Sulyok az elutasító nyilatkozában egyértelmű hűségesküt tett, és megígérte, hogy Magyar Péternek éppen olyan kritikátlan és elvtelen kiszolgálója lesz, mint amilyen Orbánnak volt. Magyart azonban ez nem elégíti ki, neki saját köztársasági elnök kell, akit ő ültet díszletnek a köztársasági elnöki székbe. A közvetlen köztársasági elnökválasztást sem meri megkockáztatni, mert nem biztos abban, hogy az ő jelöltjénél nem lenne népszerűbb, s a feladatra alkalmasabb jelölt, akit a többség megválaszt (például Iványi Gábor). Ez pedig morálisan is megkérdőjelezi a Sulyokkal szembeni akcióját, mert Sulyok helyére nem egy valódi köztársasági elnököt akar állítani, hanem egy másik ("tiszás") Sulyokot. A durva támadás és a megalázás azt eredményezheti, hogy a Sulyokkal szembeni fellépés veszélyesebb és ellenszenvesebb lehet, mint maga Sulyok. Az önkény még egy rossz köztársasági elnök esetében sem elfogadható. Főleg, ha Magyar nem helyre akarja állítani a köztársaságot, hanem birtokba akarja venni ugyanazokat az intézményeket, amelyeket korábban a Fidesz uralt. Az agresszív hatalomgyakorlás könnyen szimpátiát kelthet az iránt is, akit sokan alkalmatlannak tartanak. A túlzott erőfitogtatás gyakran legitimálja az ellenfelét, ha valaki annyira túlfeszíti a húrt, hogy saját ellenfelét teszi rokonszenvessé. Az agresszió mártírt csinálhat Sulyokból.  Mindez azt a kontraproduktív helyzetet hozza létre, hogy akik Sulyok megválasztása ellen is tiltakoztak, s az elmozdításával egyetértenének, Sulyoknak kezdhetnek el szurkolni, mert a jelenlegi helyzetben egy korlátlan hatalommal rendelkező, s láthatóan azt megtartani szándékozó akarnok áll vele szemben. Aki azért akarja törvénytelenül elmozdítani (azért trollkodik, terrorizálja, azért alázza meg naponta), hogy a helyére a saját Sulyokját ültesse. Az agresszió szimpatikussá teszi az áldozatát, és Magyar színházias terrorjával szemben azért szurkolhtnak egyre többen, hogy az emberi méltóságában megalázott Sulyok szedje össze magát, s rúgja ki a köztársasági elnöki palotából az agresszort. Erre nyilvánvalóan nem kerül sor, mert Sulyokból hiányzik ez a fajta öntudatos és méltóságteljes fellépés, éppen ezért választotta Orbán. De enélkül is, Magyar fellépése Sulyok mellé állíthatja azokat is, akik méltatlannak és alkalmatlannak tartják a feladatára, akik a diktatúra egyik maradványát látják benne. Annál is inkább, hogy funkcióját tekintve egy ugyanolyan bábra akarja cserélni, ezért akarja kirúgni, nem pedig azért, hogy helyreállítsa a köztársaságot. Sulyok ellenállása a rendszerváltás szempontjából hasznos lehet, mert az alaptörvény megváltoztatására kényszerítheti Magyart, aki ezért nem teheti meg, hogy csak úgy beüljön Orbán rendszerébe következő diktátorként. Nem mintha ezt meg lehetne akadályozni. De legalább ne legyen olyan könnyű, s az általános iskola 6. osztályát elvégzett népességtől felfelé mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Magyar az új diktátor, aki semmi mást nem csinál, csak Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Ha ez az agresszió folytatódik, ellentétes hatást válthat ki, mert az emberek igazságérzetét az erősítheti, ha ehhez a performanszhoz Sulyok nem asszisztál. Sokak számára elégtétel lehet, ha Magyar nem képzelheti azt, hogy bármit megtehet. Ennek a színjátéknak a legtragikusabb vége az lehet, ha egyszer az jön ki az emberek száján, hogy "hajrá Sulyok"!

A labdarúgó-világbajnokságot a FIFA mindig úgy mutatja be, mint az emberiség legnagyobb békés ünnepét. Olyan eseményként, amely négyévente megállítja a világot, s néhány hétre...

FIFA has always presented the World Cup as humanity's greatest peaceful celebration. It is portrayed as an event that stops the world every four...

Magyar Péter szándékosan számolta fel a politikai liberális baloldalt, tudatosan semmisítette meg a baloldali és demokratikus pártokat (a "Tisza" nem az), s ugyanilyen szándékos az, hogy az Orbán-rezsim bukása után nem nyújt segédkezet a fogságba ejtett Népszavának, nem segíti ki a diktatúra csapdájából, amíg létrejön a szabad sajtópiac. Önmagában az is botrány, hogy a Mediaworks még létezik. Ez mindent elmond arról, hogy Magyar elmulasztotta a rendszerváltást, nem tette meg a legalapvetőbb lépéseket sem: a Népszava helyzetéért nemcsak Orbán, hanem Magyar Péter is felelős. A Fideszt a Mediaworks-el és az alaptörvénnyel együtt már rég be kellett volna szántania. Ezért a Népszava most már nemcsak a Fidesz, hanem a "Tisza" áldozata is, amelynek győzelméért a Népszava elég sokat tett: a mi ízlésünk szerint túlságosan is sokat, mert az Orbán-rendszer megdöntése érdekében nyújtott támogatása mellett nem fordított elég gondot a demokratikus garanciák, fékek és ellensúlyok, a rendszerváltás megkövetelésére, hanem a többi álfüggetlen sajtóval együtt bedőlt Magyar Péter hazugságának, hogy az Orbán-rendszert csak egyetlen párttal lehet megdönteni, ezért a Népszava alárulta saját politikai közösségét, a baloldalt is. Ennek áldozata most ő maga is. De hol van ez vétek a 153 éves múlthoz és kulturális örökséghez képest? Az is helytelen, hogy a Népszava elhallgatja ebben Magyar Péter felelősségét, és nem kéri számon rajta a túszul ejtett újság megmentését. Álságos és hazug indok az, ha Magyar azt mondja, hogy ő nem avatkozik a sajtópiacba (nem tart el lapokat), mert ez nem ezt jelenti. Arról nem beszélve, hogy saját öccse által üzemeltetett kormánypropaganda lap, a Kontroll, sem a piacból él, nem az olvasók tartják el, s ha vannak hirdetései, akkor azok nem függetlenek attól, hogy a testvére a miniszterelnök. Ha Magyar a jogállamra akar hivatkozni, akkor ne felejtse el, hogy ez a felállás a testvérével (és annak alakuló médiabirodalmával) önmagában is egy korrupciós szisztéma. A Magyar Pétert támogató baloldal és a liberálisok alapvető kötelessége lenne, hogy Magyart emlékeztesse arra az ígéretére, hogy Orbán legyőzése után plurális demokrácia lesz, "nyíljon száz virág", virágozzék a demokrácia, a sokszínűség, s arányos új választási rendszerben alakuljon ki egy alkotmányos demokrácia politikai térképe. Ha Magyar Péter nem menti meg a Népszavát (vagy eleve nem hoz létre új szabad sajtópiacot), akkor nemcsak a kisstílű politikai és ideológiai érdek vezeti, nem csupán a nagyonalúság hiányzik belőle, hanem úgy semmisít meg egy nemzeti kulturális értéket, hogy közben ennek az ígéretének az alapvető feltételét, a baloldal nyomtatott napilapját számolja fel. Magyar hallgatása azt jelenti: a szélsőjobboldali fideszes Mediaworks maradhat, a baloldali Népszava pusztuljon el. Közös erővel pusztítják el, s ha van különbség, akkor Orbán mellett az szól, hogy minimális követelmények és keretek közepette, de a Népszavát megőrizte és fenntartotta, míg Magyar elpusztítja. Mert a passzivitása is tett, a Népszava megsemmisítésének tette. Akik elhitték, és népszerűsítették, hogy a baliberális oldal "óellenzéknek" bélyegezve átmenetileg szűnjön meg, majd támadjon fel, remélhetőleg nem mulasztják el megemlíteni Magyarnak, hogy nem erről volt szó.

Az, hogy Márki-Zay erre most jön rá, egyáltalán nem meglepő, ez mindent elmond a tisztánlátásáról és a képességeiről. Mindebben semmi különleges nem lenne, azonban van egyetlen mondat, amiért ez a jelenség figyelmet érdemel: ez a mondat pedig az, hogy "ez nem az, amire szavaztunk áprilisban". Ezt egyre többen kezdik majd mondani, ahogy a mámor és a hamis eufória után nyílnak majd fel a szemek. Ezért már most az elején leszögezzük, hogy ez nem igaz. Akik Magyar Péterre szavaztak, pontosan erre szavaztak. Az ellenkező állítás közönséges hazugság. Az első perctől kezdve tudni lehetett, hogy ez lesz, de erre mondták, hogy az sem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Az első perctől kezdve megmondtuk, hogy ez lesz. Ahogyan azt is, hogy Magyar választási győzelmével Orbán nem tűnik el, mert megmarad a rendszere, az ideológiája, még a pártja (és a lopott vagyona) is, Magyar Péter pedig egy korábbi fázistól újrakezdve meghosszabbítja az egyébként már omladozott Orbán-rendszert. Most ez történik, méghozzá azzal a különbséggel, amit szintén előre megmondtunk, s amit mindenki láthatott volna, aki nem vak, hogy Magyar kezében az Orbán-rendszernek egy rosszabb változata jön el, mert Magyar kezében akkora hatalom összpontosul majd, amilyen Orbánnak soha nem volt, és azzal sokkal durvábban visszaél majd, mint Orbán valaha. Ezért nagy tisztelettel megkérjük Márki-Zay Pétert és a hozzá hasonlókat, hogy fejezzék be a hazudozást, mert ők pontosan erre szavaztak. Ne hazudjanak, ne beszéljenek mellé, s ne védjék magukat, ne hárítsák el a felelősségüket, mintha nem tehetnének arról, hogy bianco felhatalmazást adtak egy nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező, emellett diktatórikus hajlamokkal rendelkezőp embert, a támogatásért semmiféle garanciát nem kérve cserébe. Amikor Márki-Zay Péter és társai, karöltve a balliberális értelmiség nagy részével a fékek és ellensúlyok szempontjából nélkülözhetetlen demokratikus pártok (a "Tisza" nem az) ellen uszított, visszalépésre szólított fel, pontosan ezt készítették elő. Márki-Zay és társai, az "áradó" Tisza-szavazók akadályozták meg, hogy fékek és ellensúlyok legyenek, az pedig Magyartól nem volt várható, hogy magától kiépíti azt. Elhitték azt a manipulatív hazugságot Magyartól, hogy Orbánt csak egyetlen párt színeiben lehet legyőzni. Holott, ha a Tisza kétharmada csak demokratikus pártokkal együtt lett volna meg, akkor Magyar nem tudna egypártrendszert és újabb diktatúrát építeni, miközben a koalíciós kényszer mellett is ugyanilyen aránnyal lehetett volna legyőzni Orbánt. De Magyar a hazugságaival pontosan ezt akarta: ne legyenek demokratikus fékei és ellensúlyai. S akik támogatták, ezt pontosan tudták, de nem érdekelte őket semmi. Magyar Péter rászedett mindenkit, s most következik az, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Azt csinál, amit akar. S ezután jön majd, hogy akinek ez nem tetszik, az Orbán és Gyurcsány lesz, óvalami, letűnt kor csökevénye, a nemzet és 3 millió szavazó ellensége. Mert Magyar Péter nyugodtan széttárhatja a kezét, hogy akik rá szavaztak, azok erre szavaztak. Mégcsak nem is nagyon rejtegette. Ezért Márki-Zay és hasonszőrű tiszás szavazó társai ne játsszák el, mintha ők nem erre szavaztak, hanem ismerjék el, és kérjenek bocsánatot, hogy az országra szabadítottak egy új diktátort, s tegyenek meg mindent ellene, még mielőtt teljesen kiépül a korlátlan hatalma, és újra bezárul a börtön ajtaja.

Az Orbán-rendszer önkényesen eltörölte a jogállami Alkotmányt, és helyébe egypárti ideológiai alaptörvényt fogadott el, ami az Orbán-rendszer alapja. Ennek fundamentuma az alaptörvény preambulumában kifejtett keresztény-nemzeti identitás, amely a magyar államiságot a keresztény vallásból eredezteti, és erre építette fel az önkényuralmi rendszer jogi kereteit. A jogállamiságot tagadó valamennyi törvény a preambulum "keresztény gyökereiből" indul ki. Az Orbán-rezsim bukása után elengedhetetlen az alaptörvény eltörlése és semmissé nyilvánítása, s egy széles társadalmi támogatást élvező új Alkotmány megalkotása. Ennek célja és kiindulópontja a keresztény identitás és ideológiai állam eltörlése. Az új Alkotmány alapja a világnézeti semlegesség és az egyenlő jogok elve lehet. Ha Magyar nem akarja felszámolni a keresztény ideológiai államot, az autokratikus rendszer alapját, akkor elutasítja egy új jogállami Alkotmány létrehozását, mert a kettő kizárja egymást. A kettő közötti különbség az, hogy egy jogállami Alkotmány szerint a keresztény kultúra nem azonos az ország önazonosságával, és a védelme nem "az állam minden szervének kötelessége". Magyar Péter ebben a kérdésben most színt vallott, amivel a valódi alkotmányos rendszerváltás alapjait tagadta meg. Az Orbán-rendszer a keresztény identitás hazugságára épülő autokrácia volt, s ezek szerint Magyar kormányzása is az lesz. Magyarország nem keresztény állam, mert a kereszténység alapelvei fogalmilag kizárják, hogy egy állam keresztény legyen. A keresztény ideológiát valló állam pedig kizárja a jogegyenlőséget és a jogállamiságot. Egy ideológiai állam soha nem lehet jogállam, mert az ideológiájához kapcsolódó jogokat előnyben részesíti, míg az attól eltérő világnézet képviselőinek jogait korlátozza és másodrendűvé teszi. Ha Magyar Péter egyetért azzal, hogy Magyarország alkotmányos önazonossága a keresztény kultúrához kapcsolódik, a keresztény kultúra védelme pedig az állam minden szervének kötelessége, akkor Magyar Péter az Orbán-rendszer folytatója, a NER ideológiájának védelmezője. Ebben az esetben hiába szavazott Orbán rendszere ellen 3 millió ember, mert az Orbán-rendszer megmarad. Mi kezdettől fogva erre figyelmeztettünk. Ha Magyar Péter olyan alaptörvényre/alkotmányra építi a hatalmát, amely a keresztény vallás és világnézet ideológiáján alapul, akkor Magyarországon nem lesz rendszerváltás. Generációváltás történt a Fideszben: a "Tisza Párt" neve alatt a Fidesz fiatalabb generációja vette át a hatalmat, miután az illiberális keresztény állam, az Orbán-rendszer idősebb generációja, ennek az ideológiai államnak a bukása után visszavonul, s a hatalomért cserébe szabad elvonulást kap az utódaitól, akik elölről próbálják meg sikerre vinni ugyanazt. Az eredeti alaptörvénymódosítás benyújtója, Melléthei-Barna Márton azt mondta Magyar módosító javaslatával kapcsolatban, hogy "Nem hiszem, hogy bárki komolyan gondolta volna, hogy én a keresztény értékekkel szemben lépnék fel, nem volt ilyen cél". Az államnak semmi köze a keresztény értékekhez, az pedig nem sérti a keresztény értékeket, ha nem lesz a kereszténység az állam ideológiája. A keresztény értékek kizárják a keresztény állam fogalmát. Az államnak nem feladata a kereszténység képviselete és terjesztése, a jogrend nem épülhet egy vallási ideológia elsődlegességére. A vallás magánügy, az államnak nincs joga és nem feladata, hogy világnézeti kérdésekbe beleszóljon.

Curtis Chin gyakran viccelődik azzal, hogy amikor a könyvét bemutatja, a legegyszerűbb reklámszöveg így hangzik: „Gyere egy egg rollért, és maradj a rasszizmusról szóló...

Curtis Chin often jokes that when he introduces his book, the simplest promotional line is this: “Come for the egg roll, stay for the...

Az orbáni illiberális állammodell bukását nem a választási vereség jelenti, hanem az, hogy működésképtelen, hazugságra és propagandára épülő tolvajállamot hozott létre, amely az emberi jogoktól és az emberi természettől idegen társadalmi rendszert hozott létre, lerombolta a kultúrát, az egészségügyet, az oktatást, a civil társadalmat, s elpusztította az ország anyagi és erkölcsi tartalékait. Élhetetlen és embertelen rendszert működtetett. Ez fejeződött ki abban, hogy a rendszer vezetői maguk is zsákutcába jutottak, valósággal feladták magukat, megkönnyebbülés volt számukra a választási vereségük. Láthatóan abban bíznak, hogy a sikertelen kísérlet után mindent megúszva távoznak. Ennek a rendszernek az elméleti és "tudományos" központja volt az MCC, amely az orbáni illiberális állammodellel együtt bukott meg. Az MCC nem tudományos teljesítményből vagy organikus akadémiai munkából nőtt ki, hanem politikai projektként épült fel. A rendszer bukása után az MCC a bukott ideológia terjesztőjeként elvesztette létjogosultságát, amelynek nincs természetes helye egy pluralista demokratikus jogállamban. Ezért nem elég az MCC-hez kiszervezett közvagyon visszaszerzése. Az MCC nem közérdeket szolgáló oktatási intézmény, hanem az orbáni illiberális állammodell ideológiai központja, egy olyan méregkeverő szervezet, amelyet be kell tiltani és sóval kell behinteni a helyét. Nevetséges, hogy az MCC képviselői "párbeszédet kezdeményeztek" az új kormánnyal. Ezzel az illiberális janicsárképzővel nincs miről tárgyalni. Tehetséggondozásnak álcázva az állampárt politikai és ideológiai bázisát építette közpénzből, az elnyomó rendszer ideológiai komisszárjait képezték. Nemcsak Orbán Viktor, hanem az ideológiája, az illiberalizmus is megbukott, méghozzá világszinten. Az MCC beszántásával ezt világossá kell tenni a világnak, hogy ez az újabb álcázott fasiszta kísérlet megbukott. Nem lehet az alkotmányos demokráciákat, jogállamokat illiberális önkényuralmi rendszerekkel felcserélni, mert azok működésképtelenek. Erről szól az Orbán-rendszer bukása. Nem maradhat életben olyan intézmény, amely ennek az ellenkezőjét állítja és terjeszti. Az Orbán-rendszernek és az illiberalizmus ideológiájának az írmagját is ki kell irtani. Nem csupán a magyar oktatási rendszerből, hanem Magyar Péter lelkéből is. Nincs működőképes NER, nincs emberséges Orbán-rendszer, nem lehet jobb Fideszt építeni, mert amikor legjobb lesz, s amikor tökéletesen kifejlődik, akkor pontosan olyan lesz, mint az Orbán-rendszer 2026-ban. Magyar Péternek fordított utat kell megtennie, mint Orbánnak: nem a liberalizmustól kell eljutnia a szélsőjobboldali illiberalizmushoz, hanem a szélsőjobboldali illiberalizmustól kell eljutnia a liberális jogállami demokráciához. Ennek első lépése az MCC felszámolása, megszüntetése, vagyonának visszaszerzése, s az illiberalizmus fölötti ítélet kihirdetése. Az MCC egy lakmuszpapír, cseppben a tenger: a rendszerváltás olyan lesz Magyarországon, amilyen sorsot az MCC-nek szánnak. Ezért kell az értelmiségnek követelnie ennek az áltudományos szervezetnek a mielőbbi és teljes felszámolását. Ez fejezi ki az új rendszer viszonyát az Orbán-rendszerhez. S ez mutatja meg azt is, hogy Magyar Péter mennyit őriz magában az illiberalizmus sötétségéből. Ha valóban elfordult a Fidesztől és Orbántól, akkor ezt a propaganda gittegyletet nagyon gyorsan eltünteti a színről, mert nincs mit sajnálni rajta.

Magyar figyelmen kívül hagyja, hogy az orosz gáz és olaj importjával finanszírozza az ukrajnai háborút. A földrajzra való hivatkozásnak mást kellene jelentenie: azt, hogy Magyarország az Európai Unió része és a NATO tagja, független és védett Oroszországtól. Ez a földrajzi helyzet nem változott, de sajnálatosan az sem, hogy a döntéseknél Magyar sem veszi ezt figyelembe. Amikor azzal a kérdéssel szembesítették, hogy "Három év múlva Magyarország már nem vásárol orosz gázt vagy olajat? Ez az EU politikája", Magyar nemcsak kitérő választ adott, hanem egyenesen Orbán logikáját követte. Ezt mondta: "Tudom ezt, de azt hiszem, ez az EU-politika jelentősen meg fog változni a háború vége után. Reméljük, hogy ez nagyon gyorsan megtörténik. Versenyképesnek kell lennünk, Magyarországnak és Lengyelországnak. Ehhez pedig elengedhetetlenek az alacsonyabb energiaárak. Ebben a tekintetben nagyon pragmatikus vagyok. Tudom, hogy ezért kritizálnak. Értem ezt a kritikát. És bár nem tetszik, elfogadom. De én egyszerűen nemcsak az ellátás biztonságát akarom, hanem az alacsonyabb árakat is. Ez a magyar nép megbízatása." A magyar nép megbízatása nem ez volt, hanem az oroszoktól való elszakadás, és az Európai Unióhoz való visszatérés. Magyar Orbánhoz hasonlóan jósol arra vonatkozóan, hogy az ukrajnai háború befejezése után az egész Európai Unió várhatóan visszatér az olcsóbb orosz gázhoz. Ez egyáltalán nem valószínű, miután az orosz háborús fenyegetés nem csökkent, hanem erősödött. Különben is, majd az Európai Unió ezt eldönti. De Magyar erre a feltételezésre hivatkozva kerüli meg az egyenes választ, hogy csatlakozik Európához, és három év múlva már nem vásárol orosz gázt vagy olajat. Ehelyett kijelenti, hogy az egész Európai Unió az orosz gázt és az olajat fogja vásárolni, még azt is feltételezve, hogy addigra véget ér a háború. Ezeknek semmi alapja nincs, csak annyit lehet tudni, hogy Magyar Péter válasza: nem. Magyar a versenyképességre (az árra) és a földrajzra hivatkozik, mint Orbán. Láttuk, hogy ez hova vezetett. Az Európához való visszatérés, az orosz függőségtől való elszakadás legegyszerűbb és legegyértelműbb módja az lenne, hogy Magyar csatlakozik az Európai Unió energia- és biztonságpolitikájához, kihasználja a pillanatot, és lerázza az orosz igát. Teljesen érthetetlen, hogy miért hagyja nyitva a kiskaput az oroszok felé, még annak árán is, hogy Orbán hivatkozásait hangsúlyozza és politikáját követi. Ez tovább erősíti azt a félelmet, hogy Magyar pávatánca mögött is a fideszes illiberalizmus ideológiája áll, ezért van szüksége az oroszokra. Ezt a gyanút nem éleszteni, hanem eloszlatni kellene. Magyar a tűzzel játszik, ha nem teszi egyértelművé az oroszokkal szembeni politikáját. Magyarország elemi érdeke a liberális demokratikus Európához való tartozás. Az oroszok még a spájzban vannak. Ki kellene kergetni onnan őket. Ez az új kormány (szándékosan nem írtuk, hogy demokratikus kormány, mert még nem az) legfontosabb feladata. Ehhez pedig elengedhetetlen lenne, hogy a Magyart támogató sajtó és értelmiség tegye egyértelművé: nem tűrik az oroszokkal való összejátszást. Különben kezdődik minden elölről. Nem jó jel, hogy egyetlen kritikus szó vagy cáfolat nem hangzik el. Magyart szembesíteni kellene azzal, hogy ez az orbáni út, amelyet nem támogatnak. Rettegve várjuk az első Putyin-Magyar Péter találkozó bejelentését. 

Az egyetlen nyitott kérdés, hogy Balog Zoltán püspök (aki Novák Katalin volt köztársasági elnök legfőbb "mentora" és az Orbán-család bizalmasa is) volt a megbízó, vagy Balog csak valakinek a "kérését" tolmácsolta. Balogot közvetlenül találta meg a család, s ő Novák Katalinra gyakorolt hatását és a köztársasági elnöki hivatalban gyakorolt informális befolyását felhasználva intézte el a pedofiltámogató Kónyának a kegyelmet, vagy közvetített az Orbán-család (Magyar és a sajtó utalásai szerint: Lévai Anikó) kérésére? Ha Balog maga intézte az egészet, akkor érthetetlen, hogy Orbán miért nem vágta el sokkal korábban magától és a családjától az egész ügyet. Ugyanakkor eddig egyetlen hivatalos dokumentum vagy megszólaló sem utalt arra, hogy Balog vagy más az Orbán-család bármely tagjára hivatkozott volna. Balognak enélkül is volt olyan elfogadhatatlan informális hatalma Novákra és a köztársasági elnöki palotára, hogy ezt elintézhette, mert Novák két embernek nem tudott volna nemet mondani: az egyik Balog, a másik Orbán (vagy a felesége). De ez volt az első eset, amikor Orbán nem állt a helyzet magaslatán. Nem rendezte le időben ezt a botrányt, hanem engedte, hogy a fejére nőjön, a családjára rossz fényt vessen. Holott egy nap alatt tisztázhatta volna, ki "kérte/utasította" Novákot, s magától eltolva, azonnal lemondásra szólíthatta volna fel. Ez a bénultság a legerősebb alapja a gyanúnak, hogy az Orbán-családnak köze lehetett az ügyhöz. Orbán hónapokon át nem tett semmit, hanem sodródott, noha semmi szükség nem lett volna erre. A társadalom igazságérzetének fontos lenne, hogy kiderüljön, hogyan történhetett meg ez a botrányos kegyelmi döntés, ki és miért adott megbízást, hogy a gyermekbántalmazó pedofil igazgató bűntársa (aki fedezte a bűncselekményeket, s kényszerítette a gyerekeket, hogy vonják vissza a vallomásukat), kegyelmet kaphatott. Azért is, mert Magyarországon az ilyen ügyeknek évtizedek óta nincsenek elkövetői és felelősei, minden a homályban marad. Ezért precedens értékű lenne, ha ez most nem így lenne. Éppen ezért az is fontos, hogy a kegyelmi ügy tisztázása legyen a cél, ne propagandacélokat, figyelemelterelést szolgáljon. Az Orbán-rezsim elmúlt 16 éves ténykedésének ez az ügy kétségtelenül az egyik szimbolikus esete, mely mindent elmond az álkeresztény képmutató rendszer működéséről, moráljáról és értékeiről. De nem válhat propagandisztikus eszközzé, amely eltereli a figyelmet a rendszer intézményes működéséről, bűnözéséről, az illiberális rendszer felszámolásáról, a jogállam helyreállításáról, a felelősségre vonásról. Mert jogászok szerint a kegyelmi ügynek nincs büntetőjogi következménye, míg az Orbán-rendszer létrejöttének és működésének vannak. Azt a látszatot is el kellene kerülni, hogy a gyermekbántalmazás és a kegyelmi ügy propagandacélokat szolgál, esetleg Magyar Péter személyes ügye, amivel a volt feleségének üzen. Magyar olyan látszatot igyekezett kelteni, hogy Varga Judit nem felelős a kegyelmi botrány miatt, mert nem javasolta a kérelem elfogadását. Fanatikus hívei ebből máris a "gyermekei anyját" védelmező hőst faragtak belőle, megfeledkezve a bántalmazó kapcsolatról, amelyben Varga Judit Magyar Péterrel élt. Varga Judit a döntést végül aláírta, és ez nem menti fel a felelősség alól. Nem tartottak pisztolyt a fejéhez. Varga pedig egy hegedű-orgona duettel adott jelzést Magyarnak, hogy lezárta a kapcsolatukat.

A miniszterelnöki pozíció betöltésének 8 évre való korlátozása helyes döntés, de fel kell tenni a kérdést, miért ez a legfontosabb most, amikor Orbán visszatérése nem fenyeget, s ha a kétharmados felhatalmazást a "Tisza Párt" alkotmányos rendszerváltásra akarja felhasználni, s az új Alkotmányt ebben a ciklusban meg akarja alkotni? Ebben az esetben a 8 éves korlát az átfogó alkotmányos reform részét képezhetné, méghozzá nem Orbánra testre szabott módon, hanem úgy, hogy azt kiterjesszék a többi közjogi funkcióra is, hogy a 8 éves miniszterelnöki pozíció után ne ülhessen át senki (Magyar Péter sem) a köztársasági elnöki székbe egy megerősített elnöki rendszerben (s koronát se tehessen a fejére). Márpedig Magyar Péternek sürgősen be kellene jelentenie az alkotmányozás szándékát és széles társadalmi részvétellel való előkészítését, amíg a rendszerváltó hangulat létezik, amely elengedhetetlen egy új Alkotmány létrehozásához. Magyar Péter személyével és szándékaival szemben éppen azért él a gyanú, mert ezek a megkerülhetetlen intézkedések nem látszanak. Az nem egy indok, hogy még nem volt rá idő, mert eddig is lett volna rá idő, az ezzel kapcsolatos szándék bejelentése pedig két perc, ha ez a szándék létezik. A 8 éves korlátozás ezért veti fel újra annak a gyanúját, hogy a cél Orbán kimenekítése, a felelősségre vonás elsikkasztása, ami alapot ad összeesküvések feltételezésére. De az eltiltás nem pótolja, nem helyettesíti a törvényes felelősségre vonást, nem azonos azzal, s a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Mivel Magyar kormányzásának ebben a korszakában fontosnak tartja a társadalmi visszajelzéseket, támogatóinak egyértelművé kell tenniük, hogy valódi rendszerváltást akarnak. Még nem történt rendszerváltás, a kormányváltás nem azonos a rendszerváltással. Nincs rendszerváltás az alaptörvény eltörlése és új demokratikus Alkotmány nélkül, valamint az alkotmányos rend megdöntése és köztörvényes bűncselekmények miatt a rendszer vezetőinek, élükön Orbán Viktor felelősségre vonása nélkül. Ennek megvannak a jogi alapjai, van megfelelő társadalmi támogatás, ez a társadalmi elvárás. Remény, optimizmus, pozitív várakozás addig van, amíg ezek napirenden vannak. Ha Magyar futni engedi az Orbán-rendszer elsőszámú vezetőit és haszonélvezőit, az országot kifosztó rablóbandát, a társadalmat megnyomorító terroristákat, ha nem számolja fel a rendszer ideológiai és közjogi alapjait, s az elszámoltatás, a felelősségre vonás elmarad, a lelkesedésnek és az örömnek vége. Igazság nélkül nincs békesség. A felvilágosult abszolutizmus nem pótolja a demokratikus intézményes garanciákat. Magyar akkor oszlathat el minden gyanakvást, ha valódi rendszerváltást hajt végre. Ezek még mindig pozitív elvárások, mert nem derültek ki az igazi szándékok, de a rendszerváltás lehetősége még fennáll. Nem áll végtelen idő a rendelkezésre hozzá. Ha Magyar Péter ezt elkeni és elsikkasztja, akkor becsapott mindenkit. Orbánt nem legyőzte, hanem megegyeztek. A hatalomért egérutat adott, s ezt a látszatot nem tudja eltörölni. Ha nem így van, tegye egyértelművé, hogy az alaptörvényt eltörlik, széles társadalmi egyeztetéssel új Alkotmányt hoznak létre. Az alkotmányos rend megdöntése, az ország elnyomása, lerombolása, megnyomorítása és kifosztása miatt az Orbán által vezetett bűnszervezetet elszámoltatják, törvényesen felelősségre vonják, és a lopott vagyont visszaszerzik. Nem a harmadrendű vádlottakról beszélünk. Csak remélni tudjuk, hogy elszámoltatás és felelősségre vonás helyett nem kell megelégedni Magyar beolvasásával az Orbán-kormány minisztereinek, s Orbán eltiltásával attól, amit már maga sem kapacitál. Megelégszik azzal, hogy szabadlábon marad ő és a családja, megtartják a százmilliárdos vagyont, amit lassanként Mészáros Lőrinc átad neki, és visszavonul Hatvanpusztára, ahonnan idővel egyre szemtelenebb nyilatkozatokat ad. Neki az is egy öröm, hogy megszabadulhatott az oroszok fogságából. Ha Magyarországnak ezt tétlenül kell néznie az elmúlt 16 év után, azt nem lehet másképp értelmezni, mint az Orbán-rendszer folytatásának.

Az amerikai polgárjogi mozgalom egyik legnagyobb vívmányának számított az 1965-ös Szavazati Jogokról szóló törvény, amelynek célja az volt, hogy véget vessen a déli államokban...

One of the greatest achievements of the American civil rights movement was the passage of the Voting Rights Act of 1965, legislation designed to...