Nyolc év rablás után ideje lenne feltárni Orbán titkos cégeit, bankszámláit, ahova a család vagyonát gyűjti a különböző strómanokon keresztül. Nyomok ugyanis vannak. „Mészáros Lőrincet” és a pénzmozgásait kellene csak figyelni és azokon a nyomokon elindulni. Nem is kell találgatni, hogy kinek a nevén van Orbán pénze, mindenki tudja.
Mészáros Lőrincnek, a valódi személynek, fogalma sincs arról, mi minden van a nevén, mi és hogyan működik. Gázszerelőként a tőzsdei kereskedést sem volt alkalma olyan alaposan kitanulni. A nevén levő irdatlan vagyontömeget mások mozgatják, mások irányítják, s nem kérdés, ki az igazi gazda.
A Simicska-Orbán G-páros tudatosan készült arra, hogy pénzt halmoz fel, mert a hatalom pénzre váltható, a pénz pedig hatalomra, míg egymás riválisai nem lettek. Orbánnak is kellett a pénz, és Simicskának is a hatalom. A munkamegosztás bedőlt. Orbán kivégezte Simicskát, aki elmenekült, s most már egy kézben a pénz és a hatalom.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy el kell venni a pénzt a balliberális gazdasági köröktől és építeni belőle egy „nemzeti” tőkés réteget, aztán rájöttek, hogy a legbiztosabb az, ha ezek a nemzeti tőkések ők maguk lesznek. A zsidókat ki kell véreztetni, a társadalmi pozíciókból ki kell szorítani, az oktatás leépítésével az utánpótlásukat el kell vágni.
Orbán pofátlan hazudozásainak egyik legtaszítóbb része, amikor Mészáros Lőrinc strómant letagadja. Mészáros azért volt jó választás, mert nem olyan okos, mint Simicska, kellőképp buta és korlátolt, emellett lojális. Megelégszik a maradékkal és a gyerekei napi egymilliós keresetével. Szerény ember.
Orbán viszont szeretné a lopott vagyona minél nagyobb részét a saját zsákjában tudni, és a családi maffia kezében látni. Ezért elérkezettnek látta az időt, hogy a Mészáros nevén levő vagyon minél nagyobb részét átpumpálja az Orbán-család tulajdonába. Ez nyilván azon felül van, amit a titkos bankszámláira utalnak, amit szégyenszemre nem talált meg senki.
Pedig az azeri baltás gyilkosért kapott guruló dollárok címzettje nem lehetett más, csakis Orbán. Logikailag kizárt, hogy a pénzt más kapja. Ez egyszerű korrupciós ügy volt. Eltűnt az egész összeg nyomtalanul, és senki nem foglalkozik vele. Pedig az egészen biztos, hogy Orbán ezzel zsarolhatóvá vált Putyin számára, és az oroszok kezében van. De nem megy a pénz után senki?
A hírekben viszont felfigyelt a magyar sajtó, hogy most először jutott nyilvánosan Orbán-maffia tulajdonába színlelt vásárlással Mészáros-tulajdon. Orbán elbizakodott, azt gondolja és meggyőződése, hogy hozzászoknak ehhez is a magyarok, és elfogadható lesz, ahogyan a fatolvaj veje és a saját lábán álló lánya nevére kerülnek lassan a szállodák, kastélyok, a tőzsdei részvények, a cégek, az egész százmilliárdos rabolt vagyon tulajdonjoga.
Először Tiborcz cége vásárolta ki Mészáros üzletrészének egy részét az Appenning Holdingból. Nyilván mindkét cég valódi tulajdonosa azonos személy, aki egyik zsebéből a másikba rakja a vásárlásnak álcázott átvétellel a saját pénzét, amely majd visszakerül hozzá, amikor a Mészáros nevén levő tulajdonrészek mind a nevére kerülnek.
Annak vagyunk szemtanúi, hogy a családi Orbán-maffia a strómanok nevéről elkezdte a saját nevére átírni a rabolt vagyonelemeket. A sajtó szokatlan tisztánlátása és reakciója miatt a második tranzakciót már egy „ismeretlen hátterű” cég, az „Eirene Private Capital Fund” nevű társaság nevén bonyolították, vettek át 10 százalékot Mészáros MKB Bankban levő tulajdon-részéből.
Ismerjük Orbán kezdeti „óvatosságát”, ahogy miniszterelnökként azt mondta, hogy „ne mi kapjuk a legtöbbet”. Azóta belemelegedett, ma már ez úgy szól, hogy ” mi kapjuk mindet”. Ugyanez várható a Mészáros nevén ellopott százmilliárdokkal is. Egyre arcátlanabbul, egyre nyíltabban írja majd át a stróman nevéről a családra a magyar néptől elrabolt vagyont.
A végén majd kiderül, hogy egy köztörvényes bűnöző, piti tolvaj a nagy nemzeti keresztény vezér, aki afrikai banánköztársaságok szintjére süllyeszti Magyarországot Európa közepén, miközben a zsarolhatósága miatt átjátssza Magyarországot újra az oroszok uralma alá. A következő években az vár a magyarokra, hogy bután végignézzék, ahogy Orbán a nevére íratja a Mészáros neve alatt kilopott állami és nemzeti vagyont. Amikor Orbán egyszer megbukik, lesz döbbenet, mi mindent lopott ki, és milyen irdatlan vagyont halmozott fel. Az talán másoknak is feltűnő, hogy nem az a biciklivel munkába járó, csóró holland miniszterelnök típus.
Tulajdonképpen dicséretes a mértéktartása, hiszen megtehetné egyszerre is, a kutyát sem zavarná. Hiszen köztudott, hogy tulajdona az egész ország, mindenki neki dolgozik. Ehhez képest valóban bámulatos türelemre és mértéktartásra vall, hogy a demokrácia látszatába csomagolja ezt az egészet, lepapírozza, vásárlásnak álcázza. Az Orbán-maffia főtárgyalásán ez remélhetőleg nem segít, mert színlelt vásárlásokról van szó, de hülyítésnek megteszi.
Nem különben hálásak érte a magyar értelmiségiek, ellenzékinek álcázott kollaboránsok, és az egész magyar nép, mert úgy tesznek, mintha ezt nem látnák, és erre hivatkozva nem is kell tenniük semmit. Hiszen minden „törvényes” volt. Mondhatják: „nem tudtuk”. Miközben mindent tudnak, mindent látnak, és semmit nem tesznek, mert magyar szokás szerint arra várnak, és azt remélik, hogy nekik is leesik ebből valami. Csak ügyeskedni kell.
