy ezzel őket (akár csak a mellette való ülést is) meg lehet venni. Magyar Péter arcul öntötte volna Wáberer Györgyöt a pezsgőjével, ha az átutalt 100 millióról tudomása van. Ezért nyilvánvalóan a véletlen műve, hogy Magyar úgy tudta visszautasítani ezt a pénzt, hogy a győzelem után az összeg nem hiányzik, vagy ha Wáberer György még egyszer átutalná, arról nem szerezne tudomást, mert belesimul a rendszerváltó kártyások adományai közé, amiképpen első alkalommal is így lett. Az is a véletlen műve, és a becsületes emberek jutalma, hogy ennek a visszautalásnak köszönhetően zsebre tette az országot, elaltatott minden éberséget és gyanút. Népszerűbb lett, mint valaha, s nem kell aggódnia azért, hogy fékek és ellensúlyok rendszerével bajlódjon, esetleg egy demokratikus jogállamban vergődjön, amikor korlátlan hatalma lehet. Az már csak hab a tortán, hogy egyszer a tankönyvek populizmus, propaganda és autokratizmus fejezetében kap helyet, mint a legzseniálisabb szédítők példája, aki ha nem lesz túl peches, idővel még a visszautalt pénzt is megkaphatja. 100 millió visszaadásával korlátlan bizalmat vásárolt. Ez a populizmus valódi definíciója. A pénz visszautalása nem veszteség, hanem politikai befektetés. Megmutatja, hogyan lesz egy kínos helyzetből erkölcsi diadal, ami egy velejéig romlott, immorális helyzetből fakad. Van itt minden: az utolsó pillanatban „megvilágosodó” szereplő, aki haszonszerzés reményében a győzteshez igazodik. A gyanútlan messiás, aki nem tudja, hogy 100 milliót utaltak a számlájára, és befogadja a mellette levő üres székre a százmilliárdos vállalkozót, mint Iványi Gábor egy hajléktalant a karácsonyi asztalához. Amikor kiderül, hogy 100 milliót kapott, s ezzel lebukott, visszaadja az Orbán-rendszerben szorgos munkával szerzett pénzt, mert az neki nem kell. S egy országot és teljhatalmat kapott érte cserébe. Most már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy azok a tiszás sajtótermékek, amelyek a választás előtti napokban mindenféle műfajban az egekbe emelték Wáberer Györgyöt, vajon megvizsgálták-e a számlájukat, nem keveredett-e észrevétlenül néhány tízmillió az 1500 forintos havi előfizetések közé. Ha igen, nem kell visszafizetni. Megdolgoztak érte.

Miért ne lehetne kétnapos ünnep? Az egyik a főváros, a másik az új kormány szervezésében. Miért zavarná az egyik a másikat? Megmondjuk. Azért, mert Magyar Péter nem tűri, hogy rajta kívül más is szervezzen bármit az ő engedélye nélkül. Magyar minden dicsőséget saját személyére és szerepére kíván irányítani. Ez a megnyilvánulása tökéletesen illik abba a képbe, amit Magyarról alkothatott a független közvélemény. Ez a bizonyíték. Magyar magának akar kisajátítani mindent, az engedélye nélkül nem történhet semmi. Magyar Péternek semmi köze nincs ahhoz, hogy a független főváros mikor és milyen bulit szervez. Karácsony Gergely azt hitte, hogy most majd demokrácia lesz, ahol mostantól nem a kormány mondja meg, hogy mit tehetnek az önkormányzatok, a civilek és a polgármesterek. Tévedett (mint már annyiszor), amikor azt gondolta, hogy nem szükséges az általa tervezett programról egyeztetnie Magyarország új, kontroll nélküli autokratájával. Azt vélelmezte, hogy Magyar Péter majd együtt örül velük, akkor is, ha az nem róla szól. Normális esetben, ez nyugodtan lehetne egy kétnapos örömünnep. De Magyar Péter fellépése, a főpolgármester megtámadása inkább arra utal, hogy egyáltalán nincs mit ünnepelni, mert itt semmi nem változott. Ugyanaz a gőg, hatalmi mámor, öndicsőítés, vezérelvűség jelent meg, mint amit el kellene búcsúztatni. Karácsony Gergely a lehető legrosszabbul teszi, ha meghajol Magyar akarata előtt. Vagy ha lefújja a rendezvényt, tegye azzal, hogy nincs mit búcsúztatni, a rendszer maradt. Budapesten csak olyan rendezvény lehet, amit Magyar Péter szervez, vagy engedélyezett, amely róla szól, amelynek ő áll a középpontjában és amely őt dicsőíti. Magyar attól fél, hogy a magyar nép Orbán legyőzését és választási vereségét nem neki, hanem saját magának fogja tulajdonítani. Márpedig itt a "messiás" győzött, ezért jogot formál mindenre, és örökre hálásnak kell lenni érte. Aki ezt nem teszi, annak vérebként esnek neki a magyarista (volt liberális demokrata) véleményformálók és a tiszás bálványimádók. Karácsony Gergelynek vissza kellene utasítani ezt az arroganciát, ehelyett behódolt: a Főpolgármesteri Hivatal közölte, hogy "a felvetéseket megfontolva keressük a mindenkinek megfelelő megoldást, amiről időben adunk tájékoztatást". Megmondjuk, Magyar Péternek mi az egyetlen elfogadható megoldás. Az, ha lefújják a rendezvényt, semmi nem lesz, s mindenkinek másnap kell mennie ünnepelni - Magyar Pétert. A főpolgármester az Országgyűlés megalakulásának előestéjére nem azért hirdetett örömkoncertet, hogy magát állítsa középpontba, hanem azokat a budapestieket, akiket "az elmúlt 15 évben megpróbáltak tönkretenni, mert kiálltak valamilyen fontos társadalmi ügy mellett. Ilyenek voltak a kirúgott tanárok, a megalázott civilek, az újságírók és a megtépázott kisegyházak". A főváros őket akarta középpontba állítani, hálát adni nekik, örömünnepet rendezni, hogy ennek vége van. Magyar ezt nem tűri, mert nem róla szól.

Gőzerővel épül az Orbán-rendszer Magyar Péter-féle változata, amelyben a struktúra ugyanaz, csak átnevezik őket. Magyar az emberséges és működő Magyarországért felelős kormánybiztosnak kérte fel Radnai Márkot, a Tisza Párt alelnökét. A "társadalmi párbeszéd erősítése érdekében" Magyar Péter kormánya létrehozza a Működő és Emberséges Magyarország Intézetet, amelynek vezetője vélhetően a kormánybiztos lesz, s a működési ideje öt évre szól. Ez az 5 éves kinevezés tökéletes megfelelője Orbán bebetonozási módszerének: a kormánynak 4 évre szól a megbízatása, de olyan intézetet hoz létre, amelynek működési ideje öt év. Ez vajon mit jelent? Radnai Márk színházi rendező, ő rendezte a két éve zajló Magyar Péter-show-t. Feladatköre egyértelműen a párt kommunikációs és propagandafunkciójának irányítása, amely az Orbán-rendszerhez hasonlóan így beépül a kormányzati struktúrába. Kormánybiztost meghatározott feladatra és határozott ideig neveznek ki, konkrét projekt végrehajtására. Az "emberséges Magyarországért" nem egy szakmai projekt, hanem egy ideológiai program. Az elnevezés tartalma még nem teljesen világos, de az már érződik, hogy ez egy olyan ideológiai program fedőneve, amely túlmegy egy kormányzat szakmai feladatkörén és megbízatásán. Ilyen ideológiai felhatalmazása nincs egy demokratikus kormánynak. Ez nem a világnézetileg semleges állam feladata, hanem a civil társadalom sokszínű működésének terméke. Jogállam nem lehet ideológiai állam. Egy szabad társadalomban annyi ideológia létezik, amennyinek hívei és képviselői vannak. Ha az "emberséges Magyarországért" egy állami ideológiának az elnevezése, amelyet ráhúznak minden intézkedésre, az nem más, mint az autokratikus államok tuti receptje. Adj valami ideológiát hozzá. Nevezd el a rendszert. Ez a kormánnyal párhuzamos döntési centrum, megkettőzi a hatalmat, a valódi döntések itt születhetnek. Egyfajta ideológiai centrum a szakminisztériumok felett. Ennek kidolgozása és irányítása Radnai Márk, valamint a Működő és Emberséges Magyarország Intézet feladatköre. Ez a Tisza Párt propagandakampányának intézményesítése. A politológiai szakirodalom szerint ez az egyik legbiztosabb jele az autokratizálódásnak. Pontosan el lehet helyezni az Orbán-rezsim struktúrájában. Az "Emberséges Magyarország" intézet valójában nem szakpolitikai, hanem "narratíva-menedzsment" intézmény, amely nem a kormányzati döntéseket alapozza meg szakmailag, hiszen az a kormány feladata, hanem a döntéseket kommunikálja, becsomagolja és legitimálja. Ez a kormánypropaganda központja. Egy másik párhuzamos miniszterelnökség. Ez pontosan az, amit Rogán Antal csinált az Orbán-rendszerben. Ez a propagandaminisztérium, amelynek Emberséges Magyarország Intézet a neve a kormányzati struktúrában. Ugyanakkor egy párhuzamos intézmény, formálisan nem a kormány része, így kikerül a parlamenti ellenőrzés alól. Miközben kormányzati pénzből (közpénzből) működik. Ez lesz a Magyar-kormány kifizető helye a propagandára, amit továbbra is Radnai Márk irányít, és továbbra is egy televíziós valóság-show rendezését jelenti, a látványpolitizálás része. Jogállami polgári demokráciákban a kormány és a minisztériumok mellett ilyen ideológiai kormányzati intézmény nem létezik.

Éppen ez volt kezdettől fogva a demokratikus tábor megosztottságának oka. Abban nem volt vita, hogy Orbánnak és a Fidesznek mennie kell. Akik azonban nem csak választási győzelemben, hanem rendszerváltásban gondolkodtak, Magyar személyében nem láttak garanciát arra, hogy a kormányváltásból rendszerváltás is lesz. Annál is inkább, mert erre sem intézményes garanciák, sem közös értékek, etikai és demokratikus normák nem léteztek, s egyetértés sem született arról, hogy mit tekintenek rendszerváltásnak azok, akik az ellenzék választási győzelme után rendszerváltásban reménykedtek. Magyar nem könnyítette meg a dolgukat azzal, hogy ezt világosan és egyértelműen tisztázta volna. Magyar Péternek csaknem két év kellett ahhoz, hogy kimondja a demokrácia, a jogállam és a rendszerváltás szavakat, azonban ezek nem nyugtatták meg a kételkedőket, mert ő egyértelműen mást értett ezek alatt. Demokrácia az, amikor a többség mögötte áll. Jogállam alatt nem a hatalmi ágak megosztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a hatalmat korlátozó intézményes garanciákat értette, hanem a jog előtti egyenlőséget. A rendszerváltás alatt pedig leginkább azt értette, hogy Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Az Orbán-rendszer ideológiai és jogi alapjait jelentő alaptörvény eltörléséről, s új demokratikus Alkotmány megalkotásáról, Orbán büntetőjogi felelősségre vonásáról szó nincs. Amikor Magyar Péter támogatóit szembesítették a jövőre vonatkozó kérdésekkel, miszerint nemcsak az számít, hogy Orbánt a választáson legyőzzék, de legalább olyan fontos, hogy mi lesz utána, a legjellemzőbb válasz az volt, hogy az nem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Arra az ellenvetésre már bezárultak a fülek, hogy ha nincs rendszerváltás, akkor Orbán nem tűnik el, csak helyet cserél Magyar Péterrel. Az Orbán-rendszer megmarad, Orbán nem börtönbe, hanem ellenzékbe megy, a lopott vagyonát pedig megtarthatja. Ez a lehetőség azzal fenyegetett, hogy a népi elégedetlenség Magyar Péter vitorlájába kerül, s nem Orbán eltüntetése, hanem kimenekítése lesz rendszerváltás helyett. Magyar támogatóit a jövő nem nagyon érdekelte, miközben a választási győzelem érdekében minden jogos kritikától megvédték. Elhitették magukkal, hogy Magyarban meg lehet bízni, és rá lehet bízni az aránytalan választási rendszer révén létrejött kétharmados többséggel járó korlátlan hatalmat, mert az alkotmányos demokratikus rend helyreállítására használja. Erre vonatkozóan azonban semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak, még a rendszerváltás mibenlétét sem tisztázták, ezért mindenki mást ért alatta. Eközben Magyar Péter körül olyan személyi kultusz alakult ki, amely már nemcsak garanciák nélküli bizalmat, hanem hatalmának kritikátlan elfogadását és támogatását jelenti sokaknak. Az egyetlen ígéret, amit Magyar támogatói megfogalmaztak, hogy "ha nem teljesíti az ígéreteit, akkor őt is elzavarjuk". Mondták ezt azok, akik Orbánt sem zavarták el 16 évig, holott 2012-ben már tudni lehetett, hogy a rendszere mit jelent. Nincsenek normatív ígéretek és szabályok, amelyeket számon lehetne kérni, mert a rendszerváltás tartalma sem tisztázott. Magyar Péter a "választási forradalomnak" köszönhetően olyan korlátlan hatalommal rendelkezik a megörökölt Orbán-rendszerben, mint Orbán. Semmi intézményes kontroll és garancia nincs arra, hogy ezt a korlátlan hatalmat mire használja: a "kétlépcsős forradalom" befejezésével rendszerváltásra, vagy saját hatalmának megszilárdítására.

Ez már most egy családi vállalkozás benyomását kelti, miközben Magyarország most mondott ítéletet egy másik fideszes családi maffiára. Magyar választása egyértelmű üzenet, hogy a kétharmados korlátlan hatalmát nem a jogállam helyreállítására, hanem egy másik érdekcsoport uralmának a kiépítésére használja. Akinek tisztességes szándékai vannak és birtokában van az önmérsékletnek és a jóízlésnek, emellett nincsenek hátsó gondolatai, nem nevezi ki a sógorát igazságügyi miniszternek. Ez piros zászló, amiből olvasniuk kell azoknak, akiknek feladatuk, hogy Magyaron számon kérjék az ígéreteit, a rendszerváltást, a stílusváltást és a demokratikus normákat. A másik bejelentett kinevezés sem sokkal jobb: a belügyminiszter Pósfai Gábor, a Tisza Párt operatív igazgatója, aki szintén nem a belügyi szakmából jött, hanem a sportszereket árusító Decathlon áruházlánctól, ahol 19 évig dolgozott. Magyar ezt azzal próbálta hitelesíteni, hogy a sport is a Belügyminisztérium alá tartozik majd. De a sportszer nem sport. Pósfai kinevezése szintén politikai és bizalmi választás. A miniszterelnök, a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, a kulturális miniszter, a honvédelmi miniszter, a pénzügy-, továbbá a külügyminiszter volt fideszes államtitkárokból és Magyar Péter legközvetlenebb baráti társaságából, bizalmi embereiből és a sógorából áll. Akiknek bármilyen közük van a szakmai területhez, amit irányítanak, azt korábban a Fideszben tették, ott szocializálódtak. Rájuk vár a rendszerváltás feladata. Innen szép győzni. A hatalom egyik legérzékenyebb pontjára a legközelebbi bizalmi ember, egy családtag kerül. Ez több, mint nepotizmus: struktúra. Nem egyszerűen arról van szó, hogy rossz döntések születnek, hanem arról, hogy ami történik, az ellentéte annak, amit ígértek. Ebből a kinevezésből már most látszik, milyen rendszer épül. A kezdet már önmagában elárulja a véget. Borzalmas lesz látni, ahogy a Fidesz lubickol az ellenzékiségben, és a demokratikus kritikát megfogalmazók egy oldalra kerülnek velük. Az 1989-es rendszerváltást, amely valóban rendszerváltás volt, a köznyelv "gengszterváltásnak" nevezte, pedig nem az volt. Magyar legnagyobb félelmeinknek kezd megfelelni, s ez már most úgy néz ki, hogy egy gengszterváltás lesz. A fékek és ellensúlyok rendszerét, a független ellenőrző intézmények szerepének helyreállítását az igazságügy miniszterre bízta, aki a sógora. A Fidesz a parlamentben osztogatja a bizottsági helyeket, Mészáros Lőrinc kész együttműködni az új kormánnyal, ahogy a Fidesz káderképzője, az MCC is. Minden szó szerint a Fideszen és a családon belül marad. Most jön az, amit a Tisza szimpatizánsok ígértek, hogy ha Magyar nem azt csinálja, amit ígért, akkor elzavarják őt is. (Hangos nevetés.) Pedig ez még csak a kezdet.